2012. december havi bejegyzések

Boldog új esztendöt mindenkinek!

1 hozzászólás

BÙÈK 2013!

Szerettem volna Nagy László Adjon az Isten versével köszönteni — Adjon az Isten fényeket, temetök helyett életet —  itt a blogon az új évet, de úgy láttam, a jogutódok megkérdezése nélkül nem lehet megjeleníteni. De ajánlani azért tudom, annak, aki nem ismeri.

Ìgy csak a magam egyszerü szavaival: jó egészséget, jó reménységeket, jól megoldott problémahelyzeteket kívánok mindenkinek; ha minden jó szándék sikeres lesz, talán az egész bolygó képe szebbé változik. Mindenki a maga kis lépéseit teheti hozzá. 2013-ban, és azután is.

BÙÈK 2013!

 

 

 

Boldog Karácsonyt!

Hozzászólás

Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek.

Mit ünneplünk karácsonykor? Sokat beszélnek erröl ezekben a napokban, talán nem kellene ezen beszédek számát szaporítanom. Ès mégis: mit ünneplünk karácsonykor?

A család ünnepe? Hogy összejön a család, a nagyobb család, amely manapság, a világ sok részén, már csak évente egy-két alkalommal jön össze?

A felebaráti szereteté? Hogy igyekezünk adományozni, olyanoknak is valami kicsit adni, akiknek, úgy látjuk, nehezebb sors jutott?

Az újrakezdésé? Valami új születik, még rejtett, csecsemö, nem tudjuk, hogyan növekszik majd, de szép reményekkel tekintünk rá?

Lehet, hogy mindez benne van a karácsonyban. Mindenkinek megvan az egyéni karácsonya. Gyakran olyan, mint az élete. Akinek magányos, annak magányos. Akinek stresszes, annak stresszes. De, kívánom, hogy mindenkinek legyen legalább egy rövid ideje a karácsony idején az elmélyülésre, az elgondolkodásra. a reményei örzésére.

Boldog Karácsonyt! Frohe Weihnachten! Merry Christmas!

 

A nyomor és Európa

Hozzászólás

Valahogy abban nöttem fel, és évtizedekig abban éltem — és azt hiszem, az európai lakosság 90 %-a hasonlóan — ,hogy a nyomor szót nem kötöttem össze Európával. Nyomor? Afrika, Àzsia, Dél-Amerika. Nem Európa.

Közömbös voltam? Nem akartam látni, amit pedig láthattam volna? Vagy tényleg csak most kezd el ‘szaporodni’ a nyomor? Nemcsak a cigányságnál, és nemcsak Kelet- és Dél-Európában,de van, ahol már nem lehet nem észrevenni.

Elég-e, hogy pénzt adakozunk? Nem lenne-e legalább ilyen fontos a közfelfogáson elgondolkodnunk? Mire gondolok? Például arra, hogy vannak politikusok, akik még büszkék is rá, hogy ök ‘nem jóléti társadalmat akarnak’.Például arra, a nyereségorientáltságra beállított világ nem tud megváltozni egyik napról a másikra — jobb irányba.

Egy internet címet ajánlanék, olyanoknak, akik esetleg keresztszülök szeretnének lenni: http://www.devaigyerekek.hu

kinek mit hozott a Mikulás

Hozzászólás

Nekem meghozta ma a Hálók néhány példányát. Örültem neki, mint egy kisgyerek. Pedig talán meg sem érdemeltem: ezen a Mikuláson egyetlen gyereknek sem tudtam örömöt szerezni (még gyenge vagyok ahhoz, hogy tanítani járjak).

Idösödvén, azt hiszem, mások is vannak, akik úgy élik át, mint én: jobban örülünk, gyakrabban örülünk úgy, hogy adni tudunk, semmint úgy, hogy kapunk. Ez jól is van így.

 

nyitottság és zártság

Hozzászólás

Két kis templom képe jön elö néha az emlékeimben: egymáshoz közel állnak, valamelyik bajor kastélyparkban. Az egyik maga a nyitottság: csak néhány oszlop, egy kis tetövel. A másik a zártság:    szinte semmi kapcsolata a külvilággal, de a belseje nagyon részletesen és finoman megmunkált.

Ennek az összhangját keressük önmagunk építésénél is? Mennyi ‘kaput’ nyithatunk meg önmagunkon úgy, hogy még önmagunk maradunk?

De a mai gondolataimban ennek aktualitása még nagyobb szinten jelentkezik. A demokrácia és a vallás viszonylatában. Nem válik-e a demokrácia megcsúfolásává, ha azzal a jelszóval, hogy ‘a demokrácia a többség diktatúrája’ egy vallást államvallássá tesznek, az állami jogalkotást a többség által megszavazott vallás kiszolgálójává teszik? (Ugye, nem kell mondanom, melyik országból érkezö hirek adják az aktualitást). A többség sem jobb diktátor az egy darab diktátornál, ez is trivialitásnak tünik, mégis, a történelmi példákban erre sincs hiány.