Meteora

Meteora, sziklák s néhány kolostor. Szenzációhajhászó világunkban mit mondanak, mit üzennek a számunkra?

Egy tengerparti nyaralás egynapos kirándulásán jártam ott. A többi napon feküdtem a tengerparton, úsztam, figyeltem a sok kis gyereket, s arra gondoltam, hogy talán leszek még unokámmal is ilyen helyen…

Meteora kiruccanás a múltba. Hasonló sziklák vannak a Föld sok pontján, Amerikában, Àzsiában, Európában és Afrikában — mindenütt ugyanazt rejtik vajon? Régi idök nyomait?

Az egyik szikla peremén álló kolostorba nem is annyira nagyon régen még csak kötélen lehetett felmenni. Talán ez sem teljesen egyedi — Grúziában is láttam egy hasonló helyet, amelyröl ezt mesélték — de nem ez a lényeg, azt hiszem. Inkább az eltöprengés azon, hogy milyen helyeket szerettek választani az emberek az elmélyüléshez, a meditációhoz, a lelki megújuláshoz. Ahol izolálva vannak az emberi társadalomtól, de együtt vannak a természet eröivel. Ahol magukba mélyülhetnek, de ha felpillantanak, széles perspektívák tárulnak fel.

Sajnálom, hogy nem mindenütt tudtam fényképezni. Például az egyik kolostorban két gong (harang?) volt, egy fémböl, és egy fából. S a megszólaltatáshoz is két rúd: egy fém, egy fa. Fémet fémmel, fát fával.

A képeim között van egy ikon kép: morogtam rajta egy kicsit, de azért megmaradt bennem.