A Napút folyóirat ebben az évben kiadott egy emlékszámot Rejtő Jenőre emlékezve, róla, a könyveiről szóló írásokkal. Ezek között szerepel az én Szubjektív olvasmánynaplóm a Csontbrigádról.
Ez elolvasható itt a blogon:
De érdemes az egész számot elolvasni. Kiderül belőle, hogy milyen sok embernek jelentettek sokat az írásai, és az is, hogy bár a szigorú irodalomtudomány Rejtőt nem sorolja a klasszikusok közé, az olvasottsága vetekszik Jókaiéval és Mikszáthéval. Engem különösen megfogott ebből a számból egy egykori tanár visszaemlékezése, aki szakközépiskolában írni-olvasni nehézkesen tudó ifjú mesterlegény/mesterleány jelölteknek tanított irodalmat. Igen nehezen boldogult a kötelező tananyaggal, de amikor az egyik fiatal felfedezte, hogy ő az ebédszünetben Rejtőt olvas, hirtelen minden megváltozott. A fiatalok szinte kikövetelték, hogy azután Rejtővel foglalkozzanak irodalomórán — addig nem ismerték az írásait, csak az első felolvasás után támadt fel az érdeklődésük — és ez megszerettette néhányukkal az olvasást. (Mint mellékhatás természetesen.)
time2life 