Az agykontrollról, a mesterséges intelligenciák moráljáról és az emberről egy keveset

Sokféle mind control van, azaz agykontroll magyarul, de azt hiszem, hogy angolul is igen elterjedt fogalom Magyarországon is . Van a saját agyunk kontrollja saját magunk által, amivel a pszichológia foglalkozik és egyes ezoterikusnak nevezett tanok és szervezetek, mint például a Scientology. Van egy olyan mind control, amit mások akarnak gyakorolni az agyunk felett, gyakran úgy, hogy ezzel nem is vagyunk tisztában. Ki az, aki belőlünk megszólal? Egy démon vagy mi magunk? Hányszor láttunk már olyan reklámot vagy valamilyen előadást, ami a tudatunk alatti vagy feletti szinten befolyásolt úgy, hogy észre sem vettük? Mennyire közelít a valóságunk ahhoz az agykontroll diktatúrához, amit az 1984 regényében Orwell leírt és amelyet megfilmesítve is láthattunk? Azt hiszem, kevés választ ismerünk.
Van még egy területe a mind control-nak, vagyis a gondolataink akaratunktól független és nehezen észrevehető befolyásolásának, amelyik manapság rohamléptekben fejlődik, úgy, hogy a nagy többség erről nemigen tud. Ez pedig a mesterséges intelligencia által végzett agykontroll.
Ugyan többször írtam már a mesterséges intelligenciáról – legutóbb ez év februárjában –, de a témának olyan sok aspektusa van, hogy nem tudom megígérni, hogy ez a mostani bejegyzés lesz az utolsó. Tehát most arról szeretnék néhány szót ejteni, hogy a mesterséges intelligenciát is igyekeznek felhasználni az emberi agyak kontrolljára, észrevétlen befolyásolására, akár a különböző interface-ken keresztül (orvosi okokból emberbe operált chip-k, stb.), akár másképp.
Ezt lehet? Nem tiltja valamiféle törvény? Egyáltalán, vannak-e már valamiféle erkölcsi elvárások a mesterséges intelligenciával kapcsolatban? Utánanéztem egy kicsit ennek a kérdésnek a neten. Annyit sikerült felfedeznem, hogy a szabványosítási, approbálási, vagyis a jó minőségi kritériumoknak megfelelőséget vizsgáló és erről igazolást, bizonyítványt kiadó intézmények már vannak. A legnagyobb természetesen a Google, amely a Deep Learning-gel talán a leghíresebb ezen a területen, de feltételezem, hogy az IBM ilyen bizonyítványai is megbecsültek.
Itt nálunk Ausztriában a TÜV Austria foglalkozik ezzel, a linzi Kepler egyetem néhány munkatársa pedig készítettek erről egy szabadon hozzáférhető írást:
https://www.tuv.at/wp-content/uploads/2022/03/Whitepaper_Trusted-AI_TUeV-AUSTRIA_JKU.pdf
Persze, azt hiszem, hogy mindez még édeskevés a mind control szempontjából. Akik az emberek feletti uralmat bármilyen eszközökkel el akarják érni, úgy is, hogy tudat alatt manipulálják őket, vagy az emberek számára észrevétlenül géntechnikával módosítják őket – azok semmilyen szabályozástól nem riadnak vissza, még ha lenne is egy jól kidolgozott ilyen.
Vajon az ENSZ, a nemzetközi szervezetek foglalkoznak ezzel a kérdéssel? Azt hiszem, hogy az igazi válasz: igen is, nem is. Jól elmaradva ahhoz képest, ami a valóságban zajlik. Mi az igen?
2021 novemberében 193 ország elfogadott egy határozatot arról, hogy a mesterséges intelligenciák számára egy etikai javaslatot ajánlanak a mesterséges intelligenciák készítőinek. A link hozzá:
https://www.unesco.de/sites/default/files/2022-03/DUK_Broschuere_KI-Empfehlung_DS_web_final.pdf
Olyasmi ez – nagyon leegyszerűsítve – mint Asimovnál a robotika három alaptörvénye?
Azt hiszem, se igennel, se nemmel nem lehetne felelni erre, inkább csak annyit mondani, hogy abba az irányba vezet.
Lehet, hogy olyan olvasóm is akad, aki megkérdezné, miért van egyáltalán szükség a mesterséges intelligenciáknak az etikai korlátozására?
Részben talán triviálisnak tűnik, mi mindent lenne jó erkölcsi alapon megtiltani, olyasmiket, amik tiltása már ma is létezik internet fórumokon: erőszakot, szexet és sok olyan tevékenységet, amelyek a mindennapi életünkben is kívül esnek a moralitás határain.
De miért kell akkor egy ilyen javaslat, ha az emberek bizonyos rossz irányokba való befolyásolása ellen már eddig is vannak törvényeink? Mert a mesterséges intelligencia új veszélyeket rejteget. Olyan befolyásolást, amely nem a tudatunk szintjén történik, hanem lejjebb, számunkra észrevétlenül.
Igen, azt hiszem, ez igaz. De mint válasz, még mindig nem elégít ki engem. Miért?
Mert a morál, az, hogy az élők mit tartanak jónak és mit tartanak rossznak, és egyáltalán az egész fogalomrendszerünk, teljesen az által determinált, ahogy az élet, a földi élet, és sokak szerint ennek „csúcsán” az ember, felépült. Például a szülő fogalom egészen másképp nézne ki a sejtek világában. Amit létrehozunk, arra a magunk morálját erőltetjük rá? Gyakran Scheinmoral-ját, vagyis olyat, amit meghirdetünk, de nem aszerint élünk. Példát mondjak rá? Például a „ne ölj” parancs. Mennyi élőlényt ölünk meg egy-egy emberélet folyamán? Szúnyogot agyoncsapunk, csigákon átgázolunk – és ne is folytassam, hiszen az emberiség nagy része húsevő és akik nem, azok sem tudatosítják, hogy a növények is élőlények.
Hogy nézne ki mindez egy mesterséges intelligenciának felállított erkölcsi kódexben? Ne használj elektromos áramot? Ez nyilván érthetetlen lenne az intelligencia „egyszerű paraszteszének”, hiszen anélkül (áram) nem tudna működni.
Szóval, úgy érzem, lenne mit átgondolnunk.
Talán először nem is a mesterséges intelligenciákról, hanem önmagunkról. Az emberről.
Például feltettem már néha a kérdést: mit értünk gyógyítás és gyógyulás alatt? Ha hozzáteszem a következő kérdést, hogy a test vagy a lélek gyógyítását illetve gyógyulását, arra nyilván sokan kapásból rávágják, hogy mind a kettőt. Ép testben ép lélek.
De mi az, hogy ép test és mi az, hogy ép lélek? A priori az ép testet az emberek azt hiszik, hogy könnyen meg tudják válaszolni: ami nem beteg, aminek semmi baja nincs.
Elég válasz ez? Nem hiszem. Az ép test, mint olyan, egy absztrakció, ugyanúgy nem létezik, mint a tökéletes test. A tökéletesnek képzelt mintának megfelelő test. Az igazi, az élő test egy állandóan változó rendszer. Minden évben más, a csecsemőkortól a halálig, és ezek a változások a mindennapi szemmel is láthatóak. Valójában a test minden pillanatban más, akárcsak egy folyó, de ezeket a változásokat csak ritkán tudjuk szemmel követni.
Ki okozza a változásokat, ki hat a testünkre? Önmaga, a lélek, a környezet? Mind a három, nyilvánvalóan, éppen úgy, mint bármilyen nyitott rendszerre. Mit jelent ez? Többek között azt, hogy a testünk sokféle rossz hatásnak is ki van téve, a Kali Jugában különösen. Sokféle látható és még több nem látható erő akar ártani neki.
Amikor nem a Sötétség Kora van, akkor a testnek, a szervezetnek a saját védekező rendszerét – amit az orvostudományban az immunrendszernek neveznek – sok minden segíti a környezetből. A táplálék olyan, hogy segíthet, sokféle gyógynövény segíthet, a környező élet ereje segíthet.
A jelenben ez nincs így? Nincs. A jelenben, ahogy végetér a meleg időszak és beszorulunk az épületeinkbe, máris megnő a minket gyengítő, támadó vírusok száma. A gyógynövényeket nem ismerjük, nem használjuk (tömeg méretekben), helyettük gyógyszereink vannak, amelyek túlnyomó többségükben az immunrendszer ellen hatnak és nem mellette, nem vele együtt. A táplálékunk egyre rosszabb, egyre jobban eltolódik a természetes anyagok, növények felől a mesterségesen előállított élelmiszerek felé. Gyógyító hatást várni ezektől? Az élelmiszergyárak jót nevetnének ezen.
Szóval, mi az, hogy ép test? Egy, a korának megfelelő, egészségesen működő rendszer, amelyik védekezni tud a környezet ártalmai ellen és az ember maga is segíteni igyekszik ezt a folyamatot?
Az ép lélek megválaszolása még nehezebb. És a sötétség támadása az emberek lelke felé, annak elsötétítése és tönkretevése felé még sokkal erősebb, mint a teste felé.
Mind control, imprinting – csupa nehezen fordítható szavak, amelyek mögött valami hasonló cél bújik meg: úgy fosztani meg az embert az emberségétől, saját szabad akaratától, cselekvési rádiuszától, hogy szinte észre se vegye. Ne vegye észre, hogy kontroll alatt van, hogy az öntudatlanság szintjén módosítják, befolyásolják úgy, hogy ez nem tudatosul őbenne. És erre már a nanotechnológia előtt is sokféle módszer létezett.
A test változásai a halállal bevégződnek, a léleké nem. S bár a legkevésbé sem divat manapság hosszútávon gondolkodni, én nem tudok és főleg nem akarok másképp.

A genetika trójai faló

A genetika
Trójai faló, nem tudjuk,
Hogy tesszük tönkre
Önmagunk, váltjuk le a
Jelen emberi fajunk.

Változásaink
Nem a lélek vezeti
Majd, hanem káosz,
Hosszútávú az sem lesz,
Lehet látni ezt már most.

Earth for All — megjegyzések a Club of Rome új könyvéhez

Feltételezem, hogy nem kell az Olvasóimnak magyaráznom, hogy mi az a Római Klub. Az idén ünnepli az első kiadványuk a növekedés határairól az ötvenéves születésnapját.
Earth4All. Ez a kiadvány a Római Klub 50 éves fennállása alkalmából kiadott legújabb helyzetmegállapítás és koncepció kidolgozás a Földünk előtt álló következő évtizedekre. A cím maga mintha mottó lenne: az Earth4All azt jelenti, hogy a „Winner take all” (a győztes elvisz mindent) kapitalizmus helyett a „Föld mindenkiért” gazdálkodás legyen a jövőnk, ha túlélni akarunk.
Sajnos az első benyomásom az első „átlapozás” alapján nem volt pozítiv, nem adott jó érzést. A Római Klub tudósainak a terve inkább csak szép álomnak tűnik, semmint olyasvalaminek, ami alapján haladni lehet.Miért? Elsősorban azért, mert a világot nem a tudósok irányítják, és azok, akiknek akár politikai, akár gazdasági hatalmuk van, egészen másképp gondolkodnak és más vezérli a cselekedeteiket. Teljesen közömbös nekik, hogy mit írnak le a tudósok, ők biztosak abban, hogy az emberek manipulálásában sokkal hatékonyabb eszközeik vannak, mint a tudomány embereinek, legfeljebb nem zavarja őket, ha ilyen könyvek megjelennek. Talán még ötletet is próbálnak kiszedni belőle, arra nézve, hogy miből tudnának hasznot húzni – ők.
Mégis elkezdtem alaposabban is elolvasni az Earth4All-t, és utána nézni a könyvben található néhány weblinknek. Ezek közül egy magához az Earth4All modellhez vezet, amellyel bárki eljátszhat (paraméterek beállításával lehet figyelni mit ad, stb.). A többi link pedig további irodalmakhoz vezet, olyanokhoz, melyek leírásai nem fértek bele a könyvbe.

Az Earth4All modell kipróbáláshoz: http://www.earth4all.life
További, a könyvből kimaradt témákról szóló publikációk: http://www.earth4all.life/resources
A Római Klub: http://www.clubofrome.org

El tudom képzelni, hogy mint ahogy „az ördög a részletekben van”, ugyanúgy sok minden fontos dolog ezekben a háttérben hagyott anyagokban van. Például a robotok és a mesterséges intelligencia milyen hatással lesznek arra, hogy milyen lesz ötven év múlva az emberiség.
Lehetséges, hogy a könyv alapos elolvasása után majd visszatérek még hozzá egy blogbejegyzésben. Most inkább szeretném egy kicsit azt érzékeltetni, hogy miért vannak aggályaim annak tekintetében, hogy vajon tényleg a jó megoldások felé haladunk-e.
Egy érdekes dokumentumfilmet láttam valamelyik nap az E-autókról, azaz az árammal működő autókról, amelyeket napjainkban a hivatalos propaganda az egész Földön úgy állít be, mintha az lenne a megoldás a környezetszennyezés ellen és részben az „energiaválságra” is, amennyiben az energiaválság alatt a kőolaj hiányt és a drágulást értjük.
Ez a film szembement a mainstream-mel és bőségesen szolgáltatott adatokat az ellenkezőjére: az E-autók nem megoldást jelentenek – legalábbis ha globálisan, az egész Földet tekintjük és nem csak kis területeket rajta – hanem könnyen válhatnak a következő nagy energiaválság okozójává.
Miért? És miért nem figyeltünk fel erre, ha így van?
A második kérdésre könnyebb a válasz: azért, mert az erre vonatkozó tanulmányokat elhallgatták, nem engedték nyilvánosságra hozni. Körülbelül húsz évvel ezelőtt kezdte el az autóipar – nyilván anyagi érdekből és nem jótevő környezetbarát szellemből – az elektromos autókra való átállás propagálását. Komoly pénzeket kaptak ehhez, például Franciaországban a francia államtól. Ami nem felelt meg ezen lobby érdekeinek, azt nem lehetett nyilvánosságra hozni.
Az első kérdésre, arra a miértre, hogy miért nem jelentenek az E-autók megoldást sem az energiaválságra, sem a környezetszennyezésre, már nehezebb a válasz. Rögtön felhozzák ugyanis Norvégia példáját, ahol Norvégia a minta-tanuló, ahol már a forgalomban levő autók közel fele elektromos autó.
Csak két dolgot nem tesznek hozzá. Az egyik az, hogy az elektromos autókkal az elektromos energia iránti igény ugrásszerűen megnő és azt valamiből elő kell állítani. Norvégia hatalmas olajmezőkkel rendelkezik, nem gond a számára az olajból az áramelőállítás. De ettől még az olaj és nem „zöld energia”.
Azonkívül az elektromos autók eleméhez és más digitális technológiákhoz elengedethetetlen a lithium, és több, úgy nevezett ritka elem. Ezen ritka elemek lelőhelyei a Földön többnyire olyan országokban találhatóak, ahol egy cseppet sem törődnek azzal, hogy mennyire környezetszennyező körülmények között történik a bányászat: a kitermelés során rengeteg, az élő szervezetre, az emberi szervezetre káros anyag kerül a levegőbe és a nem tisztított szennyvizen keresztül a talajba és a talajvízbe, azon keresztül pedig a megtermelt növényekbe és a táplálékba. Ha globálisan nézzük, lehet, hogy azokban az országokban, ahol elektromos autókat használnak majd, csökkenni fog a széndioxid kibocsátás, de aránytalanul megnő ott, ahol az ehhez szükséges anyagokat kibányásszák. Ahogy a filmből is kiderült, ezeken a helyeken szignifikánsan megugrott a rákos betegségek, a tüdőhöz kapcsolódó betegségek, a fiatalon halállal végződő betegségek száma.
És vannak még olyan meg nem oldott problémák is, melyekről nem esett szó. Ilyen például, hogy mi történik majd a tovább már fel nem tölthető elemekkel. A meg nem oldott atomhulladék probléma mellé újabb hulladék problémánk lesz az elhasznált elemek miatt?
Környezetvédelem? Tiszta energia? Vagy újból becsapjuk magunkat, becsapnak minket?
Az energiára vonatkozó részt még nem olvastam el az Earth4All könyvből. De amit a könyv elolvasása előtt már írtam, az az érzésem megerősödött: hiába bármiféle tudomány és jószándékúnak tűnő javaslatok, amíg ezt a Földet csak a pénz vezérli („money makes the world go round”), addig a civilizáció önmaga és a környezete elpusztítása felé halad.

Tönkretesszük a környezetünk

Csak ha semmit sem
Eszem, nem kerül ártó
Anyag belém, így
Hinném, de levegőt is
Vennem kell, s szomjazom én.

Tiszta levegő,
Tiszta víz és táplálék,
Adta egykor ezt
A Föld, ki tette tönkre:
Az ember, bolond csődör.

Gyerekek, akik
Születnek ma, holnap s még,
Mit isznak-esznek,
Ha megnőnek, szennyezett
Vizet s mérgezett földet?

Jolanthe és a Diótörő

Egy jó előadást láttam az elmúlt vasárnap a Volksoperben. Jolanthe és a Diótörő. Amikor megértettem rögtön az elején, hogy (nem olvastam el előre, mi lesz), hogy nem az egyik darab a szünet előtt és a másik a szünet után lesz, hanem egy „összeturmixolt” valami, valami új ez, egy darabig fanyalogtam magamban. Jöhet jó ki ebből? Abból, hogy jók az alkotórészek – külön-külön a Jolanthe, mint opera és a Diótörő, mint balett jók, és mind a kettő Csajkovszkij alkotása – következik-e már, hogy ez is jó lesz? Azután, ahogy világos lett a koncepciója, a fanyalgásom, a kételkedésem hamar elszállt, egy rövid ideig még csak ez a kérdés maradt: a Diótörőt értik a kisgyerekek, de ez vajon nem túl nehéz nekik?
Végül már ez a kérdés sem maradt. Nem szabad lebecsülnünk a kisgyerekeket, ők egy más szinten, mint a felnőttek, de nagyon sokat megértenek.
Az olyasfajta aggodalmaskodás is elszállt belőlem, hogy szabad-e így hozzányúlni egy klasszikushoz. Hiszen válaszként jött bennem a kérdés: és én mit csináltam az ugyanígy klasszikusnak számító Adyval, amikor a két istenes versét elemeztem?
(lásd https://time2life.wordpress.com/az-isten-es-az-ember-ket-ady-vers-kapcsan/ ) Ugyanezt. A kettőt egyben láttam, mert a kettő összetartozik.
És valami nagyon hasonló igaz a Jolanthe és a Diótörőre is.
Elmorogtam már néha, hogy nekem gyakran egyfajta féloldalasság nem tetszett és nem tetszik a fejlődéstörténetekben. Egy-egy olyan pár történetében, ahol csak az egyikük kifejlődésének a történetét látjuk, és a történet végén kvázi ott a párja. Talán le is írtam már, hogy szeretnék olyan kifejlődés történetet látni, amelyik kvázi tandem, a páros mind a két felének a fejlődése benne van. Úgy érzem, hogy a kettő összefonódásával, a Jolanthe és a Diótörő szoros egybekapcsolódásával pontosan ez van a darabban benne.
Jól sikerült előadás – és ha ez lenne az utolsó előadás, amit ebben az életemben látok, akkor jó útravaló lenne, jó búcsúajándék az élettől.
A Diótörőt önmagában nem azért szokták megnézni, hogy szuper primaballerinákat lássanak benne. Azt hiszem, hogy erre az előadásra is igaz az, hogy a koncepció jó megvalósítása a lényeg, nem az, hogy egy-egy sztár szereplő (akár primaballerina, akár operaénekes) „tündököljön”. Így nívós és jó előadás volt.
Egy apróságnak tűnő, de a mai kor miatt „érdemes kihangsúlyozni” jellegű dolog. Ott, ahol alapvetően a lélekről volt szó, egyformán jelentek meg a férfiak és a nők, például fehér lepelben, vagy olyan fehér ruhákban, ami a hattyúk (Hattyúk tava) tülljére hasonlított.
Ez lényeges, és jó. A férfiakban is van – kellene, hogy legyen – lélek, csak elnyomják, igyekeznek kiirtani magukból, csalfa módon azt hívén, hogy attól férfiasak.
Szerencsére a darabban ez nem így van. Kivéve az Apa figuráját, aki megkeményítette önmagát, elhitetve önmagával, hogy így tudja „védeni” a lányát (hogy becsapja, hogy hazug álomvilágban tartja, stb.) Csak a darab végén jelenik meg az Apa mellett egy kis lélek, amikor már lemondott az uralkodásvágyáról, arról, hogy ő akarja meghatározni más sorsát.
Jolanthe alakjában nagyon jól látszik a kettősség – két szereplő játssza Jolanthet, egy balett táncos és egy operaénekes – és mindkét szinten láthatjuk a kifejlődést.
Talán a párjánál az összekapcsolódás nem ilyen sikeres, Jolanthe párjának és a Diótörőnek az azonosságát néha mintha csak a hasonló színű kosztüm jelképezné, jelezné – de lehetséges, hogy nem figyeltem minden részletre alaposabban oda. Szerencsére játszani fogják ma este a az ORF2-n, meg tudom nézni még egyszer.
Még valami, ami előadás közben jött elő. A Dobjátok le a maszkokat című szabadversem jutott az eszembe (lassan már tíz éves lehet), amikor a lány ébredésének, látásának a jeléül sok szereplő, mint például a Diótörő egerei, levették a maszkjukat. Ez még azt is hozzáadta a darab sokszintű mondanivalójához, lám, lám, mindenben lélek van, a természet valamennyi lényében, a virágokban, az állatokban, stb.
Persze, az a szép benne, hogy Jolanthe már a „sötétségben is látott”, a lelkével látott jól. Ahogy Saint-Exupery mondja: a lényeges a szemnek láthatatlan. Csak a szívével lát jól az ember.
Az igazat a belső látásával láthatja meg valaki, ha nem elnyomja, hanem kifejleszti ezt a belső látást. Ehhez nem kell fizikailag vaknak lenni.

Vagyok az utam

Ki csak látszatot
Épít, nem készíti el
Soha önmagát,
Egyre kevésbé érti,
Hol veszett útja során.

Dobjátok le a maszkokat!

dobjátok le a maszkokat!
vágjátok le magatokról
ha hozzátok növekedett!

hol vagytok,
maradt még valami
belőletek
ha
a sok-sok álcát
eltüntetitek?

gondolkodtok-e
néha
azon
mit jelent
embernek lenni

nem nő és nem férfi
ember
nem ember fölötti
ember

magadban keresd
ha úgy érzed
elveszítetted

A naprendszerünk

Ez megint egy olyan blogbejegyzés, ami abból fakad, hogy egy egyedülálló ember egyedül nézi este a TV-t, és nincs mellette senki, akivel megvitathatná a látottakat. Igaz, mivel mostanában szeretek dokumentumfilmeket nézni, mindjárt azt a hiányérzetet is felvethetném, hogy van, amikor egy csillagász, van, amikor egy mikrobiológus, stb. „hiányzik”, az pedig nem egyedül élőnek is hiányozhatna.
Szóval, az egyik este a kozmoszról és a naprendszerünkről szóló dokumentumfilmeket néztem. Ezek egyikében az hangzott el, hogy a Saturn fiatalabb, mint a Jupiter, ami engem például a görög mitológiából kiindulva igencsak meglepett. Miért? Mert eddig azt hittem, hogy a naptól minél távolabbra jutott bolygók az idősebbek, de lehet, hogy ez egy túlhaladott szemlélet. A görögöknél Kronos (Saturn, mint bolygó ma) volt Zeusz (Jupiter) apja, és nem fordítva, és érzésem szerint ez a bolygókra vonatkozó szemléletüket is tükrözte.
Utánanéztem az interneten. Nemrégiben sikerült a münsteri Wilhelms-Universität Münsteren dolgozó kutatóknak pontosan megállapítaniuk a Jupiter életkorát, és azóta hivatalosan a Jupiter a naprendszerünk legidősebb bolygója.
Bár a kialakulás ilymódon még nem teljesen tisztázott, bennem már elindultak a kérdések, azaz, mindjárt egy kis saját hipotézis is. Mielőtt feltenném, meg kell jegyeznem, hogy néhány más kérdésemre a válasz hiányzik még hozzá, feltehetően csak az én tudásomból. Az egyik ilyen kérdés, hogy a dupla nappal rendelkező naprendszerekben vajon a két nap anyaga mindig ugyanaz, avagy másmilyen fúzió is elképzelhető?
A napunk és a Jupiterre vonatkozó hipotetikus kérdésem pedig az lenne: nem lehetett valamikor régen, egy-két milliárd évvel ezelőtt a mi naprendszerünk is ilyen két nappal rendelkező naprendszernek indult rendszer, ahol a jelenlegi nap és a Jupiter voltak a napok, de valamiért ez megváltozott?
Egy másik csokra a kérdéseimnek bizonyos képek jellegéből fakadt, amely képek ugyan a kozmoszra vonatkoztak, de bennem sejtbiológiai asszociációkat keltettek.
Több hasonló jellegű érdekes felvételt mutattak – ámbár lehet, hogy csak computer szimulációk voltak – egyrészt a két nappal rendelkező naprendszerekről, másrészt a fekete lyukakról. Kvázi egymással „keringőző” golyóbisokat, amelyek egyre közelebb kerülnek egymáshoz. A képeket nézve a sejtbiológiából a spindle pole-kat juttatták eszembe és azt a kérdést, hogy ott vajon mi az eltávolító erő? A sejtosztódás folyamatában ugyanis a kettő nem közeledik, hanem távolódnak egymástól, legalabbis egy darabig.
Ami a filmekben bemutatott felvételeket vagy szimulációs modelleket illeti, akár ezek, akár azok voltak, a hallott magyarázat szerint ezek a „golyócskák” — kozmikus méretben — a nehézségi erő, a tömegvonzás miatt kerültek egymáshoz egyre közelebb, míg a sejtosztódási modellben a spindle pole-ok eltávolódásánál biztosan nem a tömegvonzás, hanem valamilyen más erő hat. Láttam szép mikroszkopikus felvételeket róluk, akár űrbeli képnek is elmennének. De sehol nem olvastam arról, hogy milyen erő az, amelyik mozgatja őket. A sejtek irányításába beprogramozódott nem-tudatos, de mégis tudatos erő? (Nem-tudatos, mert nem az emberi tudatunkkal irányítjuk a folyamatot, tudatos, mert a sejtben zajló folyamatokra is van valamilyen „irányítás”.) Lehet, hogy ha sejtbiológiát tanultam volna az egyetemen, tudnám a választ, de így még nem leltem meg.
Egy számomra érdekes téma volt még ezen dokumentumfilmekben a törpebolygók, németül Zwergplanet-ek. Kezdenek a velük foglalkozók rájönni, hogy fontosabbak lehetnek, mint eddig gondolták; de nem tudtam meglelni, hogy minden, ami elhangzott, az vajon csak hipotézis-e. Azonkívül egy ilyen tudományos ismeretterjesztő filmben nyilván nem hangozhatnak el scifi jellegű megjegyzések, hipotézisek. Ennek ellenére el tudom képzelni, hogy a kisbolygók egyikéről – másikáról esetleg feltételezik az őket megfigyelők, hogy talán „járművek”, űrállomások valamilyen más naprendszerből érkezettekkel. Volt néhány olyan mondat a filmben, ami ha nem is feltétlenül erre utalt, de egy ilyen magyarázat lett volna a legegyszerűbb. (Például az erősen, dinamikusan változó orbitok.)

Végül még egy utolsó kérdéskörömet szeretném itt leírni. Vajon hogyan tudták megállapítani, hogy egy távoli – jött onnan vissza próbaanyag? – törpebolygón talált víz nem a mi naprendszerünkből származik, hanem valahonnan kívülről az űrből? Általában honnan és hogyan tudják megállapítani egy vízmolekuláról, hogy az a mi naprendszerünkben volt mindig „otthon”, avagy kívülről érkezett? Olyan izotóp van benne, amellyel még nem találkoztak eddig? Nem lehet, hogy csak a tudásunk volt kevés hozzá?
Örülök, ha akadt, aki kitartott eddig a kérdéseim olvasásában, :). Most befejezem.

A kozmosz

Fiatalon sok
Romantikával nézünk
A csillagokra,
Ők őrzik talán, ami
Bennünk az alvó világ.

A csillagász már
Másképpen lát, neki a
Naprendszerünk s mi
Azon túl van fényesség
Nem ábránd, de tudomány.

Így vagy úgy, de hajt
A vágy, nem számkivetett
Lenni, hanem rész,
Abban, mi a változó,
Örökké új teremtés.