Az úgy nevezett migráció kérdés továbbra is megoldatlan. Európában is és az egész Földön is. Néhány évig – 2015 volt egy „erős” év, amikor először nyilvánult meg, mint probléma – a szőnyeg alá söprődött, lecsillapult, mint éles probléma, de nem oldódott meg.
Miért?
Úgy vélem, hogy többféle helyes válasz is van.az egyik az, hogy azok, akik a háttérben maradva próbálják „irányítani” a Földön a történéseket, úgy tesznek mindent, az az egyetlen mozgatójuk, hogy minél több haszonra tegyenek szert. Az emberek nem számítanak. Se itt, se ott. Se a szenvedésük, se a létbizonytalanság.
Egy másik válasz, illetve ok a megoldatlanságokra a feloldani nem sikerült paradoxonok. Mik ezek?
Nézzük például Európát. A vallott, hirdetett elvei közé tartozik a humanitás, az emberi jogok és a segíteni akarás. Ezeken kívül természetesen és alapvetően a rendezett demokratikus államiság.
A migráció problémája olyanná vált, hogy éket ver ezen elvei közé. Nem teszi lehetővé, hogy egyszerre követni lehessen mindegyiket, mert a migránsok folyama át tud lépni egy olyan mennyiségi határt, amitől fogva az állam nem képes szavatolni, biztosítani a rendezett állam rendezettségét, vagyis, hogy az újonnan érkezők asszimilálódni tudnak a fennálló rendbe. Ennek következménye, hogy az állam polgárai, a lakosok úgy érzik egyre jobban és erősebben, hogy védelemre szorulnak a migránsok áradatával szemben.
A politikusok nem tudnak választ mind a két probléma megoldására – a migránsok és a lakosság – ezért jobb híján aközött döntenek, hogy „melyik fél mellé álljanak”, kinek az érdekeit tartsák szem előtt, vagy legalábbis hivatkozzanak erre.
A migránsok, a menekülők mellé állók, segíteni akarók a humanitásra hivatkoznak, arra az európaiságra, mely nehéz harcok után jutott el a humanitás eszméihez, és arra, hogy önmagunkat semmisítjük meg, ha sutba dobjuk az elveinket.
A lakosság mellé állók azt hirdetik, hogy maradjanak a menekülők ott, ahol vannak, mindegy milyen embertelen körülmények között, nekik, mint politikusoknak az a dolguk, hogy a saját lakosságukat védjék.
Mind a két hozzáállásban van igazság, és mind a kettő féligazság. Azt mutatja, hogy a probléma globális, melyet nem lehet lokálisan megoldani. Sehol. A sok kis lokális „megoldásból” nem fog összeállni egy globális megoldás.
És a perspektíva nem biztató Európa számára. Se így, se úgy.
A népszaporulatot figyelembe véve Afrikában és azokban az országokban, ahonnan ide törekednek, száz év múlva Európa jelentősége a világ gazdasági vérkeringésében nagyon lecsökken, egyszerűen a számbeli kicsisége miatt. A világgazdaság fókusza, keringésének központja, meghatározó tényezői másutt lesznek. Már sok tekintetben most is másutt vannak.
Mi marad az európaiságból, mindabból, amiről sokan sokáig hirdették, hogy ez a civilizáció alapvetően a nyugati, az európai kulturára épült fel?
Maga alá temet mindent a technikai fejlődésnek nevezett folyamat gyorsan vágtató áradata?
Nem tudom.
Európa és én
Mennyi bennem az
Európa, s Európában
Mennyi vagyok én,
Változó egységekben
A lélek örökké él.
time2life 