Két kis félperces hír Ausztriából

Általában sokat változtatott a mindennapi életünkön a sok új technikai vívmány, amelyek az utóbbi néhány évtizedben váltak részeivé a mindennapjainknak. Bár néha van bosszúságunk is velük, néha még életet is menthetnek. Erre mesélek el két kis példát.
Az egyik egy siklórepülőé. Divat a siklórepülés, bár akik csinálják, inkább sportnak nevezik. Szombat délután Feldkirch közelében egy siklórepülő életmentő lett. Meglátta ugyanis a magasból, hogy egy tűz terjed szét egy házon. Hangos kiáltásokkal figyelmeztette a ház lakóit, akik a közelben voltak, de még nem vették észre a tüzet. Így sikerült időben megakadályozni egy nagyobb tragédiát.
A másik példa egy 39 éves tajvani turistanőé. Az elmúlt szerdán eltévedt a Dachstein melletti gleccserre menő kiránduláson. Mikor rájött, hogy eltévesztette az utat, és elkeveredett, próbált telefonálni, de először hiába. A helyi vasútállomást hívta fel, de nyelvi problémák miatt nem tudta elmagyarázni, hogy pontosan merre is jár. Akkor felhívta egy barátnőjét Hongkongban, és néhány képet is mellékelt, azokról a helyekről, miket aznap bejárt. A barátnő azonnal az egészet elküldte egy segélykérő emailben az osztrák rendőrségre Felső-Ausztriába, akik természetesen rögtön riasztották a hegyi mentőket. A tajvani turistanőt 2500 méter magasból vitték le a hegyi vasút állomásáig. Teljes épségben túlélte a kalandot, feltehetően a pénztárcája bánta csak.

szeptember vége felé 2016

Majdnem azt írtam címnek, hogy szeptember végén. De arról mindig beugrik a “még nyílnak a völgyben a kerti virágok”, eszembe jut szegény árválkodó kis kertem … szóval így lett a cím szeptember vége felé. Egy kis aktuális életjel.
Tegnap láttam egy röpke pillanatra szép kis alvó Olíviát, aztán a “nagylány” Flórával eljöttünk hozzám. Ennije nem volt szabad — apja tiltotta, hogy ne legyen tele a hasa süteménnyel vacsora előtt — így aztán csak mindenféle mást csináltunk: felmászott a kislétrára (én már azon is szédülök), felfedezte az új babaszekrénykét (egy kis gyerekjáték szekrényke, amit apukája nem akar hazavinni, mondván, hogy inkább itt játsszon vele), kipróbálta az udvaron a hintázó lovacskát, és még néhány ilyen apróságot — aztán menniük is kellett haza. Pedig úgy szerettem volna még egy kicsit mesélni neki! Olyan szépen meglett már a fejemben a mese a királykisasszonyról! No, majd talán legközelebb.

***

négy hete írtam:

Olívia születése

Megtéve első
Nagy utazását, megjött
Olívia, kicsi
Unokám, aludj, aludj,
Hosszú út vár még terád!

tegnap írtam:

Békésen alvó Olívia

Àlmában piros
Kis arcán halvány mosoly,
Batyunyi gyerek,
Négy hete élvezheti
Ezt a szép, új életet.

Újra indul …

Újra indul a munka, akartam leírni, de aztán úgy éreztem, hogy ez félrevezető lenne: nem a hétköznapi élet munkavállalására gondolok, ahhoz már nagyon nem lenne megfelelő az egészségi állapotom, hanem arra, amit magányos nyugdíjas éveimben a magam örömére és épülésére csinálok: az írás, a fordítások, a természeti népekkel és a biológia egyes területeivel való foglalkozásom. A költözés elvett néhány hónapot, de most már újra nekilátok.
A fejemben természetesen sohasem volt szünet: a különböző témák mindig foglalkoztattak valahogy. Gyakran nem is olyan szépen kategóriákba darabolva, mint ahogy leírva ez-az megjelenik, hanem keveredve. Például? Például a Popol Vuh meg a biológia. Feltettem ide a blogra (lásd oldalt a „Föld mozaikok írásokban” menüpont alatt) két részt a Popol Vuhból, köztük az egyik nagyanyó üzenete. Hogyan üzent az ősanya az unokáinak? Különféle állatokon keresztül. Hogy jön ide a biológia? Talán pont úgy, mindazon keresztül, amit az öröklődésről még nem tudunk. Nem tudjuk, hogy a szervezetünket alkotó atomok és molekulák milyen utakat jártak be előttünk, és azt sem tudjuk, hogy milyen útjaik lesznek majd még, mikor mi már nem leszünk. Nagyon valószínű, hogy nem maradnak „szinglik”, vagy matematikus nyelven szinguláris pontok, hanem különböző más egységek részeivé válnak. Ilymódon akár üzeneteket is hordozhatnak.
Nem tudom, hogy lesznek-e olvasóim, lesznek-e majd olvasói az írásaimnak. Nekem öröm az írás, és öröm elővenni azokat a könyveket, melyek hűségesen vártak rám.

vénasszonyok nyara

Visszajött még egy kicsit a nyár: van néhány napsütéses, szép meleg nap, de már hőség nélkül, az éjszakák már hidegek.
Tegnap délután vendégül láttam Flórát, és a fiamat. De az ifjú apuka úgy látszik elfáradt két leánykája mellett, mert elaludt a nappaliban.
Viszont Flórát ez nem zavarta, jót játszottunk — csak nekem maradt bőven elpakolnivalóm, mikor elmentek. Azt hiszem, ezt egy nagymama se bánja.

Flórával az erkélyen

Nagyi fújja a
Szappanbuborékokat,
Flóra csapkodja,
Önfeledt nevetéssel
Telik néhány szép óra.

vége a nyárnak

Lassan vége a nyárnak. Még van néhány szép napsütéses nap, melyeket a kitartó lábfájásom miatt csak az erkélyen élvezhetek, aztán beköszönt majd az ősz. Hiába sajnálom, hogy elszaladt a nyár, anélkül, hogy igazán élvezni tudtam volna, az idő már csak ilyen, nem vár ránk.
Sajnálom szegény kertem, az idén mindenki azt mondaná rá, “elvadult”. Nem jutottam hozzá, hogy egy kicsit formáljam (a túlzott beavatkozást úgy sem tartom jónak).

A kertem

A kertem legyen
Inkább dzsungel, ne sivár,
Kurta gyep, benne
Ki ül érezze mindig
Az áramló életet.