merengések

Merengések

Hol van a Lelkek Hazája?
Hol lel Otthonra az Örökös Vándor?
A Lelkeim teremtik a Lelkemnek
az Ott-hont,
ahol nincs Tér,
nincs Idö,
végtelen Összhangzat van,
táncot járó hullámok,
fény és hang
és sokféle más hullám
pihennek
felüdülnek
Otthon vannak.
Készülnek újabb lemerülésekre,
a megkötöttség világába,
készülenk újabb teremtésekre.
A Kakukk hangja emlékeztet
Itt
az Ottra.

A lápon, egy öreg
cseresznyefaágon
a tavaszt várva,
megszólalt a csalogány,
hamarosan hallani
majd az énekét.

Itt, most, megöregedvén,
tépelődöm még
az Árnyaimon,
ott, a távolban,
már a lemenetel felé hajlik
a Hold.

Mikor távol az Otthontól
széles Pusztaságokon vándoroltam,
az Ősz Viharában
a hideg Esti Alkonyt
a vadlúdak kiáltása
még kínzóbbá tette.

A Ma eltávozott,
és vele az Élet is,
elrémiszt
a Nap végét jelző Harang,
oly szomorú a hangja.

A Nap felkelténél
feltört az Önmagamra Emlékezés,
mikor a Felhők Sorai
egymást hajtva
átvonultak
az Égbolt Hajnali Pírjában.

A Harmat a Fa Csúcsáról
a Csöpp a Gyökerekre
a Benne-lenni-a-Világban -tól
a Későbbieknek és az Elsőknek
egy Példa kell, hogy legyen.

Ott, ahol még homályba burkolózva
terül el az öböl Akashi mellett
a reggeli ködben,
a Csónak,
amelyre gondolok,
eltűnt valaha
a Sziget közelében.