Act of Free Choice

Act of Free Choice — Act of No Choice
1969 Indonézia

Wenda a saját törzsében az Idősek Tanácsához tartozott, és ilymódon törzsének egy megbecsült tagja volt. Békésen élt ez a kis törzs a világtól elszigetelődve Nyugat-Pápua felföldjén.
Békésen, legalábbis addig a napig, amíg 1969-ben a közelgő választások miatt az indonéz hatóságok több pápuát kiragadtak a törzsükből. Mint a pápuák képviselőit repülőre ültették őket és Wamenába vitték, egy úgynevezett tréning táborba.
Miért van szükség tréningre egy választáshoz?
A táborba érkezésükkor a férfiak apróbb ajándékokat kaptak, olyasmiket, mint például kisrádió, elem, zseblámpa. Aztán elkezdődött a tanítás.
Egy nagy teremben kellett összegyűlniük, és székekre leülniük. A legtöbbjük nem beszélte az indonéz nyelvet, ezért tolmács segítségével folyt az oktatás. Azt kellett megérteniük, hogy ha az „Indonézia“ szót hallják, akkor fel kell ugrálniuk a székről, és a karjaikat magasba emelve „Igent“ kiáltaniuk. Viszont, ha a „Papua“ szót hallják, akkor csöndben ülve kell maradniuk.
Ezzel kezdődött a fegyelemre szoktatás, és folyt a tréning egy darabig. Az a néhány pápua, akik valamelyest tudtak indonézül, a következő szöveget kellett, hogy kívülről megtanulják: „Mi 1945 óta Indonéziához tartozunk, és csak egy államot, egy zászlót és egy kormányt ismerünk el — az indonézt.“
Hamarosan mindannyiuknak világos volt, hogy valami egyáltalán nem stimmel. Aki a „Pápua“ szó hallatán felállt, azt megverték vagy megrúgdosták, és az egész procedúra kezdődött elölről.
Wenda erős volt és szerette nagyon a hazáját, a földet, amelyet a hazájának érzett. Ezért ő mindig a „Pápua“ szónál állt fel. A katonák végül kivezették Wendát a teremből, kezeit és lábait összekötve egy cellába dobták, és otthagyták élelem és víz nélkül egy hétig.
De ő nem akart engedni a nyomásnak. Wenda, és a hozzá hasonló néhány rebellis helyett a katonák összefogdostak másokat.
Wenda három hétig maradt a börtönben, amíg le nem zajlott a választás.
A szabadonbocsátása után Wenda szeretett volna a falujába hazatérni, de nem engedték. A katonaság további egy évre egy „agymosó kúrára“ magánál tartotta, amíg meg nem tanulja mondani: „Indonéz vagyok, és büszke vagyok arra, hogy indonéz vagyok.“
A faluja közben sokat változott. Egy katonai egységet állomásoztatott az indonéz hadsereg ott, akiknél mindenkinek, aki részt vett a választásokon, egy héten egyszer jelentkeznie kellett. Az volt a parancs, hogy sem a választásokról, sem az azt megelőző időszakról nem szabad senkivel beszélniük.

Idézet az Act of Free Choice (A szabad választás dokumentuma) című ENSZ dokumentum XXII cikkelyéből:
Az UNTEA és Indonézia garantálni fogják az őslakosság jogait, különös tekintettel a gyülekezési és véleménynyilvántartási jogra…
Ezt a dokumentumot a pápuák függetlenségéért küzdők Act of No Choice (A nincs választás dokumentuma) dokumentumának nevezik.

Ez a szöveg egy rövid fordítás Sabine Kügler Ruf des Dschungels (A dzsungel hívása) című könyvéből.