2017. január havi bejegyzések

Jobb későn, mint soha

Vannak ilyen bölcs mondások, melyek végigkísérik az életünket, mint például ez a jobb későn, mint soha. A mindennapi életben is, de például a politikában is gyakran előjön. Például későn jöttek rá, hogy a menekültkérdés potenciális veszélyeivel már évekkel ezelőtt foglalkozni kellett volna. Tehát: jobb későn, mint soha, most már elkezdtek foglalkozni vele.
Persze, valójában mindannyian tudjuk, hogy ez a jobb későn, mint soha amolyan vigasztalásféle, mert az igazán jó az, ha valamivel idejében foglalkozunk, sőt lehetőleg előbb, mint mielőtt problémává válik.
Például egy-két napja szerepelt a hírekben, hogy az EU tervezi, hogy elindítanak egy robotokra vonatkozó jogalkotási projektet. Nagyon helyes, talán végre valami, amire rá lehetne mondani, hogy még nem vagyunk elkésve. Vagy lehet, hogy már igen?
Hová soroljuk majd a humanoid robotokat: olyan lények közé, akikre az emberekre vonatkozó törvényekhez hasonló törvények vonatkoznak, mert az elvárt felelősségvállalás is hasonló, vagy tárgyaknak lesznek tekintve a jogalkotásban, és olyan szabványosítási mechanizmusoknak lesznek alávetve, mint például a konnektorok vagy a villanykapcsolók?
És: foglalkozik-e majd a jog a „kevert“ lényekkel, például, amikor egy embert úgy gyógyítanak majd meg, hogy bizonyos szervei robotok lesznek? Akkor az illető státusza is megváltozik?
Mi lesz a mesterséges biológiai lényekkel, a klónokkal? Róluk mit mond a jog? Megkülönböztet majd a jog természetes és nem-természetes embert? Egyforma jogokkal? Két lény konfliktusában szerepet játszik majd a „miféle“? (természetes ember, klón, humanoid robot, stb.)
Nem tudom, hogy ezeket a kérdéseket érinti-e majd a tervezett jogalkotás. A folyamatot kiváltó robotok egyelőre „csak” az autórobotok, az önállóan menő autók. A felelősség kérdése már náluk is áll.

Robotból ember

Kicsi robot, ki
Ember vágysz lenni, tudod,
Mit akarsz? Mit hoz
Mindaz, mi ott lapul majd
Benned, tudatod alatt.

fagy és nátha vízkeresztkor

Egyszerre jön a kettő most: a fagyhullám és a náthahullám. Praktikus: mindegyik lakásban maradásra ösztönzi az embert. A fagyhullám csúcspontját holnap – holnaputánra ígérik, sarkvidéki szelek és hőmérsékletek jönnek. A nátha hozzám már megjött, 😦

A népi időjóslás nem sok jóval bíztat: ha holnap fagy, sokára jön el a tavasz.
Bemásolom ide az egész holnapi jóslatot:

Vízkereszt napja. Ráerősítő a téljóslásban: ha ezen a napon az eresz csurog (olvad), akkor hosszú lesz a tél, ám, ha a hó esik, akkor korán kitavaszodik. Sokára jön viszont el a tavasz, ha Vízkeresztkor fagy. E nap száraz időjárása azt ígéri: zivataros lesz a nyár. Az eső ellenben azt jelzi: csapadékos lesz a tavasz is. Régen leginkább annak örültek, ha Vízkereszt napján fújt a szél, az jó termőidőt, szerencsés évet jövendölt.

Sosem vonz engem
Elegáns jégpalota,
Dermesztő fehér,
Hiányzik benne mindig
Egy kis huncut melegség.

jegvar-a-loggian-20170103-2

egy apró epizód a TV-ből

Biztosan sok egyedülálló ember tölti az estéit, különösen ilyen fagyos téli napokon, a TV előtt. Szeretem a különböző kvíz műsorokat, részben talán azért is, mert az ember csak félig figyel oda, közben nagyon jól lehet Sudoku-zni vagy Mastermind-ozni (iPadon) vagy még ezerféle más dolgot csinálni.
Ìgy volt ma este is, az RTL-n a Jauch féle Millionenshow-t néztem. Aztán volt egy emberke, aki elgondolkodtatott. Egy fiatalember, szolgálattevő a vasútnál, akinek az az ábrándja, hogy ha vállakozó lesz, gyerekeknek rendez be és tart fent napközit. Nyert 125000 Eurót, ha átszámolom több, mint 37 millió forintot. Búcsúzásnál a műsorvezető megkérdezte tőle, hogy másnap bemegy-e dolgozni, vagy máris elkezdi tervezni azt, amit meg szeretne valósítani.
A válasz: még ma este bemegyek, mert éjszakai szolgálatra vagyok beosztva.
Ez az, ami bennragadt a fejemben. Hányan tudnának ekkora összeg megnyerése után még aznap éjjel dolgozni menni?
Mennyire természetes az, hogy az embereket nem szédíti meg a pénz? A különféle műsorokban sokféle embert látni, gyakran olyanokat, akik egy bizonyos összegen felül már nem tudnak másra gondolni, csak a pénzre.
A kaszinókat üzemeltetők valószínűleg sok olyan embert láttak, akik elvesztették mindenük. Talán, ha figyelték őket, már jóval előbb észrevették, hogy mikor görcsöltek be, mikortól nem tudták már abbahagyni a játékot.
Olyat vajon hány embert láttak, aki nyer egy nagyobb összeget, aztán mintha mi sem történt volna, bemegy az éjszakai műszakba dolgozni?
Azt hiszem, hogy lényegesen kevesebbet. Bár az is lehet, hogy nincs igazam. Az embernek általában szüksége van egy átmenetre: a megszokottból valami újba.
Mindenestre ez a szerencsésebb alkat, legalábbis szerintem. S ez talán legalább akkora szerencse, mint a nyereménye.

Fagyos téli napon

Odakint hideg,
Bennem a láng pislákol,
Mackó-kuckómba
Bújok szívesen, meleg
Időkre várva itt bent.