A digitális szakadék

A digitális szakadék? Mi az? Lehetséges, hogy a „társadalmi olló a digitalizálás területén” megfelelőbb kifejezés lenne, de mégis a szakadék szót választottam az itt következő néhány kis gondolat elé, mert jobbnak érzem.
A digitalizálás területén óriási különbségek vannak a világ egyes részei között és ennek megfelelően az emberek között is. Ezt nemcsak én mondom, hanem több tanulmány is megállapította, és az ENSZ főtitkár is megemlítette az egyik beszédében. A Föld lakosságának több mint a felének nincs semmilyen vagy csak nagyon minimális hozzáférése az internethez, és mi, akiknek van, nagyon jól tudjuk, hogy az internethasználat milyen erősen megváltoztatta az életünket, az élet minden területén.
A Digital Economy Report 2019 elnevezésű ENSZ jelentés szerint a fejlett ipari államokban minden öt ember közül négynek van internete, amíg a 47 legkevésbé fejlett államban ez az arány olyan, hogy ötből csak egynek van internet hozzáférése. Tekintettel arra, hogy ez a szakadék ilymódon már most is elég nagy és önmagától nem fog csökkenni, a jövőben ez is globális társadalmi problémákhoz vezethet.
Egyidejűleg az internet szerepe nemcsak az emberek privát életében – vásárlások az interneten keresztül, stb. – hanem a gazdasági életben is rohamosan növekszik. A világgazdaságon belül az úgy nevezett digitális gazdaság részesedése már most is tíz százalék körül mozog. De a gazdasági élet tekintetében is fennáll a nagy a szakadék az egyes országok, illetve földrészek között. A digitális monopóliumok alapvetően két országhoz tartoznak: vagy az Egyesült Államokhoz vagy Kínához. A fent említett ENSZ jelentés 7 szupercéget nevez meg, ezek közül 5 az USA.hoz, 2 Kínához tartozik. Ezek: Microsoft, Apple, Amazon, Google és Facebook (USA), Tencent és Alibaba (Kína).
És Európa? Európának sajnos nagy a lemaradása, a jelentés szerint a világ digitális gazdaságának mindössze 4 százaléka esik a kontinensünkre. Bár lehet, hogy ezek a számok sok tekintetben megkérdőjelezhetőek lennének (mi milyen kategóriába lett sorolva, a nemzetközi cégek érték megtermelése nem csak ott történik, ahol bejegyezve vannak, stb.), mégis Európában megszólalhatnának a vészcsengők. Hiszen hosszú időn át az európai cégek jelentették a gazdasági fejlődés hajtóerejét, és nemcsak Európában. Igaz, maga ez a hajtóerő is változóban van. Az autóipar, mint a fejlődés motorja, jelentőségének a csökkenéséről még nem beszélnek, mégis, azt hiszem, afelé haladunk. Mik lesznek ennek az évszázadnak a meghatározó, húzó ágazatai? Egészen biztos, hogy a digitális gazdaság köztük lesz, bár az is elképzelhető, hogy száz év múlva másmilyen módokon, mint ma. A robottechnológiára és a géntechnológiára gondolok elsősorban, melyekről nem tudom, hogy szerepelnek-e már a gazdasági statisztikákban, kimutatásokban, és ha igen, a digitális gazdasághoz soroltatnak-e. De odatartoznak.
Igazából nem értem, hogy a nagy szoftvercégek számára miért nem tudott Európa az utóbbi fél évszázadban megfelelő környezetet biztosítani. Miért volt ezen nagy cégek számára kedvezőbb Kaliforniába vinni az egész világról azokat, akiket tehetséges fejlesztőknek találnak. A háború elöl sokan menekültek Amerikába, a fél „atombomba csoport” magyar volt (Teller, Szilárd, von Neumann, stb.). Azt könnyű volt megérteni. De az utóbbi 50 évben béke volt – és remélem még sokszor 50 évig marad is – Európában. Miért kezdett el Európa lemaradni? A sokfelé szaggatottság miatt?
Most meg már Kínáé a jövő?

A robotok hatalmában avagy a mesterséges intelligencia veszélyei

A héten valamelyik este volt egy dokumentumfilm a TV-ben a Black Rockról. A Black Rock, azok kedvéért, akik nem tudják, egy amerikai pénzügyi cég, olyan, amelyik rátelepszik a gazdasági életre az egész világon és gátlástalanul tönkretesz mindent és mindenkit. Nincs semmilyen morális gát, nincs semmi erkölcs bennük.
A filmben többször elhangzott, hogy a cég legfontosabb és a Földön sokak által becsült kincse egy algoritmus. Ez az algoritmus elemez és vezérel mindent. Ijesztő volt a példákat látni: már a robotok uralkodnak rajtunk és ez a központi agyuk? Ha van is még a Black Rockban ember, az csak a látszat kedvéért. Mint egy volt munkatárssal való interjúból kiderült a mindenható algoritmus a saját dolgozóikat sem kíméli. (A félretett nyugdíjpénzeket csökkenti az algoritmusai szerint, a saját érdekében.) Olyan érzésem támadt, hogy ha van még a Black Rockban olyan ember, aki azt hiszi magáról, hogy ő tartja a kezében az egészet, az előbb-utóbb csalódni fog, rá fog jönni, hogy tévedett.
A KI (Künstliche Intelligenz) vagy AI (artificial intelligence) vagy magyarul a mesterséges intelligencia veszélyei az élet minden területén jól láthatóak már. A hadseregeket illetően jó példák erre a drónok, például a nemrég történt támadás Szaud-Arábiában. Kicsi költség, nagy haszon annak, aki rombolni akar. A gazdasági életben a Black Rock előretörése, mindent elárasztása jelenti a mesterséges intelligencia hatalomátvételét. A Black Rock a részvényeivel mindenütt jelen van, és mivel az elemző algoritmusa gyakran kap állami megbízásokat, így jól értesült a tervezett támogatásokról is. Sőt, ennél több is igaz. Sok helyen ő határozza meg a vezetőket, a politikaikat és a gazdaságiakat egyaránt.
És az egyszerű emberek szintjén? Az emberek hitelkérelmének az elbírálását algoritmus végzi, és tegnap volt a hírekben, hogy már az AMS is – itt Ausztriában a munkanélküliekkel foglalkozó hivatal az AMS – algoritmussal fogja besorolni, kategorizálni az embereket. A robotok uralkodnak hamarosan mirajtunk? Ki fogja tudni átlátni majd, kontrollálni ezeket a programokat? Ki tudja ellenőrizni, hogy nem hack-elték-e meg őket, hogy nem tettek később olyat bele, ami most, a kezdetben esetleg még nincs ott?
A pénz, mint tudjuk, romlik. De úgy látszik, hogy sokaknak ez nem elég gyors folyamat, ezért találták ki az elektromos pénzeket, mint a Bitcoin és társai. Ezek nincsenek az eddig felépült pénzügyi szabályozások, mechanizmusok alatt, éppúgy, mint a Black Rockra sem érvényesek a bankokra kifejlesztett szabályozók, szabályok. Az elektromos pénzekkel lehet pénzt mosni, az alvilágból, fekete módon keresett pénzt a gazdasági életbe behozni. Aztán az elektromos pénzzel könnyen el lehet „nyerni” – mintha csak póker lenne – sok hiszékeny ember pénzét, mert az árfolyamokat az algoritmus határozza meg. Vagyis a gépek. A robotok.
Ha egy ember kórházba kerül, ott is egyre több a gép. Életről-halálról ugyan még nem az dönt – vagy ki tudja – de az orvosok munkáját már nagyban befolyásolja.
Van még olyan területe az életünknek, ahol ne lenne jelen a mesterséges intelligencia? Csak a dzsungelben? Ott, ahol még nem égették fel az erdőt?
Lesz még ember a Földön 100 év múlva? A robotok kiszolgálói lesznek? Minek kellenek majd az emberek egyáltalán a robotoknak?

Robotok hatalma

Gépek veszik át
Az emberek fölötti
Irányítást, rossz
És zsákutca ez, csupa
Rabszolga léthez vezet.

Azt hiszem, hogy sokan legyintenek vagy csak mosolyognak a soraim olvasván. Pedig lehet, hogy akárcsak a klíma változásaival kapcsolatban, itt is az az igazság, hogy későn veszünk észre egy problémát.

Lakás nélkül van-e emberhez méltó élet

Egyik este volt egy német dokumentumfilm a németországi lakáshelyzetről, arról, hogy egyre inkább reklámozzák – valójában próbálják vonzóvá tenni azt, ami szomorú – a mini lakásokat. Egészen aprókat, mondjuk körülbelül 12 négyzetméterig. Azért, mert egyre több embernek lesz megfizethetetlenül elérhetetlen egy normálisan kényelmes lakás. Mindez Németországban, a világ egyik leggazdagabb országában. De mindenütt így van. Az emberek a nagyvárosokba törekednek, mert vidéken nincs munkalehetőség, a falvak kiürülnek, és ahol idősek magányosan élnek egy házban, ott gyakrabban vannak kitéve rablótámadásnak a saját házukban. A nagyvárosokban viszont a nagy betonblokk gettók szaporodnak. Utólag úgy nevezik majd ezt a korszakot, hogy az általános elszegényedés kora? Csökkenő ingatlanok és csökkenő pénzek, hiszen az infláció mellett erről a bankok is gondoskodnak manapság.
Mi lesz a fogyasztói társadalmunkkal? Akinek csak 12 négyzetmétere van, hogy éljen, „fészket rakjon”, az semmit sem tud felhalmozni, még akkor se, ha kis pénze lenne rá: se ruhaneműt, se könyveket, se képeket, se a gyereknek játékokat – semmit. Sokat enni, ha pénze van, se egészséges, de pénzük is egyre kevesebb lesz a nagy többségnek. Hiszen a munkáltatók a legjobban az emberek fizetésén, mint költségfaktoron tudnak spórolni. Hová vezet mindez? Újfajta nyomorokhoz egy általános megfigyelő államban? Nagyon szomorú, a jövőre nézve ijesztő képek. Elpusztított természet, ahhoz hasonló karámokban tartott emberek, ahogy manapság az állatokat tartják, magukon hordott chip-ken az „identitásuk” és mindaz, amijük van? Ez lenne a jövő? Ha igen, ebből szükségszerűen következik a pusztulás. És azután? „Ember küzdj és bízva bízzál!”? Miben?
A filmben mutattak egy 62 éves hajléktalan asszonyt, aki éveken keresztül hajléktalanszállón élt. Beszélt a szálló lelket nyomoritó környezetéről, a szobatársairól, akik között volt alkoholista, kábítószeres és pszichopata egyaránt. A reménytelen nincstelenség nyomasztásához a környezet nyomasztása. Most – a film készítése idején – boldog volt: körülbelül 1500 euróért, megspórolt pénzéből vehetett magának egy körülbelül 2 négyzetméteres kis fabódét, amelyet a közeli templom kertjében felállítva a templom megengedte, hogy lakhat benne. Nagyon elszomorító kép.
Lehet, hogy a régi korok természeti népeiből ha valaki olvasni tudná ezt a címbeli kérdést, csak a fejét csóválná: a mi életünk talán nem volt élet? Emberi élet? Hiszen sokáig éltünk barlangokban, sátrakban, összetákolt kis viskókban. De, természetesen igen. Élet volt, emberi élet. Az volt egy kezdet, egy kifejlődés kezdete. Ez a mostani kép meg egy másik kezdet: a felbomlás, a lefelé menés kezdete a civilizációra nézve. Avagy?
Úgy látom, hogy manapság a világon – a Földön – kétféle hely van: az egyik, ahol egy maffia uralkodik, a másik, ahol több maffia marakodik, viaskodik egymással. Az embereknek mind a kettő rossz. Mind a kettőt ők szenvedik meg, az ő életüket teszi tönkre.

Édes madaram

Szálljunk fel, édes
Madaram, felhők fölé,
Hol kék az ég, vár
Az otthon, meleg fészek,
Régen vár a messzeség.

Készpénz kérdés

Készpénz. Van, aki nem tudná mi az? Nem hiszem, hogy könnyen találnánk ilyen felnőttet. Még akinek nincs, az is tudja, hogy mi az, és mi az, ami nincs neki, ami jó lenne, ha több lenne, mert sok mindenre mondják rá az emberek, hogy az pénzkérdés.
De lehetséges, hogy száz év múlva a készpénz fogalma már korántsem lesz ilyen közismert. Egyre több helyen beszélnek a Földön arról, hogy be kell szüntetni a készpénzt. Ausztria a hagyományos dolgokat kedvelő ország, itt nem népszerű az ilyesmi. Mostanában neveztek ki új vezetőt az osztrák nemzeti bank élére, aki beiktatási beszédében fontosnak tartotta elmondani, hogy ő a készpénzt, mint fizetőeszközt elengedhetetlennek tartja.
Nem mindenütt van ez így. Európában a készpénz megszüntetésében Skandinávia és ott is elsősorban Svédország az éllovas. Néhány éve a svéd nemzeti bank még úgy tervezte, hogy 2030 végére érik el a készpénz nélküli állapotot, de ez az időszak mára már lerövidült. Egy mostanában készült tudományos jelentés szerint 2023 március 24-dikétől már egyetlen boltnak, kereskedelmi vagy szolgáltató egységnek sem rentábilis Svédországban elfogadni a készpénzt, tehát nem is lehetne őket erre kötelezni. Már ma is vannak olyan helyek, ahol nem lehet készpénzzel fizetni, és ezek száma rohamosan nő, mert a legkisebb összegektől a legnagyobbakig, a nyilvános WC-ktől például az autóvásárlásig a svédek már mindent kártyával fizetnek.
Érdekes módon 1661-ben Svédország volt az első állam Európában, amelyik bankjegyeket nyomtatott, és most, körülbelül 360 évvel később valószínűleg ők lesznek az elsők, akik befejezik a készpénz korszakot. A készpénz használat csökkenő tendenciáját jól mutatják a bankautomatából való készpénzfelvételre vonatkozó statisztikák. Míg 2013-ban még körülbelül 209 millió koronát vettek fel a svédek az automatákból, addig négy évvel később már csak 121 milliót.
Mik a készpénznélküliség előnyei a társadalomra nézve? Elsősorban olcsóbb. Aztán nehezebb a feketepiac és az adózást megkerülők dolga.
Vannak ennek a folyamatnak vesztesei? Minden bizonnyal. Az idősek, az idegenek, a bevándorlók, mindazok, akik nem rendelkeznek elektronikus pénzzel, számlával és kártyával. Kiszorulnak a gazdasági életből és ezáltal az életből is.
Mi az én személyes véleményem? Nem hiszem, hogy csak a korom miatt, de én is azokkal értek egyet, akik nem tartják jónak a készpénz ilyen gyors megszüntetését. Azt gondolom, hogy azok, akik valamilyen törvényeket ki akartak játszani a készpénz segítségével, azok a jövőben is megtalálják majd a módját. Sok más problémát látok, amelyikre nem tudom, hogy mennyire vannak a svédek felkészülve. Például, ha egy blackout, ha egy országos áramszünet lenne, akkor teljesen megállna az élet; mivel a kártyás fizetésekhez mindenütt áram szükséges, semmit sem lehetne csinálni: se bevásárolni, se közlekedni, se semmit.
Szerencsére itt, Ausztriában a túlnyomó többség ugyanúgy készpénzpárti, mint én vagyok. De az általános haladási irányt egyik ország sem tudja ignorálni: lehetséges, hogy mire az unokáim lesznek nagyanyák, már ide is beköszönt a készpénznélküli világ.