Miközben a tévében a Római Szerződés aláírásának 60-dik évfordulója alkalmából tartott ünnepség közvetítése ment, ránéztem a magyar sajtóra az interneten. Volt, ahol semmit se találtam, se rövid köszöntést, se megemlékezést, volt ahol csak egy hírt arról, hogy Rómában ma nehéz közlekedni, mert minden le van zárva. Ez arra inspirált, hogy legalább én írjak egy pár rövid sort.
60 év béke nem kis dolog. Kár, hogy a tévében látott megkérdezett fiatalok egyikének se jutott ez eszébe. A mit gondol az EU-ról kérdésre általában pozítiv válaszokat adtak, de jobbára a szabad utazást, munkavállalást dicsérték csak. Ami természetes a számunkra, azt nem becsüljük eléggé? Mert nem tudatosul, hogy lehetne másképp is? A mai fiatal generációnak természetes a béke. Mi más lehetne? Az, hogy az országok egykor háborúztak egymással az már csak „poros” történelem. Az, hogy a béke nem trivialitás és nem magától értendő adottság, az nem tudatosul. És ez baj.
Sok problémája van ma az Uniónak, amikről nem hiszem, hogy pont egy születésnap kapcsán kellene beszélni. De az nem tragédia, hogy vannak problémái, problémák az életben mindig, mindenhol vannak. Ezek kihívások, amelyekre meg kell találni a helyes megoldásokat. Hogy sikerül-e, az viszont alapvetően a hozzáálláson múlik.
Akarjuk-e? Akarjuk-e együtt megtalálni a közös megoldásokat?
Nem szeretem a széthúzás erőit, nem szeretem azokat, akik a közös kalácsot csak kimazsolázni szeretnék. Nem szeretem a demagógokat. De látható, hogy ezek mind vannak. Léteznek, hatnak, Európa egységes fellépése és erősödése ellen hatnak.
Kívánok ezen ellenséges erőknek sikertelenséget.
Európának pedig kívánok még nagyon-nagyon sok szép évet, hogy az unokáim unokáinak az unokái is egy egységes, boldog Európában élhessenek.
(Ps. és ajánlom mindenkinek a youtube-n meghallgatásra a Vén Európa dalt.)
time2life 