Az idén korán van húsvét és korán jött a tavasz. Ennek gyakran örülünk, és csak időnként nem, amikor például az időnként visszatérő hajnali fagyok a már kivirágzott gyümölcsfákat fenyegetik.
Amióta ezt a blogot írom, minden évben — ha jól emlékszem — írtam a húsvétról, ezek közül egyhez teszek ide linket: :
https://time2life.wordpress.com/2020/04/10/kellemes-husveti-unnepet-kivanok-a-karanten-ellenere/
Egyik évben írtam az itt, Ausztriában és Németországban szokásos tojáskeresés szokásáról, amelyhez az idén így előre (nagycsütörtökön írom e sorokat) csak annyit tudnak mondani az időjárást előre jelzők: valószínű, hogy nem hóban kell keresni a gyerekeknek a kertben a tojásokat, de eső bizony megszakíthatja itt-ott a kellemes meleget.
Ami a húsvét felnőtteknek, hívőknek szóló üzenetét illeti, az előző hetekben több olyan bejegyzést írtam, amit nem nehéz gondolatban összekapcsolni a húsvéttal, például a Tavaszáldozat-ot és az In memoriam-t:
https://time2life.wordpress.com/2024/03/22/tavaszaldozat/
Mindezek után miről írok most, 2024 húsvétján? Egy kicsit mást. Egy régi világot szeretnék néhány pillanatra felidézni, amikor még nem volt húsvét, bár volt újjászületés és megújulás. Egy olyan régi világot, ahol egészen természetes volt az embervilág és a szellemvilág elválaszthatatlan összetartozása és kapcsolata. Ez a kapcsolat nagyon intenzív volt, áthatotta a mindennapokat. Ennek a kornak a papjait sámánoknak hívták, akik valamelyest közvetítők voltak az emberek számára a két világ között, de nem követeltek maguknak kizárólagosságot ebben a kapcsolatban. Azonkívül a funkcióik szélesebb körűek voltak, mint a mai papoké. Egy, a sámánvilágról szóló könyvben így idézi egy sámán szavait az író:
Was ein Schamane ist? „Eine Bibliothek, eine Apotheke, ein meteorologische Dienst, ein Veterinär, ein historisches Archiv und vieles, vieles Andere in einer Person.“
Azaz magyarul: Micsoda egy sámán? Egy könyvtár, egy gyógyszertár, egy meteorológiai szolgálat, egy orvos és állatorvos, egy archívum, és még nagyon sok minden más, egy személyben.
Miért érzem úgy, hogy nem helytelen pont húsvét kapcsán szólni róluk?
Nem akarom szavakkal magyarázni. Inkább ideteszek egy példát. Egy olyan verset, dalt, amit egy sámánasszony kántált messze a Távol-Keleten, amikor néhány rokonával temető látogatáson volt, és az ő feladatai közé tartozott az ősök szellemeinek a megszólítása, hívása.
(A könyvet — Die Kraft der Schamanen — én németül olvastam, leírom a magam fordításában magyarul is a verset.)
Die sehend Blinden
Hörend Tauben
Denkend Blöden
Aus dem hiesigen Winkel
Der Irrenhöhle Leben
Mögen demnächst
Jaulen und zetern
Eure guten Namen
Siebeundsiebzig Mal
Zum Dreck
Zum Stein
Zum Messer verwandeln
Um damit
Saubere zu beschmutzen
Gesunde zu verletzen und
Bessere zu beseitigen
Ich aber werde
Nichts dagegen unternehmen
Ersichtend den Dreck
Erfühlend den Stein
Und wohl erwägend
Den verkraftbaren und
Ersetzbaren Verlust
Gegenüber dem unersetzbaren
Und unvertilgbaren Gewinn
Und dies, Euch vertrauend
Ihr werdet
Ruhe bewahren und
Schweigen verwahren
Mich an Euch lehnend
Ihr werdet
Unverrückbar fest bleiben
Wie Felsen, wie Berg
Und wahrhaftig
Wie Geburt, wie Tod
So seid Ihr versichert
Wir und Ihr bleiben
Auch weiterhin eines
Ihr die Nordseite
Wir die Südseite
Eines und dasselbe Berges
Dessen Gipfel der Himmel
Dessen Grund die Erde
Wir der Tag, Ihr die Nacht
Die zwei Seiten
Einer und derselben Zeit
Eingebettet in die Ewigkeit.
Magyarul:
Azok, kik látnak s mégis vakok,
Azok, kik hallanak s mégis süketek,
Azok, akik úgy hiszik gondolkodnak, de mégsem teszik,
A mostani szemszögéből az Èlet bolond labirintusának
Siránkozhatnak és kiabálhatják
Jó neveiteket
Hetvenhétszer
Mocskolva
Kövezve
Kés élére hányva
Hogy tisztákat bepiszkítsanak
Egészségest megsebesítsenek
A jobbakat eltüntessék
Én nem fogok tenni semmit ellene.
Látva a mocskot
Érezve a kő súlyát
Mérlegre állítódik bennem
Az elviselhető és pótolható veszteség
Szembeállítva a pótolhatatlan nyereséggel
Bízva bennetek
Tudom, megőrzitek a nyugalmatokat
És a hallgatásotokat
Engem magatokhoz döntve
Elmozdíthatatlanul szilárdak maradtok
Mint a sziklák, mint a hegyek
És igazak, mint a születés, mint a halál,
Legyetek biztosak
Mi és ti megmaradunk
Továbbra is egynek
Ti az északi oldala
Mi a déli oldala
Ugyanannak a hegynek
Melynek csúcsa az Ég
S alapja a Föld
Mi vagyunk a nappal, ti az éjszaka
Két oldala ugyanannak az időnek
Beágyazódva az időtlenségbe.
Hányan gondolkodnak errefelé, minálunk az újászületésen, a halálon? A halál tabutéma a mindennapokban, még azoktól is, akik pedig már közelállnak hozzá. Mi lesz utána? Erről sem illik beszélni.
Írtam egy verset a sámánokról szóló könyv olvasása után:
Egy ősi kor és manapság
Éltek oly népek,
Kiknek a mindennapi
Beszélgetés a
Szellemekkel szükséges
Jó és természetes volt.
Manapság, aki
Ezt teszi, azt bolondnak
Tartják, hisz a lég
Üres, nincs ott semmi, hol
Ember szeme mit sem lát.
Húsvét
Nyuszi, tojás és
Tavasz, gyereknek ez a
Húsvét, fogható,
Tapintható, nem elvi,
Ez az újjászületés.
Világ-megváltás
Gondolata később jön
Az ébredező
Lélekben, az áldozat,
Ha szükséges, a szívben.
time2life 