A szív adhat észt, az ész nem ad szívet. Ha jól emlékszem, Anatole France írta ezt le valahol, én még a kamaszkoromban olvastam és nagyon bennem maradt. Több, mint 50 év elteltével, közel a 70-dik születésnapomhoz is ugyanolyan igaznak érzem.
Egyik nap fast food-ot ettem és nagyon, nagyon pocséknak találtam. Úgy éreztem, hogy a rossz táplálék testnek, szellemnek és léleknek egyaránt árt. De azzal, hogy nem magunk készítjük a táplálékunkat és nem tudjuk, miből készül, egyre gyakrabban fogunk rosszat enni, magunkhoz venni.
Éppen eleget írtam már a minőség kiveszéséről ebből a világból, minek írok még?
Mert úgy érzem, hogy mélyen összefügg a lélektelenséggel, a lélek nélküliséggel.
Imagine. Van egy egyre jobban megerősödött Rossz, aki bábuvá akarja és akarta tenni az embereket. Hogyan? Az utóbbi évtizedek, ha nem évszázadok ezt az útkeresését mutatják. Kábítószerfüggőséggel, gyógyszerfüggőségekkel, alkohol, dohány, stb. függőségekkel? Is, is, és is, de egyik sem hozta neki százszázalékban azt, amit elképzelt.
Imagine. Megtalált egy ki tudja milyen régről a Földön itt maradt olyan berendezést, mint amilyet az Aufbruch nach Pandora, Avatar filmben láthatunk. Keltetőben tenyészteni kvázi bábukat. Tegyük fel, hogy félig sikerült megfejtenie a technológia működésének a titkát. A tenyésztés a nagy lombikokban már megy, csak azt nem sikerült megérteni, hogyan kerül bele az ember. Minden, ami a testen kívül az embert emberré teszi.
Hol az emberhez a „kulcs”? Régen így kérdezték: hol lakik az emberben a lélek? Azt válaszolták rá, hogy a szívben.
Próbálkoztak tehát szívátültetésekkel, emberből emberbe. Talán rájöttek, hogy nem megoldás. A lelket nem sikerült „megfogniuk”.
És a szellemet? A gondolkodás központja az agy, legalábbis a jelenlegi tudomány szerint. De agy átültetéssel is hiába próbálkoznának.
A mikrobiológia és a genetika néhány évtizede beindult rohamos fejlődése rámutatott arra, hogy ezek a kísérletek „hentesmunkák” voltak. Úgy vélik, megtalálták a manipuláció eszközeit.
Megtalálták?
A programok, az élő szervezetben levő programok egy részéhez talán igen.
De a lélek továbbra is rejtély.
A rossz számára egy olyan rejtély, amivel nem is akar foglalkozni. Fölöslegesnek tartja. Neki bábuk kellenek a saját beteg elképzelése szerint, az ő akarata szerint funkcionáló bábuk.
A lélek pedig, ha „magától vándorol”, keressen más fészket magának.
A lélek a minőség őrzője, garanciája? Mindenben. Az emberek közötti kapcsolatokban, a természettel való viszonyban, mindenben, amit teszünk, alkotunk. Amit lélektelenül végzünk, annak silány lesz a minősége.
A Földön manapság megfigyelhető gyorsan fokozódó elértéktelenedés is a lélek kiszorulását mutatja.
A szív adhat észt, az ész nem ad szívet. Másképpen fogalmazva: a biológiai gépként kezelt test nem egyenlő az emberrel. Úgy tűnik, hogy ez is egy olyan igazság, amit újra és újra fel kell fedeznünk.
Még talán annyit jegyeznék meg, hogy ma Corpus Christi napja (20230608) van. Frohleichnam németül. Furcsa talán, hogy pont ma jöttek ezek a gondolatok. Az, hogy a lélek és a test milyen szervesen összefüggnek, valami jónak a létrehozásában mennyire egymásra vannak utalva.
Nem tudom, hogy hányan hallottak a magyar népdalok között fennmaradt Kőmíves Kelemenné balladájáról. Talán más kultúrkörökben is van hasonló történet. A kőmíveseknek egy nagy és erős falat kellett építeniük, de a fal mindig leomlott. Végül valahonnan azt a tanácsot kapták, hogy azt az asszonyt kell beleépíteniük, hogy a fal fennmaradjon, amelyik kőmívesnek a felesége elsőként látogatja meg őket. Így is történt. Kőmíves Kelemenné lett az áldozat. A fal nem omlott le többé.
Corpus Christi
Lelkemet adom
Az új teremtéséhez,
Jól összetartó
Kötőanyagot, nem vész
El, mit lélek tart és fog.
A kapocs közös,
Kétirányú, minden kis
Lény adja hozzá
Karját, önnön kis lelke
Öntudatlan csöpp csápját.
time2life 