A Waldviertel

A Waldviertel

A Waldviertel. Ha a szavak értelme szerint lefordítom magyarra, akkor erdő negyed. Az a rész, az a terület, ahol az erdő van. Valamikor, néhány ezer évvel ezelőtt, hatalmas terület: egy hatalmas erdő húzódott az Uráltól a Pireneusokig.
Manapság a Waldviertel egy ennél sokkal kisebb terület neve: Alsó-Ausztria egyik részét hívják így. Találhatóak benne erdők, szép erdők, az emberek által keveset háborgatottak.

A Waldviertel mai lakosainak az egyik legnagyobb problémája a munkahelyek hiánya, s az ezzel összefüggő elvándorlás. De, én most nem a máról szólnék. Pontosabban a máról is, azzal a mával, mely szervesen összefügg a múlttal.
A Waldviertel városai, kolostorai és erdői csendes őrizők: régi múlt, régi korok-idők emlékét őrzik. Egy nemrég megjelent könyvben, Gabriele Lukács az erőhelyek misztikus országának nevezi a Waldviertelt. (Mystisches Land der Kraftorte.)
Erőhelyek? Mi az? Keveset tudnak róla Magyarországon, ezért még a terminológia átültetődése is bizonytalan. Egy régi kultúrában pedig ez természetes volt: minden rendelkezik, a természet is, a kövek is erővel és energiával, s vannak olyan helyek, amelyek az élőlények számára is érzékelhetően sugározzák ki a pozítiv vagy a negatív energiát.
Először akkor hallottam erről, mikor évekkel ezelőtt ĺrországban jártam. A turisták körében rendkívül népszerű Newgrange-be vezető kiránduláson említette meg az idegenvezető, hogy az ősrégi megalith kulturák maradványainak Ausztriában is megtalálhatóak a nyomai. (Az ősrégi megalith kulturákat régebbinek tartják, mint a piramisokat.)
Csak Ausztriában sokkal nehezebb ezeket megtalálni. A hozzáértők tudják. A mai druidák és sámánok? Nem nevezik őket így, s ők sem magukat. De olyanok, akik hisznek benne, hogy nem a rádióaktivitás az egyetlen láthatatlan erő. Ìgy ír róla egy ismert waldvierteli építész és geomant, Georg Thurn Valsassina: „Minden élő szervezet és annak minden sejtje rendelkezik egy saját rezgéssel. Egy olyan helyen, ahol a rezgések frekvenciája magas, a hely maga hat a sejt rezgéseire, és egy kellően felkészült embernél a test sejtjei rezgéseinek a frekvenciáját növelni tudja. Ezt a frekvencianövekedést az ember, mint fokozott szenzibilitást, intenzívebb létérzékelést éli meg. A frekvencianövekedésben gyógyító erő is rejlik, inspiráció és magasabb összefüggések megértése.“ A geomantia az a tudomány (még nem mindenhol ismerik el tudománynak), amely a Föld energia – és erőáramlásaival foglalkozik.
Mit lát, mit érzékel ezekből a mindennapi ember? A legérdekesebb látható maradványok talán az óriás kövek. Olyan óriás kövek, melyek valamiféle „furcsasággal“ rendelkeznek, például az ingó kövek. (Wackelsteine). Sok ilyen ingó követ találhatunk Európában éppúgy, mint a Föld számos más pontján, a Waldviertelben ezek közül van néhány nevezetes, például a Schrems melleti erdőben és Gmündnél. Egy viszonylag gyakran látogatott ingó kő volt Groß Gerungs közelében a Pierbichlwald-ban. (Pierbichl-i erdő.) Hosszú évmilliókig állt a körülbelül 24 tonnás kőóriás labilis helyzetében. Úgy tartották, hogy szerencsét hoz, ha valaki első próbálkozásra mozgásba tudja hozni. Óriási szerencséje volt egy családnak, akik 2011 október 2-án az ingókövet mozgásba tudta hozni. Nem sokkal azután, hogy elhagyták ezt az erőhelyet, a kő — amely annak ellenére, hogy néha megmozgatták, évmilliókig kitartott a helyén —óriási, fülsiketítő robajjal lezuhant. Az okát nem sikerült még megfejteni.
Több ilyen nevezetes ingó kő található még a Waldviertelben, például az un. Franzosenstein Traunstein mellett, vagy az alábbi képen látható ingó kő a Blockheidében, Gmünd mellett.

*****************************************************

Rövid ismertetés a Blockheide-röl, a 2013. szeptember 3-i kirándulás után:

A Blockheide Naturpark Gmünd mellett, a Waldviertel északnyugati részén, Alsó-Ausztriában található. Milyen régre nyúlik vissza a története, nem tudjuk, de az emberi élet nyomait, festett kerámiákat, már a korai kőkorszakból is találtak itt. A középkorban már használták, feldolgozták az itt található köveket. Az óriáskövek azért még sok titkot rejtenek, a F.Kießling által a XIX. században felállított áldozati kövek elméletet, az ilyen jellegű kultikus használatot a mai tudomány nem erősíti meg, nem fogadja el.

A Blockheide egy dombvidék, melyben váltakoznak egymással a különböző jellegű és felhasználású részek: egy szántóföld mellett ott az erdő, amelyben aztán vannak legelőnek is használt rétek. Szántóföld, legelő, erdő, természetes módon kialakult kavarodásban békésen egymás mellett. Az egész táj, a legelők is, és az erdők is, tele van hatalmas gránittömbökkel. Ezeknek néha egészen különleges, mondhatni bizarr formájuk van, ezért az emberek fantáziája különböző nevekkel ajándékozta meg őket, van például Piramis, Gombakő, Áldozati edény, Kenyér, stb.

A Naturparkot 1964-ben alapították, Carl Herrmann szobrász kezdeményezésére. A Naturparkban található egy kilátó torony, melynek aljában egy kiállítás mutatja be azt, amit a kövek keletkezéséről tudunk. Többféle jelzett úton fedezhetjük fel a Blockheide-t: van egy GranitkulTOUR, egy MythologieTOUR, és egy LandscahftskulTOUR (tájegység kultúra út). A 15-dik keleti hosszúsági fok itt halad keresztül. Ezenkívül érdemes megnézni egy, a parkon belül található geológiai szabadtéri múzeumot; akik pedig gyerekekkel járnak erre egy nagy játszótéren tudnak megpihenni.