Santorini

Hogy múlik az idö! Ennek is több már, mint tíz éve, hogy Santorinin jártam. Bár, ha belegondolok, mi mindent idéz fel Santorini, akkor inkább úgy érezhetem, nincs is idö. Mikor történt a vulkánkitörés?

Mi minden régmúltról mesél nekünk ez a szép kis sziget? Mi minden feltáratlant rejt még a mély? Mély? A tenger mélye, az idö mélye, az öntudatlanság mélységei.

Váltott ki tsunami-t, mindent elsöprö hullámot az a nagy vulkánkitörés? Amikor nemcsak egy hegy, de egy civilizáció is elsüllyedt?

Mennyire lehet tudni elöre egy ilyet? Elöre? No, igen, nemcsak akkor látni, mi jön, mikor már visszahúzódik a tenger vize, hanem elötte. Jóval elötte. Hogy fel lehessen készülni rá.

Fel lehet készülni rá? Kinél van a tudás? Mire használja?

Ìme, néhány kép a szigetröl, és három kis kép egy ott vásárolt kis szobrocskáról, melyet azóta is nagyon kedvelek. Ö a nagy-nagy-nagymama szobor. Kedves kis elöd.