Téli tankák — az utóbbi néhány hónap tanka termése, 2016 márciusában jelent meg.
A tankák az életem, vagyis az utam kísérői. Gyakran hozzátartoznak a meditációmhoz, mondhatnám talán, mint a sámánnak az ének vagy a papnak a szertartás imája a munkájukhoz.
Szeretném őket megosztani másokkal. Bennük van az élet, a tudás, apró cseppekben, mert minden megismerés apró darabokban érkezik hozzánk, még akkor is, ha egy-egy felismerés megdöbbent. Mint ahogyan egy kirándulás közben is csak aprókat kortyolunk a magunkkal vitt vízből, talán a tankákat se ajánlanám “egy hajtásra” olvasni.
Ha egy-egy kirándulásunk, egy-egy napunk kicsinek tűnik is, mégis benne van az egész életünk.
Csukd be szemeid,
Lásd a felkelő napod,
Megvilágítja
A múltad ösvényeit,
Vezet tovább, nem vakít.
**** 2017-ben:
Mivel az epublival megszünt a szerzödésem, itt bemutatom ennek a kötetnek a tankáit:
Szavak nélkül
Tengernyi mikro
Hangocska, itt zsibongó,
Szárnyaira vesz,
Csendben ringat, remegtet.
Ha megszólalok, letesz.
A mester
Mit dob felszínre
A vulkán egy pillanat
Múlva, nem tudod,
Tartásod, lelked mindig
Kész, végtelenül nyugodt.
A mindennapi csoda
A nagy olajfolt
Közepén kicsi kacsa,
Ki tiszta marad,
Sötét démonok között
Fehér lelked megőrzöd.
Jövendő háló
Jelzőrendszerek,
Képek, szavak, illatok,
Találunk-e majd
Olyat, melyre csak a jó
Épülhet, a galád veszt.
Távolodom
Mit hozott ez év,
Magányom mélyülését,
Nőtt a távolság
A jelentől, idegen
Mosttól, sok-sok hidegtől.
Karácsonyi fények
Senki sem figyel
Hangjaikra, öregek,
Sok-sok magányos
Gyertya ég, aztán mindent
Elnyel a mély sötétség.
A karácsony színei
Vörös, fehér és kék
A karácsony színei,
Vörös a kelet,
Lét, fehér a léleké,
Kék a láthatatlan ég.
Benne lenni a világban
Jelenlenni vagy
Átélni nagy különbség,
Érezve ismer
Meg mindent, ami itt él,
Kiben van, s lesz megértés.
A teknősbéka
A teknősbéka
Hosszú útját egyedül
Járja be, lehet
Bár sok társa, utódja,
A magány az ő sorsa.
Karácsonyi újszülött
A karácsonyfa
Alatti friss csecsemőt
Láttam álmomban,
Szelíd mosolya üzent,
Vigasztalt, szeretett, élt.
Hideg kezek
Hideg fülek és
Téli hideg kis kezek.
Rég meghalt apám
Melengeti kisgyerek
Kezeimet. Álmodom?
Szeretem őket
Sokan voltak már,
Kiknek a magány úgy fájt,
Hogy szeretettel
Csillapították. Adtak
És nem vártak viszonzást.
Novemberi sétán
Sok kis csapatban
Vonuló madárhadat
Néztem az égen,
Egyikük csíkos tollát
Hagyta a földön nékem.
Az örökkévalóság vége
A végtelennek
Vége lett, az időtlen
Elmúlt, porba hullt
Sok távoli cél, messze
Nyúló vágyódás kihunyt.
Idő-madár
A távol mára
Közellé lett, s röpke lét
Után, ismét majd
Röpít az idő-madár.
Ki tudja, vajon hová.
Fiatalon
Fiatalon még
Nem írtam, csak olvastam
Verseket, vágyva
Meglelni az egyetlent,
Az időtlen legszebbet.
Beköszöntő dallamok
Dallamok néha,
Mint a háborgó vizek,
El és elöntik
Hullámaik fejemet,
Gátat nem építhetek.
Unokámnak
Kicsi gyerek, te
Mire megnősz, itt én már
Nem leszek. Gondolj
Néha valakire, ki
Téged nagyon szeretett.
Farsang
Csacska macska, pracs,
Lacska fruska, trap-trap-trap,
Dobot verő ág,
Tarkabarka vidámság,
Lapul a szomorúság.
Ki nem tud
Ki nem tud senkit
Szeretni, súlyos beteg,
Tán ezerév sem
Gyógyítja meg, élete
Hideg márvány, holt bálvány.
Alváshiány
Bamba kábaság
A köbön egy álmatlan
Éjszaka után,
Kint is, bent is ködlepel,
Lehúz az elalvás-vágy.
Az út visz
Az életút visz
Örvényeken át avagy
Csendes vizeken,
Választom vagy sem, élem
Megadatott életem.
Karácsonyi tisztulás
Röpke pillanat
Karácsonyi erdőben
Nem gyógyíthat meg,
Ha sok ezer városi
Óra rádtelepedett.
Vagy – vagy
Sokszor meglátott
Igazság a „vagy-vagy”-é,
Van, amiben nincs
Dialektika, ezen
Vagy azon az úton mész.
A múlt kútja
Mélységesen mély
A múltnak kútja, tudták,
Badarság hinni,
Egy-két lépés, s napfényre
Kijutsz már. Mehetsz tovább.
Amit nem mondtak,
Ez a kút szélesedik,
Eltűnik közted
S mások közt a határ, egy
A Föld, egy múlt vár miránk.
Medve napok
Medve-napok így
December végén, rövid
Fény, hosszú sötét,
Az álmosító csend húz,
Aludj mackó, ez a tél.
A lét csapdái
Csapdák nélküli
Lét, az csalfa tünemény,
Vagy oly ritkaság,
Sok-sok bejárt út után,
Különleges adomány.
A szeretet útja
Az út a cél, csak
Az, minden más faforgács,
Fűtőanyag vagy
Üzenet, útépítő
A jövőnek. Szeretet.
Színes sálak a kalapból
Csöpp varázsdoboz
Testünk minden kis sejtje,
Végtelen láncok,
Messzenyúló rejtelmek
Bújnak és várnak benne.
Beszélgetés
Rakd össze! De mit?
Új bútort? A világot?
Jó az, hogy semmit
Sem kapunk készen? Tudod,
Hogy még önmagunkat sem!
Újévi kívánság
Mint a jó vándor,
Ki égre s földre ügyel
Egyaránt, én is
Úgy haladjak tovább itt,
S ott, visz az út bárhová.
Hódara
Hódara szórt be
Sok fekete foltot, nem
Sűrű hókristály,
Vékony takaró csupán,
Nem hoz régvárt gyógyulást.
Hópehely
Tökély és szépség,
Időben el nem lazul,
Hópehely élet,
Felvillant forma után
Alig vár, átalakul.
Sorskovácsolás
Embernek lenni
Szeretnének démonok,
Késő a bánat,
Elhibázott döntések
Nyomán tévelygő utak.
Az életben
Álmodás helyett
Apró napi teszveszek.
Baj? Nem kell-e ez?
Amíg benne maradok,
Mindkettő fontos dolog.
Hhmmm
Micimackónak
A sok köcsög méz, nekem
Tucat pogácsa
Nyomja hasunk, ilyenkor
Nincs egy ép gondolatunk.
Hullám és rezgés
Hullám és rezgés
Minden, a kő nem hiszi,
Végtelen időn
Át a folyót figyeli,
Felébred benne a vágy?
Fohász
Istenem, kinek
Mindennap köszönhetem
Az életemet,
Átérezve bent, mélyen,
Karjaidban tarts engem!
Öreganyóm
Öreganyó, kis
Üres szobádban kereszt,
A világ neked
Hideg könyörtelenség,
Kályhádban kicsiny tűz ég.
Ködben a jövő
Növények, manók,
Sziklák, fák, óriások,
Sok párhuzamos
Világ, figyel, talán vár,
Mi lesz az ember után.
Életvonal
Életvonalak
Tenyérben vagy génekben
Utat mutatnak,
Ha az’ elvet követed,
Hogy „Ismerd meg önmagad!”
Jelez a folyó
Ha majd elfogynak
Az örvények belőlem,
Azt jelenti vajh’,
Mennem kell, időm letelt,
Dolgom itt elvégeztem.
Február
Rövid hótakaró,
Hosszú tocsogás, éltet
Adó víz, talajt
Lazító csobogás. Jön
Majd, készül már a tavasz.
Rashomon
Mikor kint esik,
S én bent ülök a szürke
Szobában, olyan,
Mint a reménytelenség
Kurosawa filmjében.
Bénultság tör rám,
Nem lehet semmit tenni,
Csak várni, s várni,
Míg vége lesz az esőnek,
Előbb, mint az életnek.
Múló téridő
Elment a vonat.
Hiába akarnál már
Felszállni rá, te
Maradtál. A világ ment.
Új környezet idegen.
Vándorló remény
A remény mindig
Az új, a friss erőé,
A gyermekeké,
Mit mi nem, ők meglelik,
Felépítik, megvédik.
Hajótörött
Hajótörött, ki
Visszajutsz az emberek
Világába, lesz
Talán idő, hogy vágyni fogsz
Szigeted magányába.
Embernek lenni
Borzasztó, oly sok
Bábut látok, oly kevés
Embert, ki nem fél
Önmaga lenni, élni
S tenni, mit jónak ítél.
Viharos lét
Elsodort mindent
A víz, az élet, pusztítást
Hozott teremtés
Helyett, de alapokat
Készített sok jövőnek.
Két útszakasz között
Kijutottál a
Labirintusodból, nagy
A végtelen tér,
Megnyílt számtalan új út,
Lehetőség, váró kép.
Ami rejtve van
Gyakran figyelünk
Örömmel csupa rejtély
Csöpp gyermeket, de
Öregek fel nem tárult
Titkai nem kellenek.
Lapok a szélben
Mint leveleket
Viszi a szél sorsunkat,
Csöpp darabkáit
Hol itt, hol ott pottyantja
Ránk, jó, ha hazatalál.
Fekete apáca
Gyönyörű lelket
Fed e sötét köpönyeg,
Feltámadó mély
Rejtelmeket, látatlan
Is ható szeretetet.
Lidércfények
Mint lidércfények,
Oly kétségbeesettek
Az emberek, ha
Elvágja gyökerüket
A szétszaggató hideg.
Elemi erők
Min múlik vajon,
Két hullám összecsapva
Kioltják egymást
Vagy erősítik, zúznak
Vagy megtisztulást hoznak.
Saját versek
Szeretem néha
Olvasni verseimet,
Olyanok, mint a
Saját gyermekek, visznek
Belőlem egy keveset.
Néptemetés
A sírt, hol nemzet
Süllyed el, körbeveszi
Sok sötét, kaján
Árny, számukra nem lesz már
Új kor és feltámadás.
Bizonytalan visszaszámlálás
Annyi mindenre
Kellene még az idő,
De egyszer mégis
Indulnunk kell, új élet
Vár ránk, új reményekkel.
Szabad választás
Akármi sorsunk,
Menni kell, s tenni, mit hoz,
Vagy nem, de tudva
Miért. Mikor ez, s mikor
Más döntés a helyes, szép.
Az örök csend
A csendre vágyom,
Az elérhetetlenre,
Bár tudom, rövid
Lenne találkozásunk,
Vonzana vissza a lét.
Az indulás ideje
Könnyek nélkül ha
Zokog a szívünk, hol van
Még remény, erőt
Adó forrás? Ha nincs bent,
Menni kell, fel! Indulás!
Belső malom
Nem sírok, belül
Sem hordom rám szakadó
Bajaim, malmom
Szelektál, gyógyít, kutat,
Készíti a magokat.
A látszat csal
Az öregeknél
A legnagyobb az esély,
Madárijesztő
Külső mögött dúsgazdag,
Vagy a nincstelen szegény.
Kopott szőttes
Kopott szőttesed
Javítgasd még szépen meg.
Amikor elég,
Új szálból újat csinálj,
Régi mintád alapján.
Erőforrások
Két dolog van, mi
Erőt ad, az igazság-
Tudat az egyik,
S ember, kinek itt van rád
Szüksége, az a másik.
A láthatatlan a tükörben
Óriás Buddha,
Örök ember, kísérő
Árnyvilág, minden
Mit látunk, rólatok szól,
Megítél, dicsér, bírál.
Állati szemek
Néznek rám újra
Csodálkozó nagy szemek,
Mondd csak, ti mind, az
Emberek, az életet
Miért nem szeretitek?
A zen
Szavak nélküli
Versek a zen, belső
Dübörgés és csend,
Összefutó végtelen
Szálak, áhítat-ember.
Kísérő kísértők
Sok hamisságot
Suttogó démon körbe-
Vesz, taszít, kísért.
Hasztalan. Se így, se úgy,
Nem lopatom el magam.
Metamorfózis-folyam
Parancsolat vagy
Bontakozó megértés,
Megnyíló kövek,
Felbomló sejtek, árad,
Széttárul nem-látott lét.
Ember, téridő, feladat
Jó érzés menni
Úgy, hogy elvégeztem mi
Rám szabatott, bár
Nem jó látni sok lenne
Még tenni feladatot.
Mégis menni kell,
Tudni letenni, hagyni
Másoknak itt s most,
Mert az idő jól kimért,
Lényege nekünk rejtély.
Éjfél után
„Mikor az óra
Egyet üt, üres a híd,
Csend mindenütt.” Jaj!
Ember nélkül a világ,
Démontanya az ország.
Sámánutazás
Tengerek partján
S hegyek csúcsain csukott
Szemmel messze jársz,
Egybeolvad az egész
Ezerarcú nagyvilág.
Bevégeztetett
Lezárt utak vajh’
Csak régi legendákban
Nyílnak újra meg,
Számunkra minden megtett,
Marad bevégeztetett.
Rosszra rossz
Természet ellen
Fordult az ember, és ő
Sokáig tűrt, de
Eltűnik a jó anya,
Marad gonosz mostoha.
Faág
Lassan foszlik le
Rólam a világ, marad
Mi volt, ős-csupasz
Faág, új bimbókra, új
Teremtésekre vágy, vár.
Tükröm
Tükröm ha nézem,
Az iróniával telt
Kajánt, rajtam áll,
Látni kettős igazság
Valamennyi oldalát.
Harmadik szem
Fáj, de nem lehet
Mások szeme elől a
Fátylat letépni,
Látásért magadnak kell
Sokszorosan szenvedni.
Védett növény
A külvilág rossz,
Sok az ártó, hideg szél,
Erőd raboló
Ellenség, maradj csak bent,
Te üvegházi növény!
Márciusi várakozás
Tavasztündér, vár
Reád sok bokor, virág,
Fa, állat, s ember,
Zord, szeles napok után
A meleget, fényt hozd el!
Ember feletti
Ember feletti,
Ki az embernél többnek
Véled magad, tudd,
A labirintusodból
Még nehezebb a kiút.
Szembeszállni a gonosszal
Ha egy gyermeket
Nem tudunk megvédeni,
Az egész várat
El fogjuk veszíteni.
Örök igazság ez is.
Világtojás
Rejted a jövőt.
Kevés, ki rajtad átlát.
Burokban védve
Alszik viharok előtt
A készülődő világ.
Húsvéti tojás
Kisgyerek tojást
Fest, örül a szép színnek,
Nyuszi, virágok,
S az alvó lélek, együtt
Köszönt téged, ó, Élet!
Belső napod
Csukd be szemeid,
Lásd a felkelő napod,
Megvilágítja
A múltad ösvényeit,
Vezet tovább, nem vakít.
******
A kiadott könyv adatai:
Taschenbuch: 48 Seiten
Verlag: Neopubli; Auflage: 4 (25. März 2016)
Sprache: Ungarisch
ISBN-10: 3737597693
ISBN-13: 978-3737597692
Linkek:
amazon:
time2life 