Környezetszennyezés I.

Szemelvények környezetvédő szervezetek éves jelentéseiből

Mottó.
Alles ist eins. Was mit den Fluss passiert, passiert mit den Menschen, den tieren, dem Meer. Was einen geschieht, geschieht allen.
(Régi indián bölcsesség. Idézve F. Schätzing: Schwarm című könyvéből, mint az alant felsorolt példák is.)

Az 1994 óta érvényben lévő tilalom ellenére rengeteg atomhulladék kerül még a tengerbe. A franciaországi La Hague atom-újrahasznosító létesítményének lefolyó csöve mellett a tengerben 17 milliószor nagyobb a rádióaktivitás, mint a nyílt vizeken. A Norvégia előtti vizekben a tengeri alga és a rákok a technetium nevű rádióaktív anyaggal szennyezettek. Ennek okozójaként a norvég környezetvédők az elöregedett brit Sellafield-i atom-újrafeldolgozót azonosították. Közben amerikai geológusok úgy akarnak rádióaktív szemetet a tengerben elsüllyeszteni, hogy a sugárzó tartályokat egy kilométer hosszú csövön a mélybe engedik, és talajjal befedik.
***
1959 óta a szovjetek óriási mennyiségű atomhulladékot „tárolnak” az Északi-tengeren, az Arktison. Több, mint egy millió tonna kémiai fegyver rothad a tengerfenéken, 500 és 4500 méter közötti mélységekben. Különösen veszélyesnek számítanak a lassan rozsdásodó és széteső mérgesgáz tartályok, amelyeket 1947-ben süllyesztettek el. Több százezer, orvosi, kutatási és ipari célokban használt, majd kiselejtezett atom hulladékát tartalmazó tartály rothad Spanyolország partjai előtt. Az atombomba tesztekből származó plutoniumot a kutatók az Atlanti ócean közepén 4000 méter mélységben is kimutatták.
***
Az angol hydrográfiai szolgálat 57 435 hajóroncsot tart nyilván a tengerek mélyein, ezek között több amerikai és orosz atomtengeralattjáró is van.
***
A DDT (a mezőgazdaságban használt rovarirtószer) környezetre mérgező hatása a tengeri élőlényekre még súlyosabb, veszélyesebb, mint a szárazföldiekre. Az áramlásokkal mindenhová elterjed, és beépül a tengeri élelmiszerláncokba. A nagy ámbráscetek (Pottwal) húsában kimutattak olyan polybromkötéseket, melyek a számítógépekben és a televíziókban található tűzvédelmi anyagokból származnak. A kihalászott kardhalak (Schwertfisch) 90 százaléka higannyal fertőzött, ezen felül 25 százalékuk még PCB-vel is. Az Északi tengerben élő egyik csigafaj, a közönséges kürtcsiga (Wellhornschnecke, Buccinum undatum) női egyedeinél penisek nőttek. Ennek okozója a hajók festésére használt anyagban található Tributylzin.
***
Minden egyes olajfúrás a tengerfenéken körülbelül 20 négyzetkilométeren okoz szennyeződést. Ennek egyharmadán kipusztul minden élet.

A mélytengeri kábelek elektromos mezői megzavarják egyes halfajtáknál, mint például a lazacnál és az angolnánál (Lachs, Aal), a tájékozódási rendszerüket. Az elektrosmog ezenkívül negatív hatással van a lárvák fejlődésére.
***
A tengerekre világszerte jellemző az elalgásodás és a halpusztulás. Mivel Izrael nem írta alá az ipari szennyezőanyagok tengerbe ürítését tiltó egyezményt, egyedül a Haifa Chemicals cég 1999-ig évi 60000 tonna mérgező hulladékot dobott a tengerbe, olyan anyagokkal, mint: ólom, higany, kadmium, arzén és króm. A tengeri áramlásokkal ezek aztán eljutnak Sziriába, Ciprusra, s tovább. A tunéziai öbölben a mezőgazdasági anyagokat, műtrágyát előállító gyárak napi 12800 foszfátot (Phospatgips) tartalmazó hulladékanyagot engednek a tengerbe.
***
A 200 legáltalánosabban halászott tengeri halfajból 70-t jelöl meg a FAO mint veszélyeztetettet. (FAO: Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet.) Ugyanakkor a halászok száma növekszik. 1970-ben 13 millióan voltak, 1997-ben már 30 millióan. A nagyüzemként működő halászhajók egész fajokat tüntetnek el, minek következtében az azokra, mint táplálékra épülő fajok — bálnák, cápák, tengeri madarak — nem találnak táplálékot.
***
Peru partjainál 4000 méter mélyen hamburgi kutatók egy szimulációs modellel próbálták ki az oda tervezett mangánbányászatot. Az élőlények többsége elpusztult, még évekkel később sem tért magához ott a természet.

Sajnos azt hiszem, hogy ez a néhány példa csak a jéghegy csúcsa. Egyrészt ezek a példák még a Fukushimában lejátszódott katasztrófa, s az ottani szennyezés előtt lettek összegyűjtve. Másrészt, a szennyezők — a hadseregek és az ipar — sokkal nagyobb erőforrásokkal rendelkeznek, mint a környezetet védeni igyekvők.