2014. február havi bejegyzések

egy tavaszi nap februárban

Nemrég jöttem be egy jólesö sétáról. Péntek lévén, a házban a munkások már elmentek, végre csönd van. Az a bölcsesség jut róla eszembe, amit soha nem lehet eleget ismételni: az igazán értékes dolgok — csönd, béke, szeretet — azok, amiket nem lehet megvásárolni. Örülni lehet nekik.
Örülök a csendnek, mint ahogy örültem a napsütésnek is. Biztosan nemcsak én, mert sokkal több ember volt kint, mint az elmúlt napokban.

végre megint egy kis napsütés!

Mostanában igyekszem, ha esik, ha fúj kimenni sétálni, mert menekülök az itthoni zaj és dübörgés elöl (höszigetelési munkák a házon).
De persze sokkal jobb, ha olyan idö van, ami amúgy is sétára csábítana: se esö, se szél, gyönyörü napsütés.
Nem csoda, ha sok sétálót láttam: kutyasétáltatókat, szerelmes párokat és még egy csoport szerzetest is (Shaolin, ha jól sejtem).

vers, mint vigasztalás

Egész héten intenzíven dolgoznak a házunk tatarozásán a munkások. Ez persze rengeteg zajjal, lármával, ilyesfajta kellemetlenséggel jár. Nem csoda, hogy magasan szárnyal a vérnyomásom egész héten.
A magamfajta ember természetesen olvasással vigasztalja magát. Most éppen H. Hesse Glasperlenspieljét olvasom, és nagyon élvezem. Helyenként még úgy is érzem, mintha direkt nekem szólna.

Az elöreolvasásom itt a versekhez nyúlt, abból idéznék itt egy kis izelítöt:

Es sitzt und bläst ein Knabe in den Halm,
Er füllt mit Atem farbige Seifenblasen,
Und jede prunkt und lobpreist wie ein Psalm,
All seine Seele gibt er hin im Blasen.

Und alle drei, Greis, Knabe und Student
Erschaffen aus dem Maya-Schaum der Welten
Zaubrische Träume, die an sich nichts gelten,
In welchen aber lächelnd sich erkennt
Das ewige Licht, und freudiger erbrennt.

Remélem akad még, akinek tetszik.

sok hó délen, esö Bécsben

Ausztria területe nem túl nagy, ha valaki kellö távolságból — például egy másik kontinensröl — néz ide, talán csak annyit kérdez: és ott milyen most az idö?
Azt mondhatom, hogy az egyes részeken nagyon különbözö.
Míg a TV-ben két napja azt látni, hogy délen, Karinthiában s másutt, birkóznak a több méteres hóval, addig itt, Bécsben, az esö esik.
Borongósan, szemerkélve, olyanná téve az idöt, hogy senkinek sem támad kedve hosszabb sétákra.