Adia története

Adia egy, a fayu néphez tartozó asszony, aki egész életét Nyugat-Pápua dzsungeljeiben élte le, amely ma Indonéziához tartozik.
Adiát már fiatal gyermekként egy Abusai nevű, törzsbeli férfinak ígérték oda. Mikor Adia elérte a házasságképes kort — amely a nőknél az első vérzéssel, a férfiaknál az első szakáll megjelenésével mutatkozott meg — férjhez adták Abusaihoz. Mint sok más népnél, a fayuknál is a férjet az apa választotta ki, és a lányoknak ebbe nem volt beleszólásuk. Ezenkívül gyakran előfordult, hogy egy lányt „elraboltak“, és akár törzsbeli, akár más törzshöz tartozó volt az elrabló, két nap eltelte után — ha addig a lány nem menekült el az elrablójától — ez ugyanúgy házasságnak számított. Ráadásul általános volt a poligámia — féloldalasan, vagyis egy férfinak lehetett több felesége. Ez persze sok összetűzéshez, a törzsek közti háborúkhoz vezetett.
Szerette-e Adia Abusait vagy sem, nem lehet tudni. De nem sokkal a házasságkötésük után a törzs egyik másik megbecsült tagja, Babu-Bossa halálosan beleszeretett Adiába. Babu-Bossának volt már felesége és Adiának is férje, Abusai, mégis, Babu-Bossa nem tudott másra gondolni, egész nap csak Adiára.
Annyira el volt már keseredve végül, hogy kiöntötte a szívét a bátyjának, Tuare-nek. Tuare megértve a helyzetet, azt tanácsolta az öccsének, ami a fayuknál szokásos volt: rabolja el Adiát a férjétől.
Ez ugyan nagyon kockázatos lépésnek számított, mert a fayu hagyományok megengedik ilyenkor, hogy a férj bosszút álljon, és megölje a tolvajt, de Tuare ismerte Abusait, tudta, hogy nem fog gyilkolni.
ĺgy is történt. Néhány hét múlva, egy sötét éjszaka, mikor mindenki mélyen aludt, Babu-Bossa hangtalanul belopódzott Abusai és Adia kunyhójába, és elrabolta Adiát. Egyik kezével erősen befogta Adia száját, hogy az ne tudjon kiabálni, és így vitte magával a dzsungel mélyébe.
Az útjuk a dzsungelen keresztül Babu-Bossa kunyhójához két teljes napig tartott. Adia az egész idő alatt nem szólt egy szót sem. Mialatt úton voltak, Babu-Bossát hirtelen erős lelkiismeretfurdalás fogta el. Hirtelen megértette saját maga, hogy mit is csinált. A hibájától gyötrődve Adiát a szülei (Adia saját szülei) kunyhójához vitte, és bizonygatta, hogy egy ujjal sem nyúlt a lányukhoz. Szégyenkezésében Babu-Bossa a következő hónapokban egyáltalán nem vett részt a törzs tanácskozásain.
De aztán valami olyasmi történt, amire senki sem számított, mert ilyen még soha a törzs történetében nem fordult elő.
Adia ahelyett, hogy visszatért volna a férjéhez, otthagyta a szülei kunyhóját, és a törzs tagjainak nagy megrökönyödésére elindult egyedül a dzsungelben. Több napos gyaloglás után érte el Babu-Bossa kunyhóját, ahol kinevezte magát az új feleségnek.
A történtek nagy felzúdulást keltettek a fayuk között, és senki sem tudta, mi lenne a helyes ítélkezés, hiszen ilyen helyzet még nem fordult elő a törzs történetében sohasem. Hogyan lehetne megbüntetni a tolvajt, ha maga az elrabolt őt választotta, és saját egyéni választásából őhozzá ment vissza?
Hetek teltek el anélkül, hogy a törzsi tanács dönteni tudott volna, és így Adia maradt a saját maga által választott férj mellett.
Adia volt a fayuk között az első nő, aki maga választotta a férjét. Ez előmozdította az addig oly szigorú hagyományok megváltozását. A törzs asszonyai ezután több jogot követeltek ki maguknak, arra nézve is, ami a férjek választását illeti. Egy új korszak kezdődött, amely a poligámia hanyatlását is elindította. A poligámia ugyanis sok háborúskodáshoz vezetett azáltal, hogy az idősebb férfiak — akik meg tudták engedni maguknak a több feleséget — elvették a fiatalok elől a lehetőséget, a házasulandó korú fiatal nőket. A törzsfőnökök új szabályokat hoztak létre, betiltották az asszonyrablást.