Mi vezet egy embert? A vágyai, az esze, a gondolatai, és még sok minden más, amiről talán önmaga sem tud?
Mi vezet egy közösséget, egy társadalmat, egy országot, a világot?
Persze, mindenre lehet triviális válaszokat adni. Egy országot például az ország vezetője vezet, nevezzék bár királynak vagy miniszterelnöknek vagy másképp. Elgondolkodtunk-e már eleget azon, hogy mennyire múlik egy országon, hogy milyen a vezetője, hogyan vezeti?
Például, ha egy ország vezetője – mai szóval nevezve – macho, mennyire része az emberek általános felfogásának az, hogy a macho egyfajta példakép, az emberek jó része szeretne maga is az lenni? Vagy, ha egy ország vezetője jó gondoskodó, akkor mennyire érzik az emberek maguk is a lelkületük részének, hogy gondoskodni szeretnének másokról? Fel lehetne tenni ezeket a kérdéseket fordítva is, amolyan tyúk – tojás problémaként: ha az emberek nagyobb részének valamilyen vágy, elképzelés él a lelkében, akkor aszerint választanak vezetőt is maguknak?
Ez csak egy kis ízelítő a bennem ezzel a témával kapcsolatban kavargó kérdésekből. Az elmúlt két hét – az előző bejegyzés óta körülbelül annyi telt el – nagyobb része egészségi bajokkal telt; örömöt megint a kisunokám hozott. Vajon mi minden rakódik le egy kisgyermek öntudatlan mélyében, a pszichéjében mindabból, amit a felnőttek világából tapasztal?
Ezenkívül két új kötet megjelenéséről is hírt adhatok: az egyik A bagolyisten dala, Ainu dalok magyarul (link a megfelelő oldalhoz lent), a másik pedig egy novelláskötet – nemsokára erről is elkészül majd egy külön oldal.