Pozsony nyilván megérdemelne egy hosszabb kirándulást is, de én már ennek is örülök, hogy végre sikerült. Oly sok egészségi bajom van (nem részletezem őket itt), örülök, hogy a mai napon (2017 junius 4-én) a térdem legalább 2 órányit kitartott, és tudtam sétálni.
Zsuzsi húgom volt velem, ő is már rég járt Pozsonyban, bár nem annyira rég, mint én. Ez volt a születésnapi ajándéka nekem, s ennél jobb nem is lehetett volna.
Az időjárást se szidhatjuk nagyon, pont addig, amíg a lábam kitartott, addig körülbelül a napsütés is.
Aztán jött a zápor, és mi beültünk a Slovak pub-ba, egy kis sztrapacskára. A sztrapacska természetesen elmaradhatatlan, az volt szegény, sok éve halott apánk kedvenc étele. Nem okozott csalódást. (Ha nem tekintik reklámnak, tudom ajánlani mindenkinek azt a helyet.)
Beszéljenek a városról a képek, melyek sajnos kicsit ügyetlenek: hol ennek, hol annak hiányzik a teteje — se a telefonom, se én nem tudok már jobbat.
Ha valaki netán hiányolná a Várból, a Várról készült képeket: oda felmászni a lábamnak már sok volt. A Szent Martin templomban vártam meg, míg Zsuzsi felment.
Zsuzsinak a Várban készült képeiből is ideteszek hármat:
time2life 