20 nap. Nem úgy hangzik, mint egy születésnap. Ma van a 20-dik napja a rohamnak. Sokk. Nekem az elsö.
Miért tartott 20 napig, hogy írni tudok róla? Tudok írni róla? Nem szívesen beszélek az egészségi állapotomról.
Pedig általában, és elvileg, úgy érzem baj, hogy bizonyos témák, például az elmúlás, az öregség, az öregség folyamatai és a halál nagyon tabu témák manapság. Egészen 45-50 éves korig, vagy az elsö szívrohamig.
Meséljem el, hogy rám csodálkozott a fiatal doktornö éjjel a kórházban, hogy hatvanadik évemben járok, és azt mondom, nem szedek semmi gyógyszert állandóan? Hogy neki az a természetes, hogy a beszállítottak már egy óriási listával jönnek?
Különc vagyok-e, azzal, és azáltal, hogy szeretném, ha a szervezetemnek meglenne a módja, hogy megtalálja a saját erösödésének lehetöségeit?