tanka miniatürök

Tanka miniatürök

egy tervezett kis kötet

Hiányoznak

Hiányoznak oly
Nagyon, emberek, mind holt,
Elmentek régen,
Tudom, élnek valahol,
S van, ki közülük boldog.

Bennem van hiány,
A hozzájuk fordulás
Égő hiánya,
Odamennék, nincs hová,
Nincsenek ez életben már.

Az út

Út és igazság
Az élet, szép és jó lét,
Nincsenek hozzá
Szavak, teremtő igék,
Csak dzsungel és keresés.

Újra és újra
Káoszban kutat a lét,
Az igaz utad
Sok szenvedésben elért
Múló pillanatnyi kép.

Sokat látni

Ha sokat látok,
Meg van kötve a kezem.
Ha lezuhanok
S megállítom, lebegek,
Utána emlékezem?

A jég tartósít,
A jég nagyon lelassít,
A jégben melyik
Elviselhetetlenebb
Hideg: mi kint vagy mi bent?

Hány életet kell

Hány életet kell
Végigélned, míg benned
Felébred az, ki
Újraformálja magát.
Hittel és szeretettel.

Velem van a lelketek

Lelketek velem
Volt, van és lesz, megöltek
Benneteket, kik
Ellenem is törnek, ti
Szerzetesek, s én, egyek.

Ha szeretet

Jó útra rálelsz,
Ha a szeretet mozgat,
Mi vagy, rossz nem lesz,
Együttérzel, szól a dal,
Világíts, s felkel a nap.

A hullámaink

Tenger részei
Szárnyaim hullámi mind
Dobozva zárva
Vagyok, voltam és leszek
Vajúdó hullám és ének.

Hangya

Hangya s társai
Osztoznak cukor cseppen
Míg az emberek
Galaxis tej-méz csöppjén
Ölik egymást, mérgeznek.

Mese a királyról

Másik világ lányt
Nem tudja nem szeretni.
Elérhetetlen.
A lány csöpp, ő óriás.
Van-e nekik megoldás?

Mi a hó?

Az égben lakó
Tiszták közül sok apró
Hozzánk jön ide,
Átadódva a körnek
Elvegyül, új élet lesz.

Az ifjú

Új lény, friss erő
Csendes, érintetlen kő
Oly ládikó test
Maga sem tudja, mit rejt
Homályos reményeket.

A szikla és a hullámok

Sziklát megtörő
Hullámok, lágyan ütők,
Szomorúak mind,
Remények és fájdalmak
Együtt továbbhaladnak.

A fák

Nem választanak
A fák, mely madár szállhat
Ágaikra rá,
Olyanok ők, mint a Nap,
Mely mindenkinek fényt ad.

A tűz erői

Tűz, tűz, örök tűz!
Sokan megénekeltek,
Mégsem értenek.
Hogy adsz, mikor pusztítasz
Győzelmed pusztulásod.

Igaz győzelem
Olyan önkorlátozás
Amely szétosztja
Önmagát. Elvész, mégis
Megmarad. Örökké él.

Te az enyém

Te az enyém, a
Tied én, nincs értelme,
Míg azt sem tudjuk,
Ki az én és ki a te.
Üres szavak maradnak.

Egész életünk

Egész életünk
Örök alakítás,
Formákat adás,
Forrás feltárás, röpke
Pillanat a kész, s vége.

Van, mi jön velünk,
Van, ami szétszóródik,
Van, ami marad,
Gyümölcsök és magjaik
Örömöket oszthatnak.

Kardjába dőlő

Kardjába dőlő
Szamuráj, s főnixmadár
Ugyanolyanok
Gyötrő, hosszú építés
Szemvillantás alatt vég.

Úgy szállsz fel

Vonatra úgy szállsz
Merre visz, nem tudod, már
Hited az, mi visz,
Teremtésed veled megy,
Vár, hogy megszülessetek.

Hány életet kell végigélned

Hány életet élsz
Hány utat jársz addig, míg
Azt mondod: Elég!
Ember. Újraformálom
Szeretettel önmagam.