apró megjegyzés: remélem összhangban tartom majd .. jelenleg a 2018 végi állapot (majdnem)
sajnos ez a szép szándékom nem mindig sikerül, most 2020. szeptember 2-dikán ca. 2 évnyi elmaradásom van. De a versek mind fent vannak a Versek 2018, Versek 2019 és Versek 2020 (stb.) oldalakon. Kivéve a szabad verseket.
1. verseim
*************************************
2018
***************************************
a 2018-s poet versek editálása nincs kész, de mindegyik megtalálható a Versek 2018 oldalon
Évváltásnál
Nagy terveim az
Új évre nincsenek, csak
Elképzelések,
Tisztult tüzek hajtanak,
Adni vágyom sokaknak.
Szilveszter
Síp, dob, harsona,
Zavar ez a sok lárma,
Szeretem, ha az
Új év hozzám csendesen
Beköszönt észrevétlen.
A Ma szüli a Holnapot
Halászokat ne
Szidd, ha műanyag csupán,
Mit hálójuk rejt,
Halaknak már nincs élet,
Szeméthegy lett a tenger.
Diótörő
Mesében éli
Át a kisgyermek örök
Harcát Jónak és
Rossznak, a küzdelmet, mely
Szól, jön mindannyiunknak.
Ünnepi fények
Sok ezer évet
Megélt Fa, hordozója
Fénynek, eljöttünk
Mi, sokszínű fénylények
Együtt örülni véled.
Ünnepeljük mind,
A most született Újat,
Ki Tied, s Mienk,
A Fájához visszatért,
Átalakult jó Testvér.
Isten hitt bennem
Szeretnék hinni
Tudni emberekben úgy,
Ahogy Isten hitt
Bennem, hisz nélküle nem
Maradtam volna Ember.
Házasság
A házasság egy
Lelkigyakorlat, Egonk
Feloldozása
Sikerül-e, kettőből
Három lesz, avagy egy se.
Angyal
Tomboló vihar
Nem állított meg, jöttél,
Mikor küldött az
Ég, egy Tavaszból, melynek
Lángja még sokáig él.
Természetes váltás
Fűk, fák, növények
Nem akarnak semmi mást,
Csak élni, fényben
Fürödni, s halál után
Új lényben visszatérni.
Ők átélik a
Természethez tartozást,
Hogy Egy a régi s
Az új, zavaró Ego
Beléjük egy csepp sem bújt.
Kik elmentetek
Kik elmentetek,
Nem vagytok halottak, az
Életből más részt
Kaptatok, csak ki lelkét
Adja el, az a halott.
Apám, te őrző
Lettél, vigyázni tanulsz
Emberi sorsot,
Nem könnyű, minek mondjam,
Magad is érzed, tudod.
Anyám, te gyerek
Vagy megint, újra éled
A létezés jó s
Rossz oldalait, legyen
A szeretet, ki tanít.
Nagyanyám, kedves,
Gyerekkorom meghitt, jó
Szíve, nevelhetsz
Ismét kisgyereket, ez
Legnagyobb öröm neked.
A cél az út
Az út a cél, mely
Azáltal születik, hogy
Megyünk, álmaink,
Hitünk mennyit formálnak, s
Mennyit a tévedésünk.
Az egy életnyi
Idő mindig kevés, egy
Kockakő csupán,
Nem az út indul újra
Újjászületés során.
Az út a cél, a
Születő megértés, rész s
Egész ugyanaz,
Minden Egy, mit összeköt
A teremtő szeretet.
Lélekkereső
Semmi sem tűnik
El a világból, szellem
Palackba vissza
Nem fér, kóvályog lent s fent,
Örök a keveredés.
Nem a múlt, ami
Visszatér, de bolyongó
Lélek keresi
Az övét, önnön tiszta,
Elvesztett másik felét.
Jó vagy Hasznos
Döntések válnak
Tanítókká, mikor jó
Az Igen, mikor
Kell a Nem, hogy ember
Jó avagy Hasznos legyen.
A “Hasznos ember” pontosan olyan értelemben értve, mint ahogy Lao Ce használta a Tao Te Kingben.
Egybezárva
Vonzzák s taszítják
Egymást az álomvilág s
A valóság, el
Nem érik a másikat,
Soha el nem szakadnak.
Üdvözlégy
Mily sokat számít
Az első kedves mosoly,
Igaz köszöntés,
Örülünk a jöttödnek,
Üdvözölve köztünk légy.
Hiszek benned
Hiszek benned, ez
A legtöbb, mit ember egy
Másiknak adhat,
Hiszem igazad, még nem
Látva az egész utad.
Ha mindenki
Ha mindenki azt
A kicsit megtenné, mit
Önmaga a Rossz
Ellen tehet, jobb világ
Lenne gyermekeinknek.
Az öreg fölösleges
Kevés a kedves
Mozdulat az öregek
Felé, minek vagy
Még itt, vagy rideg közöny,
Mi jut, ritkán melegség.
Hit a világban
Ébren tartani
A hitet a világban
Sohasem könnyű
Feladat, hiteltelen,
Ki követ hamis utat.
Három és négy
Lélek, test, szellem,
E három s a négy elem,
Mindig s újra kell
Lelniük a jó arányt,
Egységben harmóniát.
Mit őrizni szeretnék
Mit nem szeretnék
Elveszteni magamból
Hosszú út során,
Az szívvel látás s mindig
Kérdő kreativitás.
Bolond a világ
Bolond a világ,
Szenvedő bolond, hagyja,
Hogy sok hamis, gaz
Uralkodjon, tudhatná,
Maga kell legyen doktor.
Hőség éjjel-nappal
Tikkadt szöcskékre
Gondolt régen a költő
Mindent égető
Nyárban, erőt elszívó
Tömény tűz-fénysugárban.
Lement már a nap,
Másokra tűz már, de itt
Hagyta, mit végzett,
A felmelegített, csöpp
Enyhet sem adó léget.
Viharra vágyom,
Felforgató, nagy szélre,
Mely tisztulást hoz,
Frisset, újat, üdítőt,
Álmot hozó levegőt.
Egy ház az egyház
A templomnak csak
Formája a ház, az őt
Betöltő lelkek
Adják a valóját, jó
Vagy rossz lett, mi összeállt.
Az élet gyorsabb
Az élet gyorsabb,
Mint én vagyok, de gyorssá
Válni nem vágyok,
Ritmus, velem született,
Hajtson, mint óra ketyeg.
Keresések
Mikor kerestem,
Elkezdtem megtalálni,
S ma már oly helyen
Is meglelem, ahová
Másért ment tekintetem.
Isten kezébe
Isten kezébe
Tégy le mindent, fájdalmat,
Örömöt, készet s
Félkészet, legyen veled,
Ha hangzik az ítélet.
Mit a szél messze visz
Nem tudjuk, mi hat
Belőlünk a legtovább,
Messze, hová itt
Most senki sem lát, öröm
Legyen a viszontlátás.
A foci
Játék vagy kommersz,
A foci ma cirkusz és
Kenyér egyszerre,
Az öntudatlan játék
Már kiveszett belőle.
Testvér lelkek
Hasonlók s mások
Egyszerre, testvér lelkek,
Mit őriz majd meg
A láthatatlan szál, túl
A téridő hullámán.
Mint fellebbenő függöny
Röpke pillanat,
Hogy megtörik a folyam, s
Kaján kibukkan,
Akkor tudja a sámán,
Merről támad az ármány.
Ácsok vagyunk mind
Mindenki maga
Ácsolja a ketrect, mi
Őt fogva tartja,
Öntudatlan, szüntelen,
Lám, így teremt az ember.
Minden Egy Egész
Minden Egy, ha így
Érzed, soha nem halsz meg,
Mindig az Élet
Része vagy, a halál nem
Jelent mást, mint változást.
Halálkapukon
Keresztülhaladva mit
Vesztesz, az Ego,
A láthatatlan Éned
Marad, új ruhákat kap.
Ami mégis fáj,
A sok elvesztett szál, kit
Szerettél, s útja
Homályba vész, nem tudod,
Hol rejti az Egy Egész.
Fejkendőtilalom
Árt-e gyereknek
A sokféle felfogás,
Mást tart helyesnek
Apja, anyja, nagyvilág,
Lehet, hogy épp ez használ.
Nem látlak, mert nem vagy
Ha lenne még kit
Látni, látnálak akkor
Is, ha látható
Nem vagy, de nem látlak, mert
El s feladtad önmagad.
Nincs mindenre megbocsátás
Megbocsátani
Kinek mit nem tudok, bent
Mélyen döntődik
El, szívem hol összeér
Időtlen végtelennel.
Fohász a gyermekekért
Istenem, segítsd
Meg e világ gyermekét
Mind, ki szenved, mert
Romlottá vált az ember, s
Emberség híján a lét.
A lényeges a szemnek láthatatlan
Hiszik, ismernek,
Akkor döbbennek majd rá,
Nem láttak engem
Sohasem, mikor végleg
Zárt az ajtó, elmentem.
Nem tudok unatkozni
Nem értem őket,
Kik unják az életet,
Nekem az élet
Örök változatosság,
Nem unom, minden nap más.
A hó sem mindig
Fehér, a naplemente
Sárgás-vöröse
Mindig mást ígér, a szem
Lát másképp, míg van remény.
Pedig szűkké lesz
Az öreg mozgástere,
Lelke szállhat csak
Képzeletével messze,
Valós lesz majd vidékre.
Ki nem apadó
Forrás bennem kérdések,
Rejtélyek sora,
Mindig több, mint a válasz,
Talán ez is hajt tova.
Hova, meddig, nem
Kérdem, s nem baj, hogy válasz
Sem jő, végtelen
Körforgásban szép élet
Legyen, hidd el, ez a fő.
Mint a Nap
Ritka az olyan
Ember, mint a Nap: már a
Megjelenése
Is örömöt ad, meleg
Fényt, szótlan mondja: élj, élj!
Az élet tánca
Az élet tánca
Nem balett, kifinomult
Mozgás helyett nyers,
Váratlan mozdulatok,
Jó, rossz, minden kavarog.
Velünk van Isten
Nemcsak az égben
Van Isten, mindenben rész,
Láthatatlan és
Sok látható alakban,
Velünk szenved, velünk él.
Tiszta világ
Volt-e valaha
Egyszerűség, hol tiszta,
Világos minden,
Vagy csak képzeletünkben
Vágyjuk a lehetetlent.
Tojás: szimbólum vagy élet
A főtt tojásból
Nem kel már ki új élet,
Hiába színes,
Csak nyersen, de melegben
Van esély kiscsirkének.
Schrödinger macskái
Minden percben van
Egy kicsi a végtelen
Téridőből, de
Mint Schrödinger macskáit,
Nem mindegy, hogy ki nézi.
A kis herceg és a róka
Kicsi lény felel:
Megszelídítelek, s nem
Fél, hogy a róka
Csupa ármány, hite győz
Annak ős ravaszságán.
Esik a hó
Esik a hó, jó,
Kívül, belül hó esik,
Szívembe meleg,
Lágy fehérség telepszik,
A szűz mag mélyen alszik.
Öreg-lét
Ma a semmit sem
Csinálást gyakoroltam,
Jól elment a nap,
Mit az öregség jót ad,
Az a nyugodt pillanat.
Ember vagy gazember
Válassz: ember vagy
Gazember akarsz lenni,
Mindenkinek ez
A Kérdés, s felelet rá
A járt út, az egész lét.
Mens legis
A törvények is
Elavulnak idővel,
Mi összetartott,
Már taszít, erőszak itt
Sem segít, meg nem javít.
Ne keresd a boldogságot
Ne boldogságot
Keress, az olyan, mint a
Halhatatlanság,
Keresve nem, váratlan
Toppan csak be tehozzád.
Memini tui, memento mei
Bennetek leszek,
Sejtjeitek mélyén csöpp
Emlék, legyen majd
Perc, hol emlékeztek rám,
És adjak vigasztalást.
Sírfelirat
Kívülről másmilyen
Kívülről sokkal
Kedvesebbnek tűnnek a
Babaház apró
Lényei, kik bent sokszor
Voltak az éj rémei.
Vox humana
Nagyon elfogytak
Az emberség hangjai,
Erőszak, csalás
Uralkodnak ez egykor
Szépnek indult planétán.
Nagy közös univerzumunk
Beláthatatlan,
Zárt tér, keringünk benne,
Mint csöpp részecskék,
És ütközve keressük
A szeretet erejét.
Quo vadis?
Hová mész, kérdés
A kapunál, Mefisztó
Válaszodra vár,
Hiába a zár, lélek
Röppen messzire tovább.
**************************************
2017
**************************************
Összedőlő légvárak
Beomlik a tér,
Csalók építették, kik
Szolgálták őket,
Fejükre hull, nemcsak most,
De sokáig még a múlt.
Hit, remény, idő
https://www.poet.hu/vers/226336
Újév jön, régi
Reményekkel, kis szelet
Idő mit hoz a
Végtelenből, mit formál
Az időtlen hitekből.
Karácsonykor egyedül
https://www.poet.hu/vers/226167
Vannak, kiknek a
Karácsony egy kegyetlen
Ünnep, fájdítja
Még jobban rég magányos,
Csendben sajgó szívüket.
Lux et veritas
https://www.poet.hu/vers/225887
Fény és igazság,
Mindkettő szivárványként
A legszebb, sok kis
Sugár eggyé-válásban
Sem lesz halvány, kevesebb.
Karácsonyi sütemény
https://www.poet.hu/vers/225596
A lélek tészta,
Méz, mandula, mazsola,
Benne sok kis lét,
A végtelen tésztában
Keserű-édes remény.
A go játék
Tankák a go játékhoz
https://www.poet.hu/vers/225244
A go játék, mint zene
A go játék nem
Játék, egy külön világ,
Mint a zene, mely
Magába zárja, ki jól
Zenél, neki menedék.
A go játék, mint tükör
A go játék a
Két világunk tükre, a
Szellemeké s a
Mienk, külön-külön nincs
Egyiknek sem létezés.
Go játék közben
Ahányan nézzük,
Amannyi félét látunk
Ugyanabból meg,
Jó lépést, csapdát, előnyt,
Nagy veszélyt s eldöntendőt.
Go játék és az élet
Csapda játékban
Véd vagy támad, mindegy, de
Az életben nem,
Határ jó s rossz közt ott van,
Hol már nem védekezel.
Sokarcú idő
https://www.poet.hu/vers/224913
Bonyolult lény az
Idő, senki nem érti
A lelkét, minden
Máshoz hozzátapad, rejt,
Előhoz és elragad.
Homo, qui tacere nescit, nescit dicere
https://www.poet.hu/vers/224400
Kivel jó együtt
A csönd, azzal van remény,
Hogy szavainkkal
Egyre nőni fog köztünk
A mélyülő megértés.
Fagy és napsütés
https://www.poet.hu/vers/224002
Fagy és napsütés,
Hideg novemberi nap,
Utolsó színes
Falevelek hullnak, tél
Szele beköszönt holnap.
Medicus curat, natura sanat
https://www.poet.hu/vers/223627
Vagy a természet
Gyógyító erejére,
Vagy a doktorra
Bízzad magad, egy úton
E kettő ritkán halad.
Belső határ
https://www.poet.hu/vers/223279
Minden magában
Hordozza határait
Jó s Rossz közt, eddig
Jó, innen Rossz, eltűnik
Sok kis lépésed között.
Vade mecum
https://www.poet.hu/vers/222952
Velem vándorol
Akarva, akaratlan
Néhány szürke árny,
Kik régóta remélik
A feloldó tisztulást.
Batyumban az álmaim
https://www.poet.hu/vers/222646
Álmaim jönnek
Velem, várva a teret s
Időt, hol ők a
Mag, melyből lassan kinő
Akkori jelen s jövő.
Calamitas virtutis occasio est
https://www.poet.hu/vers/222302
Mondják, Isten kit
Szeret, azt viszi bajba,
Hisz benne, próbát
Kiáll, ereje megnő
Nehéz küzdelmein át.
Fekete s fehér
https://www.poet.hu/vers/221854
A természetben
Nincs tiszta fekete, s nincs
Tiszta fehér, mi
Él, az mind tarkabarka
Mesés színkeveredés.
Suum cuique
https://www.poet.hu/vers/221427
Mindenkinek a
Magáét, csalóka e
Követelmény, a
Fák lehullott levelét
Összekavarja a szél.
Háromszor ne
https://www.poet.hu/vers/221082
Ne akarj lenni
Más, csak önmagad, ne hidd,
A világ színpad,
Nem játék, komoly a tét,
Ne veszítsd, mi benned fény.
Ego sum alpha et omega
https://www.poet.hu/vers/220745
Az idea s a
Megvalósulás között
Nagy a távolság.
Áthidalod, ha van hit,
Erő, tévút s kitartás.
Meztelen szalad
https://www.poet.hu/vers/220404
Meztelen szalad
A lélek, remény hajtja,
Halvány fészekvágy,
Nem terheli aggódás,
Se veszthető kincses-zsák.
Festina lente
https://www.poet.hu/vers/220039
Lassan siess, ha
Célod van, mit elérni
Akarsz, hagyj időt,
Csapdákat kikerüljön
A belső felügyelőd.
Végenincs mese
https://www.poet.hu/vers/219642
Mélyen a hegyek
Közt bent, hol a madár se
Jár, vénségesen
Vén anyó őrzi hűen
A nagyvilág óráját.
Dum spiro, spero
https://www.poet.hu/vers/219206
Tudom, a Földet
Más irányba forgatni
Nem tudom, mégis
Örök bennem a remény,
Lesz még jó emberiség.
Kételkedés és hit
https://www.poet.hu/vers/218789
Akiről tudom,
Miben kételkedik, már
Tudom, miben hisz,
Hite hitelét adja
Kételkedése tárgya.
Patiens quia aeternus
https://www.poet.hu/vers/218382
Türelmes lehet
Az örökkévaló, hisz van
Elég ideje,
Ember szeretné látni,
Mi gyümölcsöt hoz tette.
Emlékoszlop
Ruth Pfau emlékére
https://www.poet.hu/vers/217934
1.
Igazi nagyság
Észrevétlen gyógyít, ad,
Nem győzi le sok
Látott rossz, kétség, hiány,
Hite egyetlen forrás.
2.
Szavak nélkül mit
Adhatnék, pedig tudom,
Semmik a szavak,
Cselekvő élet, mi hat,
Példád gyógyítóm marad.
3.
Nem panaszkodtál,
Hová lett a jó forrás,
Közöny-páncél nem
Nőtt rajtad, szavak nélkül
Gyógyulást adtál soknak.
Ruth Pfau 1929-ben született Németországban. 2017. augusztusában bekövetkezett haláláig sok évtizeden keresztül leprabetegeket gyógyított Pakisztánban.
fata viam invenient
https://www.poet.hu/vers/217459
Visz az út, megyek
Mindig tovább, sors és hit
A két örök társ,
Tudják rólam, mit magam
Nem tudok, leszek, vagyok.
Ki lelkemnek rokon
https://www.poet.hu/vers/216965
Ki a lelkemnek
Rokon, nem biztos, hogy e
Földi lét szerint
Is az, láthatatlan lel
Rám, vigasztal s erőt ád.
Nosce te ipsam
https://www.poet.hu/vers/216536
Találd önmagad
Meg, mielőtt még végleg
Elveszíted, nem
Lesz mindig esély, ha el- s
Feladtad a keresést.
Ember és univerzum
https://www.poet.hu/vers/216114
Hinnénk, nyomasztja
Az embert kicsisége
Tudata, nem, ő
A parány, nagyvilág bölcs
Urának érzi magát.
Nincs visszatérés
https://www.poet.hu/vers/215631
A hosszú útról
Visszatérni nem lehet,
Ki elment, annak
Nincs többé otthona ott,
Hol egykor fészket rakott.
Finis sanctificat media
https://www.poet.hu/vers/215166
Megjavulnak a
Hibáink végül, mert épp
Ezáltal érnek
Véget, felismerés hoz
Gyógyulást, és tesz szépet.
Finis sanctificat media: szeretném kihangsúlyozni, hogy nagyon nem értek egyet a hétköznapokban elterjedt és használt értelmezéssel, mi szerint a cél szentesíti az eszközt.
Az út a cél
https://www.poet.hu/vers/214666
A cél sohasem
Szentesíti az eszközt,
Hisz az út maga
A cél, megtalálandó
Legszebb mód, útszakasz, lét.
Az Élet memory-játéka
https://www.poet.hu/vers/214194
A Sors már régen
Elvetette a kockát,
Tudja, melyik fél
Mely másikkal pár, idő
Kell, megtalálják egymást.
Absztrakt kép
https://www.poet.hu/vers/213711
A végtelent is
Ki lehet fordítani,
Mint egy zsebet, hull
Belőle a fölösleg,
Felhalmozódott tömeg.
Régiből új
https://www.poet.hu/vers/213237
Felbomlott anyag
Molekulái újat
Alkotnak, hol nem
Ismert nekünk a törvény,
Mely végzi e teremtést.
Minden együtt egy
https://www.poet.hu/vers/212769
Van valami jó
Abban, hogy változásunk
Nemcsak rajtunk áll,
Fény, föld, víz, szél visz, s készít
A jó öntudatlanság.
Minden egy – régi indián bölcsesség
Haladunk
https://www.poet.hu/vers/212264
Rémálmok és szent
Vágyak között halad a
Világ, Pokol és
Paradicsom követik
Egymást, nincs végállomás.
Járatlan úton
https://www.poet.hu/vers/211775
Néha ahhoz is
Bátorság kell, hogy menni
Tudjunk bizonyos
Gondolataink után,
Bár gúny kísér, és magány.
Fac bonum
Tedd a jót
https://www.poet.hu/vers/211226
Talán aprónak
Tűnik a jó, mely marad,
Mikor elmegyünk,
Mégis lehet, naggyá lesz,
Mire szembejön velünk.
diverte a malo et fac bonum Psalm 33
Április zord arca
https://www.poet.hu/vers/210628
A frissen nyírt fű
Illatát hozta tegnap
Még a lenge szél,
Hó esett ma reggel, bús,
Rideg, áprilisi dér.
Papagena
https://www.poet.hu/vers/210101
Öreg testemben
Örökifjú lélek, jobb,
Mint lennék, zsenge
Fiatal testben újat
Nem tudó, keserű vén.
Feltámadás
https://www.poet.hu/vers/209453
Vagyok a kristály
Által egyesített fény,
Feltámadás a
Jóban, hitben, életre
Kelt erő, tiszta remény.
Namaste – Látlak
https://www.poet.hu/vers/208940
Látlak, nemcsak a
Külsőt, téged bent, addig
Vagy, amíg látlak,
Évezredes hullámok
Hátán, át sok életen.
Te csak adj
https://www.poet.hu/vers/208417
Figyeled-e, mely
Gabonaszem kenyérben
Hol lesz, ugye nem,
Így van jól, mit lelked ad,
Az is így lesz termő majd.
Az emberi test
https://www.poet.hu/vers/207916
Az emberi test
Nem egyszerű fátyol a
Lelken, műszer, mely
Sok-sok csáppal érzékel, s
Fájdalmakkal int, perel.
Mire tanulunk
https://www.poet.hu/vers/207358
Az élet lesz majd
Az igazi iskola,
Mondták hajdanán,
Nem szóltak arról, mi jön
E tan s a halál után.
Politika
https://www.poet.hu/vers/206830
Hagyjatok békén!
Nem akarok hallani
Politikáról!
Naiv gyerek, minden az,
Nem kerülheti utad.
Mint örvény húzza
A gondolataimat,
Nehéz kordában
Tartanom, szép világról
Ha hiába álmodom.
A civilizáció után
https://www.poet.hu/vers/206362
Kavarog minden
Az ember nélkül maradt
Térben, szemét már,
Természetszennyező ár
Sok egykori találmány.
Ablakom alatt
http://www.poet.hu/vers/205882
Ablakom alatt
Nagy hidegben hóember
Állt, hűségesen
Őrizte posztját, majd jött
A Nap s az elolvadás.
Minek, mondd
http://www.poet.hu/vers/205150
Minek, mondd, minek,
A sok-sok erőltetett
Vidámság, belső
Derűhöz legközelebb
Nem-hullámzó bánat áll.
Hála Istennek
http://www.poet.hu/vers/204644
Mély hálát érzek
Irántad, Istenem, ki
Hű voltál hozzám,
Vak kóborlásom során
Szívemben megmaradtál.
Decemberi pillanatkép
http://www.poet.hu/vers/204185
Út téli tájon,
Hóval borított mező,
Havas fák, napfény,
Se ember, se állat nincs,
Derűs tisztaság, mint kincs.
Kristálykereszt
http://www.poet.hu/vers/203708
Rózsafüzérlánc
Az életeink sora,
Kisebb-nagyobb kő
Egy-egy lét, kristályként jön
Sosem késő megértés.
Felhőnek lenni
http://www.poet.hu/vers/203228
Felhőnek lenni
Milyen érzés lehet, ha
Visz az áramlás,
S pontosan nem tudhatod
Soha, hol az Én-határ.
Az élet színe
http://www.poet.hu/vers/202807
Senki és semmi
Csak fekete vagy fehér,
Az élet színe
Sokféle világos és
Több-kevesebb mélysötét.
**********************************
2016
**********************************
Ősök vigyázzák lépteinket
http://www.poet.hu/vers/202436
Nem ígérhetem,
Szólt nagyanyó, hogy mindig
Veled leszek, de
Lesz más, nem látható jó,
Hidd, keresd, erőt adó.
Az örök dal
http://www.poet.hu/vers/201756
Bennünk rejlik az
Örök dal feltáratlan,
Hosszú út során,
Míg egy csendes éjjelen
Előtör s szól szüntelen.
A Csendes éj dal szerzőire emlékezve: Joseph Mohrra (szöveg) és Franz Gruberre (zene).
Bölcs bagoly
http://www.poet.hu/vers/201727
Bűvös, bölcs bagoly,
Ki sokféle lényt láttál,
Mi hajt, mondd, az új
Felé, idők végtelen
Sosem szűnő hullámán?
Rejtett jövő
http://www.poet.hu/vers/201069
Terhes az idő,
Terhes valamivel, mit
Még rejt a homály,
Mire megszületik majd,
A vándorló messze jár.
Ave Maria
http://www.poet.hu/vers/200645
Ave, köszöntlek,
Oly rég vártam már terád
Téridő sűrű
Labirintusán, ave,
Öröm e találkozás.
Egy afgán fiú halálára
http://www.poet.hu/vers/200153
Tizennyolc éves
Volt, megfagyott, éhen halt
Sok ezer fájó
Kilométer után, nem
Volt bűne, csak álma tán.
Egy elhagyott, régi, romos gyárépületben találtak Bulgáriában a holttestére. Egy a sok közül, akik az idén, 2016-ban migránsként meghaltak.
Üresség
http://www.poet.hu/vers/199759
Minden, mi üres,
Hinnénk, válaszúton áll,
De csalóka ez,
Az életben, mi üres,
Dermesztő, fagyott, hideg.
Fény és valóság
http://www.poet.hu/vers/199382
Úgy látom, hajam
Homokszőke, de fiam
Szemében ősz már,
Kinek mit, hogy tör a fény,
Hol rejlik a valóság.
Időcsúszás
http://www.poet.hu/vers/199044
Száz lovas áll a
Határon, ezer évet
Késtünk, atyafi,
Túlról lovasrendőr szól,
Migránsnak nincs helye itt!
Sámán, lásd
http://www.poet.hu/vers/198718
Sámán, lásd, nem jó
Az ily’ alakváltozás,
A tanítvány áll
Sok fölös forma után,
Nem találva önmagát.
Mi a szerencse
http://www.poet.hu/vers/198418
A szerencse az,
Ha vak szerelem választ,
De később nyíló,
Érett lélek s értelem
E választást jóváhagy.
Vannak nyelvek, ahol erre a kettőre: szeretet, szerelem, csak egy szó van, örülök, hogy a magyarban kettő.
Halottaim
http://www.poet.hu/vers/198084
Halottaim, kik
Továbbléptetek, bennem
Még úgy éltek, mint
Egykoron, együtt a szép
S a mulandó fájdalom.
Elosztogatom önmagam
http://www.poet.hu/vers/198066
Indulás előtt
Állok, a folyam hív, vár,
Sok pici morzsát,
Önmagam kész kalácsát
Szórom, hagyom a partján.
Szabad lélek
http://www.poet.hu/vers/197568
Énekesmadár,
Nemcsak neked fontos a
Szabadság, lélek
Nélkül a lét mit sem ér,
Szabad lélek a miénk.
Békésen alvó Olívia
http://www.poet.hu/vers/197044
Álmában piros
Kis arcán halvány mosoly,
Batyunyi gyerek,
Négy hete élvezheti
Ezt a szép, új életet.
Második kis unokám, Olívia augusztus végén született.
Halál vagy elpusztulás
http://www.poet.hu/vers/196587
Az állam a nagy
Góliát, az egyén csöpp
Áldozat, ha hal,
De nem adja el magát,
Örök élet vár reá.
Aaron Swartz emlékére
Bábu
http://www.poet.hu/vers/196207
Bábu, ki lelkét
Eladta, tudta-e vajh’,
Mi vár rá, örök
Mókushinta, tál lencse,
Kikapcsolt gondolkodás.
Vagyok, ki vagyok
http://www.poet.hu/vers/195854
Vagyok, ki vagyok
Az időtlenség zajló
Folyamán, örök
Változásokban mentve
Mindig önmagam át.
C`est la vie
http://www.poet.hu/vers/195458
Napfényben futok
Homokos tengerparton,
Majd felébredek,
S nincs már más, ősz, öregkor,
Reuma és térdfájás.
Vár a hajó
http://www.poet.hu/vers/195035
Fent vár a hajó,
Föld-vár felé félúton,
Egy kicsit még várj
Reám, indulunk együtt
Tovább, csomag nélkül, várj!
Életfánk
http://www.poet.hu/vers/194608
Egy végtelen fa
Gyümölcse minden egyes
Lét, fájához mind,
Befutva a pályáját,
Előbb-utóbb visszatér.
Egy alvó
http://www.poet.hu/vers/194149
Két nagy föld között
Volt egyszer egy átjáró,
Sok népet látott
Földdarab, mely most nyugszik
Mély víz alatt. Egy alvó.
Istenben hinni
http://www.poet.hu/vers/193664
Istenben hinni
Számomra nem külsőség,
Mélyen belül van,
Rendíthetetlenül, és
Így elpusztíthatatlan.
Rémálom és valóság
http://www.poet.hu/vers/193215
Mint sehová sem
Vezető lépcsők egy nagy
Földrengés után,
Olyan a világ, ha megy
A rossz vezetők nyomán.
Nyugszanak a jég alatt
http://www.poet.hu/vers/192796
Mi minden bukkan
Fel, ha elolvadnak a
Sarki jégsapkák,
S csupaszon tárul elénk
Egy rég feledett világ.
Eső egy nyáréjszakán
http://www.poet.hu/vers/192365
Végre rendesen
Lehűl a levegő, én
Már nagyon várom,
A fülledt éjszakákon
Gyakran kerül az álom.
Hőség és zápor
http://www.poet.hu/vers/191940
Hőség és zápor,
Mindig a másra vágyunk,
Nem tudva is hajt
A hiány, testet, lelket
És szellemet egyaránt.
Mégis szép
http://www.poet.hu/vers/191516
Aki nem küzdött
Létében az életért,
Halála után
Sem fogja megérteni,
Hogy az élet élve szép!
Nyersek a verseim
http://www.poet.hu/vers/190675
Régi nagyokhoz
Ha mérem, faragatlan
Minden versem, nyers,
Mégis, ilyen kell legyen,
A világ bennem ilyen.
Vén hajó
http://www.poet.hu/vers/190282
Sok vihar által
Megtépázott, vén hajó,
Csoda tán, még jár,
Szűkült és ismerőssé vált
A hatalmas óceán.
Víz és ég
http://www.poet.hu/vers/189845
Részei vagyunk
Mindannak, mit nem tudunk.
Állandóan nyújt
Kenyeret s mesét nekünk,
Neki adjuk életünk.
A mikrovilág az alap
http://www.poet.hu/vers/189330
Örök körforgás
Az élet, nem bölcselet,
Valóság, szorgos
Munkája meg sosem áll,
Ez a riboszóma-gyár.
Holttest
http://www.poet.hu/vers/188817
Zord, vén keselyűk
Marakodnak friss hullán,
Ha őket nézem,
Vigasztaló kép testem
Egy gyorsan égő máglyán.
Pillanatkép egy koldusról
http://www.poet.hu/vers/188332
Éhes vagyok, állt
A táblán, s ki mellette
Aludt, takarta
Arcát, szégyellte sorsa
Kilátástalanságát.
Tükörútvesztő
http://www.poet.hu/vers/187791
Tükörútvesztő
Az élet, egyre beljebb
Csábító képek,
Van-e kiút, rajtad áll,
Eloszlik-e a homály.
Nem verseny
http://www.poet.hu/vers/187312
Talán nem győztes,
Hanem kiválasztott, az
Egyetlenegy, ki
Tengernyi spermiumból
Az új teremtője lesz.
Hulló lilák
http://www.poet.hu/vers/186802
Lila akác vagy
Lila esők, nem mindegy,
Mi hull ránk, egyik
Hozhat áldást, a másik
Átkot, gyilkos sugárzást.
Shalott
http://www.poet.hu/vers/186288
Shalott, fehérebb
Lelked, mint a köpenyed,
Víz visz erdőkön
Át, hol bolyongva keres
Sok eltévedt fénysugár.
A bohóc és az emberek
http://www.poet.hu/vers/185539
Bohóc közönség
Nélkül mit sem ér, ha az
Egész közösség
Csupa bohóc, nincs törvény,
Csak mély kétségbeesés.
Az örökkévalóság vége
http://www.poet.hu/vers/185068
A végtelennek
Vége lett, az időtlen
Elmúlt, porba hullt
Sok távoli cél, messze
Nyúló vágyódás kihunyt.
Kopott szőttes
http://www.poet.hu/vers/184616
Kopott szőttesed
Javítgasd még szépen meg.
Amikor elég,
Új szálból újat csinálj
Régi mintád alapján.
Lidércfények
http://www.poet.hu/vers/184131
Mint lidércfények,
Oly kétségbeesettek
Az emberek, ha
Elvágja gyökerüket
A szétszaggató hideg.
Tükröm
http://www.poet.hu/vers/183587
Tükröm ha nézem,
Az iróniával telt
Kajánt, rajtam áll,
Látni kettős igazság
Valamennyi oldalát.
A zen
http://www.poet.hu/vers/183134
Szavak nélküli
Versek a zen, belső
Dübörgés és csend,
Összefutó végtelen
Szálak, áhítat-ember.
Az út visz
http://www.poet.hu/vers/182637
Az életút visz
Örvényeken át, avagy
Csendes vizeken,
Választom vagy sem, élem
Megadatott életem.
Kinek fáj?
http://www.poet.hu/vers/182150
Kinek fáj, mikor
Majd elmegyek? Nem sírva
Is sír benne tán
Az örök emlékezet?
Voltam, vagyok és leszek.
Néptemetés
http://www.poet.hu/vers/181717
A sírt, hol nemzet
Süllyed el, körbeveszi
Sok sötét, kaján
Árny, számukra nem lesz már
Új kor és feltámadás.
Összetalálkozás
http://www.poet.hu/vers/181280
Megleltem az ős
Fát, gyengéden öleltük
Át egymást, közben
Boldogan csilingelt ránk
A fellélegző világ.
Homályban vándorlunk
http://www.poet.hu/vers/180839
Sem mélypontunkat,
Sem a zenitünket, nem
Tudjuk, hogy mikor
Lépjük át, az út látás
Később jön, de csak ritkán.
Szél és szél
http://www.poet.hu/vers/180355
Tomboló szelek
Kint s bent, ha örvénylenek,
Nem teremtenek.
A lágy, halkan suttogó
Szeleket hallgatják meg.
Felvillanás
http://www.poet.hu/vers/179865
Egy pillanatra
Ha fellebben a függöny,
Látod, létezik,
Amiben te nem hiszel,
Indulnod másfelé kell.
Öreganyóm
http://www.poet.hu/vers/179429
Öreganyó, kis
Üres szobádban kereszt,
A világ neked
Hideg könyörtelenség,
Kályhádban kicsiny tűz ég.
Derű
http://www.poet.hu/vers/179011
Tovaillanó
Ritka kincs, belső derű,
Hogyan lehetnél
Tartós vendégem, a lét
Gyakran keserű nedű.
Farsang
http://www.poet.hu/vers/178547
Csacska macska, pracs,
Lacska fruska, trap-trap-trap,
Dobot verő ág,
Tarkabarka vidámság,
Lapul a szomorúság.
Hideg kezek
http://www.poet.hu/vers/178046
Hideg fülek és
Téli hideg kis kezek.
Rég meghalt apám
Melengeti kisgyerek
Kezeimet. Álmodom?
Medve napok
http://www.poet.hu/vers/177581
Medve-napok így
December végén, rövid
Fény, hosszú sötét,
Az álmosító csend húz,
Aludj, mackó, ez a tél.
folyt köv. (felfelé nö ez évtöl a sor) 🙂
****************
2015
****************
Adj Időt!
http://www.poet.hu/vers/155421
Adj Időt!
Kértelek valaha,
Sokszor talán,
S adtál.
Időt s teret.
Mit teszek vele?
Mikor kérem,
S mikor kapom,
Ugyanaz vagyok?
Tudom-e még, hogy
Mit akarok?
Jutalom vagy büntetés
Lesz-e
A tér
S az idő
Mi megadatik?
Rajtam is múlik,
Tudom.
Fájhat,
Szenvedhetek,
Mégis
Újra kérlek:
Adj Időt!
Pereg még
http://www.poet.hu/vers/155916
A homokóra
Pereg, pereg, még élek,
Pedig néha már
Érzem, tudom, hogy régen
Elfogyott a homok, sár.
Dobjátok le a maszkokat!
http://www.poet.hu/vers/156377
Dobjátok le a maszkokat!
Vágjátok le magatokról,
Ha hozzátok növekedett!
Hol vagytok,
Maradt még valami
Belőletek,
Ha
A sok-sok álcát
Eltüntetitek?
Gondolkodtok-e
Néha
Azon,
Mit jelent
Embernek lenni?
Nem nő és nem férfi,
Ember,
Nem emberfölötti,
Ember,
Magadban keresd,
Ha úgy érzed,
Elveszítetted.
Hó
http://www.poet.hu/vers/156792
Hokkaidóra
Hó hullt egész éjszaka,
Házunk kapuját
Hóember őrzi ma már,
Hóálomtündérre vár.
sámánok az őseim
http://www.poet.hu/vers/157227
sámánok az őseim
zord viharfelhők
tobzódó szelek
nyugalomra találnak bennem
mert nem hitegetek
hiszek
hiszek
az egészben
a létben
az élet igaz szépségében
eggyé válok a világgal
s közben
magamra lelek
kis forrás vagyok
együtt hatalmas óceán vagyunk
a volt
és a lesz
a csend
és a fergeteg
szeretet
néha abban is van
amiben nem látod
Figyelj oda!
http://www.poet.hu/vers/157710
Halld! Figyelj oda!
A benső hangjaidra,
Ha őket érted,
Érteni fogsz másokat,
Szólókat s hallgatókat.
Hármasság
http://www.poet.hu/vers/158217
1.
Nincs visszatérés
Soha, mert nincs az, hova.
Időtlen lélek
Formát öltve mindig más,
Egy örök: a változás.
2.
Ez a bolygó is
Ilyen, nem lesz ugyanaz
Sohasem. Rejti
Múltját a bolygólélek,
Hisz, mint egy gyermeklélek.
3.
Jobb-e felnőttként
Élni? Más lelkekben már
Nem tudni hinni,
Nem tudni remélni? Ez
Akkor a végső halál?
Egy pap és egy papnő
http://www.poet.hu/vers/158635
egy pap és egy papnő
egy elpusztult világ romjai felett
hangtalan, szavak nélkül
kérik Istent
hogy vegye le róluk
a felelősséget
nem
a felelősséget nem lehet letenni
a válasz
két gyerek
vigyázzatok jobban
a világra
az eljövendőekre
Rejtett kincs
http://www.poet.hu/vers/159056
Van olyan, mi nem
Számolható. Van olyan,
Mi nem vehető.
Hol soroban hasztalan,
És cimbalom hangtalan.
A reggeli köd
http://www.poet.hu/vers/159464
a reggeli köd amelyben
a gyermek mindig vándorol
újra és újra
gyermekként
mert csak az nem szárad ki
aki őriz valamit a gyermekből
újból és újból átmosódnak a ruhái
nincs mellette a nyáj melege
ami szárít
látszólag egyedül halad
pedig vele van
az eső
a hegyek
az út
az egész világ
Lassú távozás
http://www.poet.hu/vers/159928
Az elfelejtés
Áldás-e vagy átok
Minekünk, kik mind
Megöregszünk, s kevés már,
Mire még emlékezünk.
Rajtunk múlik? Vagy
Nekünk ártani tudó
Rossz hatásokon?
Jobb lenne a természet
Részeként gondolkodnunk?
Balgaság vágyni
Örök életre, s örök
Emlékezetre.
Elszálló erő viszi
A szépet, sok-sok képet.
lelkeink a létnélküliségben
http://www.poet.hu/vers/160375
lelkeink
a létnélküliségben
akik várakoztok – vágyakoztok
tisztulásotokra
őrizzétek
a hiteteket
eljön
mindannyiótoknak
a lét
melyet vezethettek
hogy elkerülje a kísértéseket
a gyermek
aki örömmel fogad benneteket
együtt
lelitek meg
a keresettet
kerüljük el együtt
a létben
és a létnélküliségben
a külső pátoszt
árasszon el
töltsön be minket
a szeretet
Jó reggelt, Vietnam!
http://www.poet.hu/vers/160789
Kinek mit jelent
A “Jó reggelt, Vietnam”,
Hang, mely szétárad,
S befogadókra talál,
Jó reggel a szabadság.
Ha lélek és hang
Hullámhosszon együtt van,
Hiába parancs,
Az életet szerető,
Nem válik géppé, nem lő.
Szép öregség
http://www.poet.hu/vers/161288
Megöregedtem.
Ez milyen rossz, sugallja
Minden, a testem,
Családom, környezetem.
Nem hisz nekik a lelkem.
Mennyit aggódott
A hosszú évek során,
Ideje nem volt
Önmagára, csak ritkán.
Gyerek, munka, háztartás.
Most megadatott
Az idő, a szabadság,
Gondolatokban
Szárnyalni egyre tovább,
Mint ki más terekben jár.
Letett gond helyett
Örülni az életnek.
Rozoga a test,
Megújult bent a lélek.
A lét már nem szűk ketrec.
Szabadság és szeretet
http://www.poet.hu/vers/161306
kettő van,
ami a lelket
élteti,
a szeretet
és a szabadság,
szeretet,
amely a lelket eltölti,
és szeretet,
amely
a környezetet állandóan újítja,
szeretet,
amely mindenhol jelen van,
és
szabadság,
a lélek szabad választása
a szeretet
és a mindent-felfalni-törekvés között,
amely a lélek eladása,
elnyomása,
áruvá tétele,
ignorálása,
tagadása
őrizni az alvókat,
őrizni a gyermekeket,
őrizni a fejlődő lelkeket
csak az tudja,
aki megőrizte lelkét
szabadnak
és szeretettel teljesnek
tanuljuk a hogyant,
állandóan,
minden létünkkel
ezt tanuljuk
hogyan tudok
minél több
szeretetet
adni,
és
hogyan tudok
meglátni,
megakadályozni,
de nem korlátozni,
a lelkek választását meghagyni,
így segíteni
Mandala
http://www.poet.hu/vers/161836
Kép és tér, térkép,
Lény és ég, másféle lét,
Lefelé és be
Visz az út ki, felfele.
Pörgés, forgás, ritmus, tánc.
Négy elem és én
http://www.poet.hu/vers/162362
Szél hozott, s visz el,
Ki tudja, mily messze száll,
Üzenetei
Mindenkié, ki nyitott
Fülekkel járja útját.
Föld adott sok jót,
Táplálékot és tudást,
Mint az anya, ki
Örömmel ad, s nem hálát
Cserébe, szép éltet vár.
Fény van bennem is,
Ahogy minden élőben,
Előbb rejtőző,
Majd kitörő lángolás,
Legyen örök fénysugár.
Víz vagyok, mondja
Születésem hónapja,
Víz vagyok, tudom,
Mint nem látható mélyek,
Háborgó víz az élet.
A jósnő refrénje
http://www.poet.hu/vers/162813
Van, amit mondok,
Sokkal többet mondanék
Még, de akarod?
Igazság súlyos teher,
Gondolod, viselheted?
Öreg sas
http://www.poet.hu/vers/163222
Vad sas zord sziklán
Elmerengve, csendben ül,
Feloldó napra,
Meleg fénysugárra vár,
Hozzon neki változást.
Csillag a vízben
http://www.poet.hu/vers/163693
Egy gyerekkori dalból:
“Fogd meg a vízben a csillagot,
Hasztalan, úgysem tudod,
Idelent hiába vallatod,
Fent van a fényes titok. ”
A lehetetlent
Próbáld újra és újra,
Hidd, hogy mégis, ez
Lehet, rejtett csillagod
Egyszer lent megfejtheted.
Esőisten
http://www.poet.hu/vers/164186
Ima hozzá száll,
Adjon nekik jó vizet,
Épp csak eleget,
Nem visz el mindent az ár,
Jó termést adhat a nyár.
Egy rövid találkozás
http://www.poet.hu/vers/164667
Fiatal fiú
Töltött puskával űzött
Hatalmas farkast.
Az rohant, majd megfordult,
Megállt, vadászára várt.
Hang nélkül nézte,
Mit akarsz, öljük egymást?
A fiú megállt.
Nem félt. Megértette őt
Csendben az éteren át.
Megfordult ő is.
Hazament, nem vadászott
Soha ezután.
Életútját megszabta
Egy rövid találkozás.
Cosmic serpent
http://www.poet.hu/vers/166662
A hosszú útról
Visszatérni nem lehet,
Mondja a népdal,
Mondja a sámán, messze
Repül veled a sárkány.
Az, ami elmúlt,
Útra kelt másfelé,
Pörgeti őket
A meg nem álló kerék.
Repül velük a sárkány.
Démonuralom
http://www.poet.hu/vers/167101
Tévedés hinni,
Hogy a démonok csak a
Sötétben hatnak,
Fényes nappal sem látod,
Kiket hogyan uralnak.
Egybenőtt lelkek
http://www.poet.hu/vers/167447
Két ősz fejecske
Ment a minap előttem,
Könnyű csomaggal,
Könnyű szívvel, derűvel,
Egybekulcsolt kezekkel.
Mivel élünk?
http://www.poet.hu/vers/167795
Bölcsek tanácsán
Sok szó hull, mind fontos kincs,
Megváltásként jön
Egy mindennapi kis hang:
Ha nincs hal, ma ebéd sincs!
Megmaradtam a viharban
http://www.poet.hu/vers/168124
Azt hittem, végem,
Jött egy negyedik hullám,
Morajlás, taraj
Kettétört rajtam, de álltam,
S láttam, amit akartam.
Mérlegelés
http://www.poet.hu/vers/168480
Mérlegre állít
Engem a világ, s én a
Világ fényeit,
Nincs vesztes, se én, se ő,
Csak így, úgy múló idő.
Táncoltat a körforgás
http://www.poet.hu/vers/168933
Volt egy régi út,
Volt egy ősrégi világ,
Éltünk boldogan,
Élhettünk volna talán.
Táncoltat a körforgás.
Majd ha elmegyek,
Hol lesz a szép új világ,
Élünk boldogan,
Élhetünk nagyon soká.
Táncoltat a körforgás.
A lényeg
http://www.poet.hu/vers/169425
Ember lényege
Megfoghatatlan, soha
Rabul nem eső,
Vadászkézben, mi marad,
Kő csak, csupa-csupa kő.
Letűnt világ
http://www.poet.hu/vers/169880
A világ, mi volt,
Hová tűnt vajh`, elveszett,
Csak az Egy lélek
Ragyogott szép csendesen,
S várt a galaxis felett.
Teremtő dalok
http://www.poet.hu/vers/170376
A dalaimtól
Szélesedtek az esték,
Visszhangztak hegyek,
A hajnalfény gyönyörű,
Jó hangokkal érkezett.
Pitypang
http://www.poet.hu/vers/170804
Mint a pillangó
Átalakul, egyszerű,
Sárga lényéből
Törékeny struktúrát bont,
Mit a szél messze elhord.
A változás előtt
http://www.poet.hu/vers/171223
Ugrásra készül
A nagy tűzkarikán át
Az az oroszlán,
Kiről megfeledkeztek,
Vagy létében sosem hittek.
Teli szekrény
http://www.poet.hu/vers/171628
Hiányzik nagyon
A szelektálás neki,
Levegőt ad, ki
Majd kiüríti. Miért
Késel őt segíteni?
Hegymászás
http://www.poet.hu/vers/171973
1.
Ne menjen hegyre,
Kit lent szédít a látvány,
Az, ki önmagát
Kívánja megismerni,
Kezdje az alapoknál.
2.
Jól az életet
Élve tanuljuk meg, de
Magas hegyekbe
Olyan menjen, kinek a
Halál sem ismeretlen.
Tűz és szél
http://www.poet.hu/vers/172376
Veszélyt rejt, mikor
A tüzet növeli szél,
Embernek az is,
Ha belső tüze miatt
Felejti el az eszét.
Tao
http://www.poet.hu/vers/172840
Egy régi illat,
Amely sehol sincs ma már,
Felidéz jövőt,
Mely rejtve énreám vár.
Időtlen reménysugár.
Tűz és tenger
http://www.poet.hu/vers/173564
Lángolásaim
Hideg daccal szemlélték
Sötét tengerek,
Árnyak, kik felejtették
Szeretni az életet.
Majd egyszer
http://www.poet.hu/vers/174215
Simogass körbe
Egy őszi falevelet,
Dúdolgass csendben
Keserédes éneket,
Mikor már emlék leszek.
Szomorú madár
http://www.poet.hu/vers/174841
Magányos, fehér
Darumadár a mezőn
Szomorúan állt,
Nem várta tán még az őszt,
Mégis beköszöntött már.
Szögesdrót sziget
http://www.poet.hu/vers/175547
Szögesdrót sziget
Az óceán közepén,
Kísértethajót
Dobál értelmetlen szél,
Benne ül az üresség.
Karácsonyi fények
http://www.poet.hu/vers/176158
Senki sem figyel
Hangjaikra, öregek,
Sok-sok magányos
Gyertya ég, aztán mindent
Elnyel a mély sötétség.
Idő-madár
http://www.poet.hu/vers/177074
A távol mára
Közellé lett, s röpke lét
Után ismét majd
Röpít az idő-madár.
Ki tudja, vajon hová.
****************
2014
****************
ugyanúgy
http://www.poet.hu/vers/131456
Ugyanúgy
ugyanúgy
ahogy hiába sajnálnád, hogy
a felnőtt gyermeked
csecsemőnapjai végleg elmúltak
ugyanúgy
ahogy nem lesz többé egy
a vihar által
kettérepesztett törzsű fa
semmi sem
úgy tér vissza
ahogy egykor volt
repülünk
mint két madár
a végtelen tenger felett
nem érezzük
a bezártság léteit
az egymásba pakolt
univerzumokat
nincs idő
se folytonos
se mindig-visszatérő
nem vágyunk másra
mint ahol vagyunk
élünk és halunk
megjelent a Hálók I-IV kötetben
Messziről jött az a nyíl
http://www.poet.hu/vers/131876
messziről jött az a nyíl,
amely iderepített,
hozta a Magot,
amely kifejlődhetett,
látták
a Kert Őrei
a gyülekező sötét Árnyakat,
de tudták,
hiába minden eltérítésük…
eljött az Idő,
meglett az Út,
ami volt, az lett,
és lesz, ami volt
megjelent A végtelen a pillanatban cimü kötetemben 2012
Magasan vándorlok
http://www.poet.hu/vers/132373
Magasan vándorlok
időnként lefelé is
felfelé is felhőket látok
felfelé felettük ott az ég
lefelé alattuk ott a völgy
mintha a senki földjén járnék
a föld lakók
és az ég lakók között
A fehér felhők, mint
a letisztult gondolatok
és lecsillapodott háborgások
megpihenésre csábítanak
de visz az út
megyek
és átkelek
keskeny, magasságokban lógó
törékeny hídon
Az út, a hegyek, a híd
és én
nem külön valamik
egy közös ritmus mozgat
él és hullámzik minden
állandóan változik
és mégis megmarad
Démonok harca
http://www.poet.hu/vers/133981
Démonok harca,
Sakktábla a nagyvilág,
Az ember kis báb,
Életétől megfosztják,
Reménye lesz délibáb.
Falak között
http://www.poet.hu/vers/135980
itt a time2life-n a Versek oldalon
Minden változik
http://www.poet.hu/vers/136728
itt a time2life-n a Versek oldalon
Nincs verseny
http://www.poet.hu/vers/137384
itt a time2life-n a Versek oldalon
Szélvihar formált
http://www.poet.hu/vers/139276
Szélvihar formált,
Alakított az orkán,
ĺgy jöttem létre
Mindabból, amit addig
Nem tudtam önmagamról.
Akik támadtak,
Nem tudván segítettek
Feltámasztani
Erőimet, sugárrá
Tenni apró részeket.
a következö megjegyzés sort írtam hozzá:
Az ember, aki bemegy a forgószélbe, és aki kijön belőle, az nem ugyanaz az ember. (Egy régi mondás.)
Rejtélyes világ
http://www.poet.hu/vers/139667
Csipkerózsika
Vár számunkra a világ,
Rejt sok-sok szobát,
Felfedeznivalót, jót,
Élj, szeress, keress, alkoss!
Élet és halál
http://www.poet.hu/vers/140576
A halál nem vég,
A halál csak egy kapu,
Átmész, nem tudva,
Milyen meglepetés vár,
Jót hoz vagy sem a halál.
Az élet nem vég,
Az élet csak egy ablak,
Nézelődsz, tanulsz,
Szeretetet adsz s kaphatsz,
Életfolyó része vagy.
Ültél-e vajon
http://www.poet.hu/vers/140953
Ültél-e vajon
A végtelen csendben már,
Figyelve némán
A körülötted mozgó
És zsibongó iskolát?
Ültél-e vajon
Az itt-és-most csendjében,
Természet hangok
Közt idézve belül fel
Az életet, az embert?
**********************
Nyári emlék
http://www.poet.hu/vers/141729
O, a Balaton!
Beúsztunk mélyre éjjel
Egy régi nyáron,
Közben áramszünet lett
Az egész déli parton.
Az ég csillagos,
De a hold elveszett,
Merre induljon,
Ki nem vágyik még égbe,
Csak élni a szárazon.
**************
Örök körforgás
http://www.poet.hu/vers/142158
Kapu mellett észrevétlen állok,
Jönnek, egyre jönnek, szakadatlan,
Időtlen se itt, se ott nem vagyok,
A kapu már feneketlen katlan.
Néhány ezer év, s a kapu nincs már,
Hiába állok egykori helyén,
Minden élőlényt végtelen csönd vár,
Hallgatom őket ma a csöndben én.
A halállal elmúlik-e minden,
Vagy őriz a változás valamit,
Kőben, fűben, fában, nyugodt csendben,
Minden apró életből egy picit.
Újrateremt a szereteterő,
Az életforrásból részegítő.
********************
Wang Tjiang, a hunok fejedelemasszonya
http://www.poet.hu/vers/142611
Élt egyszer valaha, sok-sok éve már
A messzi Kínában egy világszép lány.
Háromezer feleség között mindig
Császári háremben viszály folyt estig.
Vetélkedőktől pénzt kapott a festő,
Mind akart már lenni „a következő“.
Egy lány akadt, ki nem versengett soha
Róla készült csúnya kép, mostoha.
Állandó harcok a hunokkal, elég!
Legyen egy kis nyugalom, békét, békét!
A zálog? Ajándék. A háremből lány,
Akit addig még nem látott a császár.
Hun fejedelemnek jó lesz a csúnya!
Nagy pompával mehet, gyönyörű a gúnya.
Búcsúünnepen a hatalmas császár
Először látta meg a világszép lányt.
Forró szerelemre lobbant a szíve,
Mely addig még nem szeretett sohase.
Hiába. A szó adva. A lány tova.
A boldogtalanság nem múlik soha.
Hun fejedelmi esküvőn régi szokás
Úgy zajlik, mint egy ősrégi lányrablás.
Fejedelemasszony tiszteletben élt,
Nagy becsben tartotta mindig a hun nép.
Megjegyzés. Wang Tjiang történelmi személy, az esküvő i.e. 33-ban volt.
****************************************
Egy kis plüssmaci
http://www.poet.hu/vers/143037
Hajnalban hirtelen hír ébresztett fel,
Vár a gép, innen menekülnötök kell!
A gyerek nem érti a világot már,
Miért rohanni? Mit jelent a halál?
Egy kis plüssmaci a nagypárna alatt
A heves sietségben ott maradt.
Több mint fél évszázad telt azután el,
Az egykori gyerek oda visszament.
Kikkel lehetne a múltról beszélni?
A temetőben nyugszik régesrég mind!
Egy síron szép kő, s alkóvjában benn áll
Egy kis plüssmaci, ki valakire vár.
****************************************
Most és mindig
http://www.poet.hu/vers/143509
Örök nyugalom
Nincs. Csak örök változás.
Pörög a malom,
Sosem szűnő pulzálás,
Az élet egy áramlás.
Vigyen-e a víz?
Vagy a folyóban ússzál?
Mindennapi kvíz,
Egyél és gondolkodjál.
Ki nem keres, nem talál.
****************************************
Najna
http://www.poet.hu/vers/144004
Najna
Fenn, messzi északon, valamikor rég,
Hol szabadon vándorol a rénszarvas,
Csendesen élt egy egyszerű halásznép,
S a szép Najna, fiatal, üde, hamvas.
Szerelemre lobbant egy halászlegény,
Csak nevette őt ábrándozva Najna.
Nem vagy te vitéz! Mint egy olcsó regény,
Fejében egy elképzelt katona.
Katonának állt a szerelmes legény,
Nincs olyan világ, hol ne lenne csata,
Hadizsákmány, óriás kincsgyűjtemény,
Évek múltán gazdagságban tért haza.
Najna álmaiban akkoriban már
– – Ő még mindig fiatal volt, álmodó – –
Más volt az ideál, nem harcos huszár,
Hanem minden csodát tudó varázsló.
A legény, mikor vándorútra indul,
Szívében Najna, fejében kívánság,
Varázslómesterséget ő megtanul,
Nem tud majd neki ellenállni a lány.
Najna várt, várt, sok-sok évig hiába,
A természettől tanulva eleget,
Az apónak ősz szálak a hajába`,
Mire sikerült a bűvös idézet.
Ott állnak döbbenten egymással szemben,
A vén varázsló s a csúnya boszorka,
Az élet elmúlt, és nem szerelemben,
Hisz a tudás nem tett boldoggá soha.
*************************
Örömtánc
http://www.poet.hu/vers/144507
Ülök bénultan széles kör közepén,
Tram, tatatatam, trararara, tram, tram.
Örömtánccal járnak körbe, hallom én,
Tram, tatatatam, trararara, tram, tram.
Fogolyként egyedül mire gondoljak?
Tram, tatatatam, trararara, tram, tram.
Vacsorára kevés vagyok sok vadnak.
Tram, tatatatam, trararara, tram, tram.
Szép az élet, mint egy vad tánc, nagyon szép,
Tram, tatatatam, trararara, tram, tram.
Csöndes ég! Hol lesz majd éltem, szép és ép.
Tram, tatatatam, trararara, tram, tram.
*************************
Hinni az emberben
http://www.poet.hu/vers/145201
Egy árva kisgyerek az utcán sírdogált,
Simon atya a misszióból rátalált.
Kérdésre, hol az atyád, nem válaszolt mást,
Az égben a mennyei atyám, felnéz, s lát.
Az atyák a csöpp gyermeket felnevelték,
A szépségét csodálta az egész környék.
Nevelője adta a Lorenzo nevet,
Kedvességéért, kit mindenki szeretett.
Akadt olyan is, ki jobban, mint kellene,
Fellángolt egy helyi suszterlány szerelme.
De Lorenzo elkapta a tekintetét,
Kerülte mindig a lány igyekezetét.
Egy pici baba született hamarosan,
Lorenzo az apa! Így vádolták sokan.
Nem hitt Lorenzonak Simon, se más atya,
Elüldözték és megint nem volt otthona.
A gyermek egyéves alig múlt még talán,
Mikor a városban tűzvész tombolt, falánk.
Az égő házba már egy ember sem lép be,
Az anyát lefogják, ő is csak elégne.
Egy koldus az egyetlen, ki mégis bement,
Önmaga összeég, de gyereket megment.
Lorenzo az, ki sohasem volt az apja,
Nem lehetett volna más – mint édesanyja.
Meghalt, mire megértették: Lorenzo lány,
Apaság cáfolva, nem kell több bizonyság.
Hinni nem tudtak benne az atyák soha,
De nem hinni az emberben vétek, hiba.
********************************************
Kő
http://www.poet.hu/vers/145771
Kő van, nem kevés,
Rád zúduló sziklatömb,
Nem nyíló csöpp gömb,
Nélküled akar lenni
Egész, nem szeretetben rész.
**********************************************
Térteremtés
http://www.poet.hu/vers/146363
Őskaotikus
Kavarodás az élet,
Együtt misztikus
S reál. Aki ad teret,
Azt tartja a kikelet.
***********************************************
Mi és ők
http://www.poet.hu/vers/146927
talán olyanok vagyunk
mi
és az árnyékvilág,
mint
a cintányér,
két tányér,
elválaszthatatlanul
összetartozó,
egymást
állandóan
ütögető,
indukáló,
késztető
és segítő,
a mi hangunkban
ők is szólnak,
életre vágynak?
Boldogok,
ha visszajöhetnek?
***************************************************
Pogácsák
http://www.poet.hu/vers/147616
Öregkorunkban
Készülnek a hamuba-
sült pogácsák.
Együtt állnak a sorba,
Jönnek velünk az útra.
************************************************
A kristályosodás
http://www.poet.hu/vers/148308
a kristályosodás
édes és keserű
egyszerre
szomorú
mert útján
mindig
egyedül vagyunk
még akkor is
ha sokan haladunk
és
reményt adó
újra és újra
a láthatatlan forrásból
sírni szeretnék
és üvölteni néha
de szárazak a szemeim
és hallgatok
ez már
nem önuralom
ez
valami más
mintha
már
kívülről nézném
a házat
melyből távozom
***************************************************************
Az ember és a halál
http://www.poet.hu/vers/148966
Végletek között ingázó korszakok,
Emberek, itt tilos választanotok.
Vagy nem lehetsz öreg a határon túl,
Vagy élsz, amíg léted szenvedésbe fúl.
Miért? Ki dönt? A kollektív szellem?
Hisz nincs olyan, ami van, sem időtlen.
Érdek? Keveseké? Miből pénz kerül?
Morál? A múlté hat, jövőé készül.
Ha az ember mind főnixmadár lenne,
Sorsáról így részben maga dönthetne.
Mikor lép ki, mikor lép be, vagy talán,
Mikor jön vissza, nem tudja a madár.
A halált a bölcsek felejtik vajh` tán,
S akkor őket is felejti a halál?
**********************************************
Növekvő távolság
http://www.poet.hu/vers/149625
Győztes hadak gázolták le birodalmát,
A császár elvesztette trónját s hatalmát.
Bujdosó lett, nincstelen, földönfutó,
Hegyek közt erdőben rongyosan baktató.
Sokszor gondolt a kedves kis madárra,
Többször mint örökké korgó gyomrára.
Kereste őt mindenütt madárdalt hallva,
Szívében, lelkében egyre csak rá vágyva.
Sűrű erdőben halt meg. Magjából lassan,
Míg az erdei patakban sok-sok víz csobban,
Óriás fa nőtt, egész erdőt átlátó,
Sokféle lénynek fészket és otthont adó.
Várta, várta, örökké azt várta a fa,
Mikor hangzik fel egy, csak egy madár dala,
Ki álmaiban neki gyakran megjelent,
Ki millió madárnál szebben énekelt.
Hiába. A vágyott csodálatos madár
Régesrégen felrepült az égboltra már.
Csendes nyári éjeken magasan ott fent,
Világított a vándoroknak idelent.
Látta-e vajh` onnan a fát a távolból?
Látott-e rajt` fiókákat a magasból?
Gondolt-e még az egykori császárra,
És annak egyre távolodó útjára.
ez a vers folytatása a kínai császárról és a csodálatosan daloló madárról szóló mesének
*************************************
Körforgás belülről
http://www.poet.hu/vers/150195
Van álom, olyan
Mint egy lassított vihar,
Körben repülnek
Vonatok, buszok, képek,
De sehová sem visznek.
****************
2013
****************
Egy régi dal — külön lapon itt a blogon
http://www.poet.hu/vers/104115
Visz az út http://www.poet.hu/vers/105891
Visz az út,
megyek tovább,
vár reám,
egy másik világ.
Visz az út
továbbvezet,
te magad vagy,
az út, s aki megy.
Változol,
s nemcsak a táj,
keresed a harmóniát.
Hol süt a nap,
hol fúj a szél,
veled van
a békesség.
Visz az út,
megyek tovább,
éjféli hold,
szép új világ.
Egyedül http://www.poet.hu/vers/104486
Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy kislány.
Rút kis kacsa
az emberek között.
Keresett, keresett,
meleg, megértő fészket,
hason’ szíveket,
hiába keresett.
Ment, ment,
hitte, hogy megleli,
de az erdő
csak egyre nagyobb lett.
Távozása után,
csak legyintettek,
az emberek,
˝Bolond volt szegény kislány˝.
Prózavers a Jóról http://www.poet.hu/vers/104872
Aki a Jóra törekszik,
és ki akar tartani a Jóban,
az ne a saját szíve vágyaival törődjön.
Segítse a jó törekvéseket,
bármely szívből jönnek.
Legyen jó a Jókhoz,
de legyen jó a Nem-Jókhoz is,
mert az Élet, a Hatás a Létben,
a Jóban történjen.
Legyen bizalommal azokkal, akik
megérdemlik a bizalmat,
de adjon bizalmat azoknak is, akik
még nem szolgáltak rá erre,
mert az Élet a bizalom nélkül Nem-Élet.
Aki a Jóra törekszik,
és ki akar tartani a Jóban,
az csendesen éljen a Világban,
akkor tudja majd szélesre tárni a szívét.
Akik szívüket felé fordítják,
azokkal megértik egymást.
Olyanok lesznek neki, mint a gyermekei,
akik a törekvését továbbviszik.
oly sokféle http://www.poet.hu/vers/105231
megjelent a ‘A végtelen a pillanatban’ címü kötetemben
oly sokféle fény van benned,
mint a szivárványban,
ha csak eszel — iszol,
a hordozó
gépezetet működteted,
nem kelnek életre benned,
és
ilyenek
az emberi kapcsolatok is,
ha mechanikus gépezetté lesznek,
melynek az önfenntartása
pusztítani akar minden
fényt,
akkor marad a sötétség
amikor a homokóra lepereg http://www.poet.hu/vers/106207
megjelent a Hálók I-IV címü kötetemben
amikor
a homokóra
lepereg
leszek
és
nem leszek
nem tudod majd
hol leszek
a számodra
nem leszek
elvész
egy kulcs
örökre
fátyol és köd
borul közénk
talán rám téved a tekinteted
de mégsem fogsz látni
talán elmész ott
ahol én is megyek
kereshetsz
az emberek között
az égbolton
a vizek mélyén
mind hiába
nem leszek
a számodra
nem leszek
talán viszek magammal majd
egy kis privát fájdalmat
hogy
nem lehetek többé már gyerek
a boldog öntudatlanság
felhőtlen kacagása
nem adatik most már
nagyon sokáig meg
nem lesz időm majd
magamon gondolkodni
a felvállaltakat
nem tehetem le
testvéreim és társaim
akik hittek bennem
együtt vagyunk
együtt leszünk
együtt hatunk
teremtünk
Arete http://www.poet.hu/vers/107925
αρετε
kiválóság
törekvés a tökélyre
mindenben
mozgásban, énekben,
életben
hiányzik a mai világból
sajnos
nekem nagyon hiányzik
az öröm, amit csak
a tökéletesség tud adni
mindegy, kié
a fontos dolgok
soha nem versenyeznek
Èn vagyok az egyetlen túlélő
http://www.poet.hu/vers/108213
itt a time2life -on megtalálható a Versek oldalon
A hó alatt
http://www.poet.hu/vers/109987
A hó alatt
még ott maradt
az avar,
a levelekből még valami
visszajut a fákba.
A haldokló,
aki nappá vágyik lenni,
hogy újra és újra,
szétosztogassa önmagát.
A nyolcas szám
http://www.poet.hu/vers/110369
A nyolcas szám
a végtelen jele.
Véges végtelen,
mint az út,
melyen szakadatlanul
járunk.
Miért félnek oly sokan
gyermek lenni ismét?
azért lépünk be
http://www.poet.hu/vers/113302
megjelent A haláltól az újjászületésig kötetemben
azért lépünk be
az életbe
hogy
próbára tétessünk
hogy szelídítsünk
vadul tobzódó
erőket
szelídítsünk
nem kell, hogy
próbának érezzük
vizsgának
elvégzendő feladatnak
és mégis
felébred a kötelességtudatunk
dolgunk van
feladatunk
melyet nem tehet meg más
élet
Cukor-házak
http://www.poet.hu/vers/114204
Cukor-házak,
melyek rejtitek
egykori léteim mozgatóit,
nem erősítenek benneteket
az ágaitok madarai,
(míg)
vágyaitokat meg nem szelídíti
a Gyermek,
lelassítva a
hullámok habjait.
megjelent még a http://www.holnapmagazin.hu-n, a Sappho ihletésü töredékek között Psi címmel
A szavaim végesek.
http://www.poet.hu/vers/115421
A szavaim végesek.
Az Igém talán örök?
Megyek,
kérdezek,
s talán meglelem a feleletet.
Vagyok ember,
vagyok Ige,
vagyok kérdés,
és válasz is.
A változás vagyok.
Maga az Ùt.
Csak a szeretet
http://www.poet.hu/vers/116267
megjelent A haláltól az újjászületésig kötetben
csak
a szeretet
tud
végtelenül édes
lenni
minden más
ha egyre édesebb
akkor
elromlik
túl édessé
édeskéssé
taszítóvá
válik
keserédes
az élet
bennem zsibong
http://www.poet.hu/vers/116655
megjelent A haláltól az újjászületésig kötetben
bennem zsibong
valahol mélyen
elrejtőzve
a tavasz
az örök tavasz
táncol
dalol
pereg-forog
csillámlik
örül
ki mondhatná meg
minek?
miért?
örül?
hiszen oly sok
fájdalmat
látok
érzek
és mégis
hiába keresed
http://www.poet.hu/vers/117011
megjelent A haláltól az újjászületésig kötetben
hiába keresed
rég elveszett
részedet
belső párodat
együtt-egész-önmagad
ragadozóként
sohasem
leled meg
az utat kell keresned
ahol
mindent elengedsz
és mégis
mindennek része vagy
*******************************
***************************************************************************
***************************************************************************
2. fordításaim
**************
**************
japán tankák.
2014-ben:
Citerasóhaj
http://www.poet.hu/vers/141303
A citerához
Nyúlva egy sóhaj szállt fel
Belőle, mintha
A citera mélyében
A kedvesem rejtőzne.
Ismeretlen költő verse, a Manyoshu gyűjteményben maradt fenn
Esti harangszó
http://www.poet.hu/vers/140133
Mindenkinek szól
A templomi harangszó:
“Aludj békében!”
Hiába, rád gondolva,
Aludni nem tudok ma.
Kasa-no-Iratsume Manyoshu gyűjtemény
Ősz a falumban
http://www.poet.hu/vers/138854
A szülőfalum
Belepte rőtszínű lomb,
A tető mögött
Sűrű páfrányok között
Már az őszi szél pörög.
Minamoto-no-Toshiyori Shinkokinwakashu gyűjtemény
Hollófekete hajam
http://www.poet.hu/vers/138397
Hollófekete
Rég volt már sötét hajam
Úgy változott meg
Képére a tükörben
Sok-sok fehér hó esett.
Ki-no-Tsurayuki Kokinwakashu gyűjtemény
Gyötrő vágy
http://www.poet.hu/vers/137918
Messzire hangzik
A hegyek közt visszhangzik
Hegytetőn szarvas
Mint kínzó vágyból kiált:
Magam vagyok a magány.
Ótomo-no-Yakamochi Manyoshu gyűjtemény
Szerető szívek
http://www.poet.hu/vers/135280
Erős férfiak
Bármily nagyon szeretnek
Gyengéd asszonyok
Szerelmetes szívével
Vajh‘ összevethetők-e?
Ótomo-no-Iratsume
Manyoshu
Vágy
http://www.poet.hu/vers/134655
Ó, te! Suttogom, s
Látlak-e közben vagy sem,
A Fujiyama
Hegyének forrongása,
A szerelemtűz bennem.
Fujiwara-no-Tadayuki
Kokinwakashu
Hosszú ideje
http://www.poet.hu/vers/133495
Hosszú ideje
Múlt, hogy nem láttuk egymást,
Szövőszékemen
A szép fehér takarót
Halvány foltok tarkítják.
Gyűjtemény: Manyoshu
Szerző: Ismeretlen költő
Öreg kakukk
http://www.poet.hu/vers/132937
Zápor áztatja
A mandarinvirágot,
Szélvihar elhal,
Hegyen az öreg kakukk
Már hangosabban szólal.
Gyűjtemény: Shinkokinwakashi
Szerző: Fujiwara-no-Toshinari
******************************************************************
2013-ban:
A rizsboros üvegben http://www.poet.hu/vers/104451
A rizsboros üvegben
hagyd, hogy a
szilvavirág szirmai
úszkáljanak!
Mi,
hasonlóak,
egyformán érzők,
akik együtt ittunk,
hamarosan,
ugyanolyan gyorsan,
elvirágzottak vagyunk.
Ótomo-no-Iratsume Manyoshu gyüjtemény
Két japán tanka az elmúlásról http://www.poet.hu/vers/105567
1.
Elmúlik a tél és
ismét tavasz lesz:
az évek, holdak
állandóan megújulnak,
egyedül az ember lesz öregebb!
2.
A dolgoknak mind megadatik,
hogy megújítsák önmaguk:
egyedül az ember
aki feltartóztathatatlanul öregszik,
ami jó is lehet a számára.
mindkét vers szerzöje ismeretlen, Manyoshu gyüjtemény
Ott, ahol az örvénylö víz http://www.poet.hu/vers/106546
Ott, ahol az örvénylő víz
gyors esésű vízesésként
fehértarajú hullámokban lezuhan,
a békák állandóan brekegnek,
reggeltől estig.
ismeretlen költö, Manyoshu gyüjtemény
Az ősz viharában http://www.poet.hu/vers/106916
Az ősz viharában
a vándorló vadludak
gyorsan átrepülnek a hegyen,
ahol aztán reptükben
szétszóródnak,
elrejtőzve a felhőkben.
Kakinomoto-no-Hitomaro, Shinkokinwakashu gyüjtemény
Valahogy még mindig http://www.poet.hu/vers/107263
Valahogy még mindig
az emberek arról beszélnek,
én pedig tovább szövöm,
öreg szövőszékemen,
fehér lenből készülő szőttesem.
ismeretlen költö, Manyoshu
A búbos vöcsök http://www.poet.hu/vers/107599
A búbos vöcsök
kinn a tengeren
a holdfénynél
csak egészen homályosan látszik
az őszben
mintha lovagolna
a hullámok
fésűjén-taraján.
Fujiwara-no-Ietaka, Shinkokinwakashu
A szívek sokféle kuszasága
http://www.poet.hu/versek/108568
A szívek sokféle kuszasága
telepszik a dolgokra,
mikor a tavaszi köd
idővel kiszélesedik
és a vágy megnő.
Òtomo-no-Iratsume, Manyoshu
Amikor a havat nézem
http://www.poet.hu/versek/108902
Amikor a havat nézem,
úgy tűnik, mintha még tél lenne,
és mégis, mint mindig,
már tavaszi ködök gomolyognak
és hullnak a szilvafa virágai.
Ismeretlen költö, Manyoshu
A reggeli harmatban
http://www.poet.hu/versek/109241
A reggeli harmatban
kezdenek ősszel
színesedni a hegyek:
szakadatlan eső,
ne gyötörd őket,
sokáig maradjanak ilyenek!
Ismeretlen költö, Manyoshu
A házam kapuja előtt
http://www.poet.hu/versek/109625
A házam kapuja előtt
a virágzó gyapjúsás
meghajlik a friss harmat alatt:
megérintem a kezeimmel,
hogy lássam őket lehullani.
Ismeretlen költö, Manyoshu
Ott, ahol a mező szélén
http://www.poet.hu/versek/110805
Ott, ahol a mező szélén
kivirágzott az aranyeső,
ott bontakoztak ki
teljes díszükben,
egy tavaszi eső után,
az ibolyák.
Takata-no-Himeokimi, Manyoshu
A tavaszi esőben
http://www.poet.hu/versek/111269
A tavaszi esőben,
melynek nehéz ellenállni,
a házam kapuja előtt
a cseresznyefán
minden virág
nyílni kezd!
Ismeretlen költö, Manyoshu
Egy tavaszi napon
http://www.poet.hu/versek/111692
Egy tavaszi napon,
a rizsföldön áll fáradtan
a férfiember,
siratnivalóan.
Mint fonnyadt fű, h,
még asszony nélkül
áll ott a rizsföldön,
elfáradva.
Ismeretlen költö, Manyoshu
A fehérliliom
http://www.poet.hu/versek/112089
A fehérliliom szívében
tiszta, nem-szennyezett
a világ mocskától,
hajnalban mégis mintha
drágakövek csillognának rajta?
Henjo szerzetes Kokinwakashu
Esténként a holdfényben
http://www.poet.hu/versek/112474
Esténként a holdfényben
mikor a szívem messzeszáll
fehér harmat
telepszik a kertemre,
ahol a tücskök ciripelnek.
Yuhara-no-Òkimi, Manyoshu
Bárhogyan is szeretném
http://www.poet.hu/versek/112895
Bárhogyan is szeretném
megállítani az időt,
hatvan ősz
elmúlt már:
mikor erre gondolok,
még jobban elkeserít
a hegygerinc fölött a hold.
Fujiwara-no-Takanobu Shinkokinwakashu
Benne lenni a Világban
http://www.poet.hu/vers/113736
Benne-lenni-a-Világban
a Létezés
mivel hasonlítható?
Mint a hajnal kezdetén,
a halvány derengésben
egy csónak kifelé tart a tengerre,
s nem hagy nyomot a víz felszínén.
A mező szélén
http://www.poet.hu/vers/114662
A mező szélén
a megérett fű
és a láp
enyhe illata:
s hozzá még
látni,
milyen sűrűvé vált az Idő.
Fujiwara-no-Masatsune Shinkokinwakashi
Tavaszi zápor
http://www.poet.hu/vers/115831
Jaj, tavaszi zápor,
ne olyan hevesen!
A cseresznyevirágok,
még soha nem látottak,
akaratuk ellenére,
lehullanak.
A virágzást jöttem keresni
http://www.poet.hu/vers/
A virágzást jöttem keresni,
de már sötétedik:
amott, a fák között,
a hegygerinc tetején
már megjelent a telihold.
szerzö Fujiwara-no-Masatsune.
time2life 