A Qi és a mai gyógyítás

Tegnap délután kórházban jártam látogatóban, és a kórteremben láttam egy idős, rákos férfit, akit nagyon megsajnáltam. Eszembe jutott egy könyv, melyet mostanában olvasok – lassabban, mint szépirodalmat szoktam, mert másképp „emésztendő” – és ahol egy rövid betét történetben szintén szó esik egy rákban szenvedő idős emberről.
A könyv maga a Qi-ről szól, a láthatatlan energiáról és a vele való együttélésről, és ennek keretében a segítségével történő gyógyításról is. A Qi a láthatatlan energia, amelyik körbevesz minket és mindent, amelyben való hit olyan ősrégi, hogy az eredete a végtelen múltba vész. Néhány ezer évvel ezelőtt Európában, a görög kulturában is felfedezhetőek voltak a nyomai, de a nyugatinak nevezett civilizációban a gyógyítás más irányokba ment el, és a Qi-vel való foglalkozás Kínában, Tibetben és más ázsiai országokban maradt fent.
Az említett történet egy francia orvosnőről szól, aki a múlt század hetvenes éveiben „vándorolt” el a hivatalos orvostudománytól a Qi-vel való gyógyítás irányába. Azzal kezdődött, hogy az édesanyja súlyosan megbetegedett, és alhasi rákja erős fajdalmakat okozott neki, amin az orvosok nem tudtak segíteni. Nem látván már más megoldást, elvitte az anyját egy indiai pszichiaterhez, aki az energiaalapon nyugvó jóga módszereivel kezelte az idős asszonyt. És segített vele. Az asszony fájdalmai nem csak enyhültek, de az állapotában – feltehetően nemcsak a lelki állapotában – jobbulás állt be. Az orvosnőt annyira megrendítette ez az eset,vagyis hogy gyógyszerek és műtéti vagy vegyi behatások nélkül lényeges javulást lehetett elérni, hogy attól kezdve feloldva érezte magát az addig tanult és belerögződött orvosi dogmák alól. Elkezdett komolyan foglalkozni a szellemi energiával való gyógyítással, és egy fülöp-szigeti ismert gyógyító mester tanítványa lett. Nála megtanulta az életenergiával való gyógyítást, amivel később maga is tudott a gyakorlatban sokszor segíteni – annak ellenére, hogy nem tudta a dolog tudományos magyarázatát.
Valószínűleg nem is lehetséges ez. Mármint az, hogy a tudomány százszázalékosan „megfejtse” a Qi titkát. Miért?
Egy kínai Qi mester nyilatkozott erről, ideteszem (több-kevesebb pontossággal) a fordítását mindannak, amit mondott:
„Mindazok a tudósok, akik a Qi Gongot úgy kutatják, hogy maguk nem folytatnak Qi-re alapuló gyakorlatot, azok szinte törvényszerűen elavult módszerek és gondolkozási sémák rabjai maradnak. Egy tudományos tézis ma csak úgy jöhet létre és nyer elfogadást, mint ilyen, ha tetszőleges számú, mindig reprodukálható kísérletre alapul.
A Qi Gong gyakorlatában lehetetlen mindig teljesen ugyanolyan körülményeket teremteni vagy elvárni. (közbeszúrás tőlem: gondoljunk hasonlatként arra, hogy azt sem várhatjuk el, hogy ha bemegyünk mindig ugyanabba a folyóba, akkor mindig ugyanazok a vízmolekulák vesznek körül. )
Kínában van egy Yan Xin nevű Qi Gong mester, aki rendelkezik azzal a képességgel, hogy megváltoztatja – pusztán szellemi erővel – a víz molekulastrukturáját. Mikor végrehajtja ezt a kísérletet tízszer, akkor hétszer sikerül neki, és háromszor nem. A tudomány így kétségbe vonja és nem fogadja el az egészet, pedig a teljesen ugyanazon körülményeket még laboratóriumi körülmények között sem lehet létrehozni. (A hőmérséklettől az aznapi időjárásig nagyon sok külső paraméter lehet más.)
Viszont ha száz betegből hetvenet meg tud gyógyítani valaki ilymódon, akkor szerintem ez igenis fontos, és nem lebecsülendő, mint „nem tudományos módszer”, hanem feltétlenül szükséges és jó foglalkozni vele.
A könyv címe: Das stille Qi Gong nach Meister Zhi-Chang Li.

Emberség és emberi lét

Sokáig töprengtem, milyen címet adjak ennek a blogbejegyzésnek. Tegnap halt meg Ute Bock, és neki kívántam egy rövid búcsúzással emléket állítani.
Emberség kihalóban? Csökkenő emberség? Ilyesfajta címek jártak a fejemben, mert Ute Bock életét úgy érzem, hogy legjobban az emberség szóval lehet jellemezni, és minden ilyen ember távozásával az emberség csökken a világban. Pedig amúgy is ijesztően kevés, rohamosan fogy. Elembertelenedik a világunk.
Ute Bock egész életét azzal töltötte, hogy a valamilyen okból a társadalom perifériájára szorult embereknek igyekezett segíteni: a szegényeknek, a hajléktalanoknak, a menekülőknek. Nem népszerű manapság az ilyen segítő szándék, vannak helyek, ahol büntetik is.
És mégis! Mégis vannak emberek, akik nem törődve gúnnyal vagy a maguk hasznával, arra teszik az életüket, hogy másoknak segítsenek. Mennyivel más lenne a világ, ha többen lennének!
Mi az emberi élet? Azt írtam, talán több helyen is, hogy minden emberi élet tanúságtétel. Tanúságtétel az ember mivoltunkról. Mik vagyunk, mi az, amit másoknak adni akarunk és tudunk. Ute Bock élete egy szép tanúságtétel az emberség mellett.

vox humana

Nagyon elfogytak
Az emberség hangjai,
Erőszak, csalás
Uralkodnak ez egykor
Szépnek indult planétán.

Egy igaz ember halálára

Ute Bock 2018.01.19

Elment megint egy
Ember, kit embersége
Vezetett, kevés,
Nagyon kevés a Földön
Adni tudott szeretet.

Rajzok a szántóföldeken

töprengés egy borús téli napon

Rajzok a szántóföldeken, vagy körök a szántóföldeken, biztos sokan hallottak már róluk, vagy láttak ilyen-olyan újságcikkeket. Nem tudni, mióta vannak, mikor jelent meg az első, de az utóbbi néhány évtizedben egészen elszaporodtak a világ sok országában. Európában a legtöbbet Angliában jegyezték fel, fényképezték vagy filmezték le, és vizsgálták meg. De nemcsak Angliában, a legtöbb nyugat-európai országban van már dokumentált „gabonakör”. (Azért tettem idézőjelbe, mert nem tudom, hogy lett-e már magyarul hivatalos neve, ez a német Kornkreis fordítása.)
Mik is ezek valójában? Mint mindenre, amire nincs kielégítő magyarázat, erre is sokféle válasz született. UFO-k készítették az egyik pólus, hamisítók vagy viccelődő kamaszok, ez a másik. Köztük meg még néhány egyéb lehetőség, mint például egy autó képe az egyik szántóföldön, amit a Mitsubishi gyár a farmer engedélyével mint reklámot készíttetett.
De a legtöbb kép nem ilyen könnyen felismerhető és megnevezhető formát mutat. A leggyakoribbak a körök, a körökbe rajzolt vonalak, néha csipketerítőre emlékeztető minták, vagy grafikus software-rel megrajzolt precíz mértani képekre hasonlító ábrák.
Mit akarnak mondani? Kik és kiknek?
Ezek megválaszolatlan kérdések. Azt, hogy megválaszolatlanul is maradjanak, segíti az a homály, ami körülöttük kialakult, beleértve a hamisításokat is.
Mi az, hogy hamisítás? Mikor neveznek „igazi”-nak egy ilyen rajzot és mikor „hamisítás”-nak?
Az igazinak nevezik azokat, amelyek keletkezési módjára nem tudják a magyarázatot, és ezért az UFO kategóriába sorolják őket: valamilyen olyan technológiával készültek, amelyet nem tudunk pontosan rekonstruálni. Nem tudunk? Ki ez a többes szám első személy? Így szoktak beszélni a jelen emberiség tudásáról, mindarról, ami a hivatalosan elfogadott tudományba tartozik. Több szervezet, köztük államok hivatalos biztonsági szervei, pénzt fizettek azért, hogy erre vállalkozók ilyen rajzokat készítsenek, és ezzel „bizonyítsák”, hogy ezekben nincs semmi misztérium, csak „viccelődő kamaszok” művei a rajzok a szántóföldeken. Később ezeket nevezték hamisításoknak. Ugyanis, bár a levegőből távolról nézve sok, a már megtaláltakhoz hasonlót el tudtak készíteni, mégis kimutathatóak különbségek az igaziak és a hamisítások között.
Miért kellettek ehhez még bizonyítékok, hiszen arra is volt példa és szemtanú többször és nem is egy, mikor fénykörök – a szemtanúk így tudták megnevezni őket – mozogtak a szántóföldek felett, ahol azután egy rajzot találtak? Ez a kérdés is egyelőre megválaszolatlan.
Ami bizonyítékot viszont a tudomány már nem tudott ignorálni, azt egy biológus szolgáltatta. Az igazi rajzok területén összegyűjtött növénymintákon olyan elváltozásokat lehetett kimutatni, amilyet egyik hamisító társaság sem tudott leutánozni. Sőt, a tudósok nem is tudják, hogyan, milyen technológiával lehet ilyet előidézni. A növények szárain lévő növekedési csomópontok erősen megnövekedtek – néhol a duplájára – és mikroszkóp alatt a sejtfal elváltozásai is kimutathatóak.
Ha ezeket az elváltozásokat nem lehet a jelenleg ismert földi technológiák egyikével sem létrehozni, marad a kérdés: kik készítik a rajzokat és miért?
1974-ben a NASA egyik rádióteleszkópja Puerto Rico Arecibo nevű településén egy rádió üzenetet küldött az űrbe a földönkívüli intelligens lények számára. Ez az üzenet bizonyos alapadatokat közölt a Földről: az első tíz számjegyet, néhány kémiai elem atomszámát, a DNS négy bázisnukleotidját, a doppelhelix struktúrát, az emberek formáját és átlagos magasságát, a Föld helyzetét a naprendszeren belül, és még a teleszkóp adatait.
2001-ben Angliában a Wherwellben található rádióteleszkóp mellett megjelent egy rajz a szántóföldön. Első pillantásra olyannak tűnt, mintha pontos képe lett volna az Arecibo üzenetnek, de jobban megvizsgálva felfedeztek néhány módosítást. Értelmezhető és intelligens módosítást! Megjött a válasz?
Milyen módosítások voltak? Például a kémiai elemek közé felvették a szilicíumot is, a megfelelő atomszámmal. A DNS kapott egy további ágat. Az intelligens lények – emberek? – magassága „lecsökkent” ca. 176 centiméterről ca. 100 centiméterre. És így tovább, elolvasható a neten több helyen.
Mi értelme lenne ezt hamisításnak nevezni, kinek lehetne ilyen hamisítás az érdeke? Ugyanakkor az a kérdés is felmerül: miért a szántóföldön jött a válasz, miért nem rádióüzenet formájában?
Senki sem mondta, hogy nem jött úgy is. Lehet, hogy csak nem hozták nyilvánosságra, és ezért ismételték meg a szántóföldön?

Kérdés kérdésre halmozva. Egy szomorú következtetést lehet csak biztosan levonni belőlük: a világ vezetői nem tudnak jól megbirkózni ezzel a kérdéssel. Ezzel sem. Nem az egyetlen. Csak a bizonytalanságot növelik az emberekben. Akárkik is a szerzői a különböző rajzoknak.

Olvastam régen valahol, hogy mindenki számára az válik csapdává, amiben hisz. A mai tudomány az alapjait az ember érzékelésére helyezte, amit érzékel, az van, az a valós. A többi, mindaz, ami az ember számára láthatatlan, az „csak misztika”. Lehet, hogy most zárult be a csapda?

Három királyok napján

A három királyok napjának nevezik ezt a mai napot. Mire gondolok én a három királyokat hallva? A király szó mindig valami erőt jelent. Az ember életében három alaperő van: a testi erő, a lelki erő és a szellemi erő. Az ember jól akkor tud gazdálkodni velük, ha megteremt köztük egy harmóniát.
Kifejezhető-e számokban, százalékokban ez a harmónia? Mondjuk 33,3 – 33,3 – 33,3 ? Nem, biztosan nem. Az erők aránya az életkor függvényében – és természetesen nemcsak attól függően – állandóan változhat és változik, de az egységük nem számszerűsíthető. És igazán harmónia, jó harmónia csak úgy alakulhat ki, ha nem is vetélkedő.
Pedig a legtöbb ember öntudatlanul is ebbe a hibába esik: valamelyiknek a három közül alárendeli a másik kettőt. Nem akarom részletezni, azt hiszem, hogy ha valaki egy kicsit belegondol, világos. Kérdés, hogy belegondolunk-e. Akárcsak egyszer az életben. De gyakrabban kellene, nemcsak egyszer, hanem minden életfázisban, mikor már tudatosan gondolunk rájuk.
Valaki megkérdezhetné, hogy miért kellene tudatosan gondolni rájuk, hiszen az emberi szervezetben öntudatlanul meglevő szabályozó rendszerek úgyis kialakítanak és állandóan felügyelnek egy összhangot. Én magam is írtam többször, hogy nem tartom jó törekvésnek ezen öntudatlan belső rendszerektől az irányítást, minden irányítást a tudatunkkal átvenni akarni.
Akkor minek elgondolkodni ezen?
Elgondolkodni és az irányítást átvenni két különböző dolog.
A gondolkodás szintjén kialakuló prioritás rendszerünk akaratlanul is hat az öntudatlan, a tudatalatti szintjén. Hogy hogyan, azt nem tudom, de úgy vélem, hogy így van. A bennünk levő sok-sok kis „blackbox” – értem alatta a sejtjeink és a baktériumaink mikrovilágát – jobban odafigyel ránk, mint azt sejtjük. És bármilyen sokat képzel is az ember úgy általában magáról, még a saját erejei – testi, lelki és szellemi – működési mechanizmusairól, együttműködéséről sem tud sokat.
Szóval három királyok. Akik mi vagyunk. Akik jönnek hozzánk, az Énhez, kérdve és üdvözölve. Jöttünk és elhoztuk magunkat. Hogy éljünk. Mindnyájan betölthessük a nekünk kiszabatott teret, a feladatunkat.

totum corpus animo deservit

Lélek a testnek,
Test a léleknek áldoz,
Időt, részt adva,
Egymást segítve lelnek
Hosszú közös útjukra.