Nemrég fejeztem be a Popol Vuch fordítását magyarra. Egy rövid ismertető helyett ideteszem most mindazt, amit ismeretterjesztésként, magyarázatként mellé írtam. Sajnos ide nem sikerült elfogadható formában bemásolnom a maya naptár táblázatot, és a vulkánok neveit (Popol Vuch név és mai név) tartalmazó táblázatot.
A Popol Vuch-nak, mint írásnak a története
Nagyon keveset tudunk az egykori Maya kulturáról. Amikor a tizenhetedik században a spanyol hódítók elfoglalták Közép- és Dél-Amerika egy jelentős részét, sok embert meggyilkoltak, és sok felbecsülhetetlen kulturális értéket elpusztítottak. Cortéz, a hódítók vezére azt mondta: „Acabar con el alma del Indio”, az indiánok lelkét kell megsemmísíteni. A spanyolok szisztematikusan pusztították a kultúra hordozóit, nemcsak a templomokat, tátgyakat, de az indián hercegi házakat és az indián papságot is.
A kevés fennmaradt írásos emlék egyike a Popol Vuch. Az indiánoknak sikerült elrejteniük, és a körülmények ismeretében még felmérnünk is nehéz, mekkora bizalomra volt szükség ahhoz, hogy ezt a „Mayák Bibliáját” megmutatták egy köztük élő katolikus papnak, Francisco Ximeneznek. Az atya jó katolikus volt, de ugyanakkor szerette az indiánokat. Már jó néhány éve élt akkor közöttük Guatemalában, és megtanulta a Maya nyelvet, ismerte a szokásaikat.
Ximenez egyre nagyobb lelkesedéssel olvasta a Popol Vuch-ot, és fedezte fel magának a Bibliával, az abban szereplő történetekkel való hasonlatosságokat: a világ teremtéséről, az özönvízről, a tengeren való átkelésről, stb.
Megengedték a számára, hogy egy másolatot készítsen. Ximenez az eredetihez hűen, gondosan másolta le a Quiche szöveget, és mellette egy külön oszlopba rögtön elhelyezte a saját spanyol fordítását. Amikor kész lett, természetesen visszaadta az eredetit. Gyanítható, hogy valamelyik ősi nemesi Quiche családnak még ma is a birtokában van. Ximenez erkölcsi nagyságát mutatja mindez, mert az inkvizíció valamennyi ilyen „démoni szöveget” igyekezett meglelni és megsemmísíteni.
Ximenez az ezt követő években több munkát írt a guatemalai indiánok történetéről, de halála után az írásai jó részét „elnyelték” a kolostorkönyvtárak. Ma megtalálható egy-egy műve Berkeleyben Kaliforniában, Chicagoban, és Guatemalában, könyvtárakban.
Az eredeti Popol Vuch fából vagy szarvasbőrből készült táblákon maradt fenn, ahol a szöveget végig képek kísérték. Ezeknek a szertartásoknál volt szerepük, az indiánok számára a könnyebb memorizálást szolgálták. Még egy változat maradt fent belőle, az úgynevezett Totonicapán kézirat. Ez egy rövidített változata a Popol Vuchnak, egy jelenetet változtattak meg az eredetin ennek alapján, azt, ahol Tohilt három lány el akarta csábítani. (Az eredetiben csak kettő volt.)
Ximenez kézirata hosszú időre eltűnt. Különböző másolatok róla maradtak fent, és ennek felhasználásával többen írtak könyvet a Maya kultúráról.
Fellelése Adrian Recinosnak köszönhető, aki több könyvet írt a Guatemalában élő indián törzsek történetéről, két nyelven, spanyolul és Quiché nyelven. Ezek a Tamúb és a Nihaib házak történetei, és bizonyos mértékben a Popol Vuch utolsó, történeti részének a kiegészítései. Recinos a második világháború alatt Guatemala washingtoni nagykövete volt, és a szabad idejét általában könyvtárakban töltötte. Így, eközben találta meg Chicagóban, egy másik Ximenez kézirat lapjai között a Ximenez-féle eredeti Popol Vuch-ot.
Nyilvánvalónak tűnik, hogy a Popol Vuch egyes részei különböző időből származnak, a második rész egésze, de a királylisták rész biztosan, feltehetően sokkal később keletkezett, mint az első rész.
A Popol Vuchban szereplő nevek és fogalmak listája
Itt található az egyes nevek, fogalmak kigyűjtése és magyarázata. A sorrend nem abc szerinti, hanem a szövegben való előfordulás sorrendje.
Ahány fordítás, mai nyelvekre való átültetés van, annyiféle ortográfia a nevek írásában; a német fordító, akinek a mukája alapján elsősorban a magyar változat készült, a Recinos féle spanyol változatot követte, néha az angol változatot vettem át.
A nevekben szereplő betűkombinációk kiejtései: ch mint a németben a tsch, vagy magyarban cs; x mint az angolban az sh; y mint németben, magyarban a j; qu hangtalan k; h a szó elején vagy közepén erősen kiejtett, a végén elnyelt.
Quiche Qui – sok che — fa , vagyis egyben: sok fa, tehát erdő.
Tzakól Tzac – építeni, berendezni, felállítani ol – a többesszám jele
Néhány Maya nyelvben az ab tzakol falat jelent
Bitól a teremtő, az alkotók Akárcsak a héberben (elohim), itt is többesszámban szerepel. Bit képezni, alakítani, formába önteni, az agyagból szobrokat csinálni
Alóm a szülő, a Nagy Anya.
Caholóm a nemző, a Nagy Atya
Hunahpú uuch a Vadászó Oposszum egy oposszum, körülbelül macska nagyságú állat, a mászáshoz használt szőr nélküli farokkal. Az Èszak-Amerikában elterjedt változata ugyanolyan erszényes állat, mint a kenguru, a közép-amerikai változatnak nincs zsebe.
Ixpiyacóc megjelenési formája.
Vadászó Coyote – Wüstenhund (Canis latrans) , Mexikóban coyotl. A Quiche-ben használt egyik magánhangzó, az utlu, mintha a coyote jellegzetes kiáltását utánozná. A coyote-k a borzok barlangjait szokták használni vedléskor.
Hunahpú az Ahpú vadászt jelent a klasszikus Mayában, hun az egyes számot jelenti. Egyvadász. Recino utal arra, hogy a Quichék feltehető egy mélyebb értelmezést is értettek benne, mikor az istenségüknek ezt a nevet adták. (saját megjegyzésem: a hunahpú az időtlen lényhez tartozik, a számok mellette az egyes létbeöltözést jelenthetik.)
A Quiche naptárban a Hunahpú a húsznapos hét utolsó, legfontosabb napja (hasonlítás: vasárnap). A Maya naptárban neki az Ahau, Nagy Isten nap felel meg, az azték naptárban a Xochitl nap, amely virág és egyúttal a nap jele is.
A Popol Vuch mesélése előtt az elbeszélők mindig hívják, megszólítják az ősi isteneket, melyek a történetekben az állati alakjaikban jelennek meg. Ixpiyacóc és Ixmucané többféle állat alakját is felöltik. Mindenkinek megvan a maga szellemállata, vagyis a nagual-ja, és természetesen soha senki nem vadászik a saját nagualjára.
Nagy Fehér Vaddisznó Quiche nyelven Ac-nak hívják az amerikai vaddisznót (pecary). Közép-Amerika erdeiben él egy nagyon támadókedvű fajtája, fehér csík van a nyakán (Tayassu Tajacu). Ixpiyacóc egyik megjelenési formája.
Borz Quiche nyelven Tziis, az amerikai borz (Taxidia taxis), Közép-Amerikában tejónnak hívják. Szürke háta, fekete hasa és fehér feje van. Éjszakai állat, általában gyümölcs és növényevő, de szívesen megeszik kisebb rágcsálókat, madarakat és tojásokat is. Nagyon játékos állat, szívesen csatlakozik az emberekhez. Ő Ixmucané nagualja. Sac Nim Tziis-t, a Nagy Fehér Borz-t a Quichék ma is még a Stier csillagkép fénylő napjával azonosítják. (Alpha Tauri, Aldebaran).
Tepeu – az első olyan szó a Popol Vuhban, ami a tolték-aztékból került át a maya nyelvbe, a szó maya formája kicsit más. Jelentése: meghódító, győztes a csatában, uralkodó. A király vagy herceg szinonimájaként is használják.
Qucumátz – kukum = toll (a Quetztalmadár fényes fénylő kék-zöld tollai); cumac – kígyó; Cuculkánnak hívják a Yucatan-beli mayák, Quetztalcóatl-nak a toltekek. Az az öreg elemi isten (erő), amely az Eget (a szárnyaival) és a Földet (mint kígyó) köti össze. Különösen nagy szerepe van a Popol Vuh teremtésmítoszában. Más forrásokban megtévesztő lehet, hogy későbbi évszázadokban a Quetztalcóatl nevet még másokra is használták (egy papság neve, történelmi személy, stb.)
A zöld urak (erők) – Ah raxa lac = a zöld tál ura, a Föld. Ah raxa sel = a kék tál ura, az Ég.
Ah – ért valamihez, mester; raxa lac: zöld; raxa sel: kék. (raxa helyett a mayában yax).
Ixpiyacóc és Ixmucané – ixmuc = öreg, így szó szerinti értelmük: az Öregember és az Öregasszony, általában az ősök (szellemei). Több helyen azonosulnak a nappal és a holddal, pontosabban az erős és a gyenge fénnyel.
Isten – a szó csak a spanyol fordítás (keresztény hatás) során került be a szövegbe; az eredeti szöveg teremtésmítoszában caba-vil áll, ami egy régi istenképet jelent.
Popol Vuch a Gyülekezet Könyve. Popol – a tanácsadás helye, vuch a könyv.
Tengerentúli fény – emlékezés az egykori országra, Tulára, a vándorlásra és a tengeren való átkelésre.
Huracan – az Óriás. A vihar istene. A mai nyelvekben a hurrikánokra használt fogalom. A klasszikus mayában olyasmit jelentett, hogy az Egylábú. (a hurrikánoknak valóban egy lábuk van)
Cakulha – villám. Cak – tűz, ul –valamiben, ha – víz. Tűz-a-vízben=villám.
Chipi-Cakulha – mennydörgés, az, ami a villámból jön.
Raxa-Cakulha – a földről, lentről jövő villám.
Az ősöregek – egyértelműen kiderül, hogy még Tzakól és Bitól sem tudnak semmit az őspár, Alóm és Caholóm nélkül. Ők teremtik a napot és a holdat, ők teremtik az embereket, és az emberek szellemi képességeit. Amikor felhívják, invokálják őket, ilyen nevekkel szólítják meg: „Tiszteletre méltó! Ős! Napős!”, ezenkívül expliciten kimondják, hogy Nagy Fehér Vaddisznónak és Nagy Fehér Borznak kell szólítani őket, amellyel egyben megadják a naguáljukat is, vagyis az állatformát, amelyben megjelennek, amibe változni szoktak. Egy másik naguál pár is szerepel, amelybe át tudnak alakulni: oposszum és coyote.
Ixmucane megszólításai között szerepel a Chiracan is, melyet Földanyaként értelmeznek. Ekkor a megjelenési formája teknős vagy krokodil. (Az indiai mitológiában a teremtés istene, Visnu szintén teknős formában jelenik meg.)
Toltecat – a tolték név jelentése: képzett, művelt, művész.
Tsité – egy fafajta, ma is megtalálható Guatemalában; arbol de pito – Erythrina corallodendron. A különlegessége ennek a fának, hogy nagy, fényes babszem jellegű gyümölcse van, ami nem öregszik, éveken keresztül sem fonnyad el. Nyakláncra, jóslásra, stb. használják ma is. A tsité szemekkel való jóslás nagyon hasonlít az I Gingben használt cickafark jóslásra.
Camalótz – Came (Quiché) = a halál. A szó másik fele a denevér. A denevér a halál és az újjászületés jelképe.
Cotzbalám – a lesben álló jaguár. Balam – jaguár. A későbbiekben papi tisztség.
Tucumbalám – a tapír.
Majomvilág és Diluvium – a lakandon indiánoknál máig fennmaradt a hit, hogy volt egy majomvilág korszak. A diluvium az a korszak, amikor a Földet víz borította.
Hétpapagáj – az eredeti név pontosabb fordítása: hét tűz toll.
Ixbalanque – szó szerint: a jaguárhoz hasonló.
Zipacná – az Erős. Hasonlítható a görög mitológiából Atlas figurájával. A név hangzása hasonló a mexikói földistenségek neveihez.
Cabracán – a Megrengető (szó szerint: a Kétlábú).
Chimalmát – Hétpapagáj felesége. A név jelentése: az egyik fordításban a „vitát kereső”-ként szerepel; de a szó gyökere az azték nyelvben védőpajzsot jelent. Ìgy helyesebb a védő, őrző útitárs értelmezés.
Nance – Byrsonima crassifolia, trópikus fa meggy nagyságú gyümölcsökkel, melyből sok helyen likört készítenek.
Naguál – védőszellem, általában állati formában. Ezt a szót Közép-Amerikában még ma is minden indió megérti; és minden katolicizálás ellenére mindegyik hisz benne. Minden élőnek van egy naguálja, és ezt a születése napja határozza meg. Sok helyen ma is harmadik névként a naguált használják, amit ugyanakkor kívülállóktól gondosan védenek, nem árulják el. A naguálnak sokféle hatása van a mindennapi életre, van amiben tabu jelleggel, tehát például azonos naguállal rendelkező emberek nem házasodhatnak egymás között.
Motz – szó szerint áldozati oltár, a Plejadok csillagképet azonosítják vele.
Ek – egy vöröslevelű növényfajta (Bromelienart).
Pahác – kisebb fajta növény.
Meaguán – hegy.
Az istenek családfája
Ixpiyacóc és Ixmucané gyermekei: Egyvadász és Hétvadász
Egyvadász és Ixbaquiyaló gyermekei: Egymajom és Egymester
Egyvadász és Ixquic gyermekei: Hunahpú és Ixbalanqué
Egyvadász – Hun Hunahpú
Ixbaquiyaló – Aki az embereknek a csontokat adja.
Egymajom és Egymester – B’atz’ jelenti a Quiche nyelven a majmot, továbbá egy bizonyos napot a Maya naptárban. Chouen is majmot jelent tulajdonképpen, de a chuen Maya szóból is származtatják, amely alapján lett az ikrekből a másodiknak a mester név választva (különböző képességekben mester). A klasszikus Maya művészetben az ikermajmok az írás művészetének a patronjai, védői.
Xibalbá – az alvilág, az Árnyékvilág.
Hun Came és Uucúb Came, Egyhalál és Héthalál – az alvilág legfőbb urai. A többi alvilági erő, illetve úr neve kifejezi a funkciójukat.
Ahalpúh és Ahalganá – nem teljesen kiderített ezen nevek jelentése. Az egyik egy trópikus bőrbetegséget okozott, a másik májbajt vagy sárgalázt.
Chuganál – jelentése: sárgára színeződött test.
Xic/Patán – héja és hullahordozó. A patán szó egy homlokpántot is jelent, melyet az indiók szállításhoz gyakran használnak.
A labdajáték – a labdajáték volt a közép-amerikai államok lakóinak nagy szenvedélye, minden városban állt egy stadion. A legnagyobb közülük ma Mexikóban, a Yucatan-on, Chichen Itza bei Merida-nál található. A labdajátéknak mindig volt egy kultikus jellege, a mélyben meghúzódó további jelentése. A világos istenek küzdöttek a sötétséggel. A játékosok bőr övének a színe piros azoknál, akik a Keletnek játszottak, és fekete, akik a nyugatnak. Kézzel és lábfejjel nem lehetett a labdához érni, csak vállal, csípővel, combbal. Ma is látható még ilyen játék a Yagisoknál Sonorában Mexikóban. A kemény gummilabda elleni védekezésül hordtak bőrvédőket a nyak körül és a combon, ezenkívül egy ahhoz hasonló maszkot, arcvédőt, mint amit ma a baseballban használnak.
A pálya hosszabbik oldala mentén volt egy körülbelül három méter magasságban elhelyezett, gyakran művészien megformált kőgyűrű. Ha valamelyik csapatnak sikerült ezen a gyűrűn keresztül juttatnia a labdát, akkor a játszma végetért, és a nézők menekülni kezdtek. Ugyanis az volt a szokás, hogy a győztes csapatnak és barátaiknak joguk volt elvenni bármit, amivel a nézők díszítették magukat: ékszereket, tollakat, díszes köpönyegeket, stb. Ez a győztes díjának számított. Fennmaradt, hogy amikor a „gól” történt, akkor a következőket kiáltották: „Egy nagy házasságtörő (szerintem szövetségtörő kellene) ő! Éljen soká!” Mindez arra utal, hogy az egész mögött egy mitikus, mára feledésbe merült jelentés állt. (lásd még a technikájáról külön részben)
Ahpóp Achib – a póp a Gyülekezet. Achib – ember. Az ember ítélkezése.
Carcháh – ma is van egy ilyen nevű indiánközpont Verapaz tartományban. A mexikóiak a területet Tecolotlannak, vagyis Bagolyországnak hívják. Itt lépnek az ősök az alvilághoz vezető útra, átadva az örökséget a fiaiknak.
A labda a tetőn – körülbelül ilyesmit mondanak: „itt marad zálogként a labdánk.” Aminél érdemes arra gondolni, hogy a labdára használt szó vért is jelentett (a gummifa vérét!).
Az indiánkunyhó közepén általában volt egy lyuk, hogy a füst azon keresztül ki tudjon menni, de ezt egy kis szalmatetővel védeni szokták, hogy ne essen be rajta az eső. Itt lesz a labda elrejtve. A Popol Vuchban a hősök tudják, hogy a halálba mennek, de otthagyják, örökül hagyják, „zálogba” a „mágikus tartozékaikat” az örököseiknek.
Hasadékok, erdők – az alvilágba vezető utat általában azonosítják a mai Petán környéki dzsungelben, a Rio del Pasión folyó mentén található úttal, ahol sok vad hasadék van. A tüskés fákat az egyik fordító „hegyes oszlopoknak” fordítja, aminek mások szerint nincs értelme (szerintem nem biztos).
Az indióknak még ma is megvan az a szokásuk, hogy mikor átkelnek egy folyón, akkor rituálisan felemelnek belőle egy tenyérnyi vizet, még akkor is, ha csak az ajkukat nedvesítik meg vele. Ezért szerepel a Popol Vuchban, hogy azáltal menekültek meg a haláltól, hogy nem ittak a folyóból. (vérfolyó)
A négy út – a világ struktúrájának leírása a Mayák szemléletének megfelelően. A négy égtájat a színek megnevezésével adják meg: a Kelet vörös, Dél sárga, Nyugat fekete és Észak fehér. Mivel a hősök a nyugat felé vezető utat választják, ez már azt jelenti, hogy elvesztek. (Legalábbis a mai értelmezők szerint – a halál feltétlenül elveszést jelent?)
Forró kövek – egy vulkáni tájon keresztül haladnak lefelé a Föld mélye felé. Mit sem sejtve ülnek le a forró lávára.
Szivarok – Az európai kultúrában felnövekedvén, nem tudjuk Zeuszt és Theseuszt szivarozva elképzelni. Gucumátz-ot és Hunahpút viszont így kell elképzelnünk. A dohányzó istenek képe a fennmaradt kódexek, kövek alapján nagyon-nagyon régi. A növény, amelynek leveléből a dohány készül, éppúgy előfordul Guatemalában, mint a Popol Vuchban szereplő sok más növény is – az Jicara gyümölcsű életfa (a Thuja plicata- t hívják németül Lebensbaum-nak, de nem hiszem, hogy ezzel azonos, a Jicaránál a Crescentia cujete név szerepel), a chili, különböző tökfélék, stb. (lásd még később)
Zaquitóc – jelentése: fehér kés, világos obszidiánból készült áldozati kés.
Xuxulim – a név jelentése nem teljesen világos. Feltehetően egy barlang neve.
Hétegység – fontos fogalom a Maya gondolkodásban. Ahogy a keresztenységben a Szentháromságról beszélnek, ahhoz hasonlítható: de pluribus unum, egység a sokféleségben, a sokféleség egysége. A hármasság fogalma is megtalálható a Maya világban – például a teremtés három párja: Tzakól – Bitól, Alóm – Caholóm, Tepeu — Qucumatz — de melléjük csatlakozik hetedikként zöld kígyóvíz formában a hetedik erő, a hetedik isten. Az egy isten hétfajta megjelenési formája a Maya gondolkodás egyik alapvető koncepciója.
Pucbal-Cha – sírhalom, szó szerint: a kőhalom őrzője, még pontosabb értelmezés szerint pedig a kőhalom tartalmának az őrző.
Jicara – fa neve, Crescentia cujete, Huncál fa, Quiche nevén zimá. Erős, széles koronájú fa, melynek körülbelül két ököl nagyságú gyümölcsei vannak. Ezek húsa ízetlen, nem fogyasztható, de a megszárított héját gyakran edénynek, ivóedénynek használják.
Cuchumaquic – van olyan Popol Vuch változat, ahol öreg vérkeselyűnek fordították. (a cuch keselyűt jelent.) Ebben a változatban a nevek jó részénél és itt is, meg lett tartva az eredeti név. Cuchumaquic egyike az alvilág urainak, erőinek. A szó egyik része, a cuchuma egyesítést, összetartozást jelent, ilymódon a „vér ősök egyesítője” név is megfelelő lehetne.
Ixquic – az Ix előtag azt mutatja, hogy a női nemhez tartozó valaki. Az előző lánya, tehát Asszonyvérnek is lehetne fordítani.
A vérfa – Croton Sanquifluus, másképpen sárkányvérfa. Trópikus fa sűrű, vörös szafttal. Quiché nyelven: chuh cakche. Chuh a habot,habzást jelenti, k’ak tüzet és vöröst, che pedig a fát. Tehát vöröshabú fa lenne a legpontosabb fordítás.
Ixtoh, Ixcanil, Ixtacawixtziya – a milpa, a kukorica istene három alakjában, három funkciójában. Ixquic hívja fel segítségért. A három név jelentései: Ixtoh – bő termést adó, Ixcanil – az érés istene, ereje, Ixtacawixtziya – a kukoricaszemek szaporítója.
Héroszok, hősök – sok hasonlóság felfedezhető más mitológiákkal, például a görög mitológiával. Mind az archetípusok részei. Itt a Popol Vuchban, mint másutt is, a héroszok valahol az istenek és az emberek között helyezkednek el, egyaránt vannak emberi és természetfeletti tulajdonságaik.
Canté – sárgafa, Glíricida sepium. Gyökereiből nyerik a Mayák a sárga festéket.
Átalakulás, metamorfózis – Egyvadász és Hétvadász halála áldozat, feláldozás, hasonlóan mint sok más helyen, mint pl. Osiris, Baldur, Xipe Tótec (Mexikó), stb. A vérükkel termékennyé teszik a földet, a nyálukkal megtermékenyítik Ixquic-ot. A fejeik hasznos Jicara gyümölccsé változnak. Részei az örök életfának.
Itzamna, Ixchil – istenek, az ő fiaik Hun chuen és Hun ahau, a majomikrek. A történetben az idősebb ikerpár (előző világkorszak?) nem dolgozik, csak a különböző művészeteknek él, csak a kukoricaföldhöz vezető utat tisztítják meg, de nem magát a földet, majd a saját naguáljukba átváltozva fallikus táncot adnak elő. Guatemalában sok kőre vésett kép maradvány található táncoló majmokkal, melyek még nem teljesen megértettek.
Milpa –a kukorica, a kukoricaföld.
Ixmucur – a fa galamb. (Maya: mucuy) Szójáték, mert a galamb Ixmucurnak segít az öreg Ixmucanét megtéveszteni.
Mole – paprikaszósz. A tortilla és a chili ma is az egyik alap élelme az indióknak.
Tamazul – tolték szó a békára. A Quichék számára egy naguálhoz kapcsolódó szójáték is van mögötte, melynek értelme nem világos.
Zaquicax – szó szerinti fordításban: fehér nyál (c’ax); ez az égi kígyó, amelyet a Mayák Chicchan-nak neveznek, és a Tejútat értik alatta.
Lotzquic – Lotz – acedera (savas, savanyú), quic – szaft. Trópusi növény, egy feljegyzés szerint a szürkehályog gyógyítására használták a szaftját.
Csillagküldöttek – vannak helyek a szövegben, ahol az állatszereplő alatt nem a naguált értették, hanem egy égi küldöttet. A fehér kígyó a Tejút követe, aki a Maya naptárban mint Chicchan jelenik meg. A béka a naptárban az egyik hónap jele, és mint víziállat az eső uraihoz, a Mayáknál Chác, tartozik. A tetű asztromisztikus jelentése nem ismert.
Molay – tömeg, halmaz, boly, nyáj. A mol szótő a Mayában gyülekezést jelent.
A zöld út – a vadászok hősei is el szoktak jutni a világtájak (égtájak, irányok) kereszteződéséhez. Ha egy sárga utat egyszer zöldnek neveznek, akkor annak szimbolikus jelentése van a Mayáknál: a zöld az ötödik kozmikus szín, amelyik a föld közepe felé vezető utat jelenti. Bár az ifjak a fekete úton mennek, a zöld középpontba fognak végül eljutni. A győzelem az elmúlásban, az átváltozás, a halj-meg-és-légy misztériuma fejeződik ki egyetlen színnel.
A szúnyogcsípések – mint az valószínűleg minden olvasónak világos, a jelenetnek az alvilág felé vezető úton mélyebb jelentése van. Ahhoz, hogy valaki le tudja győzni az ellenségeit, le kell tudni lepleznie; éppenúgy, mint ahogy ahhoz, hogy az ember le tudja győzni a saját hibáit, előbb fel kell őt ismernie. Ezeket jelenti a nevén nevezés, a felismerés. Ezt mindenkinek magának kell megtennie, ezt szimbolizálja, hogy a szúrásokat a szúnyog nem a saját szúrószerszámával, hanem Hunahpúnak egy szőrszálával hajtja végre. Ki van hangsúlyozva, hogy egy sem marad ki belőlük. A számok misztikájának is van szerepe, tizenkét megszólított van, plusz a tizenharmadik a fabábu.
A játék díjaként szereplő négy virágcsokor – a virágok egy trópikus növényfajta virágai. (rekettyefajta, mint például mifelénk a galagonya). A négy szín a négy égtáj színe, így az alvilág urainak kívánsága valójában azt jelenti, hogy az egész világon akarnak uralkodni.
Bagolykiáltás – Xpurpuék és Puhayú a Quichében és a Calchiquelben két különböző bagolyfajtát jelentenek. Az indián nyelvek tele vannak hangutánzó szavakkal. Meglehetősen problémás a megfelelő hangutánzó szó kiválasztása a fordításnál, a német változat gyakran a kreischen igét használja, ami a szótár szerint egészen különböző hangadásokat jelenthet: rikácsol, sivalkodik, sikoltozik, serceg, sistereg, csikorog, nyikorog, stb. A baglyok hajlott csőrére adnak a szövegben misztikus magyarázatot.
Tacuatzin – az azték szó az oposszumra, melyet a szövegben sok helyen kiszorított a Quiché (uuch) és Maya (och) változat. (Az uuch szó és a vúch szó hasonlósága több szójátékra ad alkalmat, a vúch esthajnalt, alkonyt jelent.) Még ma is mondják néha, mikor esteledik: Tacuatzin meghal.
Xulu Pacam – a szövegben Xulu és Pacam szerepel, tehát két varázsló, a magyarázat rész szerint mintha egy lenne. Ab xulu jelentése a varázsló, mivel nincs előtte az ab szócska, feltehetően varázslónőről van szó. A pacam szó jelentése kitűnő, kitüntetett.
Az öt tánc – Xahoh puhuy a bagolytánc. Xahoh cuc a mókustánc. A Xahoh ihoy az erszényes állat tánca. (az ihoy szóban megbújó hoy jelentése: beburkolni, elrejteni, továbbadni.) A negyedik tánc neve Ix-tzul. Vitatott az értelmezése, rongyokba öltözött két ember öleli át egymást. A vulgáris nyelvben manero picio –nak nevezik, ami együttalvást jelent. Az ötödik tánc neve Chi’tic. Ezt is többféleképpen értelmezik, néhányan a sánták táncának fordítják. Legvalószínűbb magyarázatnak a tic szó kettős jelentéséből való levezetés tűnik. Ennek egyik jelentése az, hogy vetni, eszerint tehát lehetne a táncot a „Kukoricavetés táncának” nevezni. Másik jelentése pedig: „A nap a zeniten áll”. A nap ereje az, amely növeli a kukoricát.
Érdekességként meg lehet még említeni, hogy a kukorica és a hal fogalma gyakran összekapcsolódnak, úgy a régi forrásokban, mint az indiók mai gondolkodásában is. A tolték források ismerik a halembereket, a Tlaca-michint. A diluvium napja Víznap, Atomatiuh, amely átváltoztatta akkor az egész emberiséget halakká.
Paxil Cayalá – cayal-ha: halvíz. A Maya paradicsom valahol arrafelé lehetett, ahol a Suchiáte folyó a Csendes-óceánba önlik, Guatemala és Mexikó határánál. Ezen a vidéken a falvakban még ma is táncokkal ünneplik a kukoricaistennő, Paxil ünnepét.
Pataxte – egy Európában nem ismert kakaófajta.
Kilenc ital – a chicha-t értik alatta. A chicha-t kukoricából készítik többféle eljárásnak alávetve, többszörösen desztillálva, 3 napig tartó folyamatban.
Balam Quitzé – egyike a négy ősatyának, a név jelentése erdei jaguár.
Balam Acab – egyike a négy ősatyának, a név jelentése éjszakai jaguár.
Mahucutab – a négy ősatya egyike, a nevének jelentése az éjszaka ura.
Balam Iqui – egyike a négy ősatyának, a név jelentése holdjaguár.
Caquiaxaha – holdjaguár felesége, a nevének a jelentése vöröstollak esője.
Chomiha – a név jelentése kiválogatott víz.
Tepeu, Yaqui, Tepeu-Yaqui – mind a három név nagyjából ugyanazt a törzset jelenti. Ennek a népnek a nagy része ma Mexikó északi részében Sonora államban él. A Popol Vuchban mint áldozati papok lépnek fel. A Yaquik ma is táncolt, ismert tánca az un. szarvas tánc. A Yaqui név vándorlókat jelent.
Olmecas – az olománok nevének jelentése: az emberek, akik a fehér anyagot, ulit (gummi) készítik. A Mayák előtt élt nép, feltehetően ők találták ki, alapították meg a labdajátékot, és alapozták meg a Maya írást és számrendszert.
Tamuh – a fazekasok.
Ihcab – a jövendőmondók, a jósok.
Tecpán – 13 törzséből nem mindet sorolja fel, néhány: a Pocomanas-k, Pocomchis-k Közép-Guatemalában élnek, a Cakchiqueles-k az Atitlán vulkáni tó környékén.
Nanauác – a Mindenttudó. Az első ember megjelenésével egyidejűleg megjelenő új isten a Quiché világban. A másik új uóc, a sólyom, ő Huracán követe.
Tulan (Tula) – egy ősi hely, melynek a történelem során többször megpróbálták a beazonosítását, de valószínűleg pontosabb a mai felfogás, mely szerint ez egy mitologikus hely. Azték nyelven a város neve Chicomoztóc volt, amely hét barlangot jelent.
Tohil – a Quichék főistenévé vált, a név jelentése esőthozó, villámló (Jupiter tonans). Azonosítják Quetzalcóatlval.
Avilix – ab ilih: az őrző, a védő.
Hacavitz – K’ak tűz és uitz hegy, tehát a név jelentése vulkanikus hegy.
Nicahtacah – jelentése: a síkság közepén. Tehát a síkság istene.
Tzikinaha – madárvíz, madárfolyó. A mai Santiagó-Atitlánnal azonosítják.
Chicimecas – egy meztelen, fázósan remegő, idegen nyelvet beszélő törzs kér tüzet. A szót vandálok, barbárok értelemben használják ma Közép-Amerikában. Úgy tartják, hogy a barbárok állandó támadásai okozták Tula összeomlását.
Tzotziles – a denevéremberek főistene. Naguál formájában rabolja el kedvelt népének, a Cakchiqueles-eknek a tüzet.
Ic’o quáb, a Naphozó – feltehetően Cuculkannal (néhány átírásban Kukulkánnal) azonos. A Vénust érthetik alatta, ő előzi meg a napot.
Pisom K’ak’al – pisom – betakart, k’akal – csillogás, fénylés.
Ayatl – teknősbéka.
A Maya naptár
Olyan ismereteket fedeztek fel a Mayáknál, melyek elképzelhetetlenek lennének több száz éves megfigyelések és egy magas kultúrszint nélkül. Ilyen például az a megállapításuk, hogy a Vénus 13-szor járja be a pályáját 8 napév alatt, és eközben ötször halad keresztül a föld és a nap között.
A kezdeteikben az eszközeik a számoláshoz igen egyszerűek voltak: a kéz és a láb ujjaik. A különböző Maya nyelvek táblázatai mutatják, hogy az első 20 szám minden nyelvben a legősibb szavak közé tartozott. Ezek voltak az első alapkövei egy naptár létrejöttének.
A megfigyeléseiket a Mayák mindig összekötötték a saját életük jelenségeivel. Például a nők menstruációs vérzését Quiché nyelven a holdtól jövő vérnek nevezik, ha az elmarad, akkor kilenc hónapba telik, amíg egy újszülött a világra jön, akit Kilenc-hónap-emberének neveznek. A kilences számnak ezért a Mayáknál különös jelentősége van.
A hónapot tehét 29 naposnak vették, kilenc hónapot neveztek Tzolkinnak, ami 260 nap (9szer 29 = 261, egyet levontak). Ez a később kifejlődött bonyolult Maya naptár alapja. A Tzolkin 13 holdlény között osztja fel az időt, és mindegyiknek 20 napja van. A holdlények istenek, naguál formában jelennek meg, és mindegyiknek 20 kísérője van. 13szor 20 = 260.
A tizenhármas szám áll a legnagyobb tiszteletben a Mayáknál, ez Isten száma. A számok írásához használt jelekből, hieroglifákból csak az első tizenhárom ténylegesen különböző, valami más, az annál nagyobb számok jelei már ismétlések valamilyen variációban. Például Ixmucáne, aki az istenek sorában az 5-s számként jelenik meg, később, más variációban 15-sként látható ismét.
Bár sok mindennel kapcsolatban a Maya írással foglalkozó kutatók még nem jutottak egységes álláspontra, az egyértelműen látszik, hogy a Mayáknál – akár csak például a tibeti asztrológiában – a számoknak egyszerre van mitológiai, fogalmi és szám jelentésük.
A 0 (nulla) jele egy stilizált kagyló. Ebből, vagyis a nullából születik Ixmucáne, és végződik (vagy teljesül) be a 20-sban, amelynek uinik a Quiché neve, ezek az uinik az istenek segítői. Amikor mindenegyes Oxlahun-ti-ku, akikből tizenhárom van, beszélt mindenegyes uinik-kal, vagyis 13szor 20 = 260, akkor teljesül be a Tzolkin, jön el a 13 Ahau napja, akik bejárták mind a négy utat, és Imix-Ixmucané kezdheti az új teremtéskört.
A hetes számnak, mint a 20-13= 7 maradékának is megvan a maga rangja, fontos szerepe. Yucatanban például a Hét Földréteg istenéről beszélnek. A 13szor 7= 91-t pedig a napfordulók kiszámításához használták.
A Tzolkin tehát megfelelt úgy a mágikus-misztikus, mint a kozmikus igényeiknek. A mezőgazdasági folyamatokhoz szükséges számításaikhoz máig elég.
További számításokhoz szükséges volt a napévvel való összekötés. A naptárok szerkesztéséhez jól értők megjegyzik, hogy a mayák naptára sokkal kevésbé tűnik önkényesnek (különféle trükkökkel dolgozónak), mint például az általunk használt Gergely-naptár.
Ha a Tzolkint és a 365 napos évet mechanikusan próbálnánk összekapcsolni:
13 * 20 = 260
13 * 8 = 104
13 * 28 = 364
Ez több szempontból is nem megfelelő. Egyrészt a Maya mitológia szempontjából indifferensnek számító 8-s szám szerepel benne. Másrészt vegyesen szerepelnek benne a műveletek – szorzás és összeadás, amelyeknek szintén külön jelentésük volt – amihez ráadásul még 1-t hozzá is kellett volna adni.
Egy jobb megközelítés, ha abból indulunk ki, hogy mihez volt szükség először a két fogalom, a Tzolkin és a napév összekapcsolására: a négy un. kardinálispont (nyári és téli napforduló, tavaszi és őszi napéjegyenlőség) meghatározására. Így a tizenhármas és a hetes mellett egy harmadik mágikus számot is alkalmazhatunk, a négyeset. A négyes a négy égtáj vagyis a négy út jele. A szorzat 13 * 7 * 4 = 364, a keréknek, az egésznek egy felosztását jelentette, ami csak egy kis pontatlanságot adott (plusz 1 lesz 365).
Egy másik megközelítésben feltehetően azt vizsgálták meg, hogy, ha a Tzolkinban a mágikus tizenhármas 20szor van meg, akkor vajon a napévben a huszas hányszor van meg. Természetesen 18szor, és a tizennyolcas egy új fogalom lett, a hónap, és mind a tizennyolc hónap megkapta a maga nevét, lásd ezeket a Maya naptár táblázatban felül, az oszlopok felett (Pop, Uo, Zip, Zotz, Tzec, stb.) A Quiche nyelvet ismerők ezen nevek között rögtön felismernek kettőt, éspedig két fontos naguál nevét: a zotz (néha dzotznak írják át) jelentése denevér, a muán jelentése pedig bagoly. A többi hónap nevének „megfejtése” nem ilyen egyszerű, az uo például békát jelent, de a hieroglifa ábrázolásban egy égi kereszt is van mellette.
Ha a 18-t kettővel elosztjuk, akkor kilencet kapunk, a kilenc pedig az Éjszaka Kilenc Ura (ereje). Ezek nevei nem maradtak fent, csak a köztük leghatalmasabbnak, a kilencediknek a hieroglifája található meg sok megtalált kövön, feliraton. Ennek neve olyasmit jelent, mint Fekete Nap. A kilenc úr mindegyike egy-egy kéthónapos, azaz negyvennapos perióduson uralkodott. Mivel egy évben nem 360, hanem 365 nap van, az utolsó öt napnak nem volt ura, a naptárban az oszlopuk tetején Uayeb áll, ami azt jelenti, hogy ez a névtelenek csoportja, ilyenkor az úr pihen. De az örök kerék és a csillagok nem pihennek, ezeken a napokon is forgatja az Ősanya a Tzolkin kerekét, és ílymódon ez az öt nap neki marad. A 366-dik napon aztán egy új Tzolkin kezdődik, a rend visszaáll, újra az urak munkája van soron.
Ezzel a rendszerrel sikerült összhangba hozniuk a nappal, a holddal és a Vénusszal kapcsolatos megfigyeléseket. A Tzolkin 260 napja, a napév 365 napja és a Vénusz áthaladásának 584 napja egy 37960 napos intervallumban esnek egybe. Ezt a következő Maya formulával adták meg:
Hold 20*13 = 260 260*2*73 = 37960
Nap 8*13 = 104 104*5*73 = 37960
Vénusz 5*13 = 65 65*8*73 = 37960
(365= 5*73 és 584=8*73)
37960 nap eltelte után a ciklusok „összeomlanak”, a kozmikus isteni erők pihenőt tartanak. Aztán természetesen egy ciklusokkal kezdődik előlről.
Tehát az ábrán bemutatott Maya naptár a következőképpen olvasandó:
Az első évben, az első Pop az 1-s számmal és Imix-szel kezdődik, a következő, a második évben az első nap 2 Kimi 0 Pop, utána következnek a 3 Chuen 0 Pop, majd a 4 Kib 0 Pop évek. Ezután jön csak ismét Imix, de az 5-s számmal. Összesen 73 Tzolkinnak, vagyis 52 évnek, azaz 18980 napnak kell eltelnie, míg ismét egy 1 Imix 0 Pop dátum lesz. Naptárkeréknek nevezik az ilyen számítási módot az ezzel foglalkozó tudósok, a Maya neve ismeretlen.
Ennél nagyobb időegységeknek is adtak külön nevet a Mayák, 20 év például Katún, 400 év Baktún, 8000 év Pictún, 160000 év Calactún – 64 millió év Alautún. Megtalálták olyan feliratokat, melyek ilyen nagyobb időintervallumokkal foglalkoznak, de ezek értelmezése még sok mindenben nem világos, illetve vitatott. Vannak kutatók, akik a naptár különböző fogalmait összefüggésbe hozzák a Yucatanon talált könyvben, a Chilám Balámban, a jaguárpapok könyvében leírt harcokkal. (Kilenc Isten, Tizenhárom Isten).1
A különböző világkorszakok
Világkorszak elnevezés alatt sokan sokfélét értenek, más fennmaradt régi irásokban is – például indiai védák, tibeti buddhizmus és lámaizmus, stb. – és itt, a Popol Vuchban is. Bár a Popol Vuch nem sorolja fel expliciten a világkorszakokat, az egyes részek melletti naptár hieroglifa jelek valamennyire mégis jelzik ezeket.
A Popol Vuch sok-sok kommentátora, értelmezője általában három értelmezési szintet különböztet meg a Popol Vuch kapcsán: az egyik a kozmológia szintje, ahol a Mayák a megfigyeléseik alapján megállapítják, hogy az égitestek és mozgásuk különböző számokhoz vannak kötve. A második szint egy gyakorlati szint, amely azt mutatja be, hogy hogyan fejlődött ki az ember a természetből, hogyan gyarapította ismereteit (például agrárismereteket), és eközben érzékelte, hogy fontos, részben mágikus kapcsolatok vannak az égitestek és az emberek és az állatok és a növények között. A harmadik szint egy történelmi szint, a Quiché nép története a létrejöttétől a nagy birodalom kialakulásáig.
Személyes feltételezésem szerint elképzelhető, hogy az eredeti szövegnek még egy pszichológiai-biológiai értelmezése is lehetséges, amely az ember örök vándorútjáról, a metamorfózisairól szól. Erre másoknál is történik utalás, például mikor felhívják a figyelmet arra, hogy a nap és a fény a tudatosság, míg az éjszaka és a sötétség a tudattalan jelképei. Ez példázza az isteni ikrek története is, ahol az éjszaka urainak a legyőzése teszi lehetővé a metamorfózisukat, a fénylénnyé történő átalakulásukat. A történet különböző részei mind-mind interpretálhatóak éppúgy asztrológiai, mind lélekfejlődési szinten. (Például a végtagok levágása a napfogyatkozás, a fej levágása a teljes sötétség.) A perui indiánok között állítólag ma is megtalálható még „a jaguár megeszi a napot” kifejezés.
Az isteni ikrek felmenetelével az égbe lezárul egy ciklus, egy periódus. Az ég és a föld dolgai rendbe lettek téve, elkezdődhet az emberek korszaka.
A labdajáték technikája és amit jelképez.
A labdajáték igazi jelentését nehéz ma már feltárnunk, mert az eredeti szöveg tele van olyan szavakkal, melyek polimorf jelentéstartalommal bírnak, azaz több dolgot jelentenek. Példaként álljon itt a cha szócska: a cha egyik jelentése mondani, egy másik jelentése az obszidián, és a chah pedig labdával játszanit jelent. Ugyanakkor, mint már említettem, a labdára használt szó vért is jelentett.
Mit jelképezhetett tehát?
A világos istenek küzdenek a sötétséggel, a jó erejei a rossz erejeivel. Ez minden átalakulás előfeltétele. A labda az égitestek mozgását, az egyik csapat játékosainak piros öve keletet, a másik csapat fekete öve nyugatot képviseli a játékban, vagy mondhatni jelenti a játék szimbolikájában. Mint a fény, amely hol látható, világosságot adó, hol pedig rejtve van.
A labda kemény gumiból készült, védekezésül a játékosok bőrvédőket hordtak a nyak körül és a combon, ezenkívül egy maszkot, arcvédőt.
Jelentős különbség a manapság szokásos labdajátékokkal szemben, hogy sem a kézzel, sem a lábfejjel nem lehetett hozzáérni a labdához, kizárólag a törzzsel, vállal, csípővel, combbal. Ennek egyrészt lehetett átvitt értelemben is jelentése, másrészt, míg a mai labdajátékok többsége nem áll meg egy találatnál, itt az első találat mindig az egyetlen is maradt, a játék végét jelentette.
A pálya két falból állt, ezek húsz vagy harminc lábnyira álltak egymástól, negyven vagy ötven láb hosszúak, és nyolc és fél láb magasak voltak. A pálya közepét egy elválasztó vonallal jelölték. A falak közepén, a játéktér közepén, egymással szemben volt két lyuk, ahhoz épp elég nagyok, hogy a labda át tudjon jutni rajtuk. Az nyert, aki keresztül tudta juttatni a labdát a falon levő lyukon.
Az a szokás, hogy a győztesnek joga volt elvenni a vesztes csapatnak és barátaikak az ékszereit, tollait, díszeit, stb. az észak-amerikai indiánok Potlatch-ára emlékeztető szokás. Amikor valaki meghalt, a holmiját szétosztották – a játékban vesztest pedig egyes helyeken, például az aztékoknál, pedig még fel is áldozták.
Az Áldozás, az áldozat.
A világ minden kora, korszaka ismeri az áldozás fogalmát, és általában mindegyik valami mást ért alatta. Pedig ennek a sokféle másnak a gyökere, a szándéka egy: annak megnyilvánulása, hogy az ember életében része van Istennek.
Ami a mayák, aztékok, quichék világából különböző ábrázolásokban fennmaradt erről, az elrémisztő a mai ember számára: emberáldozatok véres, kegyetlen módon, a szív kitépésével. Megérthetjük-e ebből, hogy miért gondolták egykor, hogy ezt kívánják tőlük az istenek?
Egy ősrégi archetípus hat ebben a mítoszban, amely a Föld szinte valamennyi más kultúrkörében megtalálható: a darabokra szaggatott Osiris képe, a darabokra szaggatott Dionysos, Baldur halála és feltámadása és még sok más.
A Popol Vuchban részletesen leírt, önfeláldozó áldozat az isteni ikrek története. Tudatosan vállalt áldozat ez, kezdve a kunyhóban elültetett két kukoricaszártól egészen a végső átalakulásukig, a haláluk pillanatáig. Halj meg és légy! Meg kell halni ahhoz, hogy újjá lehessen születni. Hányféleképpen fejezték már ki ezt? Nagyon sokféleképpen. A sok évszázadon keresztül a Popol Vuchon, mint Biblián nevelkedő indiánok számára valószínűleg ezek voltak a legkifejezőbb, az őket körülvevő természeti világhoz legjobban kapcsolódó képek az átalakulásra.
A Mayák világszemléletének kapcsolata más ókoriakkal
A Popol Vuch felfedezése óta mindmáig nagyon sok hasonlóságot fedeztek fel az itt szereplő leírások és más régi források között. Ezek széleskörű bemutatása és elemzése talán egy külön könyvet érdemelne, itt csak néhány példa felsorolására szorítkozom. Az egyiket már említettem az áldozásról írtak közben.
Egy másik, a leggyakrabban emlegetett és ugyanakkor vitatott példa az átkelés a tengeren, amelynek a bibliai történettel való hasonlósága nem szorul magyarázatra. Már Ximenez atyának is feltűnt, aki „Cuculkan reggeli csillagát”, a Venust „Jákob csillagának” nevezte.
Egy harmadik példa a Popol Vuch máig is nehezen értelmezett részei közül való, a következő mondat: „csak egy tükröt látunk mi, valójában nem egy napot”. Ezt Platon barlanghasonlatával (Az államból) kapcsolják össze.
Negyedik példa: a görög mitológiában Orpheus levágott feje dalol még a halálában, a Popol Vuchban a fiatal Kukoricaisten levágott feje énekel tovább. A két szöveg ugyanakkor nyilvánvalóan nem egy forrás: a Popol Vuchban csupa olyan állat és növény van, amelyet nem is ismertek Európában; a közös az archetipikus, az ősi régmúltba nyúló motívum.
Sok olyan ábrát találhatunk középkori dokumentumokban, amely egy fát a gyümölcsök helyén koponyákkal mutat, az Életfának ugyanez az ábrázolása szerepel a Popol Vuchban is.
Lezárásul néhány szó a kereszténység és a Maya hit viszonyáról. Az odaérkezett spanyol hódítók véreskezű hadjáratát a hitüket terjesztő keresztény papok kísérték. Az életben maradottak jó része felvette az új hitet, de mellette, a maga sajátos népi módján egybeolvasztotta ősei hitével. Ennek egyik példája a Maya kereszt és a Krisztuskereszt rokonsága. A falvakban gyakran átformálták a kereszteket univerzális Maya keresztté (egyformán hosszú minden irányban), oly módon, hogy a csatlakozási pontokat fenyő vagy pálma ágakkal díszítették. A „Szent Kereszt Ura” így vált a Maya világ középpontjának urává. Neve Yucatánon: Ah can tzicnál, vagyis a Négy Világvég Ura.
time2life 