áprilisi mindennapok

Kert és unoka, ha két szóban kellene mondanom, hogy mi hoz örömöt a mindennapjaimba.
Beszéljenek talán a képek. A kertet most igazán uralja az orgona illata. Tegnap, mikor lementem, egy süni napozott a kert közepén, de úgy látszik, túl hangos voltam a számára, mert néhány perc múlva eltűnt.
Flóráékkal jártam egyik nap a Bellaflórában, ilyenkor tavasszal nagy a forgalom ott. Aztán egy másik napon kirándultunk egy közeli várhoz. Visszafelé jövet megálltunk a Marchfeld csatornánál, egészen annak a régi lakásnak a közelében, ahol Bálinttal Stammersdorfban laktunk. Sokat mentem át biciklivel valaha azon a kis fahídon, ahonnan most Flórával néztük a vizet. Milyen gyorsan megy az idő! – ezt éreztem ott.

Gondolatok az atomsugárzásról

2016. április 26. Ma van Csernobil 30-dik évfordulója. Hihetetlennek tűnik és nagyon szomorú, de mintha az emberiség semmit sem tanulna az elkövetett hibákból. Sem az atommal kapcsolatban, sem másképp.
Azóta volt már Fukushima is. És Japánban nem megszüntetni, hanem újraindítani akarják az atomerőműveket.
Fukushima földrengés, Csernobil emberi hozzá-nem-értés, rossz kezelés, látszólag megvannak az okok. De, olyan helyeken, ahol mindez lehetséges, ott nem lenne szabad ilyen technológiát alkalmazni, használni.
Arról nem is beszélve, hogy az atomhulladék még akkor is, ha nincs semmilyen baleset, egyre jobban halmozódik, feldolgozatlanul, szennyezve mindent nekünk és a jövő generációnak.
Az emberiség semmit sem tanul. Miért? A versenyszellem uralkodása miatt? Kevesek rövidtávú haszonlesése nem törődik a hosszútávú pusztítással?
Pusztába kiáltott szónak érzem az erről beszélést. Mit lehetne tenni, hogy megszülessen a közös Gaia szellemiség?
2016.április 27. Nem írtam-e már többször is, hogy csak a tudásra törekvés még soha senkit nem vezetett a boldogsághoz? És nemcsak egyénre értve.
Tegnap a TV-ben több megemlékezés volt Csernobilról. A legérdekesebbnek az tűnt, amelyik olyan emberekről szólt, akik kontaminált területen élnek.
Tanulnak a mindennapjaikban kontaminált területen élni. Megtanulták?
Érdekes és elgondolkodtató volt, hogy a kontamináció eloszlása ugyanazon a nagyobb, szennyezettnek minősített területen belül is mennyire különböző és randomnak tűnő. Fehéroroszországból, Norvégiából és Fukushima környékéről mutattak falvakat, ahol az emberek mindennapjaihoz hozzátartozik az állandó mérés. Mindent, minden megtermelt zöldséget, minden négyzetmétert megmérnek állandóan. Még senki sem tudta megmagyarázni az okát, hogy miért fordul elő, hogy két egymás melletti földdarabon az egyiken teljesen normális, a másikon extrém magas a rádióaktivitás.
A Föld olyan, mintha egy nagy kísérleti laboratórium lenne. Egyszerre vagyunk a kísérlet alanyai, és részben megfigyelői is.
Így volt ez mindig?
Erre akartunk fejlődni?
A rénszarvasok a rajtuk mért extrém magas rádióaktivitást néhány hónap (esetleg hét) alatt kiürítik a szervezetükből, ha megfelelő, vagyis nem szennyezett táplálékhoz jutnak.
És mi, az ember? Lehet, hogy a szervezetünk többre lenne képes, mint gondoljuk?
Mi minden szerepe van vagy lehetne a rádióaktivitásnak az emberi szervezetben? A mikrobiológia szintjén? A sugárzás folyamatokat indíthat el vagy állíthat le?

Hulló lilák

Lila akác vagy
Lila esők, nem mindegy,
Mi hull ránk, egyik
Hozhat áldást, a másik
Átkot, gyilkos sugárzást.

kezdenek nyílni az orgonák a kertben is

Ma olyan igazi jó tavaszi, kerti munkához való idő van, volt.
Sajnos a sok házbeli takarítandó miatt kevesebb maradt a kertre, de az jólesett.
Még nincs olyan mindent átható orgonaillat, mint már volt több évben, de még remélem, hogy lesz.

Bécsben már nyílnak az orgonák

Majdnem minden évben így van: Bécsben egy-két héttel korábban nyílnak az orgonák, mint lent Marcheggben a kertben. A Donauinselen és a Duna melletti úton nagyon sok helyen van orgonabokor, illatuk csodálatossá teszi a levegőt, kár, hogy nem tart soká.

A kertben még “csak” a virágok nyílnak, és a gyümölcsfák.

Noé bárkája a botanikus kertben

Már meglehetősen régen jártam a botanikus kertben. Ma az adta az ötletet, hogy odamenjek, hogy az Arche Noah szervezet rendezett az egész hétvégére szóló növény árusítást.
Mi az Arche Noah? Miközben a nagy konszernek genetikailag módosított vetőmagjai ellepik az élelmiszertermelésben a piacot, az Arche Noah a ritkább, kihalófélben levő növényfajták megmentésével próbálja ezt a folyamatot kicsit ellensúlyozni.
Annak ellenére, hogy ma munkanap van, meglehetősen sokan voltak már délelőtt is. Persze, itt a tavasz, mindenki fel akarja “újítani” a kertet vagy legalább az erkélyt. Zöldségféléket, virágokat, bokrokat, sok mindenfélét lehetett kapni, kicsit drágábban, mint például tavaly a Baumax-ban. Igaz, a Baumax azóta sajnos bezárt, nem tudom még, hogy hol veszem az idén a néhány lila petuniám.

séta a schönbrunni állatkertben

Ma kicsit hűvös, borús idő volt, de kitünően alkalmas egy állatkerti sétára. Gyerekként nem szerettem állatkertbe járni, de az unokámmal persze egészen más! Nagyon jó nézni, amikor a kicsi lány rácsodálkozik egy-egy még sosem látott, esetleg csak képen látott állatra.
A schönbrunni állatkertet érdemes megnézni, és mivel sok helyen erdőben halad közben az ember, egyben egy jó séta is a természetben.
Láttunk elefántokat, farkasokat, pelikánokat, flamingókat, pingvineket, orrszarvút — és nem is győzöm mindet felsorolni. Sok minden tetszett Flórának, utólag a zebrákat, meg a pancsoló rozmárokat emlegette a legtöbbet. A rozmároknál, fókáknál még egy etetést is végignéztünk.
Beszéljenek a képek:

áprilisi tavasz

Az április szeszélyes? Ma meleg, holnapra megjön a hideg(ebb)? A meleg megvolt, a közelgő lehűlést meg jósolják.
Végre egy jót bicikliztem.
Tegnap a kertben üldögéltem.

Táncoló fűszálak

Néztem a füvet,
Fény és szél táncoltatta
A szálakat, oly
Kecsesen hajladoztak,
Örültek a tavasznak.