Barcelona

Barcelona.
Ha megkérdezné valaki, melyik három európai város áll az én saját ranglistámon elöl, Barcelona biztosan benne lenne az elsö háromban. Olyan város, ahol jól érezhetik magukat az emberek, a benne lakók, s a látogatók egyaránt. Olyan város, melynek infrastrukturája van, mely a mindennapi életet segíti, kultúrája van, mely a változatosságot és a toleranciát segíti, tengerpartja van és közrefogó hegyei, a kikapcsolódásra vágyóknak.
Remembering Barcelona. Ez a CD címe, melyet a Park Güell-ben vettem az ott játszó zenészektöl. Jó volt üldögélni ott, hallgatni a zenét, érezni a tenger illatát hozó szellöt, s elmerülni a régmúlt megálmodott képeiröl ábrándozva, egy olyan régmúltról, melyben ez a mediterrán aura volt az általános, a mindennapok békés szépségének meghatározója. Egy folyó menti kultúra? Talán.
Barcelona. Catalunya. Àllam az államban. Sok évszázadon át örzött identitás. Èrtheti, érzékelheti az is, aki nem tud katalánul? Valamelyest, talán.
Barcelona. A Montjuic, a Park Güell, a Sagrada és még nagyon sok minden. Mi férhet bele egy hétbe? Sok. Akkor is, ha nem akar az ember süriteni, mert nem olyan turista akar lenni, aki egy kötelezö listát teljesít, hanem olyan látogató, aki, ha rövid ideig is, de szeretné a várost átélni. Àtélve befogadni.

Két verset szeretnék itt most megosztani olvasóimmal, mindkettöt a Holnap Magazinon olvastam, és mindkettöröl úgy érzem, hogy jól visszadnak valamit a város, Barcelona hangulatából.

Héjássy János:
BARCELONA

Mint ma a Rambla színes forgataga,
Katalónia élő szobor lánya,
a Sagrada Família tornyai,
igéz, a fénylő est, bíbor lila árnya.

Bámít minden utca, útmenti pálma,
a halpiac, a díszkút, mi míves bronz,
Gaudi, Dali, s Picasso emléke.
Bámít, de a morajló víz, mi idevonz.

Itt, a kikötőben, hajók oldalát,
lassan verdesi a Földközi –tenger.
Partot érő hullámaiban, tajték
csobban. S áll Kolombusz, a tengeri ember.

S lám, Catalunya fehér városában,
e csillagfényben, esküdve a nyárra,
a kolostor Montserrátra, mondom: Szép!
Esküszöm, a Montserráti Szűz Anyára!

Mihály Csilla:
Pengő húr

Barcelona, a pengő húr,
napfényt lüktető lágy azúr,
könnyed, lenge, a szélben ring,
kitárt karomba hull megint.

Sikátor hangú éjeken,
hullámzik álma kéjesen,
fülemben titkok moraja,
csillagfény bársony-nyomata.

Hajnalok hűse háztetőn,
lopakszik ázott arcredőn.
La Rambla sarki teraszán
flamencózunk éjfél után.

Szikrát vadító ritmus a
Ciutadella és sangria.
Halszagú árus álmatag
rikácsol bódéja alatt.

Cizellált ívű dallamok
fűszerezik a holnapot,
felkap az illat, száll velem,
katalán porc-gerinceken.

Ez itt az élet, egyhelyütt,
aranyba fonva színezüst,
átdereng egén lágy azúr,
Barcelona, a pengő húr.