“Sing along” koncerten voltam ma a Konzerthausban.
Ez olyan, hogy kiosztják az elején a kottákat, s mindenki énekelhet a kórussal meg a zenekarral.
Celtic Ireland volt a mai nap címe és témája, öt ír dalt tanultunk, ezeket:
Carrickfergus, The Gipsy Rover, Londonderry Air (“Danny Boy”), Whiskey in the Jar, An Irish Blessing.
Persze csak angolul, nem ír, vagy gäl vagy más egyéb kelta nyelveken.
A kis zenekarban volt egy elöadó, aki nemcsak, hogy nagyon jól játszott a Dudelsack-on, de két fakanállal kítünöen utánozta az 50 tagú Riverdance együttes által produkált hangokat.
Szóval jó volt.
Az amerikai kontinensre kivándorolt írek szívéhez azt mondják, hogy ez áll a legközelebb:
I wish I was in Carrickfergus, only for nights in Ballygrand.
I would swim over the deepest ocean, the deepest ocean for my love to find,
But the sea is wide and I can’t swim over, neither have I wings to fly.
If I could find me a handsome boatman to ferry me over to my love and die.
My childhood days bring back sad reflections of happy times spent so long ago.
My boyhood friends and my own relations have all passed on now like the melting snow,
But I’ll spend my days in endless roaming; soft is the grass, my bed is free.
Ah, to be back now in Carrickfergus on that long road down to the salty sea.
And in Kilkenny it is reported there are marble stones as black as any ink.
With gold and silver I would support her, but I’ll sing no more now till I get a drink.
I’m drunk today and I’m seldom sober, a handsome rover from town to town.
Oh, but I’m sick now. And, my days are numbered, so come ye young men and lay me down.
-Paul Caldwell and Sean Ivory
Do bhí bean uasal
Do bhí bean uasal seal dá lua liom,
‘s chuir sí suas díom fóraíl ghéar;
Do ghabhas lastuas di sna bailte móra
Mar go dtug sí svae [‘sway’] léi os comhair an tsaoil.
Ach dá bhfaighinnse a ceann siúd faoi áirsí an teampaill,
Do bheinn gan amhras ar m’ábhar féin;
Ach anois táim tinn lag ‘s gan fáil ar leigheas agam.
Is go mbeidh mo mhuintir ag gol im’ dhéidh.
Do shiúlaíos Éire is an Mhumhain le chéile
Is cois Beann Éadair ag lorg mná,
Is ní fhaca éinne ar fhaid an méid sin
Do dhein mé phléasáil ach mo Mhalaí Bán.
Mná na hÉireann do chur le chéile
Is nach mór an t-aeraíocht dom san a rá;
‘Sé dúirt gach éinne a chonaic mo spéirbhean.
Go dtug sí svae léi ó Chontae an Chláir.
Tá an ghrian ag imeacht is tá an teas ag tréigean
Is an tart ní féidir liom féin do chlaoi,
Mar go bhfuil an geall orm ó Shamhain go Féabhraí
Is ní bheidh sí reidh liom go dtí Lá Mhichíl;
Ach geallaim féin daoibh nach mar gheall ar an méid sin
A d’iontaíos féinig i gcoinne na dí,
Ach mar gheall ar mo chéad searc a dhein mé thréigean –
Chuaigh sí ag bailiú déirce dá clann iníon.
Agus táim tinn breoite is mo chos dheas leonta
Ó ghabh an ógbhean úd tharam isteach;
D’iarras póigín uair nó dhó uirthi,
For I’d long to roam with my own sweetheart.
For I’m tired of drinking and I’m seldom sober!
I’m a constant rover from town to town!
But now I’m dying and my days are over –
Come, Malaí, a stóirín, and lay me down!
time2life 