Ennek a szezonnak az utolsó matiné bérlet elöadása volt ma a Konzerthausban.
A búcsúkonzert fénypontja Schubert G-Dur miséje volt.
Κύριε ελέησον — énekelték a Wiener Sängerknaben kis énekesei, majd Gloria in excelsis Deo.
Szép volt.
Sajnos a mobilommal készített fénykép elég gyengécske.
🙂
A Holnap Magazin áprilisi Tollforgató pályázatán zsüridíjas lett a Válaszút címü novellám.
Ide teszek egy linket hozzá:
Örülök minden olvasónak és hozzászólónak.
🙂
Szép meleg idö van. A kertben a bodza most az illat meghatározó: a virágzó bodza illata tölti be a levegöt. A csigák megint falánkak voltak, a három ültetett Hokkaido tökböl már kettöt teljesen felfaltak.
Még mindig nem sikerült tetöfedöt találnom — ez a bosszankodás oldal, de amikor a napon vagyok, igyekszem nem erre gondolni.
Örömhír a számomra: a Készülödés címü drámám, mely részt vett a Drámamühely és Felolvasószínház pályázatán, egy másik müvel megosztva második helyezést ért el a pályázaton.
Ezen a linken látható a zsüri elnökének mai eredményhirdetése:
http://dramamuhely2014.blogspot.hu/2014/05/dramapalyazat-eredmenyhirdetes.html?view=magazine
Idemásolom a zsürinek a Készülödésröl írt sorait:
A Készülődés annak ellenére, hogy nem minden korosztályt szólíthat meg egyformán, figyelemre méltó munka. A kórházban egymásra utalt idős betegek búcsúja az élettől. Sajnos a mai világban nem kap megfelelő figyelmet ez a téma, sok az elhagyott, idős ember. Nem ártana, ha sok emberhez eljutna ez a mű, talán felhívná a figyelmet egy eléggé sürgető probléma megoldására. Tartalmában, formájában megfelel a technikai feltételeknek.
Végül, egy kis ízelítöül, a Készülödés zárójelenete:
Szünet. Egy idő után most Ketteske szólal meg.
Ketteske: Ha ki tudnék menni, ha kiengednének, elmennék egy jó kávéházba, rendelnék egy feketét meg egy csokoládétortát, kint üldögélnék a napsütésben, s örülnék, ha akkor érne a halál. Hirtelen, az élet közben. Miközben éppen a napsütést és a kávét élvezem.
Egyeske: Készületlenül?
Ketteske: Mi az, hogy készületlenül? Lehet felkészülni a halálra? Szerintem nem.
Egyeske: A régi vallások azt tanították, hogy igen. — Csöpp szünetet tart. — Először is rendet kell raknunk. Kívül is, és belül is.
Ketteske: Kívül és belül?
Egyeske: A külső dolgainkban, és önmagunkban.
Ketteske: Milyen külső dolgai lehetnek még egy nyugdíjasnak?
Egyeske: Nekem például van egy fiókom otthon az íróasztalomban, amelyik gyakran eszembe jut. Tele van kiszelektálatlan régi papírokkal. Olyasmikkel, amik még az én szüleimé és a nagyszüleimé voltak. Régen készültem rendet rakni benne, de valahogy mindig elhalasztódott.
Ketteske: A gyerekek majd kidobják.
Egyeske kicsit szomorúan: Lehetséges. Lehetséges, hogy elviszi valami ószeres, mikor felszámolják az egész lakást.
Ketteske: Megspóroltál magadnak egy pakolást.
Egyesek: Ó, nem, nem! Szívesen ott lennék most, s pakolgatnám. Biztosan van benne olyan, amit jó lenne, ha az unokáim is látnának.
Ketteske: Régi fényképek? Mama, papa, mint kisgyerek? — Miután látja, hogy Egyeskének nem esik jól a viccelődés, próbál kicsit kedves lenni hozzá.
Ketteske: És mi a belülről? Azt mondtad, belül, gondolom a lelkedben, ott is rendet kell még raknod? Csinálni egy utolsó gyónást?
Egyeskén látszik, hogy örömmel beszél erről, mint amikor valakit olyasmiről kérdeznek, amiről nem tudott senkivel sem beszélgetni: Tudod, a tibetiekről olvastam, hogy ők énekekkel és imákkal kísérik a haldoklót. Talán kicsit hasonlóan, mint régen a siratóasszonyok voltak vidéken.
Ketteske halkan megjegyzi: Az már elég régen volt…
Egyeske folytatja: A haldokló meg közben végigjárja gondolataiban az életét. Mi volt jó, mi volt rossz, vagy legalábbis mit lát ő ekkor, ennél a végső számvetésnél így. Rendet rak önmagában. Tisztázza az emlékeit. Felkészül arra, hogy elindul valahová máshová, és jó, ha minél többet itt tud hagyni. Ha nem lesznek olyan vétkei, melyek kísérik majd, kísértik majd a későbbi útján. — Kicsit elhallgat. — Mikor a rádiót hallgattuk, a zenét, akkor is erre gondoltam. A zene segít. A tibetieknek külön zenéik vannak ehhez.
Ketteske: Szóval, te akkor felkészültél? Készen állsz? — ezeket most nem gúnyolódva mondja.
Egyeske: Készen? Tudhatjuk magunkról bármikor is, hogy készen vagyunk? Azt hiszem, csak remélhetjük. Remélem.
Hallgatnak egy kicsit megint.
Egyeske: Remélem. Remélem az életet, hogy megadatik majd még élni. Élni, élni, élni.
Ketteske elgondolkodva megismétli: Élni, élni, élni…!
Ismét bekapcsolja a rádiót, ahol épp a Toscából éneklik a halálraítélt Cavaradossinak az élettől búcsúzó dalát.
Zárójelenet.
Kint már egészen besötétedett. Az ápolók között megtörtént a váltás, bejön az új éjszakás nővér. Nagyon csinos fiatal lány.
Kikapcsolja a rádiót. Rendezgeti az éjjeli szekrénykéket, majd az ablakhoz megy, elsötétít.
Ketteske az ágyán ül, a szemével kíséri a nővérkét, és énekelni kezd:
Ketteske: Tündérkirálynő légy a párom, …
A nővérke kikiált a társának a folyosóra: Ketteskének nyugtatót!
Függöny
Aki szívesen elolvasná az egészet, itt a link:
http://dramamuhely2014.blogspot.hu/2014/05/dramapalyazat-2014i-ii-helyezett.html?view=magazine
Nemrég lett vége a Dalfesztiválnak, s Conchita Wurst-nak már sokan gratulálnak a különbözö internet fórumokon.
Csináltam egy gyorsfordítást a dalról magyarra, íme:
Kelj életre, mint egy fönixmadár!
Romok között járunk
S üveg felett
A szomszédok azt mondják rólunk, hogy problémásak vagyunk
Nos, ennek az időnek vége
A tükörbe nézve,
Nem, ez nem én vagyok,
Egy idegen jön egyre közelebb
Ki lehet ez?
Te nem ismernél már ma meg engem
A halványuló fényben repülök el
Létrejövök, mint egy főnixmadár
A hamuból
Szívesebben keresek büntetést, semmint bosszút
Te figyelmeztetve lettél
Ha megváltoztam
Ùjjá fogok születni
Tudod, felemelkedem, mint a főnix
De te vagy a lángom
Törődj a dolgaiddal
Tegyél úgy, mintha szabad lennél
Senki sem tudna tanúskodni
Mit tettél velem
Mert ma már nem fogsz megismerni engem
És látnod kell, hogy hinni tudd, hogy
A fogyó fényből repülök ki
Ùjjáéledek, mint egy főnixmadár
A hamuból
Szívesebben keresek büntetést, semmint bosszút
Te figyelmeztetve lettél
Ha megváltoztam
Ùjjá fogok születni
Felemelkedem az égbe
Ledobtál engem, de
Én repülni fogok
Ùjjáéledek, mint egy főnixmadár
A hamuból
Szívesebben keresek büntetést, semmint bosszút
Te figyelmeztetve lettél
Ha megváltoztam
Ùjjá fogok születni
Te tudod, fel fog emelkedni, mint a főnixmadár
De te vagy a lángom
Ezzel a címmel jelent meg egy cikkem a Fénypress Journal e havi számában. Mikor beküldtem, még nem volt ilyen kiélezödött a helyzet Ukrajnában.
http://fenypress.eu/hu/rovatok/a_fold_es_mi/cikk_06.htm
A cikk inkább adatokkal próbál elgondolkodtatni, de a mottójául választott vers azt idézi fel, ahogy az emberek a háborút átélték:
Az ökrök száján véres nyál csorog,
az emberek mind véreset vizelnek,
a század bűzös, vad csomókban áll.
Fölöttünk fú a förtelmes halál.
(Radnóti Miklós. Mohács, 1944.október 24.)
Örülök, ha kapok visszajelzést, örülök, ha minél többen olvasni fogják.
Sokan lehettek a különbözö majálisokon, május elsejei rendezvényeken ma, olyan gyönyörü nyárias idö volt.
A kertben voltam, kicsit kertészkedni, megvizsgálni, mit ettek meg a csigák. A paradicsompalántákból szerencsére csak egyet. Rengeteg csiga van az idén, meztelen is, meg házas is.
Lefelé a vonaton három szlovák nö beszélgetését hallgattam, akaratlan. Feltehetöen ápolókként dolgoznak itt, Bécsben. Megállapították, hogy jót tett náluk a munkanélküliségnek, hogy sok asszony idejött ápolni.
Èrdekes, hogy olyan félig szlovákul, félig németül beszéltek. (Ha csak szlovák lett volna, biztos nem értem.)
Mikor már leszálltam, jutott csak eszembe, hogy megkérdezhettem volna, nem ismernek-e valakit, aki alkalmi nagytakarítást vállal.
time2life 