Peloponnes

Peloponnes s környéke

A Peloponnes északi részén, Alt-Korinth közelében nyaraltam az egyik évben, amely kellemes emlékként maradt meg. Mi marad meg egy hét nyaralásból évek múltán az emlékezetünkben? Nyilván ez nagyon egyéni, s nagyon valószínű, hogy nem feltétlenül azok a képek, melyek a „leghíresebb nevezetességekhez“ kötődnek. Azokból rögzítenek valamennyit a fényképek, azokból, melyeket nem, leírok néhány mondatot.

Szerencsés helyen volt a szálloda, nemcsak azért, mert közvetlen a tengerparton, hanem az én szememben azért is, mert ha kora reggel lementem úszni, akkor a nappal szemben úszhattam befelé. Azért nem írok napfelkeltét, mert bizony, a nap általában frissebb volt, mint én.

Több kiránduláson vettem részt: keresztülhajóztam a Korinthos-i csatornán, ellátogattam Mykenebe, Epidaurosba, Athenba, és három kis szigetre. Ki válogat bennem belül a sokféle látott kép közül, hogy például Athenból leginkább a Korenhalle (magyarul csak a Kariatiada-t találtam), egy ajtó képe, és az Agora maradt meg bennem?

Mykenebe menet beszélgettem valakivel a buszban, a régi korok embereinek életfelfogásáról. Meg lehet-e mondani általánosságban, mikor kinek volt igaza? Igaza volt Agamemnonnak? Igaza volt Klythaimnestrának? Igaza volt Elektrának, Orestesnek? Mindenkinek igaza volt, és mégsem. Az igazaik tragédiákhoz vezettek, emberi tragédiákhoz. Miért? Mi kell ahhoz, hogy igazak tudjunk maradni úgy, hogy közben nem ártunk másoknak?

Epidauros nagyon alapvető élmény. Szinte az öntudatlanság szintjén. S ami a képeken nem látszik: volt egy útítárs, akinek gyönyörű hangja volt, s énekelt egyet, az amfiteatrum közepére állva. Az itt, a blogon, a képek után elhelyezett nyers fordításomat (nem a dalról, természetesen) akkoriban csináltam, de már Bécsben.

Mi minden maradt ki még, azért mert például lemondták a kirándulást? Delphoi? Eleusys hirdetve sem volt… S bár terveztem, hogy a Peloponnes más részeire valamikor visszamegyek még, ez most már nem valószínű.

επΔρ
Az Út során elvesztett, lemaradt Erődarabkák összegyűjtése
Az elhagyott, elpusztított, elvesztett gyengék / gyengeségek és azok, ahol a legjobbat sikerült kihozni
Kontrollálni tudni a létrejövő Ember áldozati erejét, jó módon, jó cél érdekében.
Saját erejével, egyenesen következve, összhangban az Ember készítés folyamatával.
Azt (azokat?) a régi jó halhatatlan lényt (lényeket), akik valaha voltunk, beszennyezték későbbi létezéseink bűnei, hibái.
továbbá teljesítve lett (az Istennek tett ígéret), megbűnhödve, megszelidítve, és korlátok között tartva (azt, ami az előző bűnöket okozta).
ĺgy vagy úgy, az akarat, a törekvés eljött és megmutatkozott, és most beszélek.
Ami írva volt, az az ima (= erős kívánság) által megnyílt, megnyilatkozott, és így vagy úgy, a jóakaratot, a kegyelmet jelenti
A Törvény valóban az Egészre érvényes, a felébredt Ember lelkülete a Jó Erő által jött létre, nem lehetséges a Jó nélkül.
Mert a sémák tisztitása, gyógyítása a sors törvénye, amely növeli az egybegyűlteket.
Az elhagyott lények a halhatatlanság tanácsa által lettek eltávolítva
és most egyszerre helyükre kerültek, kontrollálhatóvá váltak az Árnyak, és mindannyiunk ereje
felépültek, létrejöttek a boldogok szárnyai (hatóereje), kitárulva az ég felé védve, figyelve az Erő-nélkülieket
és bár sok Erő felemésztődött az Út során
a kőből elkészült az Ember, és hordozza az ígéretet, célokat az eljövendő létezéseire
és talán nem a jól megalapozott kíválóság és mérséklet az, ami ehhez a leginkább szükséges?
az ilyen tulajdonságok továbbadódtak (üzenetet jelentettek) és a folyamatok segítettek összeállitani a részeket
A félelmekből kigyógyultak, magukhoz tértek, a kötöttségektől megszabadító gyógyulás által
érzékelővé váltunk