Hányféleképpen lehet sírt ásni?

Mottó.
A földi nép olyanra vágyik,
Ami a földön nem lehet,
Búvóhelyet ásna rogyásig,
De csak a sírját ássa meg.
Van, aki fárad, futva, félve
Töri magát nyugvóhelyért,
S ha benne fekszik, kérdi végre:
Miért is siettem, jaj, miért?
Bertolt Brecht: Kurázsi mama. Hetedik jelenet.

Természetesen nem a sírásás módozatairól szeretnék itt szólni, hanem arról az általánosított értelemben vett sírásásról, amit a véleményem szerint az emberiségünk a környezet szennyezésével tesz. Sokan unják ezt a témát, hogy környezetszennyezés, túl sokat hallunk róla, mondják, és mégsem történik alapvető változás: a rossz folyamatok zavartalanul folynak tovább.
Milyen folyamatok? Ezekből szeretnék néhányat számbavenni, bemutatni.

1. A chemtrails.
Nem tudom, hogy találtak-e már rá megfelelő magyar szót, de azt hiszem, hogy az internetnek köszönhetően így is sokan ismerik a magyarul olvasók. Sokáig csak mint fantáziálás és összeesküvéselmélet lett elintézve, de egy ideje már aktív politikusok is, mint például a svéd Zöld párt képviselője, Pernilla Hagbert, nyilvánosan beszélnek róla. A kondenzcsíkok, amiket az égbolton láthatunk, tele vannak az élővilágra, az emberi szervezetre káros vegyi anyagokkal, nehézfémekkel és betegségeket okozó anyagokkal. Kiknek használnak akkor? Azoknak se valószínűleg, akik elkövetik. Akik a „láthatatlan“ hadviselés különböző módozataiban hisznek. Ezek egyike például az, amit angolul Geo-Engineering-nek neveznek, és azt jelenti, hogy technikai eszközökkel igyekeznek árvízeket, orkánokat, szárazságokat vagy másmilyen természeti katasztrófát előidézni. Milliárdokat pumpálnak az időjárás befolyásolásába, azért, hogy az ellenségesnek tartott országokat így próbálják kényszerhelyzetbe hozni. Feltételezések szerint ez a klíma háború okolható például több iráni tó kiszáradásáért.
A kifejezetten hadviselés jellegű alkalmazások mellett a kísérletezések, a környezeti folyamatokba való kellően át nem gondolt beavatkozások is idetartoznak. A klímaváltozás problémáira gyakran olyan megoldásokat keresnek, melyek többet ártanak, mint használnak: egész fajok kihalásához, a természetben meglevő körforgások felbomlásához vezetnek. Ilyen például kéntartalmú aerosol-ok szétszórása az atmoszféra felső rétegeiben. Az elmélet szerint ezzel csökkenthető lenne a globális felmelegedés, mert — az igazi felhők helyett — ezek a részecskék szórnák szét a fénysugarakat, és csökkenthető lenne a talajt elérő fénysugarak mennyisége. Ami feltehetően legalább részben stimmel is, tanúsíthatják azon nagyvárosok lakói, ahol sűrű a repülőközelekedés, a le és felszállás: a repülők által kibocsájtott kondenzcsíkokból kialakuló felhőknek köszönhetően ezen városokban kimutathatóan kevesebb lett a napsütéses órák száma. Ignorálják viszont azt a tényt, hogy ezek az aerosol-ok mérgező anyagokkal vannak tele.

2. A műanyagok.
Óriási műanyag szigetek úsznak a Csendes óceánon, s az emberek, például itt, Európában, úgy gondolják, hogy őket nem érinti mindez. Tényleg nem? Az a sok műanyag szemét, amiből egyre több lesz, s amivel nemcsak az ember, de a természet sem tud mit kezdeni, az nem érint minket?
Nemrég megjelent tudományos folyóiratokban a hír: mikroszkópikus méretű műanyagdarabkákat mutattak ki a mézben. Azokban a különböző mézfajtákban, melyeket itt, Európában is fogyasztunk.
Mikroműanyagnak nevezik az öt milliméternél kisebb ilyen műanyag részecskéket. Ezekből már olyan sok van, hogy a Csendes óceánban keringő Nagy Szemét Szigetben már hatszor több műanyag részecske van, mint plankton.
Hogyan kerül a sok műanyag a természetbe? Csak az eldobált műanyag bevásárló tasakokból? Természetesen nem csak azokból. Az ivóvizünkbe például rengeteg kerül a fogkrémből, a zuhanyozókrémekből és a különféle kozmetikai termékekből. A vizekbe kerülve ezek komoly problémát jelentenek az ott élő lényeknek. Ha az emésztőrendszerükbe kerül a műanyag, nem tudják megemészteni, de „eltömődnek“, kvázi teli hassal éhenhalnak. Ha a légutaikba kerül a műanyag, az blokkolhatja a légzésüket.
S hogyan kerültek a műanyagrészecskék a mézbe? A kutatók szerint több úton is kerülhettek. Egyrészt ezek általában elég könnyűek, így a szél által is terjednek, másrészt nemcsak a levegőben, de az esővízben is kimutatták már a műanyagrészecskék jelenlétét.
Mi lesz velünk? Olyan dédunokáink lesznek, akik félig már műanyagból állnak?

3. A sugárzó anyagok, az atom.
Nem tanul az emberiség a tragédiákból sem. Volt már Chernobil, volt már Fukushima, hogy csak kettőt említsek, és mégis, újból és újból óriási összegeket fektetnek az újabb atomerőművek létrehozásába. Pedig még a legbiztonságosabbnak tartott atomerőművek tekintetében sincs minden probléma megoldva.
Az atomenergiában érdekeltek kétféle érvet szoktak felhozni az atomenergia mellett: egyik az, hogy olcsó, a másik az, hogy tiszta, nem környezetszennyező energiaforrás. Az esetleges veszélyekről meg hallgatnak.
Az egyik érv sem igaz a fent említettekből. Az olcsóságot természetesen relatíven szokták érteni, más energiaforrásokkal történő összevetésekkel, de az energiaárak beállítása általában politikai kérdés, és a költségek nagyon manipulálhatóak az összehasonlításokban. Az atomenergia kapcsán sok minden ténylegesen meglévő költséget nem az áramszolgáltatók viselnek, hanem az állam, s ilymódon az adófizetők, vagyis mindenki; de ezek a költségek ki szoktak maradni a statisztikákból. Az sem igaz, hogy az atomenergia a legkörnyezetkímélőbb energiaforrás, szinte ellenkezőleg, a feldolgozni nem tudott atomhulladék valószínűleg túléli majd az emberiséget. Az a fukushimai parasztember, aki családjával generációkra visszamenően abból élt, hogy zöldséget termelt a földjén, már nem hisz abban, hogy az atomenergia ártalmatlan a környezetre. Elvesztette az otthonát, a megélhetését, s valószínűleg a hitét is abban, amit a politikusok és a nagy konszernek mondanak.
Sok minden okozhat még hasonló tragédiát, Chernobilban az emberi hanyagságot, Fukushimában a földrengést okolják. Nem lehetett vajon előtte tudni, hogy az emberek, a gyakran rosszul fizetett karbantartó munkások, szoktak néha hanyagok lenni? Nem lehetett vajon előtte tudni, hogy a Csendes-óceáni tűzkörön gyakran vannak földrengések? De. Mindezt lehetett tudni. Ezeket a tudásokat az atomenergia haszonélvezői ignorálják. (Azt is az ignorancia kategóriába sorolom, ha a veszélyeket alábecsülik; például eldöntik, hogy 8-snál erősebb földrengés nem lehet.) Mi lesz az emberekkel, mi lesz a hosszú időre elszennyezett környezettel, mindez nem érdekli őket.
Az atomhulladékkal kapcsolatban természetesen arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy atomhulladék nemcsak az atomerőművekből, de az atomfegyverekből is származik. Nemcsak egy generációt, sőt, nemcsak a jelenlegi emberiséget veszélyezteti az egyre jobban felhalmozódó atomhulladék, hanem még nagyon-nagyon sokáig a Föld egész élővilágát.
Megdöbbentő felelőtlenségnek tűnik az atomenergia felhasználása annak tudatában, hogy nincs meg a technológiánk a keletkezett hulladék megsemmisítésére. Elássuk mélyre, s reméljük, hogy százezer év múlva se akad rá a hasadó anyagokra senki? Figyelmeztetni sem tudjuk az utánunk jövőket, s abban sem lehetünk biztosak, hogy a földmozgások vagy a tartályok tönkremenése miatt nem kerülnek ezek az anyagok a földbe, a talajvízbe, abba a földi körforgásba, amit sokféleképpen szennyezünk.
Az utóbbi néhány évtizedben a hadseregek vezetői teljesen ignorálták az ezen való gondolkodást: a Föld tengereinek a mélye tele van atomhulladékkal. Éppenúgy, mint sok helyen „leselejtezett“, s eldobált vegyi fegyverekkel, mérgező anyagokat tartalmazó tartályokkal. Ezekre nem mondhatjuk, hogy a 20. század „relikviái“, mert a 21. század emberének az életét veszélyeztetik, a Föld sok pontján, az Atlanti óceánban éppúgy, mint a Keleti tengerben.
***
Ha lenne lehetőségem előreugrani félmillió évet a jövőbe, milyennek látnám a Földet? Teljesen lepusztultnak, kihaltnak, halotti csöndben nyugvónak? Vagy élettel telinek, de az élőlényei mind-mind másmilyenek? Miben áll a másságguk? Fel tudják dolgozni önmagukban a sugárzást és a sokféle nem-természetes anyagot? Ne legyintsen senki erre a kérdésre, azzal a felkiáltással, hogy „ez már teljesen science-fiction“! Nagyon sokféleképpen és sok helyen megfigyelhetjük az embereken is, és az élővilág egészén is, hogy a mérgező anyagok több generációra kiterjedő degenerálódásokhoz, elváltozásokhoz, mutációkhoz vezetnek. A sugárzó anyagok is, a vegyi hulladékok is. Kimutatták ezt már Ukrajnában éppenúgy, mint Vietnámban. (Ahol az amerikaiak vettek be vegyi fegyvereket.) Vagy legutóbb például Floridában, a Mexikói öbölben történt olajszennyezés után a táplálékláncba került állatoknál.

Ha megkérdezne valaki, hogy milyennek szeretném látni a Földet, akkor azt felelném: kéknek és zöldnek, tiszta levegővel és tiszta vizekkel telinek. Olyan emberekkel benépesültnek, akik számára a legalapvetőbb, legmagától értetődőbb dolog az élet szeretete, az élet megbecsülése, nem szavakban, hanem a mindennapi tetteikben. Akiknek van erejük megakadályozni azokat, akik ezzel ellentétesen cselekednének. Akik tudják, hogy mindannyian egy egység részei vagyunk.

Egy ajánlást szeretnék még adni egy cikkhez, amely sok olyan témát érint még ezzel kapcsolatban, melyek ide most nem fértek bele. Angolul tudó olvasóimnak ajánlom még Noam Chomsky cikkét a Guardian 2013. junius 4-i számából: How to destroy the future. From the Cuban missile crisis to a fossil fuels frenzy, the US is intent on winning the race to disaster.