A növények intelligenciája

Ez az egyik kedvenc témám, a növények intelligenciája. Remélem, hogy nem fordulnak el sokan a cím láttán, nem írtam még olyan sokat erről a time2life-on. Az olvasók egy része magában megkérdi talán: a növények intelligenciája? Mi az? Van olyan? Nem csak az embernél és az állatoknál, meg újabban a gépeknél lehet ilyesmiről beszélni? Én úgy gondolom, hogy van ilyen. Igenis van a növényeknek is intelligenciájuk, azaz tudnak gondolkodni. Mivel? Hiszen nincs agyuk?
Miután az előző bejegyzéseimben szó esett már a növények zeneszeretetéről és egy kevéske arról, hogy növények is érző és érzékeny lelkek, most egy keveset a növények gondolkodásáról írok.
A biológia klasszikus tudományában minden növényt úgy tekintenek, mintha egy gép volna: szabály szerint betartja a benne levő programot, és azonos ingerre mindig azonos módon reagál. Figyelembe véve az utóbbi évek kutatási eredményeit, ki lehet jelenteni, hogy ez nincs így. Teljesen azonos génanyaggal rendelkező, és azonos körülményeknek kitett – ugyanazon hőmérséklet, talajnedvesség, stb. – növények egészen különböző módon viselkedhetnek.
A megfigyeltekből levonható a következtetés, hogy az egyedek saját akarattal és döntési lehetőséggel, illetve képességgel rendelkeznek. A növények képesek tanulni, emlékezni és számolni, vagyis sok olyasmit, amely képességek összességét szoktuk az intelligencia fogalma alatt érteni. Sőt, egy Edinburgh-i mikrobiológus megfigyelési alapján egyfajta jövőbelátási, előre látási képességük is van.
Összehasonlítva az állati intelligenciával, a növények – a fák és a virágok – lassabbak, megfontoltabbak, és hangtalanok, legalábbis a mi füleink számára. Mert valójában nem azok, csak úgymond, egy másik dimenzióban élnek.
„Pflanzen haben mehr Sinne, also Sensoren, als Menschen, sie können sehen, hören, sprechen, riechen, schmecken, fühlen und kommunizieren.”
Vagyis a növényeknek több érzékelő szervük van, mint az embereknek, és minimum 20 dolog van, amit állandóan ellenőriznek a környezetükben.
A növények egyes érzékeléseiről néhány szóban:
Látás: az egész nagy zöld felület egy látószerv. Az ebben lévő optikai sejtek olyan hullámhosszakat észlelnek, amilyeneket az emberi szem nem képes.
Hallás: minden növényi sejtben van egy olyan membrán, amely érzékenyebb, mint az emberi hallószerv. Több kísérlettel kimutatták, hogy a zenehallgatás segíti a fejlődésüket. (lásd korábbi bejegyzést)
Beszéd: a növények egymás között illatmolekulák segítségével kommunikálnak; sőt, erre néhány állattal is képesek.
Szaglás: kimutatták, hogy ennek érzékenysége olyan nagy, hogy a növények képesek olyan üzenet-illatmolekulákat is észlelni és értelmezni, melyeket a mérőműszerekkel nem tudtak kimutatni.
Ízlelés: a gyökereik csúcsain keresztül. Ez megint finomabb, mint az emberi nyelven található ízérzékelő sejtek.
Éreznek: például a lágy, gyengéd simogatást kimutatták.
A növényeknek vannak olyan szenzoraik, melyekkel az emberek nem rendelkeznek. Például az égtájak megállapítására vagy bizonyos mágneses és elektromágneses terek érzékelésére, mint amire egyes madárfajok képesek.
Bizonyos jelenségek előre érzékelésére is képesek egyes növényfajok. Ezt a tulajdonságot különféle időjárási jelenségekre mutatták ki. Például paradicsomnövény három nappal előre érzekelte az atmoszférában bekövetkező változást, egy alacsony légnyomású ciklon közeledtét, és megerősítette a külső „bőr”rétegét.
Azonkívül egyfajta „rosszul érzem magam”állapotot is kimutattak a tudósok a növényeknél.
A növényeknek mindezek a tulajdonságai valószínűleg mindig is megvoltak, csak az ember elől rejtve maradtak. A műszerek fejlettsége vezetett el oda, hogy ma már sokkal többet látunk ezekből. Például EEG-vel kimutattak a tudósok a növényekben olyan jellegű elektrokémiai mechanizmusokat, melyek ahhoz hasonlíthatóak, ami az emberi agyban játszódik le.

Amire nagyon érdemes odafigyelnünk, az pont ehhez kapcsolódik és a kezdetben feltett kérdéshez; a növényeknek nincs agyuk, mégis gondolkodnak, a kérdés: mivel? A válasz talán meglepő: az egész testükkel, valamennyi sejtjükkel.

Agyunk a csapdánk

Gondolkoznak a
Növények egész testtel,
Ember, ha teszi,
Csak agyával, csapda ez,
Robot létekhez vezet.

Vajon tényleg csak az agyával gondolkodik az ember? Vagy sokéves belénkrögződött hamis elképzelés ez? Vannak ókori, ősidőkbe nyúló források, melyek azt állítják, hogy az igazi gondolkodást a hasával végzi az ember. Ezt hosszú időn keresztül elnéző mosollyal fogadta a mai tudomány. De mostanában sok olyan kiderült, ami afelé mutat, hogy ezek a régiek talán többet tudtak, mint mi. Az emberi mikrobiom vizsgálatánál sokat foglalkoznak a hasi biomunkkal, vagyis a has állapotát segítő és befolyásoló baktérium társainkkal. De erről talán majd máskor, hiszen itt a növények intelligenciája a témám.
Befejezésül még egy témát említek meg: a növények szervezetében lévő email rendszert. (Bár feltehetően ez sem csak a növényeknél van.) Ezt a biológusok úgy mondják, hogy a proteinek is intelligens lények.
Tehát a proteinek intelligenciájáról és üzenetközvetítő szerepéről néhány mondatban.
A sejtnek gyakran egyidejüleg – vagy legalábbis nagyon rövid idő alatt – néha több tucat, esetleg több száz jelzésre kell reagálniuk, adekvát válaszokat adniuk. Ez a feladat a sejtben található proteineket terheli. Proteinek vesznek részt a sejten belüli anyagcsere folyamatok irányításában és sok különféle funkciót töltenek be. Ezek közül az egyik legfontosabb a „felismerés” funkció. A sejtbe érkező anyagokból ők ismerik fel a különböző feldolgozandó génszekvenciákat, a vírusokat vagy más proteineket. A felismerés után indítják be a megfelelő feldolgozó folyamatokat. A proteinek egyik fontos csoportja az úgy nevezett Strukturproteinek. Ezek alkotják a szervezet email rendszerét. Úgy a sejteken belül, mint a sejtek között ők hozzák-viszik a maguk kis biokémiai információscsomagját.

A növények lelkivilágáról

A növények lelkivilágáról — ezt a címet adtam ennek a mai bejegyzésnek, de a téma olyan hatalmas, és itt most csak oly kevés fog megjelenni belőle, hogy helyesebb cím lenne: a Backster eset.
Bár Aristoteles már 2500 évvel ezelőtt beszélt a növények lelkivilágáról, az utóbbi néhány száz évben a tudomány ezt nem vette komolyan. Aztán 1966-ban történt valami, amit nem tudtak megmagyarázni és ami elkezdte radikálisan megváltoztatni a biológusok szemléletét. Ez a valami az úgy nevezett Backster eset.
Cleve Backster 42 évesen a CIA-nál dolgozott New Yorkban, mint a hazugságvizsgáló gép szakértője. Egy ilyen hazugságvizsgáló gép állandóan ott állt az asztalán a munkahelyén. Ez a műszer sok elektróda segítségével kapcsolódik a vizsgált személy bőréhez, és különféle testi funkciókat mér egy kihallgatás alatt. Különböző változások, izgalmi állapotok esetén a kijelzett, kiírt görbe megváltozik.
1966 február 2-án Backsternek az az ötlete támadt, hogy az irodájában álló növényt — Dracaena massangean, Drachenbaum, Sárkányfa — kapcsolta rá erre a hazugságvizsgáló gépre. Arra volt kíváncsi, hogy mérni tudja-e a növény elégedettségét, ha meglocsolja. Ahogy a növény gyökerei elkezdték felszívni a vizet, a készülék kijelzője valóban megmozdult – csak éppen nem olyan értékeket produkált, mint amit Backster várt. Az elégedettséget mutató alacsony értékek helyett egy jó nagy kilengésű görbét kapott. Backster meghökkent: ezt a típusú görbét ismeri az emberek kihallgatásából! Azt jelenti, hogy az illető örül valaminek. No, de mondhatjuk azt, hogy egy növény örül valaminek?
Backster tudományos beállítottságú embernek érezve magát, további teszteket tervezett a növényével. Ezúttal pont az ellenkező érzülettel: tud-e a növény vajon haragudni is? Az első próbájaként a növény egyik levelét beledugta az asztalon álló forró teavízbe. Semmi reakció. Akkor radikálisabb lett. Azt tervezte, hogy egy égő gyufával meggyújtja az egyik levelet. És akkor valami hihetetlen dolog történt: még mielőtt meggyújtotta volna a gyufát, a diagram élesen kilengett drasztikus magasságokba. Cleve Backster ettől teljesen zavarba jött: lehet, hogy a növény olvasni tud a gondolataiban?
Nem folytatom a példákat, hogy milyen teszteket végzett még el, de Backster sokáig folytatta még. Mániájává váltak a növényi intelligenciával és a növények érzelmeivel való kísérletezések, úgyhogy a CIA körülbelül 3 évvel később felmondott neki. De Backster életét ezután már teljesen kitöltötték a kísérletei, bár meglehetősen szűkös anyagi körülmények között élt. A biológiai szakértők, a hivatalos tudomány még sokáig nem vette komolyan, nem voltak hajlandók elismerni a növények érzékenységre vonatkozó kommunikációs képességeket. Részben azért sem, mert a kísérleteinek egy része nem volt reprodukálható, hasonlóan mint Kínában a Qi-vel foglalkozók kísérletei sem. Mégis, valószínű, hogy az utókor hasonlóan fog emlékezni rá, mint azokra, akik valamilyen más területen megelőzték a korukat.

Mint a fáknak

Mint a fáknak, az
Emberek gyökerei
Sem láthatóak,
De fontosak, rajtuk át
Tart meg minket a világ.

A Backster eset leírását abban a könyvben olvastam, amelyikről a múl alkalommal is írtam; a könyv írója és címe: Joseph Scheppach Das geheime Bewusstsein der Pflanzen.

A növények és a zene

Egy olyan könyvet olvasok a napokban, amelyik annyira tetszik, hogy valószínűleg több gondolatot is szeretnék majd megosztani belőle. Ez a mai bejegyzés a növények és a zene viszonyáról szól, azt hiszem, hogy sokaknak meglepetés. A könyv írója és címe: Joseph Scheppach Das geheime Bewusstsein der Pflanzen.

Van valami hatása a zenének a növények fejlődésére? Néhány évtizede, még sokakat kinevettek és kigúnyoltak, ha a növényeivel beszélgetett vagy azoknak énekelt. Bár a laikus fülének megdöbbentően hangzik, ma már azt lehet mondani, hogy igen, van. Van hatása a zenének a növények fejlődésére, és ezt már sok helyen, több biológus kimutatta.
Az egyik legismertebb példa erre egy Mancuso nevű firenzei biológus kísérleti mezeje, aki 42 hektárnyi területen az ott fejlődő szőlőnek (Sangiovese) állandóan Mozart, Haydn és Vivaldi zenéket játszatott több hangszóróból, míg természetesen volt egy kontrollcsoport, egy zene nélkül hagyott rész is. A mérési eredmények egyértelműen kimutatták, hogy a zenehallgató szőlőtőkék egészségesebben, erősebben fejlődtek, és a borszakértők szerint az ezen szőlőkből készült bor észrevehetően ízesebb, aromatikusabb. A közel tíz éve végzett megfigyelések egyértelműen kimutatták, hogy a hangok frekvenciája, a zene hatással van a növények fejlődésére.
Míg Mancuso szőlőinek Mozart a kedvence, addig egy másik ezzel a témával foglalkozó biológusnak, a délkoreai Jeong Mi Jeongnak a rizsföldje Beethoven Holdfényszonátáját hallgatja a legszívesebben. Ez a professzor genetikus lévén elsősorban azt vizsgálta, hogy a zenehallgatás milyen változásokat okoz a génekben, és különösen két gén aktívabbá válását tudta kimutatni.
Kínai tudósoknak azt sikerült kimutatniuk, hogy egy alacsony frekvenciájú hang megnövelte a növény enzimtermelését, és serkentő hatással volt a sejtmembrán folyadékra, mérhető módon megnőtt a DNS replikációk száma.
Egy párizsi professzornak, Sternheimernek a paradicsomnövénnyel való kísérleteinél már napi 3 percnyi zenehallgatás elegendő volt ahhoz, hogy a paradicsomok gyorsabban növekedjenek, és nemcsak ízesebb gyümölcsük lett, mint a kontrollcsoport növényeinek, de a zene megakadályozta az egyik típusú vírusenzimet, vagyis az egyik típusú fertőzést.
Bár a tudományos világ sokáig csak fejcsóválással és kételkedéssel fogadta ezeket az eredményeket, az ilyen kísérletek száma ugrásszerűen megnövekedett, és az eredmények rácáfoltak a kételkedőkre.
Még az a kérdés is felmerült, hogy vajon csak a klasszikus zenének van ilyen jó hatása?
Egy amerikai biológusnő, B. Bolton járt utána ennek a kérdésnek. Egy hónapon keresztül Mozart zenét játszott a petúniáinak, majd utána egy hónapig rockzenét. Míg Mozart zenéje alatt a virágok vidáman fejlődtek és jól érezték magukat, a rockzene hatására bezárultak, elsorvadtak, kvázi öngyilkosok lettek. Az eredményei publikálása után persze az újságokból nem hiányoztak a gúnyolódó hangok: „Bach jobb, mint a rock? Kérdezze meg a növényeit!” vagy „mama fülvédőt köt a virágainak” és hasonlók. Ennek ellenére, ma már bizonyítottnak tekintik, hogy a harmonikus zene mellett a növények tovább nyitvatartják a pórusaikat, és ezáltal növelik az anyagcseréjüket. Míg a zavaró, irritáló, nem-harmónikus zene illetve zajok mellett gyorsan bezáródnak a pórusok, és a virágok végső soron meghalnak.
Nincs itt hely arra, hogy felsoroljam valamennyi példát, amely az általam olvasott könyvben szerepel, a könyv címe még egyszer: Joseph Scheppach Das geheime Bewusstsein der Pflanzen. Érdemes elolvasni.
A magam tapasztalataiból hozzátenném még azt, hogy nemcsak a növények, de a kis ékszerteknősök is nagyon szeretik a klasszikus zenét. A néhány évtizeddel ezelőtt volt kis Matildámnak Vivaldi volt a kedvence.