Öt dráma

Megjelent az epublinál.

Az itt olvasható öt dráma — Készülődés, Gyász, Az Ádám és Éva projekt, Hét nap, hét év, A teremtés — mindegyike olyan, hogy színpadi előadásra és otthoni magányos olvasásra egyaránt alkalmasak. Szinpadon talán jobban kidomborítható a helyenként bennük rejlő humor, míg az olvasás közben több idő jut elgondolkodni rajtuk és a világunkon, az emberi kapcsolatainkon.

Nyelve magyar, ISBN: 9783746793443, A5 formatum, 144 oldal, megjelent 2018 december 13-án az epublinál.

Egy link hozzá:
https://www.epubli.de/shop/buch/%C3%96t-dr%C3%A1ma-M%C3%A1rta-M%C3%BCller-9783746793443/81755#beschreibung

Ìzelítőül egy jelenet az Ádám és Éva projektből:

Második felvonás

1. jelenet

Eltelt néhány hónap, egy, az eltelt napokat számláló „naptár” mutatja ezt a computer szoba falán.

1. kép

A munka-házban. Három részre osztott színpad, a középső rész a legkisebb, itt két kis computerasztal két monitorral, az egyik Ádámnak, a másik Évának. Ez a kép ebben a computer szobában kezdődik, úgy, hogy Ádám és Éva ülnek az asztaljaiknál a monitorok előtt, és dolgoznak. Majd később Éva és Főző Robi a biológiai laborban, a végén Ádám és Kertész Robi a szerszámos műhelyben beszélgetnek.

Ádám: Emlékszel, mikor először körbegurultunk a kiskocsival felfedezni a Paradicsomunkat, és megláttuk a hajónkat kint parkolni a Paradicsom oldala mellett?
Éva: Persze, hogy emlékszem. De azt mondtad, hiába próbálnánk kimenni, mert egyrészt nem tudod még feltörni a biztonsági kódjukat, másrészt ki tudja, hogy meddig bírnánk ki abban a levegőben, ami a Paradicsomon kívül van. Megtaláltad a kódot?
Ádám: Nem, azt nem. De elvitték innét az a hajót. Viszont parkol itt mellettünk két másik, ha idejössz egy pillanatra, megmutatom a képen.
Éva feláll az asztalától, és odaáll Àdám mellé.
Éva a monitorra mutatva : Ezek? Ezek olyanok, mintha valami Vidám Parkban lévő járgányok lennének!
Ádám: Csak szokatlan a formájuk, de többet tudnak, mint a Földön a helikopterek. Körülbelül hasonló utakra használják őket, itt a bolygón belül. Talán mi is kirándulhatnánk velük.
Éva: Talán…!
Ádám: Sokat megtudtam már róluk, szívesen kipróbálnám, hogy milyen vezetni egy ilyet.
Éva visszaül a helyére.
Éva: Ki se tudunk menni ebből a Paradicsomból, mert rögtön meghalnánk az itteni légben.
Ádám: Nem rögtön, körülbelül öt-tíz percen belül.
Némi hallgatás után hozzáteszi:
Ádám: De lehetne készíteni valami olyan maszkot vagy sisakot, amely állandóan szűrné a számunkra a levegőt, kvázi átalakítaná, és akkor ki tudnánk menni.
Éva: Tudnál ilyet készíteni?
Ádám: Még nem tudom. Már vagy két hete, mikor először meséltem neked, hogy megtaláltam a bolygó levegőjének pontos összetételét, akkor felmerült bennem az ötlet.
Éva: Csak nem mondtad?
Ádám: Igen. Nem akartalak ábrándokba kergetni.
Éva: Pedig tudnék miről ábrándozni.
Hallgatnak egy kicsit.
Éva: De szívesen segítek az elkészítésben, ha tudok. Valami kémiai szűrő kell, nemde?
Ádám: Igen. Ha elkészülök a vázlattal, amit erről tervezek, majd átküldöm a gépedre a postaládádba.
Megint egy kis szünet.
Éva: Tulajdonképpen nem értem, hogy miért nem kezdik el megváltoztatni az egész bolygó légkörét valami nagyobb tempóban.
Ádám: Nagyobb tempóban? Minek?
Éva: Igen. Azok a szabad területen kint hagyott elpusztult növények, azok valamelyest elkezdték már. – Mivel Ádám arcát még kissé értetlennek látja, még hozzáteszi: Tudod, a fatemető, amiről Kertész Robi beszélt.
Ádám: Ja, az. Minek változtatnák meg? Hiszen nekik így is jó. Mindegy, nem?
Éva: Éppen ez az, hogy nekik mindegy. Vagyis úgyis jó lenne, ha az emberek és az állatok számára is jó. Sokkal kevesebbe kerülne hosszú távon az egészet megváltoztatni, mint ilyen Paradicsomokat meg Vadasparkokat fenntartani.
Ádám: Vadasparkokat?
Éva: Nem mutattam még a képét? Vadaspark. Így nevezték el azt a helyet, amelyik hasonló a mi Paradicsomunkhoz, és ahová a Genetikusaik által létrehozott első állatokat kezdték el kitelepíteni.
Ádám: Miket? Milyen állatokat? Szívesen ennék már valami húsfélét is…
Éva gúnyos mosollyal: Más se tud eszedbe jutni az állatokról?
Ádám kicsit elnézést kérően mosolyog vissza.
Éva: Szeretted az ázsiai kosztot?
Ádám: Miért?
Éva: Mert a kitelepített állatok között egyelőre a legnagyobb választék a rovarokban és a férgekben van.
Ádámon látszik, hogy elhúzza a száját, de nem szól közbe.
Éva: Azonkívül vannak már halak és kagylók, amelyekkel kapcsolatban azt válaszolták egy kérdésemre, hogy mi is kaphatunk belőlük néhányat ide a tóba.
Némi szünet után hozzáteszi: De egyelőre nem megenni.
Ádám: Miért nevezik vadasparknak az egészet, ha csak rovarok meg giliszták meg ilyenek vannak benne? Nem magyaráztad el nekik, hogy vadnak mi csak a nagyobb állatokat hívjuk?
Éva: Nem magyaráztam el. Minek? Azt gondolom, nekik egyformán vad egy légy vagy egy szentjánosbogár vagy egy vaddisznó vagy egy nyúl vagy egy őz. Amennyit a dokumentációkban találtam, annak alapján azokon is dolgoznak. Sőt, madarakon is.
Ádám: Mindezt abból a génanyagból, amit mi hoztunk?
Éva: Nem, nemcsak. Hoztak már korábban is anyagot, más helyekről is, és nemcsak a Földről. Azonkívül mesterséges úton is tudnak előállítani fehérjéket.
Ádám: Többet tudnak, mint mi a Földön?
Éva: Igen, úgy gondolom. Sokkal többet. Meglep?
Ádám: Tulajdonképpen nem. A hajóiknál is ezt látom. Az energiaellátásuk, az energia feldolgozásuk, a lehető legnagyobb recycling mindig mindenben, hogy minden újrafelhasználható legyen, sok olyan technológiát használnak, ami a Földön is jó lenne. Azt gondolná az ember, hogy tele vannak fémhulladékkal, de jóformán mindent újra tudnak hasznosítani.
Éva: Hozzátartozik a szemléletükhöz, hogy mindent eleve úgy terveznek meg, hogy sehol semmi se legyen szemét vagy fölösleges anyag. Tudod, hogy mit csinálnak azokkal a komposztládáknak nevezett dobozokkal, ami például a mi WC-nk alatt is van?
Ádám: Fogalmam sincs. Nyilván elviszik a tartalmát trágyázni valahová.
Éva: Ez lenne a mi földi gondolkodásunk. És a jobbik változat belőle, mert valójában a trágyázás is egyfajta újrafelhasználás. De a robotoknak van egy Baktérium Szelektor laboruk valahol, és minden olyan, amit mi szerves anyag szemétnek neveznénk, odakerül.
Ádám: Akkor mi megy arra a fatemetőnek nevezett részre?
Éva: Az egészben kidőlt fák, kiszáradt növények, meg mindaz a maradék, ami a Baktérium Szelektálók laborjából kikerül.
Ádám: Szóval, mégis van náluk is szemét, olyan, amivel már senki sem tud mit kezdeni. Miért nem égetik el az ilyesmit?
Éva: Sokáig elégettek minden fölöslegesnek ítélt szerves anyagot. Akkortájt változott meg ez a szemléletük, amikor elhatározták, hogy élőlényeket telepítenek a bolygójukra.