Azt hihetné az ember a napisajtó e heti eseményeit figyelve, hogy a bécsi zavargásokról akarok írni, azt akarom „megörökíteni”. Csak részben találta el, aki erre gondolt. Ennek a hétnek az eseményei valóban a Favoriten kerületben volt utcai összetűzések miatti feszültségekkel kezdődtek, de messze nem csak ez jellemezte ezt a hetet.
Az időrendi sorrend kedvéért először mégis ezekről a zavargásokról. Békés kurd tüntetésnek induló rendezvényt támadtak meg a Szürke Farkasok, és lett az egészből egy nagy utcai verekedés, felfordulás, rendbontás. Ki kezdte és ki folytatta, a kerület lakóit kevéssé érdekelte, nyilván azt akarták, hogy a rendőrség csináljon minél előbb rendet.
Vajon ki mennyit tud e sorok olvasói közül a kurdokról és Szürke Farkasokról? Azoknak, akik nem sokat, ideírok egy-két mondatnyit. A kurd nép sok ezer éves fennállásra vezeti vissza önmagát, bár ezen hosszú idő alatt ritkán alkottak önálló államot, leggyakrabban egy-egy nagyobb birodalomban egy tartomány volt Kurdisztán. Soha nem mondtak le a függetlenségi, önálló állam alapítási törekvéseikről, melyek csak rövid időkre valósultak meg mostanáig (Kurd Királyság, Vörös Kurdisztán, Kurd Köztársaság). A mai helyzetre az jellemző, hogy külön beszélnek Török Kurdisztánról, Iraki Kurdisztánról, Iráni Kurdisztánról és Szíriai Kurdisztánról. A legnépesebb ezek közül Török Kurdisztán, körülbelül 20 millió lakosa van, vagyis hasonlításképpen körülbelül annyi, mint Ausztriának és Magyarországnak együttvéve.
De a hivatalos török politika részéről állandó atrocitásoknak vannak kitéve.
A Szürke Farkasok egy szélsőjobboldali nacionalista török szervezet. Bár a szélsőjobboldal fogalmát Európában sokáig a nácizmussal azonosították, ezt mára már revideálta jó néhány más helyről jött, az erőszakos fellépést nyíltan támogató szervezet. Akiknek a null-toleranciája egészen mást jelent, mint a demokratikus erők null-toleranciája.
No de abbahagyom, hiszen csak egy-két mondatnyit ígértem, és máris több lett. A zavargások aztán diplomáciai bonyodalmakhoz vezettek – ami teljesen érthető, szerintem, hogy senki nem kívánja a török konfliktusok idehozását Ausztriába vagy Európába. Ugyanakkor azt hiszem, hogy egyfajta figyelemfelhívást jelentettek a politikusok számára: vigyázat, vannak, lehetnek olyan szervezetek, melyek csak látszólag (vagy még úgy sem) igyekeznek betartani az együttélésünk normáit.
Mi jellemezte még azt a hetet? A nyáriasabb idő és a Gastro Gutschein. Minden bécsi háztartás kapott egy „Schnitzel Gutscheint” a főváros vezetésétől, és ez jót tett az emberek hangulatának. Még egy hét is alig telt el, hogy megkaptuk, és máris körülbelül százezret már beváltottak. A Schnitzelt (rántott hús) nem kell feltétlenül szó szerint érteni, aki nem eszik húst, az természetesen mást is választhatott, én például halászlét és palacsintát ettem. De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy a koronavírus miatti hosszú tavaszi bezártság után újra megteltek a kisvendéglők, különösen a kerthelyiséggel rendelkezők, és ez egy komoly jele a normalitáshoz való visszatérésnek. A hét második felében, mikor úszni voltam az Alte Donauban, és utána a Birner kisvendéglő mellett jöttem hazafelé, azt láttam, hogy tele van. (A Birner egy kerthelyiséges kisvendéglő, közvetlen a vízparton, igazi bécsi konyhára jellemző választékkal.) A strandon ifjú szülőket lehetett látni csöpp gyermekekkel, mama és csecsemő, illetve papa és kisgyerek párosokat. A nap sütött, a víz tiszta volt, a város zajai mintha eltávolodtak volna. Kész idill. Az embernek az jutott az eszébe, hogy méltán választották Bécset a legélhetőbb városnak. (Miközben ezen elmerengtem, majdnem elütött néhány túl gyors biciklista – az ember ne bambuljon akárhol.)
Vigasztaló remények
Élni édes és
Keserű egyszerre, kit
Szívünkben őrzünk,
Gyakran messze, távoli
Remény nem lehet vesztve.
Az élet színe
Senki és semmi
Csak fekete vagy fehér,
Az élet színe
Sokféle világos és
Több-kevesebb mélysötét.
(egy régebbi, 2015-s Angelibad képet tettem ide, amelyik egy akkori bejegyzésben már szerepelt — fogytán van már a feltölthető helyem)
time2life 