Die Stimme des Herrn és Contact

Gondolatok Stanislaw Lem Die Stimme des Herrn és Carl Sagan Contact regényeinek az olvasása közben

2019 -2020

Néhány hónap, maximum egy év különbséggel olvastam Stanislaw Lemnek a Die Stimme des Herrn és Carl Sagannak Contact című könyvét. A kettő egészen más, mégis ugyanarról szólnak, ezért tettem egy helyre a hozzájuk kapcsolódó szórványos gondolataimat.
A feljegyzések olyan dézsa jellegűek, ahogy már máshol is csináltam; vagyis most nincs még bennük semmi szűrés, összeformálás, stb., egyszerűen csak az olvasás közben felbukkant és lejegyzett gondolatok.
Az egész egy általánosabb kérdéskör része az én szememben, ez pedig az, hogy hogyan közelítsünk egészen másmilyen kommunikációs rendszerek megértéséhez. Talán valamikor oda is eljutok, hogy erről is írok.

2019 (Lem)

1. Egy széles körben érthető egyszerű példa arra, hogy milyen nehézségekkel lehet számolni egy idegen, egészen más alapokon felépült intelligens, földönkívüli civilizációval való kapcsolatteremtési próbálkozásnál.
(hozzávetőleges nyersfordítás)
Bár az emberek ezen ritkán gondolkoznak el, ezért meglepheti őket, ha hallják, de a nagyon sokfélének tűnő földi kultúrák ellenére a Földön a különböző népek egymás közti megértése a különböző nyelvek ellenére lényegesen könnyebb, mint amit egy földönkívüli civilizáció esetében várhatunk. Miért? Mert az alapfogalmak nagyjából ugyanazok mindenütt. Például azt a távirat szöveget, hogy „Nagyanya meghalt, temetés szerdán” le lehet fordítani a világunk összes nyelvére, a latintól az európai nyelveken át a hinduig, vagy az apacsok nyelvére, vgy az eszkimókéra, vagy a dobu törzs nyelvére, és fel lehetne sorolni valamennyi földi nyelvet. A fordítás után valamennyien megértenék a mondatot, mert mindenhol megvannak ugyanezek a fogalmak. Minden embernek van egy anyja, az anyjának szintén van anyja, és minden ember halandó. Tehát sem a nagyanya szó, sem a halál nem szorul magyarázatra. Bár a temetési szokások a Föld különböző pontjain nagyon különbözőek lehetnek, valamiféle temetési rituál mindenütt van. Éppen így mindenütt van valamiféle időszámítás, tehát a szerda szó sem jelent valamilyen teljesen ismeretlen fogalmat.
Nem így van mindez, ha egy egészen más alapokon kifejlődött élet intelligens lényeivel van dolgunk. Olyan lények számára, akik egyneműek, semmit sem mondanak a nemi meghatározások, olyan, mint apa vagy anya, még kevésbé lenne értelme a számukra a nagyanya szónak, ha ők például osztódással szaporodnak. Vannak lények, melyek hosszú időn át fennmaradnak, és számtalan alakváltozáson mennek keresztül – mint például az amöbák – akik számára sem a halál fogalmának, sem a temetés fogalmának nincsen semmi értelme. Az idő fogalmáról már nem is beszélve. Tehát, ha ilyen lényekkel szeretnénk kommunikálni, akkor előtte meg kell őket ismertetnünk az emberi anatómiával, az élet kialakulásának, az evolúciónak a történetével, a Föld és az emberiség történelmével és a kialakult emberi szokásokkal. Ezeket mind meg kell ismerniük, hogy megérthessék a fenti távirat szövegét.
Tehát, amíg az „élet” mint fogalom nagyjából egyértelmű itt a Földön, akárhol is él valaki, Hawaiban vagy Norvégiában vagy másutt, addig egy másik bolygó civilizációjának ez a fogalom egészen mást is jelenthet.

2. Ez a példa arra mutat rá, hogy a fogalmak polimorf jellege mennyire megnehezítheti egy adott üzenet megértését.
Tekintettel arra, hogy sokan tartják a matematikát a legfüggetlenebb és mindenki számára érthető nyelvnek, ezért a példában egy geometriai forma, egy hatszög szerepel.
Tegyük fel, hogy kaptunk egy üzenetben egy hatszöget. Meg tudjuk érteni mit akarnak mondani vele? Egy hatszög többféle dolgot jelenthet: jelezheti egy kémiai molekula kapcsolatainak a vázát, utalhat a lépesméz struktúrájára vagy egy tervezett létesítmény alaprajzára. Tehát további információra van szükségünk ahhoz, hogy értelmezni tudjuk, például az építőanyagra. Lem azt mondja, hogy további információ hiányában ő egy atomra gondolna, mint építőanyagra, tehát a lehetséges értelmezések közül a kémiai molekulát választaná. Egy olyan molekuláról van szó, amelyben hat atom illetve atomcsoport kapcsolódik össze. Ez a feltételezés már lényegesen leszűkíti a potenciális értelmezések területét.

Ennél a példánál nekem a Politeia – Platon Politeia-ja – jutott az eszembe. Annak kapcsán írtam egyszer, hogy sajnálom, hogy magyarra államnak fordították, pontosabban nemcsak magyarra, hanem a legtöbb modern nyelvre. Ugyanis pont úgy gondolom, hogy eredetileg olyan általános struktúrákat kívánt a szerző megvizsgálni, melyek törvényszerűségei általánosabbak annál, hogy csak az egyik szintre – az állam szintjére – értelmezzük.

3. A ciklus.
Az egész kérdéskört – mármint a fogott földönkívüli üzenetek megfejtésének a kérdéseit – szerintem sokkal jobban meg tudnánk közelíteni, ha előbb megismernénk a földi élet üzenet rendszereit. Nagyon sok kapcsolódási ciklus van – egy keveset már emlegettem időnként a fák és a gombák kapcsán – amelyekről még az emberi tudománynak igencsak kevés a tudása, alig van elképzelése.
Hogy a régi korokban elképzelhető, hogy minderről sokkal többet tudtak, azt emlegettem már a Popol Vuh kapcsán; lásd ehhez a time2life-on a „Nagyanyó üzenete Hunapuhnak és Ixbalanqenak” című részt.

4.
Még egy aprócska, de jó példa arra, hogy gyakran (ha már jött gyakran üzenet a kozmoszból, amiket meg akartak fejteni) hiába próbálkoznak a megfejtéssel, mert annyira más módon keresik, mint kellene, hogy elmennek a lényeg mellett. A példa:
Tegyük fel, hogy az üzenet küldője ahhoz az énekeshez hasonlítható, aki képes arra, hogy az énekhangja rezonanciáival széttörjön egy üvegpoharat. Az, amit az ember énekel, a dal, semmilyen kapcsolatban nem áll az éneklés ilyen következményével.
Ehhez hasonlóan, ha egy papírra írott levél megfejtéséhez azzal próbálkoznak, hogy kielemzik a papír minőségét, színét, stb. tulajdonságait, azokból még nem fog kiderülni a levél tartalma. Bár egy közvetett kapcsolatot fel lehet tételezni, például egy régimódi, illatos szerelmi levélkében senki nem várja mondjuk egy csatorna alaprajzát.

5.
Hipotézis arról, hogy kozmosz üzen kozmosznak, vagyis egy elpusztuló világ – ca. 30milliárd évnyire becsülve egy-egy kozmosz életkorát – olyan üzeneteket készít el (itt kizárólag a tudatos üzenetkészítésről szól), amely az ő utánajövő, a megszülető civilizáció számára lesz hasznos. Ha eljut odáig, hogy megértse – ez az egyik lehetőség; avagy: öntudatlanul, olyasmikkel, mint például az élet kialakulását segítő, gyorsító sugárzások.

6.
Egy olyan gondolat, amely másoknál is, többeknél előjött már: amit az ember megteremt, az felfalja őt. Konkrétan a korunkra nézve: a technológia – technológiák – amiket az emberek létrehoztak, el fogják pusztítani az emberiséget. A politikusok, de nemcsak ők, hanem az egymással vadul marakodó nagy gazdasági érdekcsoportok, ebben tehetetlenek. Ők mind el vannak foglalva a saját versengésükkel, és az egész globális következményeivel szemben tehetetlenek.
Lem leírása az atomtechnológiára és a fegyverkezési hajszára gondolva születhetett; mára már sok egyéb útja is látszik (sajnos) az ilyen önelpusztító folyamatoknak.

7.
Az előző mondatomnál amikre gondoltam, az vagy 50-100 oldallal később Lemnél is előjön: az embernek mint fajnak a megváltozása. Többféle módon is elképzelhető ez – genetika, cyborgok, vagyis technika-ember összeolvadás, stb. – és nagy léptekkel haladunk ebbe az irányba. Ezeknek a változásoknak óriási hatásuk lesz (részben van) az életünk minden területén (kultúra, stb.).

8.
Egy idézet a könyvből, amin még eltöprengenék:
„Unsere gegenwärtige Welt hat keine Antiwelten, das heißt, sie hat sie zeitweilig, einmal in dreißig Milliarden Jahren. Die Antiteilchen in unserer Welt sind nur die Spuren jener Katastrophen, ein archäisches Relikt und natürlich auch die Möglichkeit der nächsten Katastrophe. Aber es bleibt, ich kehre zu meinem Bild zurück, eine Art „Nabelschnur”, in der sich noch ein Restchen nichterloschener Materie herumtreibt, die Glutreste des sterbenden Alls, es ist der Spalt zwischen dem schwindenden positiven Raum, dem unseren, und jenem anderen negativen…
Dieser Spalt bleibt offen, es wächst nicht zu, schließt sich nicht, weil ihn die Strahlung, eben die Neutrinostrahlung, immer wieder auseinanderdrängt.”

9.
Az élet szempontjából kedvező tulajdonságok a kozmoszban – ld. leírás a 256-dik oldalon. Például, hogy az óceánok vize nem fagy teljesen be, mert a négyfokos víz nehezebb, mint a nullafokos; például, hogy van olyan sugárzás, ami elősegíti a biogenezist (a komplexebb molekulák tartós létrejöttét); stb.
Az információ és az anyag (energia) egymásba alakulása lehet, hogy kozmikus méretekben hasonlítható ahhoz, ami a mikrovilágban, vagyis a sejtek mélyén lejátszódik?
(gondolok az RNS – DNS kapcsolatra, illetve a fehérjeszintézisre.) Sternencode.
Több szinten: a HÙSSÀ vált IGE.

10.
Az előzőekből következik, hogy nincs egy örökre elhaló, megmerevedő, mozdulatlanná váló világ.

11.
Minden technika, minden technológia semleges abból a szempontból, hogy jóra is, és rosszra is felhasználható.
Nehéz elképzelni – még elképzelni is nehéz! – olyan eszközt, amelynek akár félreértésből, akár szándékosan létrehozott későbbi ártó hatását eleve, vagyis a létrehozáskor ki lehet védeni. Egy civilizáció fejlettségét mutatja, ha erre képes.

12.
Hogy egy üzenettel tud-e egy civilizáció mit kezdeni, az a saját mentális, és nemcsak technológiai, érettségén is múlik.
Ahogy Lem írja:
„Unter den unzähligen Kryptonymen, die die Betongeweide des Pentagon bis zum Rand füllen, erschien in irgendeiner Schatzkammer, auf irgendeinem Regal, in irgendeinem Ordner mit dem Vermerk „geheim” auf dem Deckel noch ein Abkürzungszeichen mehr; das der Operation „Master’s Voice” – jener bereits im Keim von Wahnsinn gezeichneten Versuchs, etwas zu verbergen, geheimhalten und einzusperren, was seit Jahrmillionen die Weiten des Alls erfüllt, um, wie die Kerne aus der Zitrone, eine Information von todbringendem Inhalt daraus herauszupessen.”
**************************************************************************

2020 (Sagan)

Naplóbejegyzés 2020 április 6-án:

Tegnap az éjszakai nem-alvást azzal gyógyítottam, ami a számomra a legkellemesebb gyógyszer az alvás mellett: jóformán egész nap olvastam.
Mégpedig Carl Sagan Contact-ját. Még mindig nem értem teljesen a végére, de már odakészítettem mellé újraolvasásra Lem Stimme des Herrn-jét, mert ugyanarról szól, csak neki más gondolatai, következtetései támadtak közben, és van köztük, amivel egyetértek. Egy kicsit az én fejemben még egy harmadik dolog is csatlakozik hozzájuk, amelyik kiszélesíti, sokkal általánosabbá teszi a kérdést. Ez a harmadik pedig a Star Wars filmek elején látható , az űrben haladó „információ – csík”, információt hordozó hullám.
Most csak röviden írok mindehhez, de az olvasás és az újraolvasás befejezése utánszeretnék majd visszatérni rá.
Mivel értek egyet? Például azzal, ami nem is egyetértés kérdése, hiszen, mivel kimutatták, nyilvánvaló, hogy van: az, hogy az űrben haladó különféle hullámok (hang, fény, etc.) információt is hordoznak nemcsak energiát.
Továbbá egyetértek Lemnek azzal a hipotézisével, hogy ezt azért nehéz megfejtenünk, megértenünk, mert nem tudunk különbséget tenni abban, hogy mi az, ami üzenet és mi az, ami output. Az output nem feltétlenül szemetet jelent, sőt, egyenlőségjelet tenni köztük, a szemét és az output között, nemcsak a biológiában káros. Ott egyértelmű és nyilvánvaló, ha elgondolkodunk, ökoszisztémában gondolkodva.
Volt egyszer régen egy beszélgetésben egy példám a statisztikák és a normalitás fogalmáról, ezt is szeretném majd idekapcsolni, mikor részletesebben írok erről.
Most még csak a Star Wars információ-csíkjához egy mondat. Nagyon fensőbbséges pökhendiséggel szokták elvetni, hogy az asztrológia sohasem lehetett tudomány, csak „jövendőmondás”, „sarlatánság”. Lehetséges, hogy megéljük, hogy kiderül, hogy nem az.
Egy kicsit más témához a Controlból kiírtam egy két mondatba összefogott gondolatot, íme:
„So, I think the bureaucratic religious try to institutionalize your perception of numinous instead of providing means, so you can perceive the numinous directly, like looking through a telescope. If sensing the numinous is at heart of religion, who is more religious would you say: the people, who follow the bureaucratic religions or the people, who teach themselves sciences?”
Mélységesen egyetértek, gondolom, hogy ez világos mindazoknak, akik olvasták/olvassák az írásaimat; tudják. Istenhez mindenkinek magának kell eljutni.
(Úgy gondolom, hogy mind a két témára visszatérek még.)

20200407 további adalékok

N1. Van egy kínai scifi könyv is ugyanehhez, a kozmoszból jövő rádióhullámok megértéséhez. (Nem igazán emlékszem rá, de lehet, hogy sort kerítek majd ennek az újraolvasására is.)
N2 A Message Way. A Message Way egy software az 1990-s évek elejéről. Lehet, hogy ez is egy csöpp modell az univerzumhoz?
N3 A Vega és az Ökörhajcsár. A régi kínai mese a szövőlányról és a pásztorlegényről. Meg a csillagképek. Mi van a szövőlány és a pásztorlegény között, mint akadály? Egy végtelen folyó – netán egy galaxis? A csillagképek esetében a Vega és az Ökörhajcsár között a Corona Borealis. És hogy más mitológiák se maradjanak ki: az Ökörhajcsárban a legfényesebb csillag Arctus? (Vagy Arcturus?)

Naplóbejegyzés 2020 április 9:

Alternatívák a kozmoszból jövő, ismeretlen információk értelmezéséhez.
Már majdnem a végére jutottam a Contact-nak. Sokfelé elkalandoztak a gondolataim közben, ezekből két ágról szeretnék egy kicsit leírni.
Az egyik ág az az alternatívák kérdése, abban az értelemben, hogy nekem vajon mi minden egyéb lehetséges interpretáció, megoldás keresési út jutott volna az eszembe, ha ilyen feladat előtt állok.
A másik ág a könyv, a történet átvitt értelemben való értelmezése. Erre is többféle lehetséges asszociáció van, ezekből most csak egyről. Egy közös, nagy feladatot adni a Földnek, hogy megteremtődjön az egység a sok különféle ország és érdekcsoport között, és amely önmagán – a feladaton – túlmutatóan is véget vet az erők és az erőforrások szétforgácsolásának.
Visszatérve tehát az elsőre, az alternatívák kérdése.
Nagyon sok mindennek van polimorf értelmezhetősége, de nyilván ezt a konkrét ”anyag” — jelhalmaz, kódhalmaz – ismerete nélkül nem lehet eldönteni.
A már korábban említett, szinte a megfejtéskeresés előtti feladatnak érzem annak az eldöntését, hogy tényleg üzenetről van-e szó. Üzenet vagy „csak” output. Abból, hogy valami intelligens, még nem következik, hogy nekünk szóló üzenet.
Azután ehhez kapcsolódó további kérdés, hogy ha üzenet, akkor kinek szól. Miért gondoljuk, hogy biztosan nekünk? Ez az egyik legérthetetlenebb magabiztosság számomra az egészben.
Kinek lehetne még?
Rengeteg mindenkinek, számunkra nem látott és nem érzékelt – vagy nem érzékelhető – intelligenciának. Azért, mert nem látunk a földiekhez hasonló teleszkópokat a holdon – vagy más bolygók holdjain, stb. –, abból még nem következik, hogy nincsenek itt, ott, amott olyan műszerek, amelyek ezt az információ hullámot érzékelni és értelmezni tudnák. Lehetséges, hogy régóta folyó kommunikációba leskelődtünk bele.
Mindezen kérdések végiggondolása és utánjárása mellett az én figyelmem valószínűleg elment volna az élővilág felé. Rengeteg hasonló feladat van a számunkra az élővilágban. Például a madarak vagy a delfinek társalgása, vagy a fák egymás közti kommunikációi, vagy az az óriási kódhalmaz még a mikrobiológia szintjén, ami megfejtetlen. Azt hiszem, hogy a genetika vagy a madarak beszélgetése kapcsán írtam már, hogy mennyire félrevezetőnek, nem alkalmasnak tartom a statisztikai módszereket (mi milyen gyakran fordul elő, stb.) Nekem szögezhetik, hogy nem tudok jobbat, de hiába. Ez igaz – talán nem lesz mindig így – de legalább keresek, gondolkodom megoldásokon. És nem a keresés helyett placebokat használok.

Naplóbejegyzés 2020 április 11

Újabb gondolat-adalék a Contact-hoz.
Van a Gép (Machine) építésnek egy szerintem kicsit logikusabbnak tűnő változata: egy olyan mechanizmus elkészítése, amely lehetővé teszi a téridőben való vándorlást. Több filmben volt már ilyesmiről szó, például a Timeline-ban, a Stargate-ben (Sternentor), és még legalább egy harmadikra emlékszem, csak a címére nem. Ilyenkor megnyílik egy időkapu vagy csillagkapu – nem tudom mi lenne a legjobb név rá – amin űrhajó nélkül keresztül lehet „zuhanni”. Valószínűleg szétszedés és összerakás, felépítés van mögötte, vagyis csak információ megy át (mint például a faxnál).
Miért nem így írta meg Sagan? Akkor még nem gondoltak erre? Vagy a NASA nem, de a Pentagon igen? Hány helyen találtak a Földön ilyen régebbi csillagkapura, időkapura utaló nyomot, maradványt?
Ha elkezdtek kísérletezni vele, hogyan készültek fel arra, hogy ide, a Földre ne jöjjön a kapun keresztül semmi olyan, ami a Földre veszélyes lehet? Akárcsak vírusok vagy baktériumok.
Ha átküldtek egy robotot, az csak felvételeket tudott készíteni vagy próbákat is vett? Van már illat és íz érzékelő robot?
Ezek megint olyan kérdések, ahol a másfajta kommunikáció földi megértése – például a növényeké – sokat segítene.
Kicsit más kérdés: ha egy szellem tud materializálódni, vagyis nem egy meglévő anyagi testet birtokba venni, hanem maga átváltani látható, érzékelhető, tapintható anyaggá – akkor hasonlót tud, mint egy ilyen csillagkapu – időkapu – faxgép felépítő része? A faxgép helyett talán 3D nyomtatót kellene írnom. (Ha jól tudom egyes szerveket gyártottak már biológiai anyagból ilyenekkel.)
És húsvét szombat lévén még az a kérdés is illik hozzá: hogy viszonyul ez a felépítő rész a feltámadáshoz?

Feltámadás és újraalkotás

A feltámadás s
Az újra megalkotás
Nem ugyanaz, szem
Talán becsapható, mi
Lényeges, nem látható.