Az okostelefon: kihasználásunk eszköze

Oly sokszor írtam már arról, hogy a technikával – és ezek között az okostelefonnal – mennyi nem jó tendenciát látok, minek még egyszer? Írtam tavaly arról, hogy a Nagy Kínai Vezetés milyen pontrendszerrel, kamerákkal és a mindenkinek szinte kötelező okostelefonnal (mert másképp már lassan semmi sem megy) hogyan akarja kontrollálni, „zsinóron tartani” sok milliós népét. Írtam az idén már arról, hogy az okostelefonokhoz csatlakozó illetve hasonló okos órákkal milyen jó alkalmat adnak az emberek maguk a biztosítóknak, hogy megfigyelés alatt tartsák őket. Ez már nem Kína. Ez Európa, Amerika, a szélsebesen múló félben levő nyugati világ.
Mégis úgy érzem, hogy megint írom kell róla. Mert az okostelefonok a manipulálásunk eszközei, a kihasználásunk eszközei, és fennáll a veszélye, hogy a kategorizálásunk eszközei is lesznek.
A manipulálásunk eszközei az okostelefonok, illetve a rajtuk elszaporodott app-k. Manapság már mindenre van egy app. Mindenki látja és mégsem akarjuk észrevenni azt, hogy mennyire függővé váltak a mai fiatalok, az új generáció a technikától, a mobiltelefonjuktól és az azon használt alkalmazásoktól. Vagyis az app-októl. És ennek a függőségnek nagyon sok rossz oldala is van, az egyénre nézve is és a társadalomra nézve is.
Például. Ki neveli manapság a gyerekeket? A közintézmények, az óvoda, az iskola? A szüleik? (A nagyszüleiket már meg sem kérdem, mert azokat nem engedik a közelükbe.) Az App-ok a mobilokon?
Jó, tudom, gyakran volt s van olyan világ, hogy a környezet negatív hatásaitól nem lehet, illetve nehéz megvédeni a gyerekeket. De talán soha ennyire, mint ma. Mert a felnőtteket sem lehet. Olyan sok mindennel csapják be magukat! A Konzumisten oltárán legalább annyira feláldozódik az egyéni szabadság, mint egy Orwell-i diktátor alatt.
Mindent tudnak rólad, manipulálnak úgy, hogy észre sem veszed – ez a jelenlegi helyzet.
A kihasználásunk eszközei az okostelefonok. Mit használnak ki rajtunk? A technika szeretetünket, azt, hogy szeretnénk magunkat a „fejlődéssel lépést tartónak” érezni, hogy az emberek többsége igenis a mainstreamhez akar tartozni. Akárcsak a kamaszkorban. Emlékszem, hogy a ’60-s években Magyarországon a „selyemharisnya” volt a menő (manapság talán úgy mondják: cool), erre vágytak az iskoláslányok, és kicsúfolták azt, akinek nem ilyen volt. Valami ilyesfajta dolog segítette elő a mobiltelefonok viharosan gyors elterjedését is, és ma már ott tartunk, hogy egyre több dolgot csak azokon keresztül lehet majd elintézni. A kategorizálásunk eszközévé válnak, ahol két kategória van: vagy rendelkezik valaki okostelefonnal – ezek a „jó” állampolgárok? – vagy nem, s ezek a másodrendűek. Ijesztő fejlemények, Orwell csodálhatná, hogy lehagyta a valóság.
Az app-okkal való tudatmanipuláció masszív agykontroll, és ma már messze nemcsak kommerciális célokra használják (mit vegyél és mit nem). A közvélemény alakításának az eszközéből rég átment a közvélemény manipulálásának az eszközébe. Miért? Hogyan?
Ki kontrollálja az app-okban hirdetett értékeket? Mire nevelnek ezek, anélkül, hogy ez tudatosodna bennünk? Arra-e, hogy az emberben fontos az emocionális érzékelés, a beleérzés, az empátia, a szenvedés és a boldogság az életünk elengedhetetlen alkotórészei, igaz ember nem lehet morális szabad választás nélkül? Attól tartok, hogy nem. Éppen ellenkezőleg. Felszámolni akarják mindazokat az értékeket, ami nagy nehezen az évszázadok során a világunkban kialakult. Mit adnak helyébe?Placebó-kat? A csak az intelligenciára épülő felelősséget? Nem bízhatjuk csak a gépi intelligenciára a magunk felelősségeit. És milyen felelősséget építenek egy gépi intelligenciába azok, akik pont a felelős hozzáállásról akarják az embereket leszoktatni? A „maguk képére” készíttetnek „intelligenciát”?

Ember és báb

Váltogatják egymást a hidegebb és a melegebb napok, azt hihetné az ember, hogy már a naptár is összekavarodott – de régen is mondták, hogy az április szeszélyes, úgyhogy valószínűleg nincs ebben semmi különös. A napsütéses napokon az emberek többet sétálnak, az esős napokon viszont könnyebb betartani a karantén intézkedéseit és bentmaradni a lakásban. Így vagyok vele én is. Azért érzem, hogy kevés, kevés a természetből, kevés a friss tavaszi levegőből. Bécsben néhány helyen már elkezdtek nyílni az orgonák. Megnyugtató érezni az illatukat, megnyugtató miattuk – hogy lám, ők élnek zavartalanul a vírustól, de megnyugtató magam miatt is, mert azt mondják, hogy aki elkapja a vírust, annak a szag és íz érzékelése is legyengül. No, az enyém nem gyengült el, jólesően szagolgatom az orgonákat.
A természet adja az erőt, az embernek is – sokuknak közülük érdemtelenül, de ő nem válogat közöttünk.
A fa és az erdő. Valamelyik régi mitológiában az első embereket faembereknek nevezték, vajon miért? A fák intelligensek, és sokkal inkább összhangban vannak a természettel, mint mi, az emberek. Miért nem tartalmazzák az emberek belül, mélyen az öntudatlanság szintjén azt a tudást, ami a fáknál megvan: hogy egy fa nem sokat tehet, egy erdő nagyságrendekkel többet.
Vagy tartalmazzák az ember belső kis programjai, ösztönei is? Csak egyfajta rossz, nyájjá torzult módon, amivel könnyen kihasználhatóvá válnak? Az ilyesfajta kósza gondolatok bennem a Mi az ember kérdéshez kapcsolódnak. Mi a baj a nyájjal?
Az én emberdefiníciómtól elválaszthatatlan a szabad akarat és a lélek, és pontosan ettől a kettőtől akarják a bábugyártók megfosztani az embereket. Feltülemlik bennem egy rossz érzés nagy hulláma, mikor ilyesfajta mondatokat hallok a televízióban valamilyen filmben: „új identitást adunk magának”. Istenem! Micsoda rémes torzulása a szavaknak! Én úgy vallom, hogy identitást az embernek a Sorson – Istenen – kívül csak önmaga adhat. Vagyok – voltam – leszek vándorolva a léteken át, más és mégis ugyanaz.
De nem bábu. Önmagát formáló, útját kereső ember.
Válhat egy kabaréműsor szomorú memento-vá? Igen. Egyik este például a Gute Nacht, Österreich. Kína nemcsak a vírust, de az önkényt, az embertelenséget is exportálja a világba. Lehetett látni ebben a műsorban néhány nagyon rövid pillanatra egy kínai lány, majd később egy kínai fiú arcát, akik nem akarták eladni a lelküket, ki merték mondani azt, ami a szívüket nyomja. Azóta feltehetően halottak. „A sorsuk ismeretlen.” A diktátoroknak mindig a legnagyobb ellenségük a gondolkodni akaró emberek. Így volt ez sok személyi kultusz idején, csak a most itt, Európában fiatal generáció nem élt át ilyet. Nem ismerik a veszélyt?

Ember és bábu

Elpusztítani
Akarják az utolsó
Embert is, Földön
Ne maradjon memento,
Ember lehetett, ki jó.

Messze az űrben
Maradnak hangok s képek
Róluk, kik éltek
Emberként, inkább haltak,
De lelkük el nem adtak.

Bábusereg, mint
Sáskaraj, távoznak a
Pusztítás után,
Szabad akarat s lélek
Újra otthonra talál.

Kellemes húsvéti ünnepet kívánok – a karantén ellenére

A karantén miatt tetszik avagy sem, de megváltozott az életmódunk. Mindenkinek. Minél inkább be vagyunk zárva és minél szebben süt odakint a nap, annál inkább vágyunk ki, ki a szabadba, a természetbe, a melegbe. Én is így vagyok vele, az utóbbi napokban minden nap „igénybevettem a megengedett egy órányi sétát”, sétáltam és kicsit egy padon ülve napoztam. Beszívtam a bokrok jó illatát, és elnézegettem az embereket. A legjobb gyógyító a természet, öntudatlanul érzik, érzékelik ezt az emberek, kicsik, nagyok egyaránt. Kint lenni a friss levegőn, beengedni magunkba a napot, egy kicsit megfeledkezni az idő szorításáról. Mennyire más lehetett a természeti emberek alapbeállítottsága, alaptermészete, akiknek mindez a természetes volt! Napi 10-12 órát töltöttek legalább levegőn, friss levegőn, és nemcsak soványka ajándék 1-2 órákat. Különösen a tél végéhez közeledve bírhatták már nehezen a házba szorítottságot.
Miért nem úgy fejlődött ki a civilizációnk, hogy civilizált emberként is sokkal többet legyünk a szabadban a friss levegőn, és nem különböző építményekbe zárva? Vagy lehet, hogy errefelé fejlődünk majd – ha sikerül túlélnünk, átvészelnünk a krízisek sorozatát?
Az elvégzendő munkák jó része home office (vagy azzá lehet), otthon is végezhető, és miért ne lehetne ezt az otthont, és azon munkahelyek jó részét, ahol a feladatokat eddig épületekben, irodákban végzik el, kitelepíteni a szabadba? Elválasztófalak helyett bokrok lehetnének, ligetek és vizek, esetleg sátortetők eső esetére. Nagyon jól el tudnám képzelni.
De sajnos, nem a szép álmok, hanem a pénz vezérli ezt a világot – ezt látjuk mindenhol.

Az időtlen húsvét

Elhalasztani
Akarták a húsvétot,
Nem lehet és nem
Szabad, a feltámadás
Nem zsibvásári kacat.

Nem alku tárgya,
Aki vigyáz lelkére,
Soha nem adja
El, jöjjön minden épp úgy,
Ahogyan jönnie kell.

A létre kaptunk
Szabad akaratot, hogy
Jól dönteni itt
Tanuljunk meg, lelkeknek
Segít’ni csak így lehet.

Végül kellemes húsvéti ünnepet kívánok mindenkinek – a karantén ellenére sikerüljön találni valami pozítiv, reményt adó érzést legalább önmagunkban, és mindazokban, akikkel együtt élünk.

A társadalmak megváltozása a vírus miatt?

Elborzasztó, hogy milyen irányban halad a világ. Az autoritär (tekintélyelvű) rendszerek mindenhol az általánossá, a „normálissá” kezdenek válni, az emberek általuk történő „kezelése” abba az irányba halad, ahogy a csirkéket meg a teheneket tartják manapság és tartották az utóbbi néhány évtizedben.
Nyilván nem én látom ezt egyedül, erről-arról a negatív jelenségről lehet olvasni a neten – legalábbis itt, Ausztriában – de teljesen eredménytelenek ezek a megállapítások.
Ahogy az élővilág totális átformálására már van szó, kifejezés, éspedig az, hogy terraformálják a Földet, lehet, hogy minderre is lehetne? A társadalmak terraformálása?
Kinek az érdekében?
Nem csoda, hogy igyekszem nem gondolni a mindennapokra. Amikor írásban, olvasásban elmerülök, akkor másutt vagyok. Másutt térben és időben; de furcsa módon az emberi világ gyakran ilyen. Miért?
A második világháború utáni időszak úgy körülbelül ennek a századnak az elejéig egy röpke Zeitfenster (időablak) volt csupán, ahol nem az egész Föld érezte az emberi világ nyomorúságát? Akkor is voltak lokális háborúk, korrupt politikusok és sokféle baj; mégis, úgy érzem, hogy a felnövekvő ifjúság akkoriban sokkal több szabadság-érzést kapott. Nemcsak a hippikorszakban, nemcsak 1968-ig.
Az egész emberi világ vált mára értelmetlenné. Mi lenne az értelme? A vad hajsza a haszon és a fogyasztás után?
Alig néhány napja a poet-on olvastam egy versben megfogalmazva korunk állapotát: mára a bűn az erény, és a hit és az erkölcs a vétek. Fejére fordult ez a világ, a vírus csak egy tünete ennek, hogy minden elszabadult.
Nagyon szomorú.
Szeretném hinni, hogy van még jövő – nemcsak a távolban, de az itt és mostban is. Szeretném hinni, de nehéz.

az emberiség csődje

a majomkenyérfák széttépik a bolygót s
alternatíva mi lehet?
milyen lesz az ember után
a következő nyertes faj
a csúcs
az intelligencia
csak csoport intelligencia lesz?
egy Lény az egész Föld
mindenki csak rész
unalmas homogén egység
mit nem tépáz
széthúzás
egyéniség
szabad akarat
csak a szél fújja, himbálja
a sok hasonló nádszálat

Hangya világ

Még két ember is
Nehezen érti egymást,
Hogy érthetné hát
Milliárdnyi sokaság?
Ezért jön hangya világ.