Több, mint tíz éve már, hogy Dublinban jártam. Mi marad meg az ember emlékezetében, s mi szürödött már ki az idö rostáján?
Olyan képeket tettem fel a fényképeimböl erre az oldalra, melyek olyasmiket ábrázolnak, amikröl (még?) vannak “belsö” képeim (szerencsére a memóriánk nincs közvetlenül egy számítógéppel összekötve…).
és külön a kedvencem:
meg egy dalrészlet:
There is a spot in my heart which no colleen may own
There’s a depth in me soul never sounded or known
There is a place in my memory, my life that you fill
No other can take it, no one ever will
time2life 