2014. szeptember havi bejegyzések

bécsi séta

Már napok óta csak várom a napsütést, de hiába, borongós nap volt ma is, mint tegnap is és tegnapelött is. Sétára a városban pont alkalmas: ha netán elkezdene esni az esö, be lehet nézni egy múzeumba, van, amit még nem láttam, és van, amit szívesen megnézek újra.
A Neubaugasse-n most van a szokásos évi nagy Flohmarkt, magyarul bolhapiac. Az “echte ungarische Langos”-nál nagy sor állt, bár, ahogy figyeltem, itt sem frissen sütötték. Az eladók magyarok voltak, nem tudom, hogy mennyi most Magyarországon egy lángos, itt 3 eurót kértek egyért, tejfellel már 3,50-t. Emlékszem még olyanra a gyerekkoromból, hogy 3 forint (vagy talán annál is kevesebb?) volt a Balatonnál a lángos.

Egy történet két korszakban

A mindennapjaim a szokásosak: tegnap korrepetáltam, ma a kertben voltam. Szépen sütött a nap, és ilyenkor összel is akad mindig egy kis tennivaló.

Sokat töprengek mostanában a változásokon. Nemcsak az ösz miatt, és nemcsak a természetben, hanem azon, hogy minden állandóan változik.
Vagy mégsem minden? Az alábbi történet két kis változatát hevenyészve fordítottam németböl magyarra, egy mostanában olvasott könyvböl. Azért teszem ide, mert egy példa arra, amikor úgy érezhetjük, hogy hosszú idön át sincs változás.

1. A mai korban, valamikor a 2000-dik év környékén.
„Szóval, tudtam, hogy Heidi minden hétfőn az apja autószalonjában dolgozik. És Heidi igencsak tetszett nekem. De semmi kedvem nem volt a szokásos „Tudod, találkozhatnánk valamikor és …“ játékhoz. Egyik hétfőn, ahogy nézegettem Heidit, mint szépen pucolgat egy Toyotát, gyorsan átváltoztam egy fehér Porsche Cabrioletté. Szép kényelmesen begördültem az udvarukra. Heidi persze rögtön észrevett. Micsoda autó! Pislantottam egyet a jobboldali lámpámmal, és kinyitottam egy csöppet a vezető ülés melletti ajtót. Ó, emberek! El nem tudjátok képzelni, hogy milyen kevés idő telt el, és már bennem ült! No, igen, Porsche és a nők, ez mindig nyerő. Egy kicsit megsimogatta a pultot, a műszereket, az ülést, megnézte magát a kis tükörben, és még mielőtt kiszállhatott volna, zsupps! Bevágtam az ajtót, és nyomás! Órákon keresztül vágtattam a legnagyobb sebességgel, hogy valami olyan helyet találjak, ahol senki sincs. Ott aztán megálltam, visszaváltoztam, és … azt hiszem, világos. Heidi rögtön terhes lett. Azt az országot, ahová jutottunk, róla neveztem el.
Ti hogy ismerkedtetek meg?“

2. A régi római változat.
Élt egyszer valamikor régen Főniciában egy hercegkisasszony, akit Európának hívtak. Az apja egy gazdag uralkodó volt, sok néppel és sok jószággal rendelkezett. Történt egy napon, hogy Jupiter nagyon megkívánta Európát. Elküldte Merkurt, hogy hajtsa a főniciaiak csordáját a tengerhez, mert megfigyelte, hogy Európa és társnői szívesen játszanak a nyáj közelében.
Merkur megtette, amire kérték. Aztán mikor Európa és társnői ott játszottak a tengerparton, egyszer csak megjelent egy gyönyörű fehér bika. Olyan barátságosan nézett, hogy egészen elkábította Európát. Simogatta a bikát, aztán végül még a hátára is felült. No, ezt nem kellett volna! A bika felpattant, a tengerhez rohant, és a megdöbbent hercegkisasszonnyal egészen Krétáig úszott. Ott aztán visszaváltozott Jupiterré, hiszen ő volt az, és feltehetően végighallgatott néhány csúnya szidalmazást Európától. De aztán! Egy egész földrészt nevezett el róla Jupiter, és kilenc gyermekük született.

***
Ennyi az egy történet két korszakban. Nem szomorú? Mintha mit sem változna a világ. Akik többet tudnak, mint az emberek, a tudásukat rosszra használják. Arra, hogy kihasználják vele az embereket. Akkor változunk majd jobb felé, ha ez nem így lesz.

Koncert Eisenstadtban

Már rég, hónapokkal ezelött vettem a jegyet erre a mai koncertre (Mozart 🙂 ), és ha nem lett volna jegyem, lehet, hogy ki sem mozdultam volna. Mert Bécs határától kezdve a föszereplöje a mai napnak a napok óta tartó esö volt: esik és esik, egyfolytában esik, a kis patakok sok helyen kijöttek a medrükböl, és a szántóföldek sok helyen víz alatt állnak. A vonatból nem nagyon sikerült a fényképezés, Eisenstadtban meg nem sok idö volt az esöben sétára. Ime, a képek.

egy esős őszi nap

Ma az a ritka nap volt, mikor Bécsben nem esik az eső, és Marcheggben igen; általában fordítva szokott lenni. Minden nagyon vizes volt a kertben, amely gyakrabban szenved az esőnélküli nyári hőségtől, mint a napokon keresztül tartó kiadós esőtől.
Nemcsak a paradicsom rohadt el, a szőlőnek sem volt elég ideje megédesedni. Egyedül a gombák szaporodnak vidáman.
esös öszi nap 20140912 (1)

esös öszi nap 20140912 (6)

Esős őszi nap

Csendes őszi nap,
Felhők mögé bújt az ég,
Egy gombakalap,
Eső hull rá, vizes rég,
Álmos minden, mint a lég.

time2life második születésnap

Ma van két éve, hogy elkezdtem ezt a blogot. Összesen eddig 14320 ránézést mutat a statisztika, majdnem tízezerrel többet, mint egy évvel ezelött. Tudom, hogy sok blog van, ami ennél jóval többet “produkál”, de — aki ismer tudja — számomra semmi sem verseny. Tehát nagyon örülök neki, s remélem szívesen látogat meg máskor is, aki erre jár.

Ideteszem még a nemzetközi statisztikát, mely országokból voltak látogatók:

Country Views
Austria 11,859
Hungary 2,140
Germany 124
United States 29
Slovakia 20
Romania 20
Czech Republic 9
United Kingdom 6
Canada 6
Serbia 4
Poland 2
Sweden 2
Ireland 1
India 1
Mexico 1
Spain 1
Netherlands 1
France 1
Cyprus 1
Australia 1

olvasnivaló ajánló: Reneszánsz cimü novellám

Azoknak, akik nem olvasták itt a time2life rövid történetek 2 oldalán, azoknak ideteszek egy linket a Holnap Magazinon is megjelent Reneszánsz címü írásomhoz:

http://holnapmagazin.hu/proza.php?proza_id=17130

Nehezen tudnék ehhez illusztrációul képet választani. 🙂
Mind a hárman, akikröl ott írtam, olyan alkotásokat hoztak létre, melyek között böven akad, amelyben szívesen elgyönyörködöm. (Nemcsak az ilyen esös napokon, mint ez a mai.)

Olvassátok szeretettel!