Egyik este egy dokumentumfilmet vetítettek a TV-ben Huxleyről és Orwellról. Bár hajlamos azt gondolni az ember, hogy mindenki ismeri George Orwell 1984 című könyvét és Aldous Huxley Szép új világ című könyvét, egy-egy mondatnyi ismertetést ideírok róluk. Orwell egy totális megfigyelésre, történelem hamisításra és agymosásra felépülő diktatúrát vázolt fel disztópikus (~ negatív utópia) könyvében, ahol az ember fizikai megsemmisítését megelőzi a személyiségének a tönkretétele. Aldous Huxley Szép új világa is egy negatív jövőkép, de itt az ember deformálása más eszközökkel történik: biológiai – például génmanipulációs — eszközökkel és az elbutulás felé vezető konzum csábításokkal.
Nem is olyan sokára száz éve lesz, hogy megírták a Szép, új világot és az 1984-t, és milyen szomorúan aktuális mind a két könyv! A világunk olyan, hogy nem használnak neki a felkiáltójelek, a figyelmeztetések, a Warning-ok. Mára már nem vízió egyik felvázolt kép sem, az írók fantáziáját messze túlszárnyalva haladnak a megvalósítás útján. Egyesek talán úgy mondanák, hogy Kínában az Orwell modellt, az USÁ-ban a Huxley modellt implementálják, mégpedig rohamos léptekkel haladva, ha ezt egyáltalán haladásnak lehetne nevezni, de szerintem a kettő keveréke van mind a két helyen, legfeljebb a súlypont eltolódások kicsit mások. Vagy nem egyformán tudunk róluk. Hogy az USÁ-ban mennyibe kerül egy megrendelt, genetikailag módosított gyerek, azt lehet tudni (húszezer dollárnál kezdődik), hogy Kìnában mennyibe kerül ugyanez, az nem publikus. Fordítva, az, hogy Kínában akárhol is van valaki, megfigyelik, kamerákkal, mikrofonokkal, stb., az publikus, az USÁ-ban ugyanez még kevésbé az, igyekeznek védeni valami minimálisan megmaradt látszatát egy demokráciának. Kínában a totális megfigyelés rendszerére még egy „jó és rossz pontok” rendszere is épül. A jó és a rossz itt természetesen az államhatalom által defíniált fogalmak. Egy rossz, az államnak nem tetsző megjegyzés már eredményezhet rossz pontot, és ezek felszaporodása komoly negatív következményekkel járhat – például az illető nem vásárolhat valamennyi ideig vonatjegyet vagy repülőjegyet, nem kap hitelt, stb. Az USÁ-ban a terrorizmus elleni védekezés ürügyén vált általánossá – az ott hivatalosan még nem elismert – megfigyelés.
És Európa? A boldogok szigete lesz? Nem. Attól nagyon messze vagyunk, sajnos. Olvastam egy cikket az EU parlament egy előkészületben levő javaslatáról, amelynek alapján úgy tűnik, hogy Európa sem akar lemaradni ebben a Big Brother implementáló versenyben. Sajnos. Pedig jobban tenné.
Az emberek nem realizálják önmagukban, hogy a „gépek”, a mesterséges intelligencia rendszerek vagy pontosabban a mögöttük álló hatalmi struktúrák már milyen sokat tudnak róluk. Honnan? A legtöbben saját maguk árultak el magukról sokat a legkülönbözőbb internetes fórumokon. S amiket itt megjegyeztek, azokból a számítógépeken levő mesterséges intelligenciák már megközelítően pontos profilokat tudnak elkészíteni róluk, és mindenkiről. Kit ítélnek veszélyesnek a gondolatai miatt? Kit megbízhatatlannak? Ezek a profilok mikor lesznek elérhetőek a munkaadóknak? Vagy már ma azok?
Mi lesz 100 év múlva? Tönkrement Föld, tönkrement emberiség? Egy szép love story nem segít már ezen, semmilyen Paradicsom modell sem. Mintha megállíthatatlanul gördülnénk a pusztulás felé, amit azok érzékelnek a legkevésbé, akik sok pénzzel, vagyonnal rendelkeznek. Nem érzik ezen dolgok végső soron virtuális voltát. Hiszen ha minden elpusztul, nekik sem lesz semmi, náluk sem, a Föld felett sem és a föld alatt sem, nem lesz semmi, semmi más csak elszennyezett pusztaság. Kiégett Föld.
És addig?
Úgy vélem, hogy a lehető legrosszabb módja az öngyilkosságnak beleszületni egy ilyen perfekt Big Brother diktatúrába, ahol a sejtjeidet is kontrollálni akarják. Mert ez a következő fokozat, a biokontroll, a testen való uralkodás. Félreértés ne essék: nem azt akarják, hogy az egyén tanuljon meg uralkodni a saját testén – ne legyenek önpusztító szenvedélyei, alkohol, elhízás, stb. – hanem mindezeket központi vezérléssel akarják kikényszeríteni. Mi lesz még az emberé, ha már a teste sem az övé?
Hová bújik a lélek? Kiszáll, elmenekül? Csupa mezítelen lélek lesz és csupa rángatott báb? Ez nem élet, ez iszonyatos vegetálás.
Orwell és Huxley
Nem vágytak arra,
Rossz rendszer tervezői
Legyenek, de mit
Ők figyelmeztetésnek
Szántak, abból kész terv lett.
Versenyeznek ma
Nagy Fivérek e tervek
Bús valósággá
Tételén, mézesmadzag s
Korbács kettős rendszerén.
Butító konzum,
Büntetőpont önálló
Gondolatért, majd
Biokontroll, és eltűnt
Az ember, csak báb, mi él.
time2life 