nyári meleg

Nyári kert csöndje
Az időtlenség maga,
Zimzümmögések,
Mély és magas madárdal,
Ahol nincs ember, nincs zaj.

Nyár van, és harminc fokot jósolnak

Amikor mentem ma Marcheggben az állomástól a ház felé a szántóföld mellett, ahol nemrég arattak, láttam négy, azaz 4 gólyát. Lehet, hogy lesz még 4 unokám? 🙂

A kertben a rózsák már elvirágzanak, viszont a paradicsomok kezdenek végre pirosodni. Szúnyogból még mindig kellemetlenül sok van, bár tudnám öket nélkülözni.

7:1

7:1 ! En azt hittem eddig, hogy engem már rég nem érdekel a foci. Talán 1966-ban érdekelt utoljára, mikor teenagerként egy Balaton melletti falu közösségi házában (akkor még nem sok TV volt) végszorongtuk és izgultuk a brazil – magyart. (Aki fiatal, s netán nem tudná: a magyarok nyertek 3 : 0 -ra, ha jól emlékszem.)

De ezt a brazil – német meccset tegnap este nagyon élveztem. Nem volt durva, ez az elsö ok. Nem szeretem az olyan focimeccseket, amelyek inkább egy gladiátorküzdelemre emlékeztetnek, semmint focira. Sok gól esett, ez a második ok. S nem úgy, hogy 0 : 0 után tizenegyeseket kellett, hogy rúgjanak. A németek tényleg csapatjátékot játszanak, és nem csak egy sztárt futtatnak, ez a harmadik ok.

(No, szóval ennyit lát egy öregasszony a mai fociból. 🙂 )

zöldborsó, zöldparadicsom

A paradicsomok az idén nagyon zöldpártiak, nem akarnak pirosodni. Vagy csak én lennék nagyon türelmetlen? Olyan rémesen lassúak, mint itthon a háztatarozók, már másfél hónapja készen kellene, hogy minden legyen, de még mindig fent vannak az állványok. 😦
Zöldborsóból volt annyi, hogy ma saját termésböl ettem zöldborsólevest. 🙂

S erre mondják, hogy uborkaszezon — amikor az ember csak zöldségekröl ír.