hóvirág

Lenéztem ma a kertbe, Marcheggbe. Èrzödik, hogy enyhe a tél, rengeteg madárcsicsergést hallottam.
Az állomástól a házig a hosszabb úton mentem, ahogy általában ilyenkor télen szoktam, hogy elkerüljem az esetleges sárt. Ahol tavaly még az orvosi rendelö volt, most rengeteg kocsit lehetett már messziröl látni. Nyílt egy új étkezde, elvihetö s rendelhetö ételekkel, úgy tünt, hogy nagy a forgalma — a pizzéria meg a Storchenstüberl biztos nem örül neki. A választékban sok a grill, meg a szokásos: Schnitzel, Wurst, és a többi.

A kertben már kinyílt néhány hóvirág.

Hóvirágok

Csöppnyi fehérség
Röpke néhány hét a lét,
Madárcsicsergés,
Òriásfenyök, avar,
Öszinte egyszerüség.

hétköznapok

Erre a hétre már biztosan mindenkinek elmúltak a karácsony és az újév miatti különleges napok, bár lehet, hogy a kilók megmaradtak még, az ünnepi megterheléstől. 🙂
Nekem már olyanok ennek az évnek a mindennapjai is, mint az előző évé voltak: tegnap koncerten voltam, ma Flórában gyönyörködtem, holnap korrepetálok.
A tegnapi koncerten Beethoven hegedüversenyének hegedüszólamát egy gyerek játszotta, a tizenhárom éves Daniel Lozakovitj. Nagy tehetség, nagy tapsot kapott, biztos sokat fogunk még hallani róla és tőle.
Kisunokám, Flóra már majdnem jár, majdnem, ami azt jelenti, hogy ha nem veszi önmaga se észre, akkor megy; például úgy, hogy egy hokedlit tól maga előtt. Nagyon-nagyon aranyos, csodálatos élmény nekem. 🙂

A képeken már kicsit álmos talán, a délutáni alvás előtt készültek, már rajta a pizsamanadrág.

A naptár és a napsütés

Olyan gyönyörü napos idő volt ma, hogy ha a naptár két hónappal többet mutatna, már azt hinném, hogy jön a tavasz.

Albertina és egy kis séta

Az elmúlt napok fagyos időjárása után ma olvadt, és délelőtt szép napos, sétára alkalmas idő volt. Elmentem az Albertinába, mert már rég terveztem a Miro kiállítás megtekintését, és már hamarosan bezár. Lehet, hogy az újévre ideérkezett turisták miatt, de Mirónál extrém sokan voltak; olyan sokan, mint a Louvreban vagy a Vatikán Múzeumban szoktak lenni. Ez meglehetősen el tudja rontani a képek élvezetét. A Miro kiállítason tilos volt fényképezni, és ráadásul arról a két képről, amelyek a legjobban tetszettek, nem találtam másolatot — legalább képeslap méretben — a múzeum boltjában. (A két kép: 1. Egy katalán paraszt feje 2. Asszony és madár napfelkeltekor)
Az impresszionista festők kiállítására éppen csak benéztem. Felfedeztem magamnak Noldét, akit eddig nem ismertem. Mèg február végéig nyitva van, lehet, hogy visszamegyek.
Aztán sétáltam egy kicsit a turistákkal tömött Belvárosban. Benéztem az Augustinerkirchébe, a spanyol lovasiskolába, és láttam sok fiákerest, jó napjuk lehetett ma.