kevéssé költői fordítások ..
ws 1
Még a legszebb lénytől is azt várjuk, hogy állandóan növelje szépségét,
és így a Szépség növekedése sohase haljon meg.
Ami egyszer beérett, arra az Idő már csak hanyatlást hozhat,
lágy-erőtlen őrző-árnyai hordozhatják emlékét, emlékezetét.
De te, aki kapcsolatot leltél saját fénylő szemeiddel,
és táplálnak egykori lényeid lángjainak fényei,
hiány támad ott, ahol a bőség csalfa látszat,
ellenségeid az árnyaid,
kegyetlenül ármányosak édes önmagaddal.
Mert te vagy most, akinek Egy-Lényetekből megadatik a létezés,
és ők csak hirdetik a sokféle tavaszt,
saját bimbódban rejted lényeged,
és ha gyengeségedben zsugori vagy,
fösvénységed által pazarolsz.
Légy kegyes a világoddal, mert különben felfal téged.
Neked kell megemésztened őket és a beléd vésetteket,
így találod meg önmagad.
********************
ws 3
Nézz a tükrödbe, és mond el az Arcnak, melyet látsz ott,
Eljött az ideje, hogy ez az Arc egy újat formáljon,
ha nem te vagy az, aki egy friss javítással felújítja,
egy áldatlan anya csapja majd be vele a világot.
Lehet, hogy ez az Arc olyan tündér,
ki megveti segítö munkálkodásodat túlvilági földjén?
Vagy olymértékben önszeretetének sírhalma,
hogy inkább a fejlödést, virágzást gátolja?
Az Arc a tükörben is te vagy, önmagad anyja,
aki felidézi virágzása tavaszát,
saját korod ablakán keresztül láthatod
a ráncod ellenére, egykori arany korod önmagát.
De ha úgy élsz, hogy nem akarsz emlékezni,
halj egyedül, s veled hal el a vékony látomás.
********************
ws 60
ahogy a hullámok haladnak a kavicsos part felé,
úgy sietnek a perceink, hogy véget érjenek,
mindegyik helyet cserélve az előtte haladóval
egymást húzó sorukban mindegyik előre (fele) törekszik
létrejön (megszületik), egyszer a fénybe kerül,
lassan halad az érése felé, amely mintegy megkoronázza,
összenyomott pályák harcolnak a dicsősége ellen
és az Idő, amely az “Érmet” adta, most megadja
az érem másik oldalát is;
az Idő pontja átszúrja az ifjúság virágzását,
és kutatja a párhuzamosokat a szépség szemében,
jóllakik a természet igazságainak ritkaságaival,
és semmi sem marad, csak az árnya, amit lekaszabolhatsz.
és mégis, vérengző keze ellenére, remélek
időket, ezért van értékeid dicsérete a versemben.
********************
ws 70
Hogy vádolnak, az még nem jelenti a te hibád,
mocskoló jelek veszik körbe mindig a tisztát,
a szépség környezete gyanús,
egy varjú, amely az ég legédesebb levegőjében száll.
Légy jó, bizonyítsd a piszkos folt Ellen,
nagyobb az értéked, melyet őriz az idő;
a téged felemésztő szenvedésért a legédesebb szeretet bimbói,
és mutattál nekünk egy tiszta, hibátlan mintát.
Végigjártad egykori napjaid birodalmát,
nem támadtál és nem győztek le téged sem,
bár ez a dicséret nem tud anélkül dicsérni,
hogy ne növelné tovább az irigyek táborát:
ha akad, aki úgy véli, hogy a megjelent képzetek nem mindegyike téged mutat,
akkor te vagy az, akié kell a szívek birodalma legyen.
********************
ws 74
Légy nyugodt: mikor lehulló zárkám
zálog nélkül tovasodor engem,
életemnek van egy hozzádkötődő vonala,
mely veled marad, hogy segítse emlékezésedet.
Mikor haladsz majd az emlékezés útjain, erre is emlékezni fogsz:
odaadó részed volt ez,
a föld magkapja, ami a földé, neki jár;
a lelkem a tied, a jobb részem ez.
Volt benned, de kitisztítottad magadból
az élet hordalékát, szemetét,
halott testem a férgek zsákmánya [lehet],
a gyávaság hódítható meg egy nyomorult késével,
ami lényeged, az megmarad az emlékezetednek.
Ami lényeges bennünk van, az a tartalomban van,
és amit tartalmazunk, az fennmarad
[azután is, hogy a testünk elvész].
********************
ws 77
A tükröd megmutatja neked, milyen szépségeket hordozol,
amiket megjelenítesz, mutatja, mivel töltötted értékes perceid,
melyek elhullajtott leveleinek nyomát magadban hordozod,
és ez lesz a könyv, melyből kedvedre tanulhatsz.
A redők, ráncok, melyeket tükröd hűen megmutat
A belőled megszólaló írásaid ajándékoznak meg az emlékezéssel,
ĺgy az általad felidézett Árnyak titkaiból ismerheted meg
az Idő tolvaj folyamát, mely az örökkévalóba visz.
Nézd csak! Amit a te memóriád még nem tartalmazhat,
üres lapok most még, melyeket majd
eljövendő léteid töltenek meg, táplálva általad
nyernek ők új megismerést, arról, ami te vagy.
Feljegyzéseid, bármily gyakran nézel rájuk,
segítenek téged és gazdagítják könyvedet.
********************
ws 88
Ha számodra rendeltetett, hogy napfényre hoz engem,
és a megítélő tekintetek által elhelyeződik érdemem,
[igazságosan látva mi volt bennem a jó és a rossz],
veled harcolok majd az Élet eljövendő útjain,
hogy igazoljam az erényt, amely megszólalt.
Gyengeségeimmel tisztába jöttünk,
miközben elbeszéltem neked létemet,
az eddig fel-nem-tárt hibákat, melyek homályossá tettek engem,
így, amit vesztesz velem, abból dicsőt, jót nyerhetsz.
És én is nyerek ezáltal,
a Szeretet, amit hordozok, hozzád kötődik,
és önmagam gyötrése, amit teszek,
közös jövendő utunkhoz kedvező jeleket tesz.
Ilyen a szeretetem, hozzád tartozom,
hogy megismerjem önmagam jó oldalát,
viselek el minden rosszat.
********************
ws 98.
Nem voltam jelen a Tavaszodban, mikor az
Április, tarka-barkán csillogó díszeibe öltözve,
ifjú lelket adott mindennek, ami történt veled,
amit az öreg Saturn csak nevetett és továbblépett.
De sem a madarak éneke, sem a különböző színű
és illatú virágok édes sokfélesége, nem
tudott rávenni, hogy elmondjam a Nyár történetét,
és nem tudtam leszakítani őket a Pályáról,
amin kifejlődtek.
Nem csodáltam meg a Liliom fehérségét,
nem dicsértem meg a mélységet a Rózsa vörösében,
bár kedvesek voltak, bár örömöt adtak,
téged formáltak meg,
mindezek örök mintázatát.
Még mintha a Tél csendje lenne, nem vagy itt,
Játszottam velük, mint az Árnyaiddal.
********************
ws 110 CX
Ó, igen! Sokféle utat-létet megjártam,
látszatra bolondot csinálva magamból,
sértve saját [egykori] gondolataimat,
olcsón eladtam, ami drága nekem,
megújítottam lelkem vonzódásainak régi vétkeit;
leginkább azért, mert torzultan, idegenül néztem
azok igazaira, igazságaira; de mégis,
ezek a halvány képek szívemnek új ifjúságot adtak,
és a rossz útkeresések is a Jó iránti szeretetet bizonyították.
Elkészültem. Eltárolódik, ami soha nem ér véget;
az étvágyam soha többé nem esik már
újabb bizonyítási vágyak csapdájába,
hogy próbára tegyek egy régi barátot,
egy testvért a szeretetben, akivel össze vagyok kötve.
Üdvözölj hát engem, szomszédom az égben,
tiszta, és igen igen szerető lelkeddel.
********************
ws 114 CXIV
Vagy talán gondolataim alkotásai a csúcsra jutnak veled,
felszíván ős-léteim adományát, hízelgés tán ez?
Vagy talán azt mondom majd, a szemem igazat mondott,
és a szereteted hajtotta végre ezt az átalakítást,
amellyel elkészítette önnön-lényeid édes közösségét,
az árnyakból, és megzavarodott gondolatokból,
és kövekből életre kelt erőkből,
meglelvén minden Rossznak a Jó párját,
olymódon, hogy hívó sugaraidra összegyűltek.
S az első érzés persze, a hízelgő tudat,
hogy megláttál,
hogy megláttalak,
és egyre növekvő erőm felissza létedet:
szemem jól tudja, mi a csalóka a zamatodban
és ízlésem szerint készül a kehely tartalma:
ha olyan kerül bele, ami mérgező lehet,
az a kisebb vétek,
hiszen a szemem szereti őt
és az Alkotás most kezdődik.
********************
ws 116
Ne hagyd, hogy én gördítsek akadályokat az Igaz Lelkek
házassága elé. A Szeretet nem szeretet,
ha változna a változásban,
vagy össze lenne kötve az Eltávolítóval:
Ó, nem! Ez egy örökre rögzített jel,
amely figyeli a viharokat és nem inog meg;
ő világít minden Vándorló Csónaknak,
melyek értéke ismeretlen, de nagyságuk megmérettetik.
A Szeretet nem az Idő bolondja, bár rózsaszín ajkakat és arcokat
mutat a magunkban hordozottak iránytűje,
a Szeretetet nem változtatják meg röpke órák vagy hetek,
a Szeretet megmarad sorsod beteljesüléséig.
Nem a Szeretet a hiba,
a hibák, melyek feljegyeztetnek,
nem a Szeretetből erednek.
********************
ws 122 CXXII
Ajándékaid, és amivel tápláltál, mind itt vannak bennem,
a nyomasztó emlékezés sokféle jellemzésével,
ami fenn kell maradjon a létek hosszú során túl,
túl minden időn, az Időtlenségben:
vagy, legalább addig, amíg agy és szív,
a természettől új és új lehetőséget nyernek;
mindaddig, amíg a gúnyos felejtés el nem ragadja
őket belőled, sohasem fognak ők hiányozni benned.
Szegényes emlékezetünk nem tud túl sokat hordozni,
és nincs szükségem feljegyzésekre se,
hogy ítélkezzenek drága szereteted felett,
ezért voltam oly merész, hogy magamat átadtam,
rábíztam a Lapokra, hogy juttassanak el tehozzád sokszor:
hogy legyen egy támasztékom, hogy emlékezzek majd rád,
azért hoztam létre magamban a feledékenységet.
[Lapok: az Élet Könyvének Lapjai]
********************
ws 136
Ha lelked jelzi neked, hogy itt vagyok a közeledben,
áruld el vak lelkednek, hogy én a te Jó Erőd voltam,
és a lelked tudja: a jóra vágyva a Jót bebocsátja,
a szeretet köszönti a szeretetet, hogy együtt beteljesüljenek.
A Jó Erő fogja végbevinni, beteljesíteni szereteted kincseit,
kiteljesedik benned sok-sok léted jó erejei által,
melyből az enyém csak egy.
Belépéskor mindannyian átmegyünk a vizsgán,
vagyunk a próbát tévő és a kérdező egyaránt.
Oly sok között hagyd, hogy elbeszélés nélkül belépjek,
én is szeretnék egyike lenni kincseidnek.
Mi a Jó Erő?
Semmi, meg nem foghatod.
Tartsd meg magadban ezt a Semmit, a nevemet,
ha szereted a nevemet,
szeretsz engem,
hiszen a nevem
Jó Erő
vagyok.
********************
ws 146
Szegény lélek, bűnös létezésem központjában,
csoda, ha nem zavarnak meg körbevevő erőid lázadásai,
miért emészted magad köztük, és szenvedsz a szeretteidtől, a szeretteidért,
oly drágán festvén szépre külső falaid?
Minek a sok ráfordítás, ha oly rövid, mit nyersz vele,
hogy megosztod téged elsorvasztó lakhelyed?
Kell, hogy a férgek, örökösei eme bőkezűségednek,
egyék meg a díjadat? Ez a tested vége?
De, ha lélek, te tovább élsz majd szolgád elvesztése után,
hagyod, hogy az emésztődés tovább súlyosbítja készleted,
vásárolj örök időket eladva szennyezett óráid,
belső lényedet táplálva, anélkül, hogy többet gazdag lennél:
add azt táplálékul a Halálnak, ami az embert táplálja,
és ha egyszer a Halál halott lesz, megszűnik a meghalás.
********************
ws 152 (helyett)
Szeretetekben tudjátok, megjövendöltettem, és ti,
általam megfordulván, kétszer megjövendöltek lesztek,
új hitet nyertek, letörve tartó bilincseitek,
de új szeretetek mellett új gyűlöletek lapulnak meg.
De miért vádolnálak benneteket kétszeres esküszegéssel?
Hiszen magam vagyok, aki mindig vétkezett,
elvesztegette egykori becsületes hiteit,
rossz utakon, bennetek.
A szeretet és a hűség akarása,
a kitartás a jóban, igazban,
észrevétlen fordult el tőlem,
segítsetek most,
adjatok szemet,
hogy lássak,
amit akkor nem láttatok meg.
Hitet teszek a szépben, a tisztában, a jóban,
úgy, mint ahogy hiszem, hogy a látásom az enyém,
ne hagyjuk, hogy hazug legyen,
amit igaznak látok én.
***********************************************************************
************************************************************************
(folyt. köv. ?)
time2life 