2014. március havi bejegyzések

Sing along koncert

“Sing along” koncerten voltam ma a Konzerthausban.
Ez olyan, hogy kiosztják az elején a kottákat, s mindenki énekelhet a kórussal meg a zenekarral.
Celtic Ireland volt a mai nap címe és témája, öt ír dalt tanultunk, ezeket:
Carrickfergus, The Gipsy Rover, Londonderry Air (“Danny Boy”), Whiskey in the Jar, An Irish Blessing.
Persze csak angolul, nem ír, vagy gäl vagy más egyéb kelta nyelveken.
A kis zenekarban volt egy elöadó, aki nemcsak, hogy nagyon jól játszott a Dudelsack-on, de két fakanállal kítünöen utánozta az 50 tagú Riverdance együttes által produkált hangokat.
Szóval jó volt.

Az amerikai kontinensre kivándorolt írek szívéhez azt mondják, hogy ez áll a legközelebb:

I wish I was in Carrickfergus, only for nights in Ballygrand.
I would swim over the deepest ocean, the deepest ocean for my love to find,
But the sea is wide and I can’t swim over, neither have I wings to fly.
If I could find me a handsome boatman to ferry me over to my love and die.
My childhood days bring back sad reflections of happy times spent so long ago.
My boyhood friends and my own relations have all passed on now like the melting snow,
But I’ll spend my days in endless roaming; soft is the grass, my bed is free.
Ah, to be back now in Carrickfergus on that long road down to the salty sea.
And in Kilkenny it is reported there are marble stones as black as any ink.
With gold and silver I would support her, but I’ll sing no more now till I get a drink.
I’m drunk today and I’m seldom sober, a handsome rover from town to town.
Oh, but I’m sick now. And, my days are numbered, so come ye young men and lay me down.

-Paul Caldwell and Sean Ivory

Do bhí bean uasal

Do bhí bean uasal seal dá lua liom,
‘s chuir sí suas díom fóraíl ghéar;
Do ghabhas lastuas di sna bailte móra
Mar go dtug sí svae [‘sway’] léi os comhair an tsaoil.
Ach dá bhfaighinnse a ceann siúd faoi áirsí an teampaill,
Do bheinn gan amhras ar m’ábhar féin;
Ach anois táim tinn lag ‘s gan fáil ar leigheas agam.
Is go mbeidh mo mhuintir ag gol im’ dhéidh.
Do shiúlaíos Éire is an Mhumhain le chéile
Is cois Beann Éadair ag lorg mná,
Is ní fhaca éinne ar fhaid an méid sin
Do dhein mé phléasáil ach mo Mhalaí Bán.
Mná na hÉireann do chur le chéile
Is nach mór an t-aeraíocht dom san a rá;
‘Sé dúirt gach éinne a chonaic mo spéirbhean.
Go dtug sí svae léi ó Chontae an Chláir.
Tá an ghrian ag imeacht is tá an teas ag tréigean
Is an tart ní féidir liom féin do chlaoi,
Mar go bhfuil an geall orm ó Shamhain go Féabhraí
Is ní bheidh sí reidh liom go dtí Lá Mhichíl;
Ach geallaim féin daoibh nach mar gheall ar an méid sin
A d’iontaíos féinig i gcoinne na dí,
Ach mar gheall ar mo chéad searc a dhein mé thréigean –
Chuaigh sí ag bailiú déirce dá clann iníon.
Agus táim tinn breoite is mo chos dheas leonta
Ó ghabh an ógbhean úd tharam isteach;
D’iarras póigín uair nó dhó uirthi,
For I’d long to roam with my own sweetheart.
For I’m tired of drinking and I’m seldom sober!
I’m a constant rover from town to town!
But now I’m dying and my days are over –
Come, Malaí, a stóirín, and lay me down!

Hol volt ma a poézis?

Mindenhol, a természetben, az égben, az égen játszó felhökben, a kis rigóban, az éledezö virágokban. Mindenhol, csak bennem nem.
Gyomlálgattam a kertben, s a rózsa tövénél óvatlan voltam, megszúrta az ujjam.
Hazafelé a vonaton próbáltam egy kis tankában, vagy legalább néhány rímes sorban ezt megörökíteni, de nem akart sikerülni. Még a Sudoku-mat is elrontottam.

Tavasz a Stadtparkban

Tavaszi vizek
Elvonult ködök után,
Nyíló virágok,
Meglátom-e majd akkor
S ott, aki után vágyok?

Márciusi esös nap

Tavaszi zápor,
Ne ess oly hevesen!
Cseresznyevirág
Még nem látott szirmai
Nem akarnak hullani.

furcsa az én szívem

Furcsa az én szívem

Furcsa az én szívem,
mindig s egyre szidom,
mert öröm nélkül nevet,
s fájdalom nélkül zokog.

Zacharias G. Mathioudakis: Ich habe ein seltsames Herz

Ich habe ein seltsames Herz,
das ich immer wieder rüge,
weil es ohne Freude lacht
und ohne Schmerz weint!

Zacharias G. Mathioudakis, egy Krétából elszármazott, ott, egy kis faluban született, de ma Németországban élö görög – német költö. Szülöhelye dalaiból, legendáiból és meséiböl adott ki egy kétnyelvü kiadást, görögül és németül.

mintha április lenne

Mintha április lenne, olyan szeszélyes idö volt ma: hol esett, hol sütött a nap. Szakadó esöben beszállok a metróba, s néhány perc múlva, mikor kiszállok, gyönyörüen süt a nap. Tavasz, tavasz, tavasz!

idén elöször a kertben

Csak most jutottam le elöször a kertbe, gyönyörü idö van ma.
Rengeteg tennivaló látszik… csak eröm legyen.

Néhány kép:

már nemcsak versben van tavasz újra

Hosszas szobafogság s mindenféle bajok után végre sétálni tudtam megint egy jót! Napsütés, lassan ébredezö természet — a legjobb orvosságok a számomra, orvosságok és eröforrások. Nem tudom, hogy milyen mélységekböl jön bennem ez a kivágyódás a természetbe, hiszen városi gyerek voltam, mindig valamilyen városi környezetben éltem. Mégis, mikor kint vagyok a természetben, mikor fák között vagyok, máris egy kicsit jobban érzem magam.

Néhány mai kép:

olvasnivaló ajánlás

Napok óta szobafogságban tart az influenza, tüsszögök, köhögök, bizony nem kellemes.

Megjelent a Fénypress Journal legújabb, márciusi száma. Ebböl szeretném ajánlani olvasásra a Hányféleképpen lehet sírt ásni címü cikkemet. Itt a link hozzá:
http://fenypress.eu/hu/rovatok/a_fold_es_mi/cikk_04.htm

Mottóját Brecht-töl kölcsönöztem:

A földi nép olyanra vágyik,
Ami a földön nem lehet,
Búvóhelyet ásna rogyásig,
De csak a sírját ássa meg.
Van, aki fárad, futva, félve
Töri magát nyugvóhelyért,
S ha benne fekszik, kérdi végre:
Miért is siettem, jaj, miért?
(Bertolt Brecht: Kurázsi mama. Hetedik jelenet.)

A mai ember rohamléptekkel teszi tönkre azt a bolygót, a Földet, amin él. Egészen őrült dolognak hangzik, nem? Pedig nagyon sok jel mutatja.
Ès én ezekböl csak kevésröl írtam, mióta megírtam a cikket, több mindenröl eszembe jutott, hogy “ezt is bele kellett volna venni”.

Jó olvasást!