Versek

A poet.hu magyar poéta oldalon is található néhány versem, ezeket egy külön oldalon mutatom be itt a blogon.
Más magyar nelvü internet-magazinban is publikálok, rövid prózát is, lásd például: holnapmagazin.hu .

***********************
2015
***********************

Adj Időt!

Adj Időt!
Kértelek valaha,
Sokszor talán,
S adtál.
Időt s teret.
Mit teszek vele?
Mikor kérem,
S mikor kapom,
Ugyanaz vagyok?
Tudom-e még, hogy
Mit akarok?
Jutalom vagy büntetés
Lesz-e
A tér
S az idő
Mi megadatik?
Rajtam is múlik,
Tudom.
Fájhat,
Szenvedhetek,
Mégis
Újra kérlek:
Adj Időt!

Pereg még

A homokóra
Pereg, pereg, még élek,
Pedig néha már,
Érzem, tudom, hogy régen
Elfogyott a homok, sár.

Figyelj oda!

Halld! Figyelj oda!
A benső hangjaidra,
Ha őket érted,
Érteni fogsz másokat,
Szólókat s hallgatókat.

Hóvirág

Csöppnyi fehérség
Röpke néhány hét a lét,
Madárcsicsergés,
Òriásfenyök, avar,
Öszinte egyszerüség.

Bizonytalanság

Nőjjön-e búza,
Ha úgysem lesz, ki abból
Kenyeret csinál?
Meg-nem-értett életek –
Táplálék a jövőnek?

Hó

Hokkaidóra
Hó szállt egész éjszaka,
Házunk kapuját
Hóember őrzi ma már,
Hóálomtündérre vár.

Pillanatkép

Cigánykereket
Vetni friss levegőjű
Szép nyári réten,
Önfeledt csend, nevetés,
E pillanatban a lét.

Theták

Csodás halál, mi
Örök alapot teremt,
Láss, őrizz, táplálj
Vadat, szelídítetlent,
Kapu neki is legyen.

Csodás – Θαυμσιος
Halál – Θανατος
Örök (divine) – Θειος
Alap (foundation) – Θεμελιος
Láss – Θεωρεω
Táplálj, nevelj – Θηλαζω
Vad – Θηριον
Kapu – Θυρα

Isten akarata

Szabad választás –
Ez Isten akarata.
Találd meg és tedd,
Amit jónak hiszel. Jó
Lesz, ha erős szereteted.

Rejtett kincs

Van olyan, mi nem
Számolható. Van olyan,
Mi nem vehető,
Hol soroban hasztalan
És cimbalom hangtalan.

Szappanbuborék

Szappanbuborék
A lét, rövid villanás
Élettengeren,
Mégis minden buborék
Hoz szépet, s nemcsak nekem.

Útra indulok

Útra indulok,
Szállok az új tavaszba,
Nem várt, nem ismert
Félelembe, szépségbe,
Mindig teljes életbe.

Fények játéka

Fények játéka
Örömöt ad, ha kísér,
A medúzáknak
Mindennapi környezet,
Nekem ünnep a sok fény.

A sosem látott

Hegy belsejében
Él egy öreg-öreg lény,
Hol nem jár ember,
Csak ott látja őt napfény.
Tükörben a sorskerék.

Parányi lakótársak

Sok milliónyi
Láthatatlan, apró lény,
Lesz-e időtök
Kiszállni, mikor megyek?
Kívánom, legyen. Vár ég.

Mandala

Kép és tér, térkép,
Lény és ég, másféle lét,
Lefelé és be
Visz az út ki, felfele.
Pörgés, forgás, ritmus, tánc.

Hármasság

1.
Nincs visszatérés
Soha, mert nincs az, hova.
Időtlen lélek
Formát öltve mindig más,
Egy örök: a változás.

2.
Ez a bolygó is
Ilyen, nem lesz ugyanaz
Sohasem. Rejti
Múltját a bolygólélek,
Hisz, mint egy gyermeklélek.

3.
Jobb-e felnőttként
Élni? Más lelkekben már
Nem tudni hinni,
Nem tudni remélni? Ez
Akkor a végső halál?

A vihar után

„a Ma eltávozott, és vele az Élet is”

A vihar után
Sima a felszín, nyugodt.
A mély takar sok
Elpusztult hajót. Béke?
Nyugalom? Újrakezdés?

Kavarog bennem
A lét. Kint és bent már egy.
Orkán visz el majd
Mindent. Szétszór és elvet.
Új életeket kezdek.

Lassú távozás

Az elfelejtés
Áldás-e vagy átok
Minekünk, kik mind
Megöregszünk, s kevés már
Mire még emlékezünk.

Rajtunk múlik? Vagy
Nekünk ártani tudó
Rossz hatásokon?
Jobb lenne a természet
Részeként gondolkodnunk?

Balgaság vágyni
Örök életre, s örök
Emlékezetre.
Elszálló erő viszi
A szépet, sok-sok képet.

Jó reggelt Vietnam!

Kinek mit jelent
A „Jó reggelt Vietnam”,
Hang, mely szétárad
S befogadókra talál,
Jó reggel a szabadság.

Ha lélek és hang
Hullámhosszon együtt van,
Hiába parancs,
Az életet szerető,
Nem válik géppé, nem lő.

Robin Williams emlékére

Indulás előtt

Árnyak, kik jöttök
Velem, együtt szállunk fent
Keresve az új
Földet, hol lég, nap, víz, hegy
Örömmel várnak minket.

Tavasztündér hívó

Bimbót fejlesztő
Időtlen fény! Jöjj, növessz,
Milliónyi lényt!
A pusztulás mezején
Virágozzon mindig lét!

Búcsúszó

Ne keress ott, hol
Nem leszek. Temetőben,
Sírban. Élek majd,
Az élet számtalanul
Sok részeként. Örökké.

Örökké? Mi az?
Annyi, mit elképzelni
Tudunk? Igen, az
Életben hiszek, s mindig
Annak a része leszek.

Dixit Domini

Megszólaló halk
Erő, az örömömmel
Köszöntelek, légy
Itt velem a kehelyben,
Míg útrakelünk veled.

Újrakezdés

Felégett erdő
Csonkjai közt kibukkan
Fényre törő zöld,
Bennem is újraindul
Mindig az életerő.

Vándorúton

Látom a hidat,
Nem akarok átmenni
Rajta, helyette
Várok az ismeretlen
Védő-áldó angyalra.

Szép öregség

Megöregedtem.
Ez milyen rossz, sugallja
Minden, a testem,
Családom, környezetem.
Nem hisz nekik a lelkem.

Mennyit aggódott
A hosszú évek során,
Ideje nem volt
Önmagára, csak ritkán.
Gyerek, munka, háztartás.

Most megadatott
Az idő, a szabadság,
Gondolatokban
Szárnyallni egyre tovább,
Mint ki más terekben jár.

Letett gond helyett
Örülni az életnek.
Rozoga a test,
Megújult bent a lélek.
A lét már nem szűk ketrec.

Lebegés

Hosszan toporgok
A küszöbön. Kifelé
Sem, befelé sem
Indulok. Álom-e vagy
Valóság ez állapot.

Mérlegelés

Mérlegre állít
Engem a világ, s én a
Világ fényeit,
Nincs vesztes, se én, se ő,
Csak így, úgy múló idő.

Vágyott csönd

Fenn a hegyen, hol
Sok kedves madár dalol,
Nyugalom s béke
Vár, lelkem ha odaszáll,
Eltűnik a zajongás.

Álom és valóság

A szép új vílág,
Sokszor megálmodtuk már,
Mindig mássá vált,
Nem lenne baj az, ha más,
Ha élő, és nem hitvány.

Minden egy

A Föld távoli
Pontján leeső labda
Hullámokat kelt
Másutt, bolygótest s lélek
Érző, egységes élet.

Négy elem és én

Szél hozott, s visz el,
Ki tudja, mily messze száll,
Üzenetei
Mindenkié, ki nyitott
Fülekkel járja útját.

Föld adott sok jót,
Táplálékot és tudást,
Mint az anya, ki
Örömmel ad, s nem hálát
Cserébe, szép éltet vár.

Fény van bennem is,
Ahogy minden élőben,
Előbb rejtőző,
Majd kitörő lángolás,
Legyen örök fénysugár.

Víz vagyok, mondja
Születésem hónapja,
Víz vagyok, tudom,
Mint nem látható mélyek,
Háborgó víz az élet.

A jósnő refrénje

Van, amit mondok,
Sokkal többet mondanék
Még, de akarod?
Igazság súlyos teher,
Gondolod, viselheted?

Lila petúniák

Esti illata
Lila petúniáknak
Elmondhatatlan,
Mi embernek zene, kéj,
Nekik az átszűrt napfény.

Az egyén és a tér

Növekvő kicsi
Gyermeknek állandóan
Nő a tér, anyja
Méhétől a lakáson
Át játszótérig, s tovább.

A múló idő
Egyre nagyobb tereket
Hoz, mire felnő
Övé az egész világ,
S világló csillag-erdő.

Mi lesz a térrel
Az emberélet után?
Szétszakad, mintha
Nem lenne tartója már,
Más dimenzióba száll?

A lótuszvirág

A lótuszvirág
A kristályosodásé,
Magjából terem
Sok szép lét, mit hoz jövő,
Őket fejlesztő erő.

A fák

Vér nélkül folyik
Bennük az élet, árad,
Táplál, érez, fáj,
Millió szál kapcsolat,
Egy a bolygó-lény s a fák.

Öreg sas

Vad sas zord sziklán
Elmerengve, csendben ül,
Feloldó napra,
Meleg fénysugárra vár,
Hozzon neki változást.

Esőisten

Ima hozzá száll,
Adjon nekik jó vizet,
Épp csak eleget,
Nem visz el mindent az ár,
Jó termést adhat a nyár.

Kattogó órák

Kattogó órák
Kánonban tiktakolnak,
Elviselhető
Lesz velük a csend, mint szív-
Dobbanás anyaméhben.

Adni jó

Ne maradjon egy
Csepp fájdalom se benned,
Ha nem akarták,
Hogy segíthess. Örömmel
Fogadónak jó, ha adsz.

Az öregedés-élmény

Vénülve egyre
Jobban bomlik fel a tér,
Kavargó idők
Ragadnak magukkal el,
Folytonosság csöpp szelet.

Benn a világban

Benn a világban
Mindig kavarog a szél,
Nem pihen a víz,
Föld, villám dörgésre kész.
Hozd fel álmod szigetét!

Csillag a vízben

Egy gyerekkori dalból:
„Fogd meg a vízben a csillagot,
Hasztalan, úgysem tudod,
Idelent hiába vallatod,
Fent van a fényes titok.”

A lehetetlent
Próbáld, újra és újra,
Hidd, hogy mégis, ez
Lehet, rejtett csillagod
Egyszer lent megfejtheted.

Démon-uralom

Tévedés hinni,
Hogy a démonok csak a
Sötétben hatnak,
Fényes nappal sem látod,
Kiket hogyan uralnak.

Körforgás a lét

Szomorú lenne,
Ha nem öregednénk meg,
Az örök baba
Bábu, ember változik,
Úgy őrzi önmagát meg.

Reggel után dél,
Delelőre este s éj,
Így teljes a nap,
Ki egy pontban megragad,
Valamiről lemarad.

Sorskerék nem vár,
De nem is felejt, halmoz
Akadályokat,
Élj, járj, keress, hiteddel
Hibáid eltünteted.

Nézőpont

Időtlen szellem,
Kinek percnél kevesebb
Mi nekünk ezer
Év, galaxisok sora
Neked csak méhek raja.

Világunk elszáll,
Elfogy, megszűnik minden,
Csönd és béke lesz,
Ásító üres homály,
Ilyen nyugalomra vágysz?

Út az élet

Emberré válás
Gyakran nem egyenes út,
Kanyargásai
Labirintus és talány,
Nem csapda, élő világ.

Örök út a cél,
Csöpp szakasza egy lét,
Kavarogsz ide,
Oda, várnak veszélyek,
Önmagad része léted.

Egy rövid találkozás

Fiatal fiú
Töltött puskával űzött
Hatalmas farkast.
Az rohant, majd megfordult,
Megállt, vadászára várt.

Hang nélkül nézte,
Mit akarsz, öljük egymást?
A fiú megállt.
Nem félt. Megértette őt
Csendben az éteren át.

Megfordult ő is.
Hazament, nem vadászott
Soha ezután.
Életútját megszabta
Egy rövid találkozás.

Teli szekrény

Hiányzik nagyon
A szelektálás neki,
Levegőt ad, ki
Majd kiüríti. Miért
Késel őt segíteni?

Egy minden

Hullámzik a rét,
Táncol a mezőn a szél,
A búza hajlik,
Szavak nélkül mind érzik,
Egy minden, egység a lét.

Elmúlások

Elrabolja-e
Lelkünk színét a testi
Halál? Fényünk se
Örök, csak a vége más,
Ismeretlen távozás.

Temetetlenül

Holt pille hevert
Lábam előtt, sajnáltam
Rövid élete
Váratlanul jött végét.
Tűző nap szítta színét.

A modern emberhez

Hagyd az időt
Szertefolyni, áradni
Úgy, ahogy akar,
Előbb-utóbb megleled,
Nem lesz majd ellenséged.

Ismeretlen ajándék

Bontatlan csomag,
Így viszem az utamon
Ajándékotok,
Ideje jön, felbontom,
Kincseimet szétosztom.

Elmegyek

Elmegyek. Három
Röpke szótag. Nem leszek.
Nem tudom fogni
A kezed. Mi elveszett,
Nem tudod, hol leled meg.

Táncoltat a körforgás

Volt egy régi út,
Volt egy ősrégi világ,
Éltünk boldogan,
Élhettünk volna talán.
Táncoltat a körforgás.

Majd ha elmegyek,
Hol lesz a szép új világ,
Élünk boldogan,
Élhetünk nagyon soká.
Táncoltat a körforgás.

Rózsa-élet

Kinyílt a rózsa,
Földre hajlott az ága,
Rövid örömre
Jött hosszú ősze, tele,
Belül őrzött reménye.

Hit egymásban

Mikor eltörik
Hitem benned, kettőnkben,
Javíthatatlan,
Új utak nyílnak bennem,
Hit nélkül járhatatlan.

Egybenőtt lelkek

Két ősz fejecske
Ment a minap előttem,
Könnyű csomaggal,
Könnyű szívvel, derűvel,
Egybekulcsolt kezekkel.

Politikusokat figyelve

Hidegen hagynak
A politika silány
Bábjátékai,
Lehetnének alkotók,
Nemcsak kiszáradt kórók.

Hidegen hagynak?
A közöny maga nem árt?
Hordalékot visz
Az életfolyam, aztán
Lerakja, s árad tovább.

Viharmadár

Fél a vihartól
Vagy sem, repülnie kell,
Benne a törvény,
Háborgás csillapodás
Hozhatja az enyhülést.

Farkas és héja

Farkas és héja
Marakodnak egymással
A világ felett,
Segítsetek, védjük meg
Együtt a kicsinyeket!

A lényeg

Ember lényege
Megfoghatatlan, soha
Rabul nem eső,
Vadászkézben mi marad,
Kő csak, csupa-csupa kő.

Keserűség

A keserűség
Oly támadó már bennem,
Mézzé formálnom
Sehogy sem sikerülhet.
Mi lesz vele, ha elmegyek?

Nem viszem el, és
Nem hagyom itt, viseli
Valaki gondját?
Önmagában csak nő, nő,
Keserű lesz a világ.

Rollerező nagymama

Hopp! Elvágódtam,
Rollerem messze repült,
Csontom nem tört el,
Csak néhány fájó vérfolt
Van emlékeztetőül.

A bolond pingvin

Van bolond pingvin,
Felelte a tudós, az
Közülük, aki
Egyedül indul másik
Irányba, mint a többi.

Sorsa biztosan
Pusztulás, mégsem áll meg,
Saját útján megy.
Mi hajtja a végtelen,
Magányos fehérségben?

Vagyon nélkül

Ki vagyont akar,
Az vándorútra nem vágy’,
Ott teher lenne
Ez a gazdagság. Béklyó,
Mellyel itt húz le az ár.

Cosmic serpent

A hosszú útról
Visszatérni nem lehet,
Mondja a népdal,
Mondja a sámán, messze
Repül veled a sárkány.

Az, ami elmúlt,
Útrakelt másfelé,
Pörgeti őket
A meg nem álló kerék.
Repül velük a sárkány.

Méhkirálynő

Nagy fenevaddal
Küzdtél meg barlangodért,
Megölt és felfalt
A létrehozott nagy nép.
Méhkirálynő, merre mész?

Örök tengerem

Csitul a tenger,
Szétválnak összeakadt
Hálók, rövid csend,
Lent a mélyben haraggal
Új vihar készülőben.

Teremtő dalok

A dalaimtól
Szélesedtek az esték,
Visszhangztak hegyek,
A hajnalfény gyönyörű,
Jó hangokkal érkezett.

Megmaradtam a viharban

Azt hittem, végem,
Jött egy negyedik hullám,
Morajlás, taraj
Kettétört rajtam, de álltam,
S láttam, amit akartam.

Békés esti hullámzás

A tengernek, s a
Szélnek finom sószaga
Van, alig látni
A távozó vérpiros
Korongot. Egybeolvad

Minden, minden az
Öböl része, mint a víz
A tengeré. Csak
A kategóriáink
Különítenek el, de

Minek? Hisz minden
Egy, bárhonnan is nézzük.
A fák, azt hiszem,
Jobban tudják ezt. Csak ők
Nem írnak kis verseket.

Dubrovnikban, a teraszon 2015 július 1.

Válogat az idő

Tiktakra, csendre
Függesztem fel világom,
Őrizze idő
Amit akar belőle,
A többi elhulló lom.

Valóság és álom

Álmokkal kísért
A láthatatlan világ,
Torz tükreivel
Rémíszt, csábítani vél,
Szomorú az ébredés.

Mivel élünk?

Bölcsek tanácsán
Sok szó hull, mind fontos kincs,
Megváltásként jön
Egy mindennapi kis hang:
„Ha nincs hal, ma ebéd sincs!”

Otthon és identitás

Az egyik bolygó
Tűzforró, a másik hideg.
Az életünknek
Egyik sem adhat otthont.
Lehet, másoknak igen?

Vigyázunk-e mi
A Földünkre eléggé,
Nem veszti-e el
Egyensúlyát, örökké
Adó, dús életkedvét?

Ha ő meghal, mi
Mindnyájan veszünk vele,
Akkor is, ha lesz,
Ki máshová költöztet.
Föld s ember másmilyen lesz.

Kint a zöldben

1.
Vibrál lég, idő,
Láthatatlan hullámok
Haladnak minden
Élőn át, dalt fakasztva
A sejtbugyrok legalján.

2.
Sok zöld vesz körül,
Csipkerózsa palota,
Nyitva kapuja,
Megfojt vagy új erőt ád,
Tudom, sokszor rajtam áll.

Meghívó nélkül

Holt világra lelsz,
Tudtad, de elindultál,
Menned kell, súgta
Egy hang, vár a pusztulás.
Újjáépítésre vár.

Beteljesülés

Torzó marad fenn
Belőlem, végtelen lyuk
Formálta egész,
Hozzátenni, elvenni
Nem kell, nem lehet, teljes.

Unokámra gondolva

Hosszú utamra
Takanakapsalukhoz,
Kicsi szép gyermek,
Nem vihetlek, őrizzen
Téged a meleg fészek.

Hőség

Oly nagy a hőség,
Elbújik a gondolat.
Valahová le,
Tudattalan mélységekbe,
Forrásokat keresve.

Felvillanás

Egy pillanatra
Ha fellebben a függöny,
Látod, létezik,
Amiben te nem hiszel,
Indulnod másfelé kell.

Időugrás

Mint mérföldkövön
Állj meg a pillanaton,
Ugrásra készen
Engedd el magad, repülj,
Túl messze minden időn.

A népét vezető
/Turandot/

Mindnyájan, népem,
Ne aludjon senki sem,
Alvók nem tudnak
Velünk jönni messzire.
Az utazás az élet.

A változás előtt

Ugrásra készül
A nagy tűzkarikán át
Az az oroszlán,
Kiről megfeledkeztek,
Vagy létében sosem hittek.

Anyag és szellem

Szellem, lét nélkül,
Nehezen tud jó lenni,
Megérti, amit
Korábban nem, anyagtól
Ő sem lehet független.

Gyógyító dalok

Minden sámánnak
Saját dalai vannak.
Gyógyításba ha
Kezd, várja, melyik dal jön,
Szólal meg, mint üzenet.

Teremtő üresség

Souls are saved by the holy, not by the busy

Miért szent, tiszta
Az üresség? Miközben
Tested egészen
Kiüríted, a választ
Megleled. Sejtjeid már

Otthont nyújtanak
Sokaknak, kikkel együtt
Fogyasztottátok
A hordozottakat. Mi
Elkészült, teremt újat.

Mint fellebbenő függöny

Röpke pillanat,
Hogy megtörik a folyam,
S kaján kibukkan,
Akkor tudja a sámán,
Merről támad az ármány.

Bohóc

Udvari bolond,
Bohóc, van-e különbség?
Hiába próbál
Görbe tükröt mutatni,
Ha nincs befogadó ész.

Tanka+

Írtam, olvastam,
Éltem, hittem, szerettem,
A lelkem soha
El nem adtam, s így fogok
Élni, hinni, szeretni
… egy másik világban is.

A másság

Fájdalmas lehet
Millió csápból állni,
Állandó, szúró
Érzékelés, gondolja
A kő, s csupa közöny ő.

A viharlény

Alak nélküli
Örök forrongás, mozgás,
Átáramlás, tánc
A te léted, s azt hiszed,
A megnyugvás a halál.

Várakozás

Minden, mi bennünk
Lappang a tudat alatt,
Fényre kerülhet,
De ne erőltesd, vigye
A folyam, nyugodtan várd.

Ember-bábuk

Egy pillanatra
Csak, hogy felvillan bennük,
Egykor emberek
Voltak, fájt tán az élet,
De szerettek, és hittek.

Anyjuk volt, szidó
S elnéző, virágoknak
Illata, íze
Ételnek, az öregség
Része az életüknek.

Néha, bár ritkán,
Feltámad a vágyódás,
Ott lenni újra
Az örökre elvesztett
Kertben, Paradicsomban.

Mindenen uralkodni

Igazi sámán
Sosem válik Zeusszá,
Csak a Bohóc, ki
Nem követ mást, mint saját
Őrült hatalomvágyát.

Önmagad ura lehetsz

Kívül sem, belül
Sem, nem tied az egész
Vezérlés, segít
Ha átérzed, tudatod
Alattiak is részed.

Beszélgetés a természettel

Két nap távollét,
S megszakad a kapcsolat,
Bezárul fa, fű,
Világ, mindig és újra
Vár, hogy megleljem csápját.

Paradicsomok

Kicsik és nagyok,
Pirosak, fényédesek,
Paradicsomok,
Nem karácsonyfán vagytok
Csöpp ajándékcsomagok.

Pitypang

Mint a pillangó,
Átalakul, egyszerű
Sárga lényéből
Törékeny struktúrát bont,
Mit a szél messze elhord.

Ismeretlen sáv

Elmélyülés vagy
Ábrándozás, ki tudja,
Hogy hol a határ,
Álom és az ébrenlét
Egymásba folynak mindég.

Velem vagytok

Távoli lelkek
Üzenetét éreztem
Mély pillanatban,
Beburkolt a szeretet,
Enyémek, bárhol leszek.

Letűnt világ

A világ, mi volt,
Hová tűnt vajh’, elveszett,
Csak az Egy lélek
Ragyogott szép csendesen,
S várt, a galaxis felett.

Homályban vándorlunk

Sem mélypontunkat,
Sem a zenitünket, nem
Tudjuk, hogy mikor
Lépjük át, az út látás
Később jön, de csak ritkán.

Derű

Tovaillanó
Ritka kincs, belső derű,
Hogyan lehetnél
Tartós vendégem, a lét
Gyakran keserű nedű.

Egyszer, nyár végén

A lombok alatt
Üldögéltem, figyeltem
Az érkezőket,
Az új növendékeket.
Sosem áll meg az élet.

Haladni az úton

Nem egyház, Isten,
Nem iskola, az élet
A hit s tanulás,
Szeretetben változva,
Fájdalmakban sodródva.

Hegymászás

Ne menjen hegyre,
Kit lent szédít a látvány,
Az, ki önmagát
Kívánja megismerni,
Kezdje az alapoknál.

Hegymászás 2

Jól az életet
Élve tanuljuk meg, de
Magas hegyekbe
Olyan menjen, kinek a
Halál sem ismeretlen.

Ember és világ

Ahogy egy kígyó
Emészt egy elefántot,
Éppúgy emésztjük
Mi is mind a világot,
Fájón, keserédesen.

Az állomáson

Miközben álltam
A napsütésben, kis pók
Hintázott fejem
Felett, a vonat nem jött,
Csak csöpp pillanat-manók.

Gyermekfejjel a szellemekről

Visszatérhet-e
A szellem a palackba,
Körülnézve, ha
Úgy látja, jobb neki bent?
Szellemnek is lennie kell!

Nem, visszafele
Sem menekülhet, hová
Sors-ár vetette
Ott kell teremtenie,
Együtt más szellemekkel.

Rendszerváltás

Eltűntek a jók,
Őrző-védő angyalok,
Itt csak rossz maradt,
Tébolyító démonok?
Az ember választhatott.

Az emberi tudás

Minden tudásunk
Felcímkézés, kapcsolás
A már ismerthez,
Soha nem kész, nem egész,
Egy szappanbuborék vár.

Menekülök

Hová mész, kicsi?
Menekülök, el innen,
Élni nem hagynak,
Lőnek, durván támadnak.
Békés helyet keresek.

Hol nagyra nőhet
Az ember fia, lánya,
Emberként élhet,
Szerethet, dolgozhat, és
Adhat sok jót másoknak.

Szögesdrót sziget

Szögesdrót sziget
Az óceán közepén,
Kísértethajót
Dobál értelmetlen szél,
Benne ül az üresség.

Elmerülés

Lassan lélegzem,
Az ezerévek jönnek,
Be és ki, egyre,
Az ezerévek mennek,
Végül nincs már idő sem.

Összetalálkozás

Megleltem az ős
Fát, gyengéden öleltük
Át egymást, közben
Boldogan csilingelt ránk
A fellélegző világ.

Varázsszó

Röpke varázsszó,
Segíts majd, kérlek, mindig,
Mikor szükséges
A varázslat, nekem és
A környező világnak.

Veled

Nyújtsd felém kezed,
Kössük meg szövetségünk,
Időtlen szabályt,
Mellyel békésen megyünk
Az univerzumon át.

Tao

Egy régi illat,
Amely sehol sincs ma már,
Felidéz jövőt,
Mely rejtve énreám vár.
Időtlen reménysugár.

A jó erő

A jó erő majd’
Mindig láthatatlan, hat,
Teremt, rejtve bár,
Mi létét megmutatja,
Az a tett, az alkotás.

Darázsfészek

Olyan a világ,
Mint egy nagy darázsfészek,
Bárhová nyúlok
A karjaimmal bele,
Csípésekkel lesz tele.

Útelágazások

Siklunk, döcögünk
Láthatatlan pályákon,
Észre sem véve,
Útjaink távolodnak,
Nem egymáshoz tartanak.

Elindulás

Kiléptem, s eljött
Az ismeretlen sugár,
Vonzott, nem tudtam
Hová. Utakat láttam
Magam előtt – vezet ő.

Daloltam halkan,
Könnyű szívvel lépkedtem
Reménnyel teli,
Fájdalmakból visz a hit,
Jó és szép új születik.

Közelítő sötétség

Gyorsan terjedő
Sötétség, sehol sem hagysz
Menedéket, sem
Cseppnyi fényt, mi lesz veled
Eljövendő nemzedék?

Majdan

Sok élő nyugszik
Feltámadásra várva
E csöppnyi bolygón,
Sötétség kora után
Velük épül a világ.

Jelen

A jelen azért
Szomorú öregesen,
Mert gyakran elfog
Az érzés, hogy itt én már
Nem is vagyok tán jelen.

Fájdalom

A fájdalomban
Mi a legrosszabb vajon,
A kínzó érzés,
Vagy, hogy megbénít minden
Mást bennünk, dermedtté tesz.

Szabad madár

Messze szállok, el!
Vadászok maradnak lent.
Nyilaik soha
El nem érnek már, egyre
Nő majd köztünk a távolság.

A fák ősszel

Fáj-e a fáknak
Az őszi elszakadás
A levelektől,
Kiket ő táplált, nevelt,
S örült szép színeiknek.

Világok sokasága

A mi érzékelt
Világunk mögött, körött’
Van még sok világ,
Láthatatlan hullámzás
Valamennyit körbejár.

Az emberi lét

Az emberi lét
A Föld, benne szellemek,
Figyelik, nézik
A köröskörül forgó
Számtalan égitestet.

Kinek fáj?

Kinek fáj, mikor
Majd elmegyek? Nem sírva
Is sír benne tán
Az örök emlékezet?
Voltam, vagyok és leszek.

Közelgő hideg

Fészekbe vágyom,
Szeretettel, meleggel
Teli fészekbe,
Mely oly lehetetlen már,
Gyorsan fagy meg a világ.

Meleg szeretet

Olvad a szívem,
Mikor az unokámra
Gondolok, öröm
Nekem, ha még örömöt
Adhatok. Addig élek.

Az örök törvény

A fa készíti
A magot, melyet szél visz
Tovább, jövőjét,
Fejlődését ismeri,
Ki ismeri a múltját.

Közelítő felhő

Messziről jövő
Gomolyfelhő, nem tudod
Hoz-e valamit,
Vagy vinni akar, hová
Röptetne téged innen?

Szomorú kérdések

Törvény-e, hogy a
A hajnalt meg kell előzze
A teljes sötét?
Hiába fáj, mindent borít
A rossz és a szenvedés?

Esszük mit főztünk

Múlt a jövővel
Keveredik jelenben,
Keserű, édes
Mindig minden egyszerre,
Nem mindegy szakács, recept.

Őszi nap

Zöld, sárga, szürke
Már minden, ég, házak, fák,
Ahogy szívemre
Lassan rátelepedett
A csendes szomorúság.

Élet viharokban

Mennyi életet
Élhetünk egy lét alatt?
Elmenekülés,
Újrakezdés, változás,
Mégis minden az marad.

Aranyesőfa

Szép fa, aranyló
Fürtöcskékkel vonz, csábít,
Bármely részeit
Kóstolod szíved megáll,
Érted jön a gyors halál.

Többezer éves fa

Láttam sok embert
Táncolni körülöttem,
Az özönvizet,
Számlálhatatlan halált,
Az élet haladt tovább.

A Fekete Lyuk után

Elmúlt az idő,
Mindegyik. Megérkeztünk,
Nem tudjuk, hová,
Idegen, ismeretlen
Minden, egészen más, más.

Induló falevelek

Lehulló, színes
Búcsúzó falevelek,
Ne hívjatok, hisz
Veletek még nem megyek.
Vigyetek üzenetet.

Kitalálós tanka

Hó alatt alszik,
Ló szívesen megeszi,
Só van benne is,
Tó testvéreit rejti.
Ki ő, mi ő, találd ki!

/fű/

Lantot kapd fel
A κορε –knak

Lantot vagy hárfát
Kapd fel! A hegyre menjünk!
Bárcsak lehetne,
Mint egykor, de jó lenne!
Éltünk, haltunk szeretve.

Visz az út

Sosem egyszerű
A létezés pályáját
Bejárni, magad
Mész, vagy a sorsod dobál,
Nehézség mindenütt vár.

Milyenek lehettek

Elfeledve lett
Ősrégi teremtések,
Csodálkoznánk, ha
Értenénk őseinket.
Másképp hittek, szerettek.

Majd egyszer

Simogass körbe
Egy őszi falevelet,
Dúdolgass csendben
Keserédes éneket,
Mikor már emlék leszek.

Varietas delectat

A teremtések
Egyformábbak, mint véljük,
Mert mindegyikük
Csak váz, ami hozzájön,
Az a változatosság.

November elején

Kedves ismerős
A fa ablakom előtt,
Sok szép kis sárga
Levelét itt tartja még,
Bárcsak ne jönne a tél!

Ellazulás

Mikor bennem az
Összes quantumszemecske
Lassú hintázást
Választ izgő vibrálás
Helyett – az a lazulás.

Beszélgetés a forrással

Adj vizet, kérlek!
Minek? Nem érdemlik meg.
A sivatagban
Hulló magányos vízcsepp,
Még az sem felesleges.

Buddhává válni

Buddhává válni
Annyi, mint felvállalni,
Szenvedéseket,
Félremagyarázókat
Egyaránt, katalizál.

Megmaradok

Hiába támad
Sokezerféleképpen
A kaján gonosz,
Körülöttem szelíden
Állnak óvó angyalok.

Szomorú madár

Magányos, fehér
Darumadár a mezőn
Szomorúan állt,
Nem várta tán még az őszt,
Mégis beköszöntött már.

Változatlan a változásban

Mások lesznek ott
A probléma-oldások,
Társak s ellenek,
Csak én nem leszek se ott,
Se itt más, mint ki vagyok.

Többszáz méter magas hullám

Sokan átélték,
Kevesen emlékeznek,
A nagy hullámra,
Mely valaha felkapta
S messze vetette őket.

Két erő

Mindig mást akar
Két erő, örvénybe vet
Egyikük, fenntart
A másik. Árnyék és fény
Mint az anyaggal játszik.

Vihar után

Van, mikor vihar
Után szomorú a csend,
Hallgat a forrás,
Mint pyrrhusi győzelem
Kihalt, erőtlen minden.

Szavak nélkül

Tengernyi mikro
Hangocska, itt zsibongó,
Szárnyaira vesz,
Csendben ringat, remegtet.
Ha megszólalok, letesz.

A mester

Mit dob felszínre
A vulkán egy pillanat
Múlva, nem tudod,
Tartásod, lelked mindig
Kész, végtelenül nyugodt.

A mindennapi csoda

A nagy olajfolt
Közepén kicsi kacsa,
Ki tiszta marad,
Sötét démonok között
Fehér lelked megőrzöd.

Jövendő háló

Jelzőrendszerek,
Képek, szavak, illatok,
Találunk-e majd
Olyat, melyre csak a jó
Épülhet, a galád veszt.

Távolodom

Mit hozott ez év,
Magányom mélyülését,
Nőtt a távolság
A jelentől, idegen
Mosttól, sok-sok hidegtől.

Karácsonyi fények

Senki sem figyel
Hangjaikra, öregek,
Sok-sok magányos
Gyertya ég, aztán mindent
Elnyel a mély sötétség.

A karácsony színei

Vörös, fehér és kék
A karácsony színei,
Vörös a kelet,
Lét, fehér a léleké,
Kék a láthatatlan ég.

Benne lenni a világban

Jelenlenni vagy
Átélni nagy különbség,
Érezve ismer
Meg mindent, ami itt él,
Kiben van, s lesz megértés.

A teknősbéka

A teknősbéka
Hosszú útját egyedül
Járja be, lehet
Bár sok társa, utódja,
A magány az ő sorsa.

Karácsonyi újszülött

A karácsonyfa
Alatti friss csecsemőt
Láttam álmomban,
Szelíd mosolya üzent,
Vigasztalt, szeretett, élt.

Hideg kezek

Hideg fülek és
Téli hideg kis kezek.
Rég meghalt apám
Melengeti kisgyerek
Kezeimet. Álmodom?

Szeretem őket

Sokan voltak már,
Kiknek a magány úgy fájt,
Hogy szeretettel
Csillapították. Adtak
És nem vártak viszonzást.

Novemberi sétán

Sok kis csapatban
Vonuló madárhadat
Néztem az égen,
Egyikük csíkos tollát
Hagyta a földön nékem.

Az örökkévalóság vége

A végtelennek
Vége lett, az időtlen
Elmúlt, porba hullt
Sok távoli cél, messze
Nyúló vágyódás kihunyt.

Idő-madár

A távol mára
Közellé lett, s röpke lét
Után, ismét majd
Röpít az idő-madár.
Ki tudja, vajon hová.

Fiatalon

Fiatalon még
Nem írtam, csak olvastam
Verseket, vágyva
Meglelni az egyetlent,
Az időtlen legszebbet.

Beköszöntő dallamok

Dallamok néha,
Mint a háborgó vizek,
El és elöntik
Hullámaik fejemet,
Gátat nem építhetek.

Unokámnak

Kicsi gyerek, te
Mire megnősz, itt én már
Nem leszek. Gondolj
Néha valakire, ki
Téged nagyon szeretett.

Farsang

Csacska macska, pracs,
Lacska fruska, trap-trap-trap,
Dobot verő ág,
Tarkabarka vidámság,
Lapul a szomorúság.

Ki nem tud

Ki nem tud senkit
Szeretni, súlyos beteg,
Tán ezerév sem
Gyógyítja meg, élete
Hideg márvány, holt bálvány.

Alváshiány

Bamba kábaság
A köbön egy álmatlan
Éjszaka után,
Kint is, bent is ködlepel,
Lehúz az elalvás-vágy.

Az út visz

Az életút visz
Örvényeken át avagy
Csendes vizeken,
Választom vagy sem, élem
Megadatott életem.

Karácsonyi tisztulás

Röpke pillanat
Karácsonyi erdőben
Nem gyógyíthat meg,
Ha sok ezer városi
Óra rádtelepedett.

A múlt kútja

Mélységesen mély
A múltnak kútja, tudták,
Badarság hinni,
Egy-két lépés, s napfényre
Kijutsz már. Mehetsz tovább.

Amit nem mondtak,
Ez a kút szélesedik,
Eltűnik közted
S mások közt a határ, egy
A Föld, egy múlt vár miránk.

Vagy – vagy

Sokszor meglátott
Igazság a „vagy-vagy”-é,
Van, amiben nincs
Dialektika, ezen
Vagy azon az úton mész.

Medve napok

Medve-napok így
December végén, rövid
Fény, hosszú sötét,
Az álmosító csend húz,
Aludj mackó, ez a tél.

A lét csapdái

Csapdák nélküli
Lét, az csalfa tünemény,
Vagy oly ritkaság,
Sok-sok bejárt út után,
Különleges adomány.

A szeretet útja

Az út a cél, csak
Az, minden más faforgács,
Fűtőanyag vagy
Üzenet, útépítő
A jövőnek. Szeretet.

Színes sálak a kalapból

Csöpp varázsdoboz
Testünk minden kis sejtje,
Végtelen láncok,
Messzenyúló rejtelmek
Bújnak és várnak benne.

Beszélgetés

Rakd össze! De mit?
Új bútort? A világot?
Jó az, hogy semmit
Sem kapunk készen? Tudod,
Hogy még önmagunkat sem!

 

folyt. köv.

**************************
néhány vers 2014 elöttröl, utána a 2014-sek
**************************

kívül és belül

kívül és belül
én és nem-én
hóesés és meleg
volt és lesz
érzékelem
mindent egyszerre
érzékelem a világot
a világ érzékel engem
a tompaság a sötétség
amin nem segít
az értelem

**************************************************+

Léteim a Légben

Léteim a Légben
várva virágbaborulásukra
mindarra, ami a
létükben nem adatott meg
segítik egymást
megértik egymást
majd
egykor
az akkor Létben lévö
részünkkel
a
kertésszel

*********************************************

Èn vagyok az egyetlen túlélö

Várom, hogy eljöjjön az idö
Èn vagyok az egyetlen túlélö

Ezerévek jöttek
Ezerévek mentek
Nincs idö
Nincs lét
Szomorú az
Egyedüllét.
Társak-e a fák?
Társak-e a madarak?
Társak-e a lények,
az egészen másmilyenek?

Ezerévek jöttek
Ezerévek mentek
Megszülettek
a hasonlók.
Mégis,
idegenek maradtak.
Csak látszólag
hasonlítottak.
Fenevadak voltak.

Várom, hogy eljöjjön az idö
Èn vagyok az egyetlen túlélö.

**************************************

Az iker-örvény

Az iker-örvény
a legveszélyesebb
idő-kapu,
belepotyog
sok vadász,
s ki tudja,
milyen terekben
hullanak ki

**************************************

Néha nehezen tudom eldönteni, hogy egy-egy, a “standard” fordításoktól igen eltérö verset a fordítás vagy egyszerüen a vers kategóriába soroljak. Ezért szoktam ilyenkor inkább ihletésröl beszélni, mint a köteteimben már szóltam erröl (Meditációk — tankák; Egy régi út — Lao-Ce), itt pedig Sappho töredékek kapcsán.

Psi
Versek Sappho töredékek olvasása után

1.
A Plejadokról és még távolabbról származom
Itt vagyok a sötétség közepén
várva hogy eljöjjön az Idő
Én vagyok az egyetlen túlélő.

2.
Kovácsoljátok nagyra eljövendő székhelyeteket,
a még soha nem volt Lényt,
létezéseitek készítenek el benneteket,
a még soha nem volt Lényt,
eggyé válnak, összehangolódnak
az egy-létek erejei,
a még soha nem volt Lénnyé,
a hatalmas embernél is sokkal nagyobbá,
a még soha nem volt Lénnyé.

3.
Cukor-házak,
melyek rejtitek
egykori léteim mozgatóit,
nem erősítenek benneteket
az ágaitok madarai,
(míg)
vágyaitokat meg nem szelídíti
a Gyermek,
lelassítva a
hullámok habjait.

4.
A kristályosodásban kibontakozó
éneklő-táncoló
szépségre-jóságra törekvő lényeim
kiálltátok a szemrehányásokat
a rejtekekből előtört megjelenítettek miatt

megszépültetek, jóvá formálódtatok
hiszen a veletek való szembesülésben
mind magamat értettem meg
saját vonásaim kettősségeit
nincs kibontakozásunk
egymás nélkül
szeretet nélkül

5.
fentről tekintettek le rád
az oda-szakadtak

senki sem, egy lét sem, törekedett arra,
hogy mozgásba hozza őket

nem jött el egy olyan lét,
egy olyan kései utóduk?

nem rögzítették őket a vér,
a lét kötelékei?

bár láthatatlanok a számodra ezen részecskéid,
egykori léteid,
világítanak a létben lévőnek,
annak, aki
bizalmat ad
láthatatlan halottainak.

***************************************************************************

vagyok aki vagyok

vagyok
aki
vagyok
az örök
változásban
hű
önmagamhoz
és létformámhoz
egyszerre
keresd
és
találni fogsz
engedd el
ne akard
megragadni
és
rátalálsz
a paradoxonokban az igazság

megjelent A haláltól az újjászületésig kötetemben

*****************************************************************

A reggeli köd

A reggeli köd, amelyben a
Gyermek mindig vándorol
újra és újra
gyermekként
Mert csak az nem szárad ki
Aki őriz valamit a gyermekből
Újból és újból átmosódnak a ruhái
nincs mellette a nyáj melege
ami szárít
látszólag egyedül halad
pedig vele van
az eső
a hegyek
az út
az egész világ.

megjelent a Meditációk című kötetemben

******************************************************************

Lelkünk tisztaságban megőrzőtt kis része

Lelkünk tisztaságban megőrzőtt kis része
Ami a végtelen, rég elfeledett
gyermekkor óta a mienk
Sokat hányódott, hajlítódott, rázódott
Az egyes létezések Őszeinek
Viharaiban
A Felnőtt-Ősz Bölcsességek
sors-meghatározó Szeleiben
És valahol, mélyen a Szívbe
zárva,
él,
lélegzik
ritmust ad
és álmodik

megjelent a Meditációk című kötetemben

**********************
2014
**********************
Önmagam vagyok

Szerzetes voltam,
szerzetes vagyok,
szerzetes leszek,
pap az örökkévalóságban,
időtlen,
tereken-időkön átívelően.
Szerzetes voltam,
szerzetes vagyok,
szerzetes leszek,
nem teher ez a tudat,
a mindig visszatérő felismerés,
inkább ajándék,
megkönnyebbülés,
nem vesztem el,
megvagyok.
Ember vagyok.
Önmagam vagyok.
Szerzetes voltam,
szerzetes vagyok,
szerzetes leszek,
egy rég megszűnt rendben,
melyet elhagytam,
mert elhagyott engem.
Mert elhagyta azt az Istent,
akiben, ahogyan hittem?
Szerzetes vagyok,
szerzetes leszek?
Mit hoz a változás?
Nem az egy-lét,
hanem az örök változás.
Álomképek majd
Próbára tétetnek,
lesz-e erejük,
lesz-e erőm,
lesz-e erőnk?
A szerzetes lét nem vész el
a változásban,
hanem talán kiteljesül
egy időtlen párral.

*********************************

Démonok harca

Démonok harca,
Sakktábla a nagyvilág,
Az ember kis báb,
Életétől megfosztják,
Reménye lesz délibáb.

*********************************

Nincs verseny

Az idő vágtat,
Követni sosem tudom,
Cammogásában,
Néha magam kábítom,
Ki lesz ott előbb, hol ott?

**********************************
Falak között

Tűz vesz körbe,
Semerre sincs menedék,
Itt rakok tüzet,
Torzsában menekszem én.
Falak közt? Bennem föld s ég.

**********************************
a magyar-japán társaság haiku pályázatára beküldött haiku -m:

Ünnep

Díszbe öltözött,
Másképp lélegzik, dalol,
Kívül s belül, mind.

***********************************

Minden változik

Sokáig álltam
Függöny előtt naivan.
Mögénézésem
Megváltoztatott mindent.
Környezetem és engem.

Úgy változtatott
Ahogy magamra leltem.
A meglátás metsz
Változni nem akaró
Környezeten. Időtlen.

********************************

Szélvihar formált

Szélvihar formált,
Alakított az orkán,
ĺgy jöttem létre
Mindabból, amit addig
Nem tudtam önmagamról.

Akik támadtak,
Nem tudván segítettek
Feltámasztani
Erőimet, sugárrá
Tenni apró részeket.

************************************

Élet és halál

A halál nem vég,
A halál csak egy kapu,
Átmész, nem tudva
Milyen meglepetés vár,
Jót hoz vagy sem, a halál.

Az élet nem vég,
Az élet csak egy ablak,
Nézelődsz, tanulsz,
Szeretetet adsz, s kaphatsz,
Életfolyó része vagy.

*************************************

Rejtélyes világ

tanka formában

Csipkerózsika
Vár számunkra a világ,
Rejt sok-sok szobát,
Felfedeznivalót, jót,
Élj, szeress, keress, alkoss!

*************************************

A vadász s az áldozat

A vadásznak az,
Kit hajszol szakadatlan,
Addig érdekes,
Míg el nem kapja, el nem
Pusztítja őt, megölve.

Az áldozat mit
Érez, neki mindegy, nem
Gondol sosem rá,
A hideg, mi uralja
Már régóta a vadászt.

Mindannyiunké
A karma, közös tár, lég,
Együttérzésünk
Legyen mindig a megölté,
A szeretet vivőé.

Örökkévaló
Reményt ő hordoz immár,
Magját jövőnek,
A voltból újra élni
Vágyó teremtődőnek.

Sohasem lesz vég
A halál, lezáródás,
Állomás egy nap,
Csak az ér célt az útján,
Ki nem vadászik immár.

A remény éltet
Mindig és újra tovább,
Jó, ha nincs benne
Egy csepp se pusztításvágy. —
Megújuló virágzás.

*********************************

Kolibri

Fáradhatatlan
Röpködsz és megint röpködsz,
Ide-oda, csöpp
Nektárvadász, pihenőd
Nincs, hisz még sok kehely vár.

*********************************

Embernek lenni

A hölgy választ párt,
Ilyen az élővilág,
Ezért születtek
Az erőszakos hímek, s
A párbaj párválasztás.

Mi az, hogy ember?
A legerősebb vad tán?
Vagy az, ki nem árt,
Nem uralkodik párján,
De saját indulatán.

*********************************
Nyári kert

Nyári kert csöndje
Az időtlenség maga,
Zimzümmögések,
Mély és magas madárdal,
Ahol nincs ember, nincs zaj.

*********************************
Ültél-e vajon

Ültél-e vajon
A végtelen csendben már,
Figyelve némán
A körülötted mozgó
És zsibongó iskolát?

Ültél-e vajon
Az itt-és-most csendjében,
Természet hangok
Közt idézve belül fel
Az életet, az embert?

*********************************

Biciklizés közben

A híd közepén
Elfogott egy rossz érzés,
A szél felkapna,
Dunába hajítana,
E versem ki írná ma?

*******************************

Nyári emlék

Ȯ, a Balaton!
Beúsztunk mélyre éjjel
Egy régi nyáron,
Közben áramszünet lett
Az egész déli parton.

Az ég csillagos,
De a hold elveszett,
Merre induljon,
Ki nem vágyik még égbe,
Csak élni a szárazon.

********************************

Hatvanegy lettem

Hatvanegy lettem.
A hatszáztíz messze még!
Akarnám? Most nem.
Több száz évig ifjú-vén?
Változásban élek én.

********************************

Melyik a most

A kapu mellett
Észrevétlenül állok,
Zajlik az élet
Szakadatlan, sóhajtok.
Se itt, se ott, nem vagyok.

A kapu nincs már,
Állok egykori helyén.
Végtelen csönd vár
Minden zajos élőlényt.
Csöndben hallom őket én.

********************************************

Örök körforgás

Kapu mellett észrevétlen állok,
Jönnek, egyre jönnek, szakadatlan,
Időtlen se itt, se ott nem vagyok,
A kapu már feneketlen katlan.

Néhány ezer év, s a kapu nincs már,
Hiába állok egykori helyén,
Minden élőlényt végtelen csönd vár,
Hallgatom őket ma a csöndben én.

A halállal elmúlik-e minden,
Vagy őriz a változás valamit,
Kőben, fűben, fában, nyugodt csendben,
Minden apró életből egy picit.

Újrateremt a szereteterő,
Az életforrásból részegítő.

***************************************

Most és mindig

Örök nyugalom
Nincs. Csak örök változás.
Pörög a malom,
Sosem szűnő pulzálás,
Az élet egy áramlás.

Vigyen-e a víz?
Vagy a folyóban ússzál?
Mindennapi kvíz,
Egyél és gondolkodjál.
Ki nem keres, nem talál.

******************************************************

Térteremtés

Őskaotikus
Kavarodás az élet,
Együtt misztikus
S reál. Aki ad teret,
Azt tartja a kikelet.

******************************************************

Pici horgony

Egy pici horgony
Van még bennem, hullámzó
Tenger közepén,
Itt tart ebben a létben,
Megszűnik, elmegyek én.

********************************************************

Örömtánc

Ülök bénultan széles kör közepén,
Tram, tatatatam, trararara, tram, tram.
Örömtánccal járnak körbe, hallom én,
Tram, tatatatam, trararara, tram, tram.

Fogolyként egyedül mire gondoljak?
Tram, tatatatam, trararara, tram, tram.
Vacsorára kevés vagyok sok vadnak.
Tram, tatatatam, trararara, tram, tram.

Szép az élet, mint egy vad tánc, nagyon szép,
Tram, tatatatam, trararara, tram, tram.
Csöndes ég! Hol lesz majd éltem, szép és ép.
Tram, tatatatam, trararara, tram, tram.

************************************************************

Kő

Kő van nem kevés,
Rádzúduló sziklatömb,
Nem nyíló csöpp gömb,
Nélküled akar lenni
Egész, nem szeretetben rész.

***********************************************************

Körforgás belülről

Van álom, olyan
Mint egy lassított vihar,
Körben repülnek
Vonatok, buszok, képek,
De sehová sem visznek.

***********************************************************

Esős őszi nap

Csendes őszi nap,
Felhők mögé bújt az ég,
Egy gombakalap,
Eső hull rá, vizes rég,
Álmos minden, mint a lég.

************************************************************

Tél az emberben

A meg nem értett üzenetek
Megelőzik a hosszú telet.
Alvásuk őrzik kemény kövek,
Várnak szép napot s kikeletet.

************************************************************

Holnap?

Tegnap, ma, holnap,
Ami időtlen, ott nincs
Semmikor sem nap.
Nap sincs? Világító kincs?
Sötétség szoros bilincs.

*************************************************

Pogácsák

Öregkorunkban
Készülnek a hamuba
Sült pogácsák.
Együtt állnak a sorba,
Jönnek velünk az útra.

*************************************************

Álomkép

Egy régi város,
Szeretettel gondolsz rá,
Álmodban látod
A sétányt, és hallgatod
A tengeri szél dalát.

*************************************************

Vágyódó lélek

Önfeledten a
Réten táncoló gyerek
Leszek megint majd!
Lehetek még? Sokezer
Év enyém, kísér s kísért.

**************************************************

Öreg tölgy

Azt hiszik, nem vagy
Szabad, mert nem mozoghatsz.
Életet adó
Leveleid, öreg tölgy,
Csodálja egy öreg hölgy.

***************************************************

Öreg fejjel

Öreg fejjel is
Hiszem, hogy szép a világ,
Fájdalmak tőlem
Lelkem el nem rabolták,
Örök gyermek vagyok már.

****************************************************

Az ember és a halál

Végletek között ingázó korszakok,
Emberek, itt tilos választanotok.
Vagy nem lehetsz öreg a határon túl,
Vagy élsz amíg léted szenvedésbe fúl.

Miért? Ki dönt? A kollektív szellem?
Hisz nincs olyan, ami van, sem időtlen.
Érdek? Keveseké? Miből pénz kerül?
Morál? A múlté hat, jövőé készül.

Ha az ember mind főnixmadár lenne,
Sorsáról így részben maga dönthetne.
Mikor lép ki, mikor lép be, vagy talán,
Mikor jön vissza, nem tudja a madár.

A halált a bölcsek felejtik vajh‘ tán,
S akkor őket is felejti a halál?

********************************************************************************************

Skorpió

Távolodik a
Skorpió, mérget hagyva
Nekünk eleget.
Találjuk meg az ellent,
Nem mérget, szeretetet.

********************************************************************************************

A család

1.
Gyermeknek anya,
Apa, felnőttnek hű pár,
Vénnek unoka
A család. A szeretet
Az összekötő fonál.

2.
Vagyok, voltam és
Leszek. Volt sok apám,
Anyám, gyermekem,
Egykori szeretetek
Feltámadnak még, hiszem.

3.
Beláthatatlan
Régmúlt, s messzi jövendő,
Mindig e Földhöz
Kötött-e a szeretet?
Családom az emberek?

**************************************************

Birsalma

Fagyott szép kis birs
Árválkodott ág hegyén.
Letéptem. Szoba
Melege egy nap alatt
Elfonnyasztotta. Csúf vég?

*******************************************************

Ecce homo

Jó is és rossz is,
Az emberben van minden.
Minden emberben
Öntudatlan. Rajta áll,
Mit keres meg, s mit talál.

*********************************************************

folyt. köv.