Búcsúzik a május

Búcsúzik a május, és nagyon remélem, hogy viszi magával a hörghurutomat, amelyik az utóbbi két hétben eléggé megviselt.
Kicsi unokáim nyaralnak Steiermarkban, és a hegymászás, kirándulás mellett egy parasztgazdaság szépségeivel ismerkednek, hiszen tehenet, disznót, nyuszit, tyúkokat, kakast és társaikat egy nagyvárosi gyerek csak ritkán láthat.
Néhány képet gyűjtöttem ide a kertről: az orgonák elvirágzása után a rózsák és a bodza vették át a fő szólamot.

Harmonikás, játssz
Nekem egy szép dalt, kérte
A kis virág, s az
Igazi virág-dalnak
Örültek nemcsak a fák.

Könyvajánló

Már megint, már megint … saját könyvemnek próbálok egy kis reklámot csinálni. Nem is igazán reklámot, csak egy kis figyelemfelkeltést. Remélem, elnézhető vétek.
Megjelent egy új tanka-kötetetem, Az út és a malom. Ezen az oldalon írtam róla egy kicsit bővebben:

Az út és a malom

Mit mondjak róla röviden? Pure philosophy. Tiszta filozófia, ez volt az első gondolatom.
Aztán beütöttem a google keresőbe ezt, hogy “pure philosophy”, és mit ad ki nekem? Természetesen mindenféle reklámajánlatokat parfümtől egy fitness stúdióig, és szerényen mellettük még Immanuel Kant-t is.
Nem, nem, én nem ezekre gondoltam a tiszta filozófia jelöléssel!
Hanem arra, hogy az életünk, az utunk a megélt filozófiánk, amely megmutatkozik mindenben, a napjainkban. A filozófia ugye szép bölcsességet jelent görögül, az ókoriak igen jól tudták, hogy az az igazi, a szép bölcsesség, amely harmóniára tanít. Amely nem felette áll az életnek, hanem benne halad az élet folyamában, és észrevétlenül is hat.
Örülnék, ha akadna olyan Olvasója könyvemnek, aki utána adna nekem visszajelzést.

Anyák napja

Itt, Ausztriában ma van anyák napja (Magyarországon egy héttel ezelőtt volt). S mi lehetne szebb ajándék, mint egy kis kirándulás Flórával és Bálinttal?
Szerencsére az időjárás is kedvezett, nem úgy mint tegnap, mikor már éppen indultam volna a kertbe, mikor egészen besötétedett (reggel!) és elkezdett esni az eső.
Ilyen az élet.

Táncoló emberek hiánya

Azt írtam valamikor néhány éve, hogy a mai emberek mindennapi életéből hiányzik a tánc. A tánc, amely mozgás, zene, öntudatlanság.
Hiányzik? Nem csak arra mondhatjuk, hogy hiányzik valami, aminek a hiánya tudatosul?
Az élet maga tánc, olvastam valahol, és gyerekkoromban volt egy sláger, amelyikben azt énekelték, hogy „nem áll meg soha a végtelen tánc, akárhogy táncolhatsz, csak körbejár…”, és így tovább.
Május elseje nemcsak a munka ünnepe sok helyen, de néhány helyen a Walpurgis éj napja is. Amiről a lexikonok manapság már csak annyit írnak, hogy ilyenkor a boszorkányok felkeresik a tánchelyüket. Miért, hogyan, nemigen tudjuk. Csak egy halvány sejtés él bennünk, hogy voltak idők, amikor a táncnak nagyobb szerep jutott az emberek életében. Néha csak egy-egy napra egy évben, mint az ókori Bacchus-ünnepeken, melynek halvány-szelíd emlékeztetője volt egy jelenet a Mamma mia filmben (a Dancing Queen számra), amikor minden általános rend és érték felborult, és egy vad tánccá, körforgássá vált egy napra az élet.
Miért? Miért volt szükségük az embereknek erre? Egyfajta felszabadítása az egész évben a tudatalattiba söpört dolgoknak?
Lehet, hogy ma is van ilyen, csak ma popfesztiváloknak hívják? Vagy ott csak ugrálnak a zenére? Hol a határ, a különbség, a spontán tánc és az elvaduló ugrálás között?
Ha hinni lehet egyes régi filmeknek, a keringő „feltalálása” idején egész Bécs táncolt, nemcsak az arisztokrácia a palotákban, hanem a nép is a Praterben, a kisvendéglőkben, mindenütt. Olyan kedélyesnek, békésnek tűnik így az idő távolságából mindez!
Hogy tudtak az idősebbek is táncolni egykoron, ha manapság a korombeliek többsége már nem is igen tud bot nélkül menni?
Tudom, vannak balettművészek, néptáncosok, meg mindenféle egyéb profi táncosok, akik manapság is „életben tartják” a táncot. Amit én hiányolok, az a tánc a mindennapi emberek életéből – bár lehet, hogy ahogyan az élet kereke forog tovább, mire az unokáim megöregszenek, a mindennapi tánc is megint része lesz az életnek.

Mindenki, ha táncol

Mikor mindenki
Táncol nem elszabadult,
Szelíd örömmel,
Az az ember önfeledt
Kapcsolata a léttel.

Teremtő dalok

A dalaimtól
Szélesedtek az esték,
Visszhangztak hegyek,
A hajnalfény gyönyörű,
Jó hangokkal érkezett.