Egy kőrisfához
Szomorú a szívem, mikor rádnézek. Mintha átélném a fájdalmaidat, kedves. Megcsonkítottak, leöntöttek. Más, boldogabb korok, szent faként tiszteltek. Gyógyulást adtál a lényeknek, árnyat, szépséget. De, ezek a mai emberek?
Tudom, hogy nem vigasztal téged, de ezek egymást sem tisztelik, egymást sem védik. Ellenkezőleg. Támadják, kinevetik. Ha meghal egy ember az utcán, az nekik csak látványosság. Sztori. Csodálod, hogy irtják a fákat, mérgezik a levegőt, kísérleteznek az állatokon?
Tudom, valaha az ember szó valami jót jelentett. Ember. Aki része a természetnek, de őrzője is egyben. Fáj, hogy nem tudlak megvédeni. Fáj, hogy a szenvedők sokaságának nem tudok segíteni. Magatehetetlenül átélem. Éppúgy, mint a saját fájdalmaimat.
Minden civilizációnak ez a vége? A sötét démonok uralkodnak el az embereken? Akik elvesztik egykori jó emberi mivoltuk, s már csak bábuk a hajtóerők kezében.
Kedves fa. Neked mindegy, hogy madár vagy mókus, bogár vagy lepke talál nálad menedékre. Még így is, csonkán és fájdalmaktól gyötörve, adni tudsz. Adni. Ez az, amire az emberek közül egyre kevesebben gondolnak. Kapni. Csak kapni akarnak. Mi hasznom belőle, kérdezik magukat állandóan.
Kedves fa. Te azt sem tudod, mi az, hogy nő és mi az, hogy férfi. Szerencsés vagy. A lelket látod, a jót vagy a rosszat. A démonok a nemeket is csak kihasználni akarják. Egy sötét női démon talán rosszabb tud lenni a nőkhöz, mint a mindennapokban velük kegyetlenkedő férfiak. Mintha azt akarná, hogy a nők csak szenvedjenek a férfiaktól, így állnak majd az ő pártjára, lesznek majd az ő sötét serege. Azt mondod, benned olyan lélek lakik, aki már sok ilyen civilizációt látott? Elpusztultak mind. De hiába, ha a sötétség erejei megmaradtak, új erőre kaptak, újra és újra a gyermekek ellen törnek.
Mi a dolgunk ezen a világon? Átélni, megélni, élni? Szenvedni, mikor az adatik meg, és örülni mindannak a szépnek, ami szintén megadatik, a rossz minden törekvése ellenére?
Valahogy így.
Talán találkozunk még boldogabb időkben.
time2life 