A mindennapjaim a szokásosak: tegnap korrepetáltam, ma a kertben voltam. Szépen sütött a nap, és ilyenkor összel is akad mindig egy kis tennivaló.
Sokat töprengek mostanában a változásokon. Nemcsak az ösz miatt, és nemcsak a természetben, hanem azon, hogy minden állandóan változik.
Vagy mégsem minden? Az alábbi történet két kis változatát hevenyészve fordítottam németböl magyarra, egy mostanában olvasott könyvböl. Azért teszem ide, mert egy példa arra, amikor úgy érezhetjük, hogy hosszú idön át sincs változás.
1. A mai korban, valamikor a 2000-dik év környékén.
„Szóval, tudtam, hogy Heidi minden hétfőn az apja autószalonjában dolgozik. És Heidi igencsak tetszett nekem. De semmi kedvem nem volt a szokásos „Tudod, találkozhatnánk valamikor és …“ játékhoz. Egyik hétfőn, ahogy nézegettem Heidit, mint szépen pucolgat egy Toyotát, gyorsan átváltoztam egy fehér Porsche Cabrioletté. Szép kényelmesen begördültem az udvarukra. Heidi persze rögtön észrevett. Micsoda autó! Pislantottam egyet a jobboldali lámpámmal, és kinyitottam egy csöppet a vezető ülés melletti ajtót. Ó, emberek! El nem tudjátok képzelni, hogy milyen kevés idő telt el, és már bennem ült! No, igen, Porsche és a nők, ez mindig nyerő. Egy kicsit megsimogatta a pultot, a műszereket, az ülést, megnézte magát a kis tükörben, és még mielőtt kiszállhatott volna, zsupps! Bevágtam az ajtót, és nyomás! Órákon keresztül vágtattam a legnagyobb sebességgel, hogy valami olyan helyet találjak, ahol senki sincs. Ott aztán megálltam, visszaváltoztam, és … azt hiszem, világos. Heidi rögtön terhes lett. Azt az országot, ahová jutottunk, róla neveztem el.
Ti hogy ismerkedtetek meg?“
2. A régi római változat.
Élt egyszer valamikor régen Főniciában egy hercegkisasszony, akit Európának hívtak. Az apja egy gazdag uralkodó volt, sok néppel és sok jószággal rendelkezett. Történt egy napon, hogy Jupiter nagyon megkívánta Európát. Elküldte Merkurt, hogy hajtsa a főniciaiak csordáját a tengerhez, mert megfigyelte, hogy Európa és társnői szívesen játszanak a nyáj közelében.
Merkur megtette, amire kérték. Aztán mikor Európa és társnői ott játszottak a tengerparton, egyszer csak megjelent egy gyönyörű fehér bika. Olyan barátságosan nézett, hogy egészen elkábította Európát. Simogatta a bikát, aztán végül még a hátára is felült. No, ezt nem kellett volna! A bika felpattant, a tengerhez rohant, és a megdöbbent hercegkisasszonnyal egészen Krétáig úszott. Ott aztán visszaváltozott Jupiterré, hiszen ő volt az, és feltehetően végighallgatott néhány csúnya szidalmazást Európától. De aztán! Egy egész földrészt nevezett el róla Jupiter, és kilenc gyermekük született.
***
Ennyi az egy történet két korszakban. Nem szomorú? Mintha mit sem változna a világ. Akik többet tudnak, mint az emberek, a tudásukat rosszra használják. Arra, hogy kihasználják vele az embereket. Akkor változunk majd jobb felé, ha ez nem így lesz.
time2life 