Szeretnek-e úszni a labdák

Szép napos idő lévén ma, sétáltam egy jót a Wasserparkban. Talán mondanom sem kell, tele volt gyerekekkel. A bokrok, a fák már rügyeznek, s némelyik kezd kinyílni is.
Mikor már a hazafelé vezető körre kanyarodtam, lettem figyelmes egy kis jelenetre. Egy labda úszott a vízen, és két fiatal férfi azon ügyeskedett, hogy miként tudná egy hosszú bottal a part felé terelgetni és kiszedni onnan. A jég ugyan már elolvadt, de a víz nyilván nagyon hideg, és feltehetően egyébként is tilos ezen kis tavakba belemenni. Természetesen nem én voltam az egyetlen megfigyelő, vagy egy tucatnyi ember figyelte, hogy sikerrel jár-e az akció. Már éppen indultam volna tovább, mikor hirtelen nagy csobbanás hallatszott. Csak nem potyogott valamelyik fiatalember bele – néztem oda izgatottan. Nem, egy második labda pottyant a vízbe, és nem is véletlenül. Egy kétéves forma emberke állt lelkes arckifejezéssel a parton — szerencsére nagyon messze nem tudott még dobni. A rögtön hozzászaladó s a kezében egy harmadik labdát tartó mama természetesen azonnal szidni kezdte a gyereket, de az csak elgondolkodva a labdára nézve azt mondta: A labdák szeretnek úszni.
Elmosolyodtam magamban. Hm. Lehetséges, hogy a labdák szeretnek úszni, de ők ezt nem tudják mondani. Mi viszont ellentétes válaszokat kapunk, ha másokat kérdezünk: a felnőttektől nemet, a gyerekektől igent.
Mindenki döntse el maga, hogy szeretnek-e a labdák úszni.
Mikor eljöttem, az egyik labda már szerencsésen partra jutott, és a másik is közel volt hozzá.
(Sajnos ma nem fényképeztem, így régebbi, de idei képeket mellékelek.)

egy kis kirándulás a Bisambergre

Azt hiszem, hogy sok nagyszülőnek a legnagyobb öröm a nyugdíjas éveiben, ha együtt lehet az unokáival. Számomra mindenesetre ez a legnagyobb öröm ezekben az években.
Tegnap délután felmentünk négyen — a fiam és a két kislánya meg én — a Bisambergre. Szép nyárias meleg volt. Fentről gyönyörű kilátás nyílik a Dunára, az oda vezető úton pedig van egy kis erdő is. Fent a tisztáson uzsonnáztunk, játszottunk. Èrdekes volt megfigyelni, hogy van olyan bogár, amelyiktől Flóra nem fél, sőt, a fűben vadászott rá, és van olyan, amelyet egy nagy sikítással sepert le a karjáról. Bár a vadászat is sírással végződött: a menekülő bogár csalán közé bújt, ami persze jól megcsípte szegény kislány karját.

az idei első tavaszi hétvége

Végre megjött a tavasz! Tudom, ezt már tegnap is írtam, de nem tudok betelni vele, úgy örülök a napsütésnek. A két kedvenc parkomban sétáltam, tegnap a Wasserparkban, ma pedig, koncertre menet a Stadtparkban. Tele volt természetesen emberekkel, mindenki örült, hogy lehet már sétálni a friss levegőn.
A Stadtparkban egy kis csoportot láttam az egyik helyen a füvön, és csak találgatni tudtam messziről: yóga? vagy Tai Chi? Mármint a gyakorlatok, amit csináltak. Aztán odaérve, mellettük egy padon, látni lehetett az információt, hogy Falun Gong. A megdöbbentő prospektusokkal mellette: a szervezett emberi szerv kereskedelem ezek alapján virágzik Kínában, és Falun Gong hívők és gyakorlók is áldozatául estek.

A koncert csodálatos volt a Konzerthausban. Már sokszor hallottam Beethoven hegedűversenyét, de sohasem elég. Különösen, ha egy egészen kivételes hegedűs játssza a szólót: Emmanuel Tjeknavorian. Elmesélte, hogy ne lepődjünk meg, ha helyenként néhány nem közismert hangsorozatot hallunk; a Nationalbibliothek-ben megkereste az eredeti Beethoven kéziratot (a kottát), és csodálkozva fedezte fel, hogy helyenként variációk vannak az általánosan játszott változathoz képest, és aszerint játszik ma. Nagyon jól játszott, ritka szép élmény volt.

Táncoló fűszálak

Néztem a füvet,
Fény és szél táncoltatta
A szálakat, oly
Kecsesen hajladoztak,
Örültek a tavasznak.

Búcsúzik a május

Búcsúzik a május, és nagyon remélem, hogy viszi magával a hörghurutomat, amelyik az utóbbi két hétben eléggé megviselt.
Kicsi unokáim nyaralnak Steiermarkban, és a hegymászás, kirándulás mellett egy parasztgazdaság szépségeivel ismerkednek, hiszen tehenet, disznót, nyuszit, tyúkokat, kakast és társaikat egy nagyvárosi gyerek csak ritkán láthat.
Néhány képet gyűjtöttem ide a kertről: az orgonák elvirágzása után a rózsák és a bodza vették át a fő szólamot.

Harmonikás, játssz
Nekem egy szép dalt, kérte
A kis virág, s az
Igazi virág-dalnak
Örültek nemcsak a fák.

Anyák napja

Itt, Ausztriában ma van anyák napja (Magyarországon egy héttel ezelőtt volt). S mi lehetne szebb ajándék, mint egy kis kirándulás Flórával és Bálinttal?
Szerencsére az időjárás is kedvezett, nem úgy mint tegnap, mikor már éppen indultam volna a kertbe, mikor egészen besötétedett (reggel!) és elkezdett esni az eső.
Ilyen az élet.

A kertem 2017 áprilisában

Április

Április, kertem
Szeszélyeid nem bánja,
Hol eső, hol nap,
Örömmel fogadja a
Fű, fa, rózsa, orgona.

Orgona

Szeretem az orgonát. Ha lenne valahol egy lista a kedvenc virágaimról, biztosan benne lenne az első háromban. De ilyen lista nincs, legfeljebb csak bennem.
Még a neve is jó, hiszen, amit önmagán kívül jelent még az egy széles skálájú hangszer. Zene és illat. Mindkettô mélységeit, sokféleségét az ember ritkán érzékeli, hiszen neki fő érzékszerve a látás. Amit meglát, azt megérti. (Talán.) Amit megszagol, azt még nem biztos, hogy érti is.
Már gyerekkoromban is nagyon szerettem az orgona illatát. Éveken keresztül az anyák napjához kapcsolódott bennem, mert Magyarországon május elsô vasárnapja az anyák napja – ma is – és körülbelül akkorra nyíltak ki az orgonák.
Aztán egyetemistaként, a hosszú tél után milyen jó volt az orgonanyílás!
A kollégiumban egyik nap kopogtak az ajtómon. Kinyitottam, és ott állt három évfolyamtársam. És annyi, de annyi orgonát hoztak! A megdöbbenéstől szólni se tudtam. S mivel egy kollégiumi szobában nem sok váza akad általában, kölcsön kellett kérni üres üvegeket, hogy az orgonák mind vízbe kerüljenek.
Nagyon kedves szándék volt, és örültem is napokon keresztül az orgonaillatnak. De ma már annak örülök, ha senki sem „tarolja le” az orgonabokrokat. Mára már egyáltalán nem szeretem a vágott virágokat, sajnálom, hogy halálra vannak ítélve.
Orgona van bőven a kertemben is, virágoznak is nemsokára, az idén hamarabb, mint máskor. Egy bokrocskát pedig elültettem egy nagyobb cserépbe, és itt virágzik már az erkélyemen. Reggel, délben, este, ha orgonaillatra vágyom, csak kilépek, és élvezhetem.

Orgonaillat

Orgonaillat,
Te is jössz, messze velem,
Mikor repülök
Át vizeken, hegyeken,
Hol vár haza a fészkem.

Rózsák és a bodzabokrok virágoznak most

A természet tavasszal mintha egyfajta Ravel Bolerojához hasonlító zenét játszana: egymás után lépnek be a különböző virágok, fák és bokrok a színek és az illatok kavalkádjába.

Fehér mindenütt
Az utak menti sövény,
Virágzik már a
Bodza, pár nap s a széllel
Messze száll az illata.

áprilisi mindennapok

Kert és unoka, ha két szóban kellene mondanom, hogy mi hoz örömöt a mindennapjaimba.
Beszéljenek talán a képek. A kertet most igazán uralja az orgona illata. Tegnap, mikor lementem, egy süni napozott a kert közepén, de úgy látszik, túl hangos voltam a számára, mert néhány perc múlva eltűnt.
Flóráékkal jártam egyik nap a Bellaflórában, ilyenkor tavasszal nagy a forgalom ott. Aztán egy másik napon kirándultunk egy közeli várhoz. Visszafelé jövet megálltunk a Marchfeld csatornánál, egészen annak a régi lakásnak a közelében, ahol Bálinttal Stammersdorfban laktunk. Sokat mentem át biciklivel valaha azon a kis fahídon, ahonnan most Flórával néztük a vizet. Milyen gyorsan megy az idő! – ezt éreztem ott.

kezdenek nyílni az orgonák a kertben is

Ma olyan igazi jó tavaszi, kerti munkához való idő van, volt.
Sajnos a sok házbeli takarítandó miatt kevesebb maradt a kertre, de az jólesett.
Még nincs olyan mindent átható orgonaillat, mint már volt több évben, de még remélem, hogy lesz.