néhány nap krónikája

Tulajdonképpen semmi különös nem történt ezekben a napokban: kánikula, kert, különböző könyvek. Velük töltöttem az időmet. Ami mindig a fénypont, a csúcspont, a legnagyobb örömforrás a számomra, ha látom az unokám. Sőt, unokáim. Ma hármasban játszottunk, uzsonnáztunk és sokat nevettünk.

Olvad a szívem,
Mikor az unokámra
Gondolok, öröm
Nekem, ha még örömöt
Adhatok. Addig élek.

biciklizni bizonytalan térdekkel

Jaj, jaj, nem is tudom volt-e már ilyen év, hogy ilyen későn ültem (junius 18 van ma) az évben először biciklire!
Sok hónapon át általában erősen fájt a térdem, örültem, ha menni tudtam. Az utóbbi hetekben úgy éreztem, javult, ezért megpróbáltam biciklizni.
Sajnos ez a lakás kicsit messzebb van a Dunától, és az utóbbi 20 évben igencsak “elkényeztetett”, hogy a házból kilépve rögtön bicikliúton, s valamelyest természetben, voltam. Most pedig 10-15 percet kell mennem forgalomban, mire leérek a Dunához; igaz, ebbe az időbe a gyenge térdeimen kívül az is belejátszik, hogy még keresgéltem a sok kis utca között az utat.
Végül azért csak lejutottam a Duna-partra.

nyárias meleg

Gyorsan szalad az idő, már 10 nap eltelt az előző bejegyzés óta, és tulajdonképpen nem történt semmi. Szép, nyárias, meleg napok voltak, sok időt töltöttem a kertben, így nem nagyon írtam, viszont olvastam. Meg Napot és Természetet tankoltam magamba — lehet, hogy kicsit csúnya kifejezés ez így, de attól tartok, ha szebben próbálnám megfogalmazni, akkor meg azt sütnék rá, hogy ezoterikus.
Ezért csak ide teszek néhány képet:

és egy tankát:

Zajlik az élet

Hasad az anyag
Valahol belül bennem,
Szétporlik, pedig
Még élek, születnek friss
Sejtek, zajlik az élet.

Pünkösd hétfő a játszótéren

A tegnapi kirándulás igencsak megviselte a lábamat. Ma Flórával és Bálinttal csak a közeli játszótérre mentünk levegőzni.
Ugy vettem észre, a kis kormányos nagyon élvezte. Bár apja szerint a kortársaitól sokat tanul az óvodában, azért biztos az is jólesik, hogy néha egyedül lehet egy-két játékot kipróbálni. (Egyedül alatt értve, hogy csak felnőtt társaságában.)

(A képekhez: A Stadtparkban pünkösd első napján, a koncert előtt sétáltam.)

Még egy-két nagymama – unoka képet is ideteszek az örökkévalóságnak:

Pozsonyi kirándulás

Pozsonyban voltunk ma Zsuzsival, a húgommal. Ritkán látjuk egymást, hiszen ő Budapesten él, én Bécsben, úgyhogy egy ilyen közös kirándulás többszörösen jó. Egy külön oldalon írok róla, és oda töltöttem fel a valamelyest elviselhetően sikerült képeket:

Pozsony — egy rövid kirándulás

Ide csak egy képet teszek, a Szent Erzsébet templomáról, melynek másik neve a Kék templom.