Mindig
Adj
Reményt
Teremtő
Akarat
Tankák
Preludium az I Ging tanulmányozáshoz
Copyright@Müller Márta 2014
Bevezetés
Körülbelül 64 tanka a 64 hexagramhoz (az egyiknél kettő). A nyolc trigram alapjel mindenféle párosításához egy-egy. Akkor készítettem őket, amikor még nem foglalkoztam alaposabban az I Ging-gel, a Változások Könyvével. Belekezdtem ugyan a Változások Könyvének egyik, talán legjobb német változatába, de hamar eljutottam ahhoz az érzéshez, hogy ezt is jobb lenne eredetiben tanulmányozni. Ekkor úgy éreztem, hogy szünetet kell tartanom, legalább addig, amíg megírom a jelekkel való találkozásom első tankáit, amelyet még „nem zavar“, nem befolyásol az, amit olvashatok róluk. Ezeket a tankákat tartalmazza ez a kis könyvecske.
Elegendő egy-egy tanka egy jelhez? Elmondható egy jel mögötti tartalom egy kis tankában? Nem. Biztosan érzem, hogy nem. A lehetséges esetek száma ennél sokkal-sokkal nagyobb. Hogy értem ezt?
Két elemi erő összetalálkozásánál sok minden történhet: az erők erősíthetik egymást a hatásukban, vagy éppen ellenkezőleg, közömbösíthetik, kiolthatják. Mind a kettő lehet jó is, de lehet rossz is, egyiknél sem mondhatjuk eleve, a priori rá, hogy ez rossz.
Erre gondolva minden egyes trigram pároshoz nem egy, hanem több tankát kellene írni. ĺgy nézve az egy-egy tanka kevés, nem elég. Úgy tekintem magamban őket, mint egy bevezetést. Elindulást. Sok van még számomra feltárandó az I Gingben, a Változások Könyvében rejlő tudásokból. Ezen az úton az elindulást jelentik nekem ezek a tankák.
Ez a lap nekem munkaanyag, s bár készülök egy nyomtatott változatot készíttetni belőle, nem készülök kiadatni. Ellenkezőleg. Azt hiszem, hogy ebből az „Egész“ még nagyon messze van, feltehetően egy másik életben lesz.
1.
Ég – Ég
Erőt ad a fény,
Életedben világít,
Benned lélegzik.
Összehangolt életek
Itt is, ott is egységek.
2.
Föld – Föld
Két befogadó,
Egybeesnek időben,
Mint ősz az ősszel,
Az emberi lét ősze,
S természet őszülése.
3.
Víz – Vihar (Villám)
Állandóan szúr,
Kísért, izgat és piszkál,
Kit eszed nem tud,
Benned van, mint örök vágy.
Hogyan, hová induljál?
4.
Hegy – Víz
Sok gát, akadály
Választja még őket el,
Köröttük homály
Fent s lent, kapcsolódásuk
Nem tudják, mikor jön el.
5.
Víz – Ég
Részei vagyunk
Mindannak, mit nem tudunk.
Állandóan nyújt
Kenyeret s mesét nekünk,
Neki adjuk életünk.
6.
Ég – Víz
A megismerést
Szolgálják a jó viták.
Mélyben rejtőzőt
Felhozzák és feltárják.
Teremtenek jövendőt.
7.
Föld – Víz
Az önuralom
Is válhat nagy veszéllyé,
Mint a folyó, mely
Túlszabályozva, csak egy
Csatorna, nem önmaga.
8.
Víz – Föld
Szabadulásuk
Együtt várják ugyanott.
Összetartanak?
Akkor derül majd csak ki,
Mikor felszabadulnak.
9.
Szél – Ég
Mint a fát, melyet
Lombja éghez, gyökere
Földhöz köt, embert
Is a belső ereje
Külsőkkel kapcsol egybe.
10.
Ég – Tenger
A Szellemfolyó
És a kehelyben a Tó
Egymásra talál,
Öröm és felismerés,
Új hitet adó érzés.
11.
Föld – Ég
Az Ég van belül,
Felszínen az életed,
Úgy hat a mélyben,
Hogy te észre sem veszed.
A Föld békéje ilyen.
12.
Ég – Föld
Ég a Föld mellett
Létet kísérő nem-lét,
Nem Egy a két fél.
Feladatuk nem teszik,
Ha nem tart, az nem viszi.
13.
Ég – Tűz
Tűz, lelkesedés,
Melyet támogat az Ég,
Lehet-e tartós,
Időtlen szövetség, mely
Hamvaiból mindig kél?
14.
Tűz – Ég
Ifjút elragad
Könnyen a fellángolás,
Érett öregnek
Szívében a láng, külső
Tüzek el nem ragadják.
15.
Föld – Hegy
Nyugalom, csendes
Várakozás, mely még nem
A végállomás.
Passzivitás is teremt
Jövendő időt s teret.
16.
Vihar – Föld
Kegyetlen, erős,
Hideg fény, dübörgő menny,
Ne várj rajongást,
Pusztító erőd hitet
Nem, csak félelmet teremt.
17.
Tenger – Vihar
Mi jön utánam?
Morajló tenger, villám
Fényeitől nem
Riadó nagy áradás,
Sötétség és pusztítás?
18.
Hegy – Szél
Megtalálni bent
Ősrégi utaidat,
Tévedéseid
Belátása friss szelek,
Olvasztja a hegyeket.
19.
Föld – Tenger
Tenger, örülsz-e
A kehelynek, amely tart?
Föld, öröm-e mit
Érzel, hogy benned tenger
S nem sivatag, mi ural?
20.
Szél – Föld
Várom a szelet.
Miket hoz vajon nekem?
Jót is, rosszat is,
Válogatlanul. Enni,
Nézni, szeretni, lenni.
21.
Tűz – Vihar
Belső dübörgés
Is lehet olyan, mint egy
Becsapó villám,
Fellángol a tűz, hozván
Rég vágyott megváltozást.
22.
Hegy – Tűz
Hegyeink mélyén
Tüzünk, mint kihunyt parázs
Nyugszik némán, míg
Fel nem lobban, sugárzik,
Él, most és mindörökké.
23.
Hegy – Föld
Csöppnyi ártatlan
Leány, mindent hívő Föld!
Sötét hegyhangok
Megtévesztenek. Hited
Bennük lehet a veszted.
24.
Föld – Vihar
Dörgés és villám,
Millió fájdalom bent,
A szívek mélyén,
Melyek most ébredeznek.
Együttes megújulás.
25.
Ég – Vihar
Belülről jövő
Ártatlan felkiáltás,
Megrázó, nem várt
Hirtelen felvillanás.
Megbékélést hoz talán.
26.
Hegy – Èg
Aki magában
Rejti az Ég erejét,
Szelídítheti
Hegyeit, alapokat
Teremtve sok-sok újnak.
27.
Hegy – Vihar
Dübörgések lent
A mélyben, rázkódtatják
Meg a hegyeket,
Hogy érezzék, hiába
Vannak fent, menniük kell.
28.
Tenger – Szél
Tenger felől ha
Fú a szél, neked üzen
Ki itt vagy ma még.
Porszem a földnek csöpp só,
Embernek jót adó szó.
29.
Víz – Víz
Monszun, vég nélkül
Szakadó eső, mindent
Elöntő vízár.
Kilátástalan tenger,
Reménytelenség, homály.
30.
Tűz – Tűz
Meleget adó,
Világító, belőled
Lesz-e majd sötét
Semmit teremtő, mindent
Felégető, pusztító?
31.
Tenger – Hegy
Vágytok-e vajon
Az átalakulásra?
Hegyből tengerré,
Tengerből heggyé lenni?
Vonz és taszít időtlen.
32.
Vihar – Szél
Van villámcsapás,
Mely zavarja a szelet.
A mennydörgések,
Mint a felismerések,
Elbizonytalanítók.
33.
Ég – Hegy
Hosszan figyelik
Egymást az ég és a hegyek.
Világnak ki ad
Vajon többet? Szükséges
A különállásunk, baj?
34.
Vihar – Ég
Ha tied az Ég
Minden kedves lakója,
Villámok fénye,
Mennydörgések hangjai
Erősítik életed.
35.
Tűz – Föld
Láva hordja szét
A felgyülemlett tüzet,
Új föld, új lények
Alapját teremti meg.
Rejtve bennük a régi.
36.
Föld – Tűz
Fény a sötétség
Mélyén. Ki befogadta,
Az eltemette.
Gyűl, lobog benne a vágy,
Elhagyni földi honát.
37.
Szél – Tűz
Fagyos szél, képes
Vagy-e oltani tüzem?
Vagy megszelídülsz
S lángom nagyra növelve
Viszel magaddal, viszel?
38.
Tűz – Tenger
Lángolásaim
Hidegen szemlélitek
Sötét tengerek,
Árnyak, felejtettétek,
Szeretni az életet.
39.
Víz – Hegy
Ahogy a hegyek
Akadályozzák a víz
Szabad folyását,
Úgy az embert nem ismert
Régi léte tettei.
40.
Vihar – Víz
Dübörgés jelzi
Elindult a változás.
Olyan, mint a víz,
Újraéled, tör elő,
Sok pici életerő.
41.
Hegy – Tenger
Vajon ellentét
Az, kibékíthetetlen,
Mi köztetek van,
Ti hegyek és tengerek?
Eljön az összekötő?
42.
Szél – Vihar
A csendesült szél
Mennydörgéstől már nem fél.
Lágyan visz tovább
Felismeréseket, hogy
Magként növekedjenek.
43.
Tenger – Ég
Tud-e a tenger
Az Ég örök részévé
Lenni? Nem térni
Földjére soha vissza?
Árnyaiddal kötve vagy.
44
44.1
Ég – Szél
Csendes szél, ki most
Életre keltél bennem,
Örömmel fogad
Az Ég, társakra lelve
Visztek majd tovább engem.
44
44.2
Ég – Szél
Az Ég teret ad
Mindenféle szeleknek.
Nem válogathat.
Formába öntve válik
Szét, ki van az együtt-ért.
45.
Tenger – Föld
Eljöttek hozzád
Az árnyaid tengere,
Benned reményük,
Hogy általad meglelik,
Az elvesztett önmaguk.
46.
Föld – Szél
Sokáig hordott
Benned elrejtett képek.
Kitörnek mélyről,
Hogy megértve a múltat,
A jövőt készítsétek.
47.
Tenger – Víz
Élted folyamát
Fenyegető tengerek,
Ellened törő
Tajtékos vizek. Kicsi!
Maradj tisztán! Élj, ne félj!
48.
Víz – Szél
A vizet látod,
A szél észrevétlen.
Együtt forrásod,
Újító és időtlen.
Ha merítesz a kútból.
49.
Tenger – Tűz
Minden emberben
A fellobbanó tűz az,
Mely megbirkózni
Tud tengernyi árnyával.
Együtt alakulnak át.
50.
Tűz – Szél
Veszélyt rejt, mikor
A tüzet növeli szél,
Embernek az is,
Ha belső tüze miatt
Felejti el az eszét.
51.
Vihar – Vihar
Egymásnak csapó
Kardok villanásai,
Megrázó párbaj,
Győztes nincs, túlélő se
Talán, egy földindulás.
52.
Hegy – Hegy
Hegyek hegyekkel?
Nehéz fogalom nekem.
Mintha a magányt
Magánnyal párosít’nánk.
Paradoxon önmaga.
53.
Szél – Hegy
Lassan haladó
Feltartóztathatatlan
Változás, szél, szél
Oldja a zord hegysziklát,
Ő sem lehet izolált.
54.
Vihar – Tenger
Felkavarják
A tengerek a viharok,
Szenvedélyeink
Vajh‘ összeköthetőek?
Mi kell jó együtt-léthez?
55.
Vihar – Tűz
Mennydörgés, villám,
Tűz és földi gazdagság,
Ezek egyike
Sem tart soká. Ami telt,
Annak ürülnie kell.
56.
Tűz – Hegy
A hegylakók a
Vándortól elszakadtak.
Tüzük rég kihűlt.
Honnan jön várva várt tűz,
Mely feltámadást hozhat?
57.
Szél – szél
Tomboló szelek
Kint s bent, ha örvénylenek,
Nem teremtenek.
A lágy, halkan suttogó
Szeleket hallgatják meg.
58.
Tenger – Tenger
Hullámok oltják
Vagy erősítik egymást.
Homályban a mély.
Nem ismert törvény végzi
Az örök keveredést.
59.
Szél – Víz
Simogató szél
Hoz nekünk tán enyhülést.
Régóta várjuk
Az eljöveteletek,
Minket feloldó szelek.
60.
Víz – Tenger
Örökmozgó víz,
Nem félsz változni, fagyni,
Olvadni, adni.
A tenger bizalmatlan.
Hiszi, csak őbenne jó.
61.
Szél – Tenger
Egy lábbal földön
Másikkal a tengerben
Áll az az ember,
Ki hallja a szeleket
És üzeneteiket.
62.
Vihar – Hegy
Visszatérésem
Előtt még megrázkódnak
A hegyek, fények,
Hangok, apró létek mind
Készülődnek, csöpp lelkek.
63.
Víz – Tűz
Örök lángjaink
Mélyen bennünk nyugszanak.
A mindennapok
Csendes áradó vize
Őrzi az álmaikat.
64.
Tűz – Víz
A tűz a vizek
Felett gyakran felszínes.
Ha rátalál lent
Mélyen nyugvó párjára,
Együtt nőnek óriásra.
time2life 